Vakok Világa 1941. március

Vakok Világa

4. évf. 3. szám

1941. március

A Vakok Szövetsége kiadványa.

Felelős szerkesztő: dr. Vitéz Kassay Béla

Budapest, 14. Hermina-út 7.

Telefon: 496 100

Postatakarékpénztár: 44744.

Pénztáros: Lefort Géza, Budapest, 14. Francia-út 42. (szombaton este 5-7 a Társaskörben)

Telefon: 297 500

Kiadóhivatal: „Vakok Világa", Rákoshegy.

A VSZ tagdíja évi két pengő. A VV előfizetése tagnak évi 1,20 P, nem-tagnak 3,70 P.

Tartalomjegyzék.

Rádiót a vakoknak 83

Levél a szerkesztőhöz 86

A betegségek tüneteiről 91

A vakok, mint bélyeggyüjtők 95

Beszélgető készülék siket-vakok számára 104

Hirdetés 82 és 112

Kertészkedő vakok 113

Szövetségi hírek 115

Nők rovata: a birka-húsról 117

Hirdetés. A Vakok Világa 1938 októberi számát s a Vakok Közlönye összes számait kéri kölcsön László Andor Pestszenterzsébet, János-u. 94.

Rádiót a vakoknak.

A rádió, minden idők leggyönyörűbb találmánya, legnagyobb jó nekünk, vakoknak. Felismerte ezt a M. Kir. Posta is, amikor, már a kezdet kezdetén, díjmentes rádióengedélyeket ajánlott fel minden teljesen vaknak. Sőt, amikor az első idők nagy rádió-lázában az amatőrség virágkorában, még nagyban burjánzó orvhallgatóskodás elleni hadjárat foglyait, az elkobzott készülékeket, vakoknak ajándékozta. Nem egy olyan vak van, aki 3, sőt 4-lámpás gépet kapott a Mária Terézia-téri rádióhivataltól. Olyan vak azonban a szegények között talán egy sem akad, aki fejhallgatót, kristályos készüléket ne kapott volna a postától. Ezek a jó idők azonban az orvhallgatókkal együtt letüntek, s a rászorult vakok hiába fordulnak akár a rádióigazgatósághoz, akár a postához, csak egy volt a válasz: tessék várni. Ezért határozta el a Vakok Szövetsége, hogy kezébe veszi az ügyet, s megoldást keres. Ezt sikerült is megtalálni. A rádió jólelkű és megértő postása, a vakok melegszívű barátja, kérésünkre közönsége elé tárta a helyzetet, és felkérte hallgatóit f. évi február elsejei üzeneteiben, hogy azok, akiknek használaton kívül álló rádiókészülékük, vagy alkatrészeik vannak, küldjék el a szövetség címére. A nagyközönség megértéssel fogadta a gondolatot és szép számmal érkeznek naponta a csomagok. Persze sok közöttük a törött, hasznavehetetlen, idejét-múlta gép is, de van sok kifogástalan, használható gép is. Az előbbieket szétszedetjük, megjavíttatjuk és félretesszük őket, hogy alkalomadtán azoknak a vakoknak juttassuk, akiknek nem áll módjukban újat
vásárolni. Kaptunk néhány lámpás gépet is, de ezeket csak azoknak adjuk ki, akik nagyot hallanak, vagy akiknek lakóhelyén a kristályos készülék nem ad
élvezhető hangerőt. Erről orvosi bizonyítványt kell beküldeni, illetve a községi elöljáróság igazolását a rossz vételi viszonyokról. Megjegyezzük, hogy a posta- és rádióigazgatóságtól is megkaptuk azok névsorát, akiknek ők már juttattak rádiót. Az ilyenek csak régi készülékük használhatatlansága esetén forduljanak hozzánk és küldjék be készüléküket a Vakok Szövetségéhez, Ida-utca 5. címre. A postai szállítólevél szelvényére irassák rá látósan, hogy javítás, vagy csere végett küldik készüléküket, nehogy adománynak tekintsük és elraktározzuk.

Mostantól kezdve tehát a teljesen világtalan magyar vakok a Vakok Szövetsége titkárához forduljanak rádió-kérésükkel (Balkay Géza, Budapest 14. Ajtósi Dürer-sor 39.). A kéréseket a beérkezés sorrendjében elégítjük ki. A kérelmezők küldjék el rádióengedély-okiratukat is.

Levél a szerkesztőhöz.

Lapunk hasábjain sok szó esett már a vakok ügyének minden ágáról. Hallottunk a gyűléseken is akárhány olyan kérdésről, amelyről azt mondták, hogy a legelső sorban áll, hogy nincs annál fontosabb, égetőbb. A kedvezmények, a műhely, a gyári elhelyezések, a lapunk s a többi csakugyan fontos és el nem odázható kérdések, de - ahogyan én látom - mégis csak a második sorba való. A másodikba, mert, ha az egyesek szempontjából talán „lenni vagy nem lenni" a jelentőségük, az összesség helyzetén, a vak-ügy állásán, a jövő kialakulásában nincsen döntő súlyuk. Felfogásom szerint a vakok mai helyzetének oka kizárólag az, hogy a látó-társadalom nemcsak hogy nem ismeri a vakok képességeit, munkakészségét, dolgozni-akarását, hanem egyenesen félreérti a vakok életlehetőségeit, életmódját és viselkedését. Ne tagadjuk, nem is tagadhatjuk, hogy általában az a vélemény rólunk, hogy csak kéregetni tudunk, s hogy a vak és koldus fogalma a társadalom nagy többségének lelkében egy képpé olvadt össze. Ennek következménye, hogy azok, akikhez akár mi, akár hivatott vezetőink, munkáért jelentkezünk, majdnem ridegen hárítják el a kérést, mert azt hiszik, hogy ez is csak burkolt formája a kéregetésnek. Hisz nem lehet, hogy a széltében-hosszában tehetetlennek tartott vak értékelhető munkát végezhessen egy gyárban, ahol, - amint mondani szokták, - „inkább négy szeme legyen valakinek, mint kettő...", a félreismerésből fakad az is, hogy a hatóságok nem kezelik ügyünket olyan segíteni-akarással, ahogyan kellene, mert nem érzik biztosnak az eredményt, amit intézkedésük kapcsán a vakok elérhetnének. S mindez csak azért, mert a multban nem fektettek rá kellő súlyt, hogy a vakokat bemutassák a látó-társadalomnak, vagy ha mutatták, a torzképet mutatták, hogy így minél jobban meglágyuljanak a szívek és kinyíljanak a zsebek... ezért érzem én a mi ügyünkben legelsőbbrendű feladatnak, hogy ezt a hiányt pótoljuk, hogy ezt a hibát helyrehozzuk! Minden eszközt meg kell ragadnunk, amely alkalmas arra, hogy beszéljen a magasabbrendű, életrevaló, küzdeni tudó és emberi életre méltó vakról. Nem szabad mindezt mástól várnunk; ha módja van rá, meg kell ragadnia az alkalmat bármelyikünknek, és bizonyságot kell tennie, hogy nemcsak emberi jogokra tartunk igényt, hanem vállaljuk az emberi kötelességeket is. Ha pedig valahol van olyan hely, intézmény, kezdeményezés, mely ezt a célt szolgálja, mellé kell állanunk, s minden erőnkkel támogatnunk, ha kell, áldozatok árán is. Hála az égnek, nekünk, magyar vakoknak, van egy olyan intézményünk, amelyre nemcsak büszkék lehetünk, mert sok dicsőséget és barátot szerzett a magyar vakoknak, hanem amely nevével, működésével, sikereivel és tudásával egyebet sem tesz, mint az említett cél felé tör. Hogyan van, hogy mégsem értékeljük, nem támogatjuk annyira, amennyire kötelességünk volna? Hogyan van, hogy éppen azok, akikre legtöbb munka várna benne, akiket képességeik, tudásuk szinte hivatásszerűen kötne hozzá, messze elkerülik? Hogy van, hogy a fővárosba jövő vakok nem azt tartják első kötelességüknek, hogy megérkezésük után azonnal felkeressék az énekkart, s felajánlják a szolgálataikat annak a szervnek, amely valamennyi között a legjobban terjeszti a vakok jóhírét? Magyar betegség? Vagy csak azért, mert a miénk? Nem tudom, de azt érzem, hogy ez így nem jól van. A Homeros-énekkar érettünk dolgozik, a mi jövő boldogulásunkért énekel, s minden magyar vaknak kötelességei vannak vele szemben.

Sorstársak, eszméljünk rá erre a kötelességre, s jól ügyeljünk, hogy részvétlenségünk el ne sorvassza ezt is, ahogyan oly sok érték veszendőbe ment e miatt.

A betegségek tüneteiről.

A betegségeket tüneteikről ismerhetjük fel, helyesebben a legtöbb betegségnek van jellemző tünete. Vannak azonban olyan betegségek is, melyeknek tünetei csak későn mutatkoznak, amelyekről a beteg tehát hosszabb-rövidebb ideig nem is szerezhet tudomást. Ezek egy ideig rejtettek, ahogyan mondani szokás, lappanganak. Ilyen pl. a rák, amely hosszabb-rövidebb ideig tünetmentes lehet. A következőkben azokkal a fontosabb tünetekkel fogunk foglalkozni, amikből arra lehet következtetni, hogy a szervezet egészségi állapota, amit egészségnek nevezünk, változást szenvedett. Ez azt jelenti, hogy az emberi gépezet egyik vagy másik csavarja, alkatrésze, külső vagy belső ingerek hatása következtében megsérül, aminek viszont - a szerint, hogy a sérült alkatrész fontosabb, vagy kevésbé jelentős szerepet játszik a gépezet működésében - az egész gépezetre kiható következményei lehetnek.

Külső, mechanikus inger hatása következtében betegszik meg az egyén, ha pl. sérülést (csonttörést, égést) szenvedett. Ettől eltérő oka van a betegségnek, ha valamely, a szervezet belsejében keletkezett kóros folyamat áll fenn, pl. gyomorrontás, fertőzés, stb..

Alig van az emberi szervezetnek oly része, melynek sérülése vagy megbetegedése ne érintené az egész szervezetet. Azt szokták mondani, hogy egy csepp tengervízben benne van az egész tenger. Az emberi testet alkotó sok milliárd sejt mindegyikében fel lehet ismerni az összesség sajátságait. Mindegyik mellérendeltje, s alárendeltje, kiegészítője a többinek.

A fontosabb szervek betegsége épp azért a többiekre is közvetett vagy közvetlen befolyással van.

Az emberi szervezet csodálatos tulajdonsága, hogy a saját erejéből képes ellensúlyozni a különböző szervek betegsége következtében mutatkozó zavarokat. Így pl. ha az egyik vese megbetegszik, ha feladatát nem képes teljesíteni, akkor ennek munkáját átveszi a másik. Mint a lelkiismeretes hivatalnok, aki beteg társa munkáját is ellátja. Ha pl. az egyik vagy másik vese vagy az érrendszer, stb. betegsége következtében a rendes vérkeringésben zavar támad, a szív nyomban nagyobb erőt fejt ki a szokottnál, hogy a beteg, gyulladásos, vagy más módon elváltozott szerveken a kellő mennyiségben s a kellő idő alatt hajthassa át a vért. Ha ez az állapot tartós, akkor a szív - hogy a reá háruló nagyobb feladatot el tudja végezni - kitágul, megnagyobbodik. A nagyobb munkát csak nagyobb erőfeszítéssel és csak megnövekedett, megizmosodott állapotban képes kifejteni. Ha az egyik vagy másik vérképző szervben - akár a lépben, akár a csontvelőben - esik hiba, akkor a beteg szerv munkáját részben átveszi a másik. Ilyenkor gyakran megnagyobbodik, megdagad a lép, mert fokozott munka hárult rá: a rendesnél nagyobb számú vérsejteket kell termelnie.

A vakok, mint bélyeggyüjtők.

Aki tudja, hogy a bélyeg a legapróbb grafikai mű, szinte el sem hiszi, hogy a vakok gyüjthessék. Ha pedig azt is hozzágondoljuk, hogy mennyi fínomságra kell a bélyeggyüjtőnek figyelni, (a papír minősége, vízjelzés, a fogazat, a nyomtatás milyensége, stb.) s mi minden van, ami a bélyeg értékét tönkreteszi, valóban hajlandók vagyunk azt hinni, hogy a vakok bélyeggyüjtése a mesevilágba való. Sokan egy rövid „lehetetlen" szóval intézik el a dolgot. Be kell vallanom, hogy két évvel ezelőtt, amikor elhatároztam, hogy tökéletes vakságom ellenére nekilátok a bélyeggyüjtésnek, csak hosszas töprengés, képességeim és lehetőségeim alapos mérlegelése után fogtam hozzá. Jól ismertem az összes lehetőségeket, mert előbb, látó koromban is szenvedélyes és kitartó bélyeggyüjtő voltam. Ahhoz is elég hosszú ideje vagyok vak, hogy ismerjem az állapotom-adta hátrányokat. S mégis cselekvésre határoztam el magamat. Éppen a legyőzhetetlennek látszó nehézségek sarkaltak a legjobban. Miután így döntöttem, tekintetbe kellett vennem, hogy minő bélyegek vannak s voltak régen. A világ összes bélyegeit óriási katalógusokban találjuk összeírva és ismertető ábrákkal is fel vannak tüntetve. A jegyzék két kötet, egyenkint ezer oldal a legapróbb síknyomtatással. Hogy megkönnyítsem helyzetemet, úgy tettem, ahogyan a legtöbb gyüjtő, azaz csak bizonyos bélyegfajtát gyüjtöttem. Eleinte csak németországi bélyegeket gyüjtöttem. Ebből ma kb. 800 bélyeg létezik. Ezt a területet lassan-lassan úgy megismertem, hogy fejből tudtam a fajták sajátságait. Végül már csak azokat kellett megtanulnom, amelyekből nem volt a gyüjteményemben. Rövid jegyzeteket csináltam róluk, s ezek is hamarosan ismertté váltak, hiszen hétről-hétre újabbak kerültek gyüjteményembe. De még akkor, amikor ide eljutottam, állt utamba akadály. Hogyan jussak egyáltalán új bélyeganyaghoz, hogy ne kelljen minden egyes darabot külön-külön vásárolni? A kérdés megoldásában az jött segítségemre, hogy sok rokonom, barátom és ismerősöm él külföldön. Ezek valamennyien készséggel vállalkoztak rá, hogy félreteszik nekem azokat a bélyegeket, melyek levelezésükkel hozzájuk kerülnek. Ezeket időnkint elküldték nekem, ami csakhamar tekintélyes mennyiségre szaporodott. Külföldi bélyegek révén, saját gyüjteményemben nem használhattam őket, de cserére annál alkalmasabbak voltak. Ekkor azonban újabb nehézségek mutatkoztak. Ki lesz az, aki bélyegeimet leáztatja, válogatja, rendezi, és cserére alkalmassá teszi? Részben kislányom segített, a nehezebb, a szakértelmet kívánó munkára pedig egy idősebb hölgyet találtam, aki már vagy negyven éve gyüjtő, s szívesen egészítgette ki gyüjteményét az enyémből. A környékemen lakó bélyeggyüjtőknek nem árultam el bélyeggyüjtési szándékomat, hanem levelezés útján kerestem cseretársakat, de ezeknek sem árultam el, hogy vak vagyok. El akartam kerülni az előítéletet, mit vak voltom bizonyára kiváltott volna bennük. A csere-összeköttetések aránylag rövid idő alatt kellemessé váltak, sőt még bélyegkereskedőkkel is sikerült összeköttetésbe kerülnöm. Így hamarosan odajutottam, hogy tekintélyes csereanyaggal léphettem a közeli bélyeggyüjtők elé. Első alkalommal nem kis csalódással vettek tudomásul, mint új gyüjtő-társukat. Meg kell jegyeznem, hogy a csodálkozás nem is vakságomnak, hanem csereanyagom gazdagságának s változatosságának szólt. Jóval később, amikor elismertek egyenlőértékű csere-társuknak, gyakran kérdezték, hogyan tudtam átgázolni a sok és nehéz akadályon, de akkor én már túl voltam mindenen. A következő lépésem az volt, hogy gyüjteményemet kibővítettem és megkezdtem a svájci bélyegek gyüjtését is. Így bővült lassan-lassan, egyre jobban, s ma már benne van Németország, a protektorátus, Svájc, Danzig csaknem valamennyi bélyege. Már látom előre, hogy egyre több ország bélyegei kerülnek bele. Örömmel említem meg, hogy a látó cseretársak, s a nekem gyüjtő barátaimon kívül két vak cseretársra is akadtam, s van egy vak társnőm is, aki segítségemre van bélyegek és cseretársak felkutatásában. Gyakran adok tanácsot látóknak, hogyan kerülhetnek bélyegkereskedőkkel összeköttetésbe, és voltam segítségükre bélyegeik értékesítésében.

Befejezésül megemlítem még, hogy melyek azok az okok, amik a vakot is ösztönzik a bélyeggyüjtésre. A gyüjtőnek már az is örömet szokott szerezni, hogy saját buzgalmával a semmiből valamit csinál. Az, hogy a gyüjtött tárgyakat látja-e vagy nem, nem számít. Minden valóban nagy dolog kitartó szorgalom árán jön létre parányi alkatelemekből. Nem egyszer jelentéktelennek, értéktelennek hitt s tartott dolgokból hatalmas alkotásokat lehet felépíteni, amire kiváló példa az azelőtt semmire sem becsült ócskafém gyüjtése. A dolog anyagi oldalától eltekintve a gyüjtőnek az is öröm, ha látja, hogyan tükrözi vissza bélyeggyüjteménye az elmult korokat és eseményeket. Gyüjteményemben egymás mellett van a versaillesi császárkoronázás, a háborúvesztés bélyege, stb.. Mellettük híres és szép német várak, feltalálók, művészek képei, és egy-egy mozzanat alkotásaikból is. Külön bélyeg-sorozatok emlékezetes események visszaidézői, mint pl. vezérünk és Mussolini találkozása, stb.. Eszményi cél az is, hogy ezekből a parányi okmányokból majdan gyermekeinknek és unokáinknak magyarázhatjuk és mutogathatjuk meg az akkor már rég letünt korok eseményeit s alakjait. Egy vaknak bizonyára ez is örömet szerez. Aki rendszeresen gyüjt, hosszú évek apró munkája és fáradsága által olyan gyüjteményre tehet szert, amely öreg korában talán komoly gondtól menti meg. A gyüjtéshez a vakság magában-véve nem akadály, de nélkülözhetetlen, hogy megszerezzük az elengedhetetlen szakértelmet. Erre nem egy hadi és polgári vak gyüjtő példája szolgál igazolásul.

(Bl.-welt, 1940. szept.)

Beszélgető-készülék siket-vakok számára.

Amióta a pontírás megalkotásával a vakok előtt is megnyílt az írás-olvasás gazdag birodalma, hozzáférhetővé váltak a kultúra áldásai a siket-vakoknak is. Mert a felolvasás, a színház, a rádió, ami a halló vakoknak legnagyobb gyönyörűsége, el van zárva a siket-vakok elől. Még beszélgetni is nagyon nehéz velük. Ráírhatjuk ugyan ujjaikra a pontírási jeleket, vagy az illető tanultsága szerint a látók nyomtatott nagybetűit, vagy akár az írott betűk alakját is, ez az eljárás mégis lassú, körülményes és nem egyszer bizonytalan is. Ellenőrzésül az szolgál, hogy az értelmes siketek és a siket-vakok is, megtanulnak hallhatóan beszélni, - a később megsiketültek nem felejtik el a hangos beszédet, - s ismétlik azt, amit nekik a kezükre mondanak.

A tapintó ujjak leggyorsabban és legtisztábban a pontrendszerű jeleket ismerik fel s ezért már évtizedek óta készítenek mindenféle készülékeket, amelyek segítségével a siket-vak ujjai alatt kialakíthatjuk az elmondani kívánt szöveg pontbetűit. Vannak készülékek, amelyekkel inkább látó ember s van, amelyekkel inkább a vak tud a siket-vakkal beszélni, mindazáltal egy kis külön tanulással mindegyik készüléket látó is, vak is könnyen használhatja. Vannak a készülékek között lassabban és gyorsabban működők, kisebbek és nagyobbak, zsebbe tehetők és asztalra állíthatók, mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya, mindegyikből több száz került már forgalomba s tág tere van még újabb rendszerű készülékek megalkotásának.

Ebben a cikkben Dienes Endre sorstársunknak ilyen célra szolgáló találmányát akarjuk ismertetni, melyre a feltaláló mult év novemberében 125.896 szám alatt szabadalmat is kapott. Megemlítjük itt, hogy Dienes Endre világtalan felesége évek folyamán hallását is elvesztette s ez késztette sorstársunkat arra, hogy gondolkozzék olyan készülék feltalálásán, mellyel főként idegenek külön tanulás nélkül is azonnal és gyorsan tudjanak siket-vak feleségével beszélgetni, illetve őhozzá beszélni.

Mire a találmány annyira kiforrott, hogy megérett a szabadalmazásra, Dienesné hosszú, súlyos betegség után már a jobb hazába költözött. Az ő emlékének szenteli most özvegyen maradt férje ezt a találmányát, mellyel sok, hallásától is megfosztott világtalan embernek remél hasznos segédeszközt nyujtani.

A szabadalmazott készülék többféle kivitelben is készíthető, mi itt a feltaláló elgondolása szerinti legjobb kivitelt ismertetjük, melynek kezelése igen egyszerű, mégis elég gyors s az egész nem nagyobb egy araszos lapos doboznál.

A készülék akár asztalra, de akár a beszélgetők egyikének térdére is helyezhető. Közepén hat sorban hat-hat billentyű felel meg a pontírású ábécé legfontosabb 36 jelének. A billentyűk mellé vagy akár reájuk fel van írva a betű neve szemmel olvashatóan, és pontírással is. Egy oldalt elhelyezett olvasónyílás alatt a pontírás hat pontja kitapintható s ezen tartja a siket-vak az olvasó-ujját. A pontokat hat golyócska alkotja, melyeket megfelelő módon egy körlap (tárcsa) széle tart elég magasan ahhoz, hogy a tapintó ujj érzékelhesse. Ha ezt a körlapot, mely rugóra támaszkodik, kissé lenyomjuk, a golyócskák leereszkednek, s a tapintó ujj nem érez semmi pontot a leolvasó-nyílásnál. Ha a körlap ismét felemelkedhetik, ismét felemeli a golyócskákat is. A körlap keretébe azonban bele van vágva a pontírású jelek alakja oly módon, hogy minden jelnél a nem kívánt pontok helye ki van vágva. Így pl. a „b" betűnél a „számjel", a „k"-nál a „w", az „u"nál a „j", a „t"-nél az „é", stb. van kivágva. Ha tehát a körlapnak így kivágott része kerül az olvasó-ujj alá, a golyócskák a kivágásba belesüllyednek s a kívánt betű válik olvashatóvá a tapintás számára. A körlap peremén ugyanaz a 36 jel van ily módon elhelyezve, amelyek a billentyűknél is meg vannak jelölve. Az említett körlap alatt másik, állandóan forgó körlap fekszik, melyhez az előbbi hozzákapcsolódik, ha lenyomjuk, és vele együtt forog.

A billentyűk hegye úgy van megválasztva, hogy azok bármelyikét megnyomva a körlap kissé lesüllyed, úgy hogy nem marad semmiféle pontjel a tapintó ujj alatt s a lenyomott körlapot a forgó körlap magával ragadja. A billentyű alul mint egyenes csap áll s a csapágyba ágyazott golyócskában végződik, miáltal a körlap szinte surlódás nélkül foroghat el alatta. Az állandó forgású körlap a reászorított körlapot mindaddig forgatja, míg egy alkalmas helyen lévő lyuk kerül a billentyű csap-végződése alá. A csap a lyukba belecsúszik, a rugó azonnal ismét felnyomja a körlapot. A körlapot megállítja a rajta keresztülhatoló billentyű-végződés, s a forgóval való kapcsolata is megszűnik. Megáll tehát a körlap pontosan abban a helyzetben, melyben a tapintó ujj alá emelheti azokat a pontokat, melyek a billentyűre írt jelet alakítják.

Azzal, hogy a forgó körlap gramofon-lemezek módjára nagy gyorsasággal forgatja a betűjeleket közvetítő, a pontok felemelését szolgáló körlapot, eléri a készülék azt, hogy szinte az írógépelés gyorsaságával írhatja a pontírási jeleket e készülék segítségével az is, aki még ilyent sohasem próbált, hacsak el tudja olvasni a billentyűk betűjelzéseit.

Gondos számítások és kitervezések tették lehetővé, a billentyűknek s a forgatható körlapon lévő megállító nyílásoknak (lyukaknak) olyan elrendezését, hogy egy billentyű megnyomása úgy indítsa meg s azon a helyen állítsa meg a forgásba hozott körlapot, hogy az pontosan a billentyűn jelzett betűnek, vagy hangnak megfelelő pontírású jelet mutassa az olvasónak.

A szabadalom most már védi a találmányt. Sajnos a feltaláló anyagi helyzete nem engedi meg még a próbakészülék elkészítését sem. De tárgyalások folynak már ebben az ügyben, s ha sikerül gyártását megkezdeni, bizonyára sok siket-vak sorstársunknak fogja megkönnyíteni helyzetét s enyhíteni sokszor nyomasztóan érzett egyedülvalóságát.

Hirdetés.

Eladó egy jókarban lévő tíz-soros zsebtábla, egy hegedű kemény tokkal, egy „d" klarinét, egy tárogató, egy teljes kefekötő-felszerelés. Cím: Ifj. Fekete Sándor kosárfonó, Túrkeve.

Kertészkedő vakok.

A világhírű amerikai Perkins-intézet, a Boston melletti Watertonban, már 1933 óta kerti munkákkal is foglalkoztatja növendékeit. Csökkentlátásúak, de teljesen vakok is, részt vesznek ebben a munkában. Mindenki kap külön kis kert-területet, melyet az intézeti kertész tanácsai szerint és az ő ellenőrzése mellett a tanuló teljesen maga gondoz és művel.

Télen elméleti oktatást kapnak a kertészeti ismeretekből s ilyenkor hetenkint csak néhány órát tevékenykednek a kertben.

Tavasszal indul meg az élénkebb kerti munka és július 15-ike után, - amikor a növendékek nagyrésze elhagyja az intézetet, hogy a szülői házba térjen vissza, - a kertészeti tanfolyam még ott-maradó növendékei szinte minden idejüket a kerti művelésre fordítják.

A tanfolyam főként konyha-kertészetre képezi ki növendékeit, mert ez nagy jövedelmet hozhat, de ez mégis csak mellékfoglalkozásnak van szánva oly falun élő vakok számára, akik e munkával egészséges foglalkozás és kellemes időtöltés mellett még némi jövedelemhez is juthatnak.

Nálunk már 1917-ben létesítettek kertészeti telepet Temesvárott a megvakult katonák foglalkoztatására s Vitéz Kele Nándor vak százados vezetése alatt igen jó eredményeket értek el. Temesvár elvesztésével, sajnos, ez a telep teljesen megszűnt.

Szövetségi hírek.

Rádiómozgalmunknak, amit a rádió postása útján indítottunk meg, nem várt szép eredményei vannak. Nagyon sok készülék és fejhallgató érkezik hozzánk, s akad közöttük egészen kifogástalan állapotban lévő is. Az ellenőrzés és osztályozás nagy munkája folyamatban van, de nagyon lassan halad, mert azok, akik vállalták, nem rendelkeznek teljesen idejükkel, s csak esténkint érnek rá erre a külön munkára. Mégis van máris annyi készülék, hogy az érkező kívánságoknak eleget tudjunk tenni. Ismételjük azonban, hogy készüléket csak az kaphat, aki a helybeli posta útján a rádió-engedélyt már megszerezte s ennek számát közli velünk. Aki a postától készüléket is kapott, - ha bármilyen régen is történt az, - új készüléket csak akkor kap, ha a régit beküldi hozzánk, s mi használhatatlannak találjuk. A kijavítható készülékeket, hallgatókat megjavíttatjuk. Aki tehát készüléket óhajt kérni, ezek szerint járjon el.

- Az elmúlt hónapban 8 vak munkást sikerült gyári munkában elhelyezni. Annál örvendetesebb ez, mert 3 új gyár kapui nyíltak meg előttünk, s ezek között egy olyan, ahol eddig hallani sem akartak a vakokról. Remény van rá, hogy még többet is vesznek fel, ha a ma olyan súlyos anyagbeszerzési és szállítási gondok enyhülnek.

- A VSZ elnöke az inségakcióbelieket minden pénteken délelőtt fogadja a társaskörben. Szövetségi és más ügyekben kedden d.u. 3-5-ig fogad.

Nők rovata.

A birkahús ízletes elkészítése.

A birkahús ízletes, jó és olcsó! A nagy nyugati államokban, főleg Franciaországban és Angliában különös előszeretettel kerül fogyasztásra. Magyarország évenkint tekintélyes mennyiségű birkát szállít ki az említett államokba. Ezzel szemben a hazai közönség, de különösen a városi fogyasztó közönség körében a birkahús fogyasztása elenyészően kis mértékű. E tény leginkább azzal magyarázható, hogy kevés kivételtől eltekintve, a városi háztartásokban nem igen ismeretes a birkahús különféle elkészítési módja.

Tekintve a birkahúsnak az egyéb hús-árakhoz viszonyított olcsóbb-voltát, jó szolgálatot vélünk tenni a háziasszonyoknak azzal, hogy a következőkben néhány jól bevált birkahús-elkészítési módozatot közlünk. A budapesti Hungária-nagyszálló konyhafőnökének receptjeit adta közre sík nyomtatásban a székesfőváros községi élelmiszer-árusító üzeme; ebből közlünk itt sorstársnőink számára.

Alapvető fontosságú, hogy a fiatal birka húsát a hártyától és faggyúrétegtől gondosan megtisztítsuk, aztán a birkahúst pár percig forró vízben áztassuk.

- Szalonnás birka-tokány.

Három személyre kb. 50 Deka birkahúst veszünk a tarja-részből, és 12 deka húsos füstölt szalonnát. A szalonnát kisebb kockás darabokra vágjuk és kiolvasztjuk. A kiolvasztott szalonnát félretesszük, a zsírjában pedig sárgára pirítunk egy fej apróra vágott hagymát, melyhez később két gerezdnyi fínomra vágott fokhagymát adunk. Meghintjük egy kávéskanálnyi piros paprikával, beleadjuk a kisebb kockás darabokra vágott s forró vízben lemosott birkahúst, sózzuk, kevés törött-borssal hintjük, egy deci fehér bort öntünk rá és élénk tüzön, gyakori keverés között pároljuk. Később adunk hozzá paradicsomot, zöldpaprikát karikára vágva, fínomra vágott majorannát és egy kevés köménymagot. Egész puhára megpároljuk, rövid lére beforralva, ha szükséges, közben-közben egy kis vizet vagy levest öntünk hozzá. Ha elkészült, hozzávegyítjük a félretett szalonnát is, majd sósvízben főtt burgonya, vagy tarhonya, vagy párolt rizs körítéssel feladjuk.

- Birkatokány káposztával.

Ugyanúgy készül, mint a szalonnás birka-tokány, azzal az eltéréssel, hogy valamivel hosszabb lére eresztjük, a félig megpuhult tokányhoz pedig félig nyers káposztát adunk, melyet újjnyi széles darabokra vágunk és sózott vízben mintegy tíz percig főzzük. A káposztával egyidejűleg adunk a tokányba egy-két szem megtisztított sárga-burgonyát is kisebb kockás darabokra vágva. Egyéb köret ezen tokányhoz nem szükséges.

- Az említett füzetben még 11 kipróbált jó recept van, ha olvasóinkat érdekli, közölhetünk azokból még néhányat. Itt jegyezzük meg, hogy a birka-húst gyakran ürü-húsnak is nevezik.

Melléklet:

Őrizze meg gondosan!

A Vakok Világában használt rövidítések jegyzéke.

Szórövidítések:

b bár

cs csak

d de

é éppen

f fog

h hogy

i is

í így

k kell

l lesz

m mely

n nem

ny nyom

ó óta

ö össze

p pedig

r rend

sz szer

t tehát

u után

ú úgy

v van

zs munka

# (hatpont) előtt

= több

kn külön

k# kellett

md mind

mt mint

pt pont

tn talán

vn volna

vt volt

b. belőle

h. hozzá

r. róla

t. tőle

Mássalhangzó-rövidítések:

zs nk

# tt

= bb

Szóvégi rövidítések:

b -ban -ben

h -hat -het (akkor is, ha a „t" „s"-re változik)

sz -szor -szer -ször

v -val -vel (akkor is, ha a „v" átváltozik)

zs -nk -unk -ünk

# -tt -att -ett -ott -ött

= -bb -abb -ebb -obb -öbb

b. -ból -ből

k. -ként -kint

h. -hoz -hez -höz

r. -ról -ről

t. -tól -től