Vakok Világa 2008. november

Vakok Világa

LXIX. évf. 11. szám

2008. november

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége folyóirata

Felelős kiadó: Dr. Szőke László, az MVGYOSZ elnöke

Főszerkesztő: Garamvölgyi Annamária

Tervezőszerkesztő: Fehér István

A szerkesztőség és a kiadóhivatal címe: 1146 Budapest, Hermina út 47.

Telefon: 384-8440

E-mail: vv@mvgyosz.hu

Az újság előfizethető az MVGYOSZ tagegyesületeinél!

Tartalomjegyzék

Látássérültek ünnepe a Parlamentben

Az országos sajtó tájékoztatása

Domborműavatás a Vígadó téren

Braille utcanévtáblák

Az MVGYOSZ elnökének postájából

Ingyenes zöldhályog-szűrés

A tagegyesületek nagy pillanatai

Éjjel-nappal ügyeltünk az épületre

Életigenlően ismét talpra álltak

Feledhetetlen játék Kecskeméten

Érzelmeket felkavaró próba

Első helyen a megyében

Jutalom a jó munkáért

Hasznos gondolatcsere Veszprémben

Díjátadás Vácott az érdekképviseletért

A Nosztalgia klubban

Egyházzenei találkozót rendeztünk

Gyengénlátó nők alkotásai

Béla herceg agyonszúrta szerelmét

Hatan beszélő órákat kaptak

Mintha jóbarátnál vendégeskedtünk volna

A Fertő-tó vidékén jártunk

Szívhez szóló művek előadása

Mi minden történt Tatabányán?

Újságárak 2009. január 1-től

Nekünk nagyon kell a rádió!

Ismertebbé válunk a látók számára

Sínekben gazdag munkálkodás

Vérét adja az embertársaiért

Remekelt az ajkai csapat

Köszönet az önzetlen segítségért!

"Mozdulj velünk!"

Összehangolják az igényeket

Humor

Ez itt a kérdés meg a válasz is

Szórádi Bálint számolása

Hárman a Lánchíd rádióban

A "VAGYOK 2." rendezvényei

Így győzött "Bobby" sötéttel

Látássérülteket várnak

CD-nyeremény

Időpontváltozás

Apróhirdetések

Impresszum

Látássérültek ünnepe a Parlamentben

Méltóképpen emlékeztek meg a kilenc évtizedről

Patinás falak között, a Parlament Főrendiházi termében, több mint 260 vendég részvételével rendezte meg ünnepségét a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége október 15-én a Szövetség fennállásának 90. és a Vakok Világa megjelenésének 70. évfordulója, valamint a fehérbot nemzetközi napja alkalmából. A kivételes eseményen az állami, társadalmi szervezetek vezetői mellett a tagegyesületek képviselői, támogatók, adományozók és sorstársak vettek részt.

A Himnusz eléneklése után Keresztes Ilona, az ünnepség műsorvezetője, az MR1 Kossuth Rádió riportere üdvözölte a megjelenteket, majd Daku Tünde látássérült táncdalénekes három szép dallal örvendeztette meg a jelenlévőket. Kovács Béla, a Zala megyei egyesület elnöke nagy átéléssel szavalta el Somogyvári Gyula: Egy kidőlt fatörzs előtt című költeményét. Az ünnepség fővédnökének, dr. Sólyom László köztársasági elnöknek köszöntő sorait Keresztes Ilona olvasta fel. (Az államelnök külföldi útja miatt nem lehetett személyesen jelen ezen a rendezvényen.)

Dr. Szőke László, az MVGYOSZ elnöke felelevenítette azt az utat, ami a XX. század elején létrejött a Vakokat Gyámolító Országos Egyesülettől a Szövetség 1918-as megalakulásáig, majd a háborús időkön keresztül napjainkig elvezetett. Szólt a küzdelmekről és megpróbáltatásokkal teli időkről, a sikerekről és az örömökről is.

A Vakok Világa folyóirat 1938. márciusában jelent meg először, s nagy utat tett meg az elmúlt hét évtized alatt. Látássérültek írják látássérülteknek, s a vakügy a lap segítségével ma már a társadalmi közfelfogásba is beépült. Elnökünk ismertette a Szövetség önálló társadalmi szervezetté válásának, s a szervezeti átalakításnak az előzményeit és eredményeit.

- Mit várunk mi a társadalomtól? Mit tudunk nyújtani azért, amit mi kapunk? - tette fel a kérdést dr. Szőke László. - Munkánk mellett átlagon felüli szorgalmunkat, kitartásunkat, és cserébe kérjük a társadalom segítségét, szolidaritását. Ezt a támogatást nemcsak most, a jubileumok kapcsán, hanem az év minden napján reméljük.

A nagy tetszést aratott beszédet a Braille-emlékérmek átadása követte. Az ezüstből készült, impozáns kitüntetést dr. Szőke László elnöktől öten vehették át: dr. Kiss László Miskolcról, Rózsa Dezső és dr. Nemessályi Zsoltné Debrecenből, Kovács Béla Lentiből és dr. Szigeti György Pécsről. Az ünnepeltek életútját Simon Enikő, az MVGYOSZ Országos Hivatalának munkatársa ismertette.

Az ünnepség Farkas Péter és Fabók Judit vak előadók két énekével fejeződött be. A megjelentek ezután finom szendvicsek és sütemény fogyasztása közben folytattak eszmecserét, majd megtekintették az Európa Tanács Információs és Dokumentációs Központja által a Főrendiházi terem mellett kialakított portált, amely A vakok esélyegyenlőségéért címet kapta. A mintaprojekt az MVGYOSZ-szel való sokéves együttműködés dokumentumait és fotóit mutatta be.

A Vakok Világa jubileuma alkalmából a folyóirat megemelt példányszámban látott napvilágot, s a Parlamentbe kihelyezett októberi lapszámok el is fogytak az utolsó darabig.

Garamvölgyi Annamária

Az országos sajtó tájékoztatása

A Magyar Távirati Iroda nagytárgyalójában

Újságírók, fotóriporterek és a média más területén dolgozó szakemberek vettek részt a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének sajtótájékoztatóján október 14-én a Magyar Távirati Iroda nagytárgyalójában, miként azt a következő napon az országos napilapok és rádióadások is hírül adták. Dr. Szőke László, az MVGYOSZ elnöke visszatekintett a Szövetség 90 és a Vakok Világa 70 esztendős múltjára. Szólt azokról az eredményekről és gondokról, amik a látássérültek életét az eltelt időszakban jellemezték, s megemlékezett a fehérbot nemzetközi napjáról is. Dr. Micserics József, az Országos Hivatal vezetője a financiális problémákról, a gazdálkodási nehézségekről és a Szövetség pályázati lehetőségeiről, Kroll Zsuzsanna érdekvédelmi vezető pedig a forrásteremtő csoport munkájáról, az adományszerzésről, valamint a szemészeti szűrőkampányokról beszélt. A sajtótájékoztatón az újságírók megtekinthették az új Braille-emlékérmet és tájékozódhattak a Szövetség szolgáltatásairól is. Ezen az eseményen Papp Zoltán, a Praktiker Építési- és Barkácspiacok Kft. budapesti, Mester utcai áruházának igazgatója 400 ezer forintos építőanyag-utalványt nyújtott át az MVGYOSZ elnökének. Ez a cég már korábban is támogatta a Szövetség székházában folyó felújítási munkálatokat alapanyag-adományával.

G. A.

Domborműavatás a Vígadó téren

Az MVGYOSZ elnökének részvételével

A Világörökség részeként nyilvántartott budai panoráma műemlék-együtteséről készített domborművet Farkas Ádám szobrászművész. A "Tapintható láthatatlan" című, a vakok és gyengénlátók tájékozódását segítő dombormű avatására október 14-én, a fehérbot nemzetközi napja alkalmából került sor a Vígadó téren.

Az avatáson részt vett és beszédet mondott dr. Szőke László, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnöke, s dr. Rogán Antallal, Belváros-Lipótváros polgármesterével együtt leplezték le a domborművet.

Az alkotás az ötletgazda és szervező Budapest Budavár Rotary Club és a Generali-Providencia Biztosító jóvoltából, a Belváros-Lipótvárosi Önkormányzattal együttműködve készült el.

Braille utcanévtáblák

Abonyi Alma képzőművész a Vakok Állami Intézete szakembereinek elvi irányításával olyan utcanévtáblát alkotott, amelyet a vak és gyengénlátó emberek is el tudnak olvasni. A Braille utcanévtáblák kiállításon árveréssel kerültek új tulajdonosuk birtokába. Az árverésen befolyt összeg 50 százalékát a művésznő a Vakok Állami Intézete javára ajánlotta fel.

Az MVGYOSZ elnökének postájából

Tisztelt Szőke László Úr!

Azoknak, akik minden lehetséges észlelési mód birtokában vannak, bizony elképzelni is nehéz a másféle tapasztalásból felépülő világot. Pedig amiben élünk: ugyanaz.

A látókat naponta számos zavarba ejtő és felkavaró vizuális élmény éri. Mégis, a tisztánlátáshoz legtöbbször kicsit be kell hunynunk a szemünket. Idő kell: átérezni, gondolkodni. Úgy hiszem, sőt, biztos vagyok benne, hogy a nemlátók éppen ezért sokkal többet tudnak az emberről, a lényegről. Egyszerűen, mert jobban figyelnek a másikra. Fontosabbak a hangszínek, a szavakból árulkodó árnyalatok, a lépésekből és mozdulatokból kihallható érzelmek. Egészen lenyűgöző az a természetes bátorság, kételyek nélküli elszántság, amellyel közlekednek ebben a látók által minden lehetséges módon zűrzavarossá és kiszámíthatatlanná tett világban. Sosem kérik, de mindig örömmel fogadják a segítséget. Erőt, vagányságot, derűt sugároznak maguk körül. Ezt adják nekünk, és elenyészően keveset kérnek cserébe.

Kérem, engedje meg, hogy a Fehér Bot Nemzetközi Napja alkalmából kifejezzem nagyrabecsülésemet Önnek és szervezetének munkájuk iránt. Szeretném megköszönni azt a tevékenységet, amellyel gazdagították az országot, és segítették a rászorulókat.

Budapest, 2008. október 08.

Tisztelettel:

Orbán Viktor

a Fidesz-Magyar Polgári

Szövetség elnöke

*

Dr. Szőke László elnök úr részére

Magyar vakok és Gyengénlátók

Országos Szövetsége (MVGYOSZ)

Tisztelt Elnök úr!

Köszönettel megkaptam a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ) fennállásának 90. évfordulója, valamint a Fehér Bot Napja alkalmából 2008. október 15-én megrendezésre kerülő parlamenti ünnepségre szóló megtisztelő meghívásukat. Őszintén sajnálom, hogy korábban egyeztetett hivatalos programjaim miatt nem lehetek ott személyesen a különleges évforduló tiszteletére szervezett ünnepi megemlékezésen.

A partnerségre, humánumra, a másik ember tiszteletére épülő, modern európai társadalomban az egymástól való különbözés olyan érték, amely gazdagítja a társadalom egészét, emberi kapcsolatainkat sokszínűvé teszi. Közös célunk, hogy elősegítsük a társadalmi integrációt, erősítsük a közösségi összetartozást és a fogyatékossággal élő társaink iránti szolidaritást, érvényesítsük az emberi méltóság és az egyenlő bánásmód elvét.

Az egyenlő esélyek megteremtésében a fogyatékossággal élők, közöttük a vakok és gyengénlátók érdekében is elvégzendő akadálymentesítés alapvető kötelességünk. Az elkövetkező években uniós forrásból 100 milliárd forintos program segíti a középületek akadálymentesítését. 2013-as végső határidővel több ezer közintézménynél teszik lehetővé, hogy a fogyatékossággal élő emberek is akadályok nélkül juthassanak be az épületekbe, önállóan igénybe vehessék a közszolgáltatásokat és megfelelő szakmai felkészültséggel maguk is állást vállalhassanak ezekben az intézményekben.

A fogyatékossággal élők gondozásában, szakmai ellátásában hivatásszerűen tevékenykedők rengeteg munkával, emberséggel és türelemmel azért dolgoznak, hogy a lehető legtöbb támogatást biztosíthassák a vakok és gyengénlátók, valamint családjaik számára.

Kérem, ezúton is fogadja őszinte elismerésemet és nagyrabecsülésemet a hazai fogyatékossággal élő közösség, vak és gyengénlátó társaink felelősségteljes képviselete érdekében végzett, példamutató elhivatottságon alapuló szakmai munkájukért.

Bízom benne, hogy az eddigiekhez hasonlóan a jövőben is számíthatok a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége, hazánk egyik legrégebbi érdekvédelmi szervezete és Elnök úr partneri együttműködésére.

További munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kívánok!

Budapest, 2008. október 14.

Üdvözlettel:

Kiss Péter

Miniszterelnöki Hivatalt Vezető Miniszter

Ingyenes zöldhályog-szűrés

Az MVGYOSZ székházában

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége a Gondviselés Egyesület támogatásával zöldhályog-szűrést tart az MVGYOSZ székház (1146, Budapest Hermina út 47.) földszinti előadó termében.

A szűrést végző orvosok november 27-30. között 9-től 17 óráig várják az érdeklődőket. Az idei alkalom elsősorban az egészséges látású lakosság szűrését helyezi előtérbe.

A szervezők és az orvosok tehát azok megjelenésére számítanak, akik: 60 évnél idősebbek; nincs diagnosztizált szemészeti problémájuk; családjukban előfordult már zöldhályogos megbetegedés; önmagukat egészségesnek tudó személyek; rövidlátók.

A szűrővizsgálaton való részvétel ingyenes.

A tagegyesületek nagy pillanatai

Az alábbiakban folytatjuk közreadását azoknak az írásoknak, amelyekben a tagegyesületek elnökei örökítették meg az általuk vezetett szervezet egy-egy feledhetetlen emlékét. Miként olvasóink előtt az ismert, ezek az írások a Szövetségünk 90. évfordulója alkalmából keletkeztek és íróiknak ezúton is köszönetünket fejezzük ki.

(A szerk.)

Éjjel-nappal ügyeltünk az épületre

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

Megyénkben a vakok és gyengénlátók érdekképviseletéről történő gondoskodás 1953-ban kezdődött, a megyei szervezet megalakulásával. A folyamatosságot 2004-től Vakok és Gyengénlátók B.-A.-Z. Megyei Egyesülete biztosítja.

Az elmúlt öt és fél évtized számtalan emlékezetes és jelentős pillanatot hozott a közösség életében. Felejthetetlen kirándulások, énekkari fellépések, a háromévenként egymást követő öt "Borsodi Randevú" rendezvény sorozata és még számtalan esemény követték egymást.

Választásom, tudom, szubjektív, mégis úgy vélem, hogy 1996. június 27. mérföldkő volt az életünkben. Ezen a napon Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése egyhangú határozatával szervezetünk használatába adta határozatlan időre a jelenlegi székházunkat, amely egy volt óvoda épülete és kertje közel van a belvároshoz. A döntés után a közgyűlésen személyesen is részt vevő kis csoportunk öröme határtalan volt.

Előző székházunkban is rendezett körülmények között tartózkodtunk, de a használata jogilag kissé rendezetlennek számított.

Rövidesen birtokba vehettük az új székházat, amely lényegesen nagyobb volt az előzőnél, ám teljesen kiürített állapotban adták át. Pár nappal később már azt is megtudtuk, hogy a hozzánk vezető vízvezeték a szomszéd épület alatt húzódik és éppen csőtörés volt.

A mostoha körülmények között mintegy 40 sorstársammal együtt, éjjel-nappal ügyelve, óvtuk a magára hagyott épületet. Két hónap alatt, még ha nehezen is, de helyreállt a rend és végre átköltözhettünk.

Ma is csak köszönettel tartozunk mindazoknak, akik segítettek abban, hogy új székházba költözhessünk, továbbá azoknak a sorstársaknak és ismerősöknek, akik önzetlenül segítettek az épület megóvásában és a költözésben. Ma már mindez történelem, de emléke erőt ad a munkálkodáshoz.

Dr. Kiss László

elnök

Életigenlően ismét talpra álltak

Jász-Nagykun-Szolnok megye

Megyei szervezetünk létezésének ötvenegynéhány évéből húsz az, amelynek életét "belülről" kísérhetem figyelemmel, mi több: választott tisztségviselőként azóta veszek részt irányításában. Éppen ezért nagyon nehéz kiválasztani egyetlen momentumot, amire szívesen emlékezem. Számos felejthetetlen pillanatkép, történés és esemény bukkan elő hívatlanul is, mindegyik egyformán fontos, nincs közöttük "legesleg"....

Hogyan is felejthetném azokat a meleg kézfogásokat, a megilletődött köszönömöket, amelyek ez idő alatt a segítségért hozzánk forduló emberek háláját fejezték ki?! Pedig csak a munkánkat végeztük.

Emlékszem a tanácstalan szülőkre, akik látássérült gyermekük jövőjéért aggódtak, a felnőtt korban megvakult és talajt vesztett férfiakra és nőkre, a bezárkózó, magánytól megkeseredett idősekre. Meghallgattuk és megértettük őket, beszélgettünk és együtt éreztünk velük, útbaigazítást és tanácsokat adtunk nekik. Azokra az embertársainkra gondolok, akik előbb-utóbb visszaigazolták a beléjük vetett hitünket. Biztatásunkra, olykor közbenjárásunkra, tanultak, dolgoztak, tehetségükkel kitűntek vagy egyszerűen csak életigenlően ismét talpra álltak. Szorgalmazásunk nyomán megyeszerte önsegítő közösségek teremtődtek, életre szóló barátságok kötődtek. Sorstársaink közül olyan egyéniségek magasodtak ki, akik azután - a gyengébbeknek kezet nyújtva - megsokszorozták erőnket. A vissza-visszatérők ragaszkodásából, a hétköznapok nehézségeiben boldogulók elbeszéléseiből, a tehetségesek sikertörténeteiből táplálkozva újulunk meg naponta.

És némi nosztalgiával, de mindenesetre jó érzéssel gondolok vissza az általunk létrehozott országos rendezvényekre is, amelyeket annak idején módszertani klubtalálkozónak neveztünk el. Akkoriban még valahogy könnyebb volt az azonos célért tevékenykedő embereket ismerkedésre, tapasztalatcserére hívni. Öröm volt egymástól játszva tanulni, az emberi kapcsolatokat életben tartani, aztán otthon mindezt a munkánkban kamatoztatni. Szakmai előadások, eszközbemutatók, közösségteremtő tréningek, szellemi vetélkedők, közönségtalálkozók, irodalmi pályázatok és műsorok... Ezeket a programokat kínáltuk négy alkalommal, három-három napban több száz sorstársunknak. Még ma is gyakran előfordul, hogy az országban jártunkban-keltünkben mosolyogva hozzánk lép egy-egy ismerős, és üdvözletét küldi Szolnoknak. Ma már tudjuk: ezekért a mosolyokért érdemes volt vállalni a vendéglátással járó minden bonyodalmat.

Visszapillantgatásokra sajnos kevés időnk jut. A jelenünk megsokszorozott energiát követel. A múltból nehéz lenne megélni, de építkezni lehet rá. Kezdettől fogva ácsoljuk munkatársaimmal azt a hidat, amely összeköt látó és nem látó embereket, és egyre szélesedve biztosítja az együttélés feltételeit. Változatos formában szólítjuk meg azokat, akik őszinte érdeklődéssel fordulnak felénk. Tabuk nélkül elegyedünk szóba, megtanítjuk a segítségnyújtás formáit. Előítéletet szüntetünk, megmaradunk a realitás keretei között.

Szolnok város főterén néhány hónapja tapintható szobor áll. Ajándékba kaptuk a teljes elfogadás és partnerség szimbólumaként. Remélhetőleg egykor majd erre is szívesen emlékeznek az utánunk következők.

Dr. Baranyiné Miks Mária

elnök

Feledhetetlen játék Kecskeméten

A hagyományos szomszédoláson vetélkedtünk

A vakok megyei szervezetei között hagyománnyá vált az úgynevezett szomszédolás. Ez azt jelenti, hogy egy-egy megye a szomszédait játékos vetélkedőre hívja. Ebben az évben, vagyis 1998. május elsején a Bács-Kiskun megyei szervezet volt a házigazda Kecskeméten. Ez alkalommal Baranya, Csongrád, Fejér, Jász-Nagykun-Szolnok, Tolna megyék és Budapest csapatai mérték össze tudásukat. A megjelent vendégeket a Bács-Kiskun megyei szervezet titkára köszöntötte. A játék védnöke, a megyei közgyűlést képviselő Tanács Klára, rövid bevezetőt mondott.

A háromfős zsűri tagjai tanárok voltak: Bajtai Mária, Hornyákné Doszpot Edit és Kriskó János.

A játékot Szőlősi Enikő tanárnő, a városi tévé külső munkatársa vezette.

A vetélkedés a "Keresd a várost a mondatban" című helyfoglaló játékkal kezdődött, s egyben alkalmat teremtett a barátkozásra és a házigazda megye megismerésére is.

A kérdéseket tanárok és Hencz András helybéli sorstárs állították össze: a történelem, az irodalom, a helytörténet és sok egyéb témakört felölelve. Amíg a csapatok a tesztkérdéseket válaszolták meg írásban, addig a közönség is játszott apróbb nyereményekért.

Mialatt a zsűri értékelt, a vállalkozó kedvűek versekkel, dalokkal köszöntötték az édesanyákat a közelgő Anyák napja alkalmából.

A végeredmény: 1. Budapest, 2. a fiatalokból álló Tolna megyei csapat, 3. Jász-Nagykun-Szolnok megye csapata lett.

Mindegyik csapat emléklapot és ajándéktárgyakat kapott, míg a helyezettek értékes ajándékokat.

Kitűnően megrendezett, feledhetetlen és jó hangulatú játék résztvevői lehettünk Kecskeméten. Köszönet illeti mindazokat, akik hozzájárultak a találkozó sikeréhez.

Kovács Jánosné és Sándor Melinda

Érzelmeket felkavaró próba

"Látni a sötétben" Békéscsabán

Gyermekkorunkban sokan játszottuk azt, hogy becsukott szemmel megyünk fel a lépcsőn, vagy egyik szobából át a másikba. Vidám játék volt a "szembekötősdi" is. Arra késztetett, hogy jobban odafigyeljünk a zajokra. Milyen nehéz volt így felismerni valakit addig, míg meg nem szólalt! A vakokra gondolva, mindez eszünkbe juthat, de felnőttként tudjuk, hogy vaknak lenni egyáltalán nem vidámság, vagy érdekesség. Sőt: megrémülünk attól, hogy bennünket, gyermekünket vagy közeli hozzátartozónkat sújthat ilyen csapás. Beszélgetések, korábbi tapasztalatok tették indokolttá, hogy a látók társadalma számára bemutassuk, milyen a vakok belső világa, hogyan kommunikálnak a környezettel, milyen nehézségek árán képesek beilleszkedni az emberek közösségébe. A látássérültekkel foglalkozó szakemberek, érdekvédelmi egyesületek közös álláspontja az, hogy az akadályt nem az ember, hanem a környezet fogyatékossága jelenti. Ezért is tartottuk fontosnak két évvel ezelőtt, hogy megrendezzük a "Látni a sötétben" elnevezésű kiállítást és interaktív sétát, mert a látássérülteknek kell megtenni az első lépést a látók felé.

A rendezvényt Békéscsabán, az Andrássy úton lévő, korábban óvodaként működő épületben szerveztük meg, és egy hónapig volt látogatható. A kiállítás költségeinek fedezetét a Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata által adományozott, 2006. januárjában rendezett 10. Városi Jótékonysági Bál bevétele biztosította egyesületünk, a Vakok és Gyengénlátók Békés Megyei Egyesülete számára. Az előkészületek során több szempontra is figyeltünk annak érdekében, hogy egyrészt minél teljesebb, valódi élethelyzeteket tudjunk bemutatni az egészséges látású embereknek, másrészt, hogy a látogatók számára erőteljesebben érzékelhető legyen a látássérültek és az őket körülvevő környezet kapcsolata, életterük korlátai. Az érdeklődés felkeltése céljából közel 100 körlevelet és meghívót juttattunk el a megye oktatási intézményeinek, döntéshozói hivatalainak, és a média segítségével is hirdettük rendezvényünket. A kiállítótermekben berendeztünk erdőrészletet, utcai gyalogosátkelő helyet, piacot, bankot, múzeumot, színháztermet és büfét. A 10-15 fős csoportok kíséretéhez a békéscsabai Tessedik Főiskola Egészségügyi Fakultásának szociális munkás hallgatóit kértük fel, hiszen nagyfokú szociális érzékenységük, a fogyatékkal élő emberek iránti empátiás készségük segítséget jelent a lebonyolításban.

A séta időtartama 50 perces volt, teljes sötétségben zajlott, és igyekeztünk minél könnyebben hozzászoktatni a résztvevőket a fény hiányához. Az út elsőként az erdőbe vezetett, csiripeltek a madarak, és távolról szarvasbőgés is hallatszott. Érezték a lábuk alatt a lehullott száraz leveleket. Amikor kiértek az erdőből, gyalogos átkelőhelyen kellett tájékozódni, ahol beszédszintetizátoros jelzőlámpa jelezte, hogy mikor lehet átmenni a másik oldalra. Itt már egy nyüzsgő piacra értek, és megkezdődött a bevásárlás. A kosárba többféle gyümölcsöt, zöldséget tettek, melyeket tapogatással azonosítottak. Továbbmenve a piacról, egy parkba vezetett az út, füves területen lépkedtek, hallgatták a szökőkút csobogását, és megkeresték a padokat a sétát követő pihenéshez. Ezután mennydörgés jelezte a vihar közeledtét, és arra ösztönözte a látogatókat, hogy zárt menedéket keressenek. Így jutottak el a múzeumba, ahol tapintással megismerhették a kiállított tárgyakat: fajátékokat, rongybabákat, karikás-ostorokat, kavicsból kirakott képeket. Majd egy színházterem következett, ahol látássérültek énekeltek, utána pedig közismert emberek tolmácsolásában hallhattak verseket. Közös játék során ki kellett találni az előadók nevét. Az utolsó helyszín volt a büfé, a résztvevőknek itt üdítőt, csokoládét lehetett vásárolni, és kipróbálták az aprópénzzel történő fizetést is. A séta zenével ért véget, és a látogatók többsége vegyes érzelmekkel fogadta a számukra természetes világosságot, a sötétség állapotának megszűntetését. A rendezvény keretében megismerték a látássérültek által használt segédeszközöket, pl. a beszélő számítógépeket és a Braille-írást.

Kecskés Katalin szociális munkás hallgató véleménye:

- Jó volt tudni, hogy nem vagyok egyedül, másokra is számíthatok a sötétben. Tapasztalataim szerint a gyerekek jobban tájékozódnak, nem ijednek meg olyan könnyen, mint a felnőttek, és jobban feltalálják magukat a különböző ismeretlen helyzetekben.

A vendégkönyvbe írt vélemények:

- Félelmetes, borzongató és mégis szép volt, kitágult a tér.

- Ezek után néhány dolgot másként látok, minden elismerésem az érintetteknek.

- Tudtuk, hogy nagy érték a szemünk, de hogy ennyire! Már értjük.

- Köszönjük a lehetőséget. Most már sokkal értékesebb és színesebb a világ, amit látunk.

A rendezvényünk sikeresen zajlott, az érdeklődők száma olyan nagy volt, hogy további egy hónapig működhetett volna a kiállítás teltházzal. Összegezve: 60 iskolai csoport, 12 munkahelyi kollektíva, továbbá számos baráti társaság és több család látogatott el. Egyesületünk törekvése a látássérültek elfogadtatása, és meggyőződésünk, hogy ezzel a programmal nyitottunk az épek társadalma felé, és szép példája volt annak, hogy csakis összefogással és párbeszéddel lehet fontos lépéseket tenni céljaink elérésében.

Szabó Tiborné

elnök

Első helyen a megyében

Büszkék vagyunk erre a kitüntetésre

Sohasem felejtem el azt az örömöt, amit akkor éreztem, amikor értesítést kaptunk a Tolna Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnökétől, dr. Puskás Imre elnök úrtól arról, hogy "Az Év Tolna Megyei Civil Szervezete" kitüntető díjra leadott negyvenkilenc pályázat közül a bíráló bizottság döntése értelmében a Vakok és Gyengénlátók Tolna Megyei Egyesülete lett a nyertes. Az ünnepi átadás 2007. április 26-án volt Szekszárdon a Vármegye Háza dísztermében. A kitüntetés mellett 100.000 forintot is átutaltak részünkre, melyet pályázati önerőként használtunk fel.

Büszkék vagyunk erre a kitüntetésre és úgy dolgozunk, hogy az irántunk megnyilvánuló elismerésre okot adjunk a jövőben is.

Kovács Lászlóné

elnök

Jutalom a jó munkáért

Az idősek világnapja alkalmából Ajkán, a Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidőközpont színháztermében ünnepséget tartottak. Ezen az eseményen Horváth Árpádné, a Vakok és Gyengénlátók Veszprém Megyei Egyesülete ajkai kistérségi csoportjának vezetője ajándékot kapott, amelyet Horváth József ajkai alpolgármester, Czingler Sándor, a Nyugdíjas Klubok Egyesületének helyi vezetője és Kleinhann Terézia, az Idősek Otthona igazgatója nyújtottak át. Mert mint mondták, Horváth Árpádné a nyugdíjas klubok életében jelentős szerepet tölt be, kistérségi vezetőként is sokat segít nekik, mindenben lehet rá számítani.

G. A.

Hasznos gondolatcsere Veszprémben

Ki mit tehet a látássérült emberek javára?

Országgyűlési képviselők, polgármesterek, cégigazgatók és más intézményvezetők foglaltak helyet Veszprémben szeptember 10-én az Eötvös Károly Megyei Könyvtár Kisfaludy termében. A Vakok és Gyengénlátók Veszprém Megyei Egyesülete döntéshozói kerekasztal-beszélgetésre hívta meg mindnyájukat, azért, hogy kötelmek nélkül eszmecserét folytassanak a látássérülteket érintő aktuális kérdésekről.

A vendégeket dr. Szőke László, az egyesület elnöke üdvözölte. Mint bevezetőjében hangsúlyozta, a rendezvény célja a közös gondolkodás, amely a látássérültek esélyegyenlőségének érvényesítését szolgálja. Szólt a tízéves esélyegyenlőségi törvény eredményeiről, valamint arról, mit jelent a fizikai és az info-kommunikációs akadálymentesítés a vak és gyengénlátó emberek számára. Majd kiemelte:

- Sajnos, mindmáig megoldatlan a látássérültek segédeszköz-ellátásának a problémája. Elfogadhatatlan számunkra, hogy a társadalombiztosítás csak a fehérbotok bizonyos típusának megvételét támogatja. Olyan speciális, életvitelt könnyítő eszközök beszerzéséhez azonban nem járul hozzá, mint például a beszélő mérlegek, beszélő vérnyomásmérők, vércukorszintmérők. Így a látássérülteknek ezekért az eszközökért háromszor-négyszer annyit kell fizetniük, mint a hagyományos konstrukciójú társaikért. Minden fórumon szólunk ennek a kérdésnek a megoldatlanságáról. Mert a segédeszköz-ellátási gondok felszámolása nélkül sem a látássérültek korszerű oktatásáról, sem hatékony foglalkoztatásáról nem beszélhetünk.

Debreczenyi János, Veszprém Megyei Jogú Város polgármestere felidézte az egyik fogadónapján tapasztaltakat, amikor felkereste őt egy látássérült férfi és javasolta, hogy a fogyatékkal élők után ne kelljen járulékot fizetni, mert akkor bizonyára szívesebben foglalkoztatnák őket a munkáltatók.

Deák Istvánné, Várpalota országgyűlési képviselője és egyben a helyi Képesség- és Tehetségfejlesztő Magániskola igazgatója arról a pedagógiai munkáról beszélt, amit az általa irányított oktatási intézmény tanárai a fogyatékkal élő diákokért végeznek. Mint elmondta, korábban már sikeres érettségi vizsgát tett náluk egy vak fiatal, s jelenleg is van egy látássérült középiskolás diákjuk, akit mindenben segítenek. Tantervet is kidolgoztak Másság az iskolában és az életben címmel, hogy a speciális igényekhez alkalmazkodni tudjanak.

Sehrer Tamás, a Bakony Volán Zrt. forgalmi igazgatója a látássérültek utazását megkönnyítő intézkedéseiket ismertette.

Reider Barnabás, a Veszprém Megyei Rendőrfőkapitányság közlekedésrendészeti osztályának munkatársa elmondta, hogy a rendőrség épületében a látássérültek csak kísérővel közlekedhetnek.

Faragó Zsoltné, a Közép-Dunántúli Regionális Munkaügyi Központ veszprémi kirendeltségének munkatársa felhívta a figyelmet arra, hogy van egy rehabilitációs információs csoportjuk, amely a megváltozott munkaképességű emberek munkához jutását segíti elő.

Horváth Ferencné, a Veszprém megyei Csolnoky Ferenc Kórház ápolási igazgatója szükségesnek tartja a kórházban egy úgynevezett információs port létrehozását, amelynek segítségével tájékoztathatják a fogyatékkal élő betegeket is a rendelési időkről és az egyéb fontos tudnivalókról.

Pálman Judit, az Eötvös Károly Megyei Könyvtár igazgatója szerint több évtizedes, jó kapcsolatuk alakult ki a látássérült látogatóikkal. Számukra hangkazetták, CD-k, öregbetűs könyvek, felolvasó gép szolgálja az olvasást. A könyvtár pályázat útján szeretne egy Braille-kijelzővel és -nyomtatóval ellátott számítógépet beszerezni. A személyi segítséget minden esetben a könyvtárosok jelentik a vak és gyengénlátó embereknek.

Varga Endre, a Veszprémi Esélyek Háza programvezetője arról tájékoztatta a megjelenteket, hogy ők kifejezetten a gyerekeket szólítják meg az általános iskolai esélyórákon, s ezeken keresztül az épek megismerhetik fogyatékos társaik mindennapi gondjait.

Gyimesi Károly, Veszprém Város Önkormányzata szociális bizottságának tagja szerint a fogyatékos emberekkel meg kell tanulni kapcsolatot teremteni.

Szöllősi József, a Balaton Volán Zrt. vezérigazgató-helyettese arról adott számot, hogy több alacsonypadlózatú autóbusz beszerzésével és a hangos utastájékoztatás bevezetésével szolgálták a fogyatékkal élők esélyegyenlőségének érvényesítését.

Szabó Petra, a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark Kht. munkatársa ismertette, hogy a látássérültek interaktívan tekinthetik meg az állatkertet és az állatok némelyikét megsimogathatják, kézbe is vehetik.

Szpisjákné Baráth Rita, a Magyar Vöröskereszt várpalotai szervezete támogató szolgálatának vezetője arról adott számot, hogy jelenleg 14 látássérült embert patronálnak, segítik őket a segédeszközök beszerzésében és használatuk elsajátításában.

Dr. Feketéné dr. Varjas Valéria, a Veszprém Megyei Egészségbiztosítási Pénztár megbízott igazgatója arról szólt, hogy a megyében hét ponton működtetnek ügyfélszolgálatot, s a személyes segítségnyújtást magától értetődőnek tekintik.

Farkasdi István, a Vakok és Gyengénlátók Veszprém Megyei Egyesülete zirci; Németh Attila, a veszprémi; Horváth Árpádné, az ajkai és Csehné Huszics Márta, a várpalotai kistérségi körzeti csoportjának vezetője is bemutatták munkájukat ezen a tanácskozáson. Valamennyien hangsúlyozták a kerekasztal-beszélgetés hasznosságát.

Katona Csaba, Várpalota alpolgármestere sajnálatát fejezte ki, hogy a fogyatékosok foglalkoztatásának, rehabilitációjának nincs még meg az intézményi háttere, és hiányoznak a fogyatékkal élő gyermekek integrált oktatásának a feltételei is.

Talabér Márta, a Veszprém Megyei Önkormányzat Közgyűlésének alelnöke is támogatásukról biztosította a látássérülteket.

Ottó Péter, Zirc polgármestere konkrét javaslatokat tolmácsol majd lakóhelyén azoknak, akik a látássérültek akadálymentesítését elősegíthetik.

Koósné Stohl Ilona, a zirci kistérségi Szociális Szolgáltató Központ vezetője arról számolt be, hogy intézményük akadálymentes, s 35 fogyatékos embernek tudnak rehabilitációs munkát adni.

Dr. Bóka István országgyűlési képviselő, Balatonfüred polgármestere örömének adott hangot, hogy városukban létrehozták a fogyatékosok napközi intézményét, s ennek keretében mintegy 50 ember foglalkoztatására nyílt lehetőség.

Dr. Micserics József, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének hivatalvezetője, a Nem látva is látszani projekt szakmai vezetője, ismertette a látássérültek akadálymentesítésének legfontosabb eszközeit. Lényegesnek tartotta, hogy a látássérültek megkérdezése nélkül a"Semmit rólunk, nélkülünk" elv alapján, ne születhessenek olyan döntések, amelyek a vak és gyengénlátó emberek életét jelentősen befolyásolhatják.

Garamvölgyi Annamária

Díjátadás Vácott az érdekképviseletért

A Dunakanyari Látássérültek Egyesülete:

Dr. Bóth János polgármester, országgyűlési képviselő adta át ünnepélyes keretek között Mundi Mártonnénak, a Dunakanyari Látássérültek Egyesülete elnökének a Fogyatékossággal Élő Váci Emberekért-díjat a nyáron.

A Váci Fogyatékosügyi Tanács kezdeményezésére a helyi képviselőtestület által alapított elismerést immáron harmadik alkalommal adták át.

A délelőtti szakmai konferencián az egyesület elnöke előadásában visszatekintett a civil szervezet 30 éves tevékenységére. Méltatta az egyesület jogelődjének, az MVGYOSZ Budapesti és Pest Megyei Szervezete váci körzeti csoportjának megalapítóját, Nagy Lászlót, aki 1978-tól 2002-ben bekövetkező haláláig töltötte be az elnöki tisztet.

Mundi Mártonné így határozza meg tevékenységük lényegét: "Igyekszünk a térségben élő látássérültek életvitelén könnyíteni, és éreztetni velük, hogy gondjaik megoldásában számíthatnak ránk."

A körzeti csoport 2005-ben alakult át egyesületté, s a Vakok és Gyengénlátók Közép-magyarországi Egyesületének szakmai irányításával aktív érdekvédelmi munkát folytat.

A DULÁTE Vác és a hozzá tartozó 4 kistérség 43 településén élő látássérültek életminőségén igyekszik folyamatosan javítani, ezért részesült az egyesület ebben az évben a nívós szakmai munkát elismerő díjban.

A délutáni színpadi produkciók között a látássérültek részéről a DULÁTE dalköre magyar népdalokat énekelt; Ézsiás László művészi versmondással érdemelte ki a közönség elismerését.

Dr. Péter Árpád, Péter Anna és Varga Pál előadóművészek fergeteges tapsot kaptak népszerű operettdalokat bemutató műsorukért.

Ezen a napon nyílt meg a Madách Imre Művelődési Központban az egyesület elmúlt 30 évét reprezentáló fotókiállítás, és olyan programok váltak elérhetővé a nagyközönség számára, amelyek interaktív tevékenységi formákon keresztül érzékeltették a látó emberekkel, milyen lehet látássérültként önálló életet élni. A négy napon át tartó programon - amelyet a VGYKE fiatal szakmai gárdája működtetett a DULÁTE munkatársainak közreműködésével - kb. 350-en vettek részt.

A 30. évforduló tiszteletére a fehérbot napja alkalmából, október 16-án a Madách Imre Művelődési Központban ünnepélyes rendezvénysorozatra került sor.

Megtekinthették az érdeklődők Gyüre László képzőművész tapintható képeit, valamint az egyesület életét reprezentáló fotó- és kézműves kiállítást. Részt vehettek a DULÁTE 30 éves tevékenységét ismertető szakmai konferencián, s az azt követő ünnepi gálán. Felléptek a látássérültek részéről: a DULÁTE dalkör, Ézsiás László előadóművész, népszerű melódiákkal kedveskedett dr. Péter Árpád, Péter Anna, Varga Pál. A vendégként fellépő váci Pickéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskola növendékeinek koncertje is emelte a gála színvonalát.

A nagy sikerre való tekintettel ismét megrendezték a látássérültség érzékeltetésére az úgynevezett "sötét szobát" - Tapintható világ címmel.

A Dunakanyari Látássérültek Egyesületének célja - az érdekképviselet mellett -, a többségi társadalom figyelmének felkeltése a látássérültséggel élők iránt.

Bahorecz Ilona

A Nosztalgia klubban

A VGYHE Horizont kultúrcsoportja és a Nosztalgia klub november 29-én szombaton 10 órától közös programot szervez a Vakok Szövetsége Székházának Hermina termében.

A program: a "Zene mindenkié" Ki Mit Tud vetélkedő díjkiosztó gálaműsora.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Egyházzenei találkozót rendeztünk

Még Szerbiából is jöttek hozzánk énekelni

A Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesületének Horizont kultúrcsoportja szeptember 20-án tartotta meg Budapesten a Vakok Általános Iskolája Nádor termében az egyházzenei találkozóját, amelyre még Szerbiából is érkeztek látó és látássérült énekesek.

Bereczkné Bihari Erzsébet köszöntötte a Biblia örökbecsű értékeinek terjesztését szolgáló kilenc énekkart és a nagy termet zsúfolásig megtöltő közönséget.

A Bibliáról e sorok írója tartott előadást. Szólt arról, hogy a Szentírás ókori nyelveken (héber, arámi, görög, latin) keletkezett. Hazánkban az Újtestamentumot Sylvester János 1541-ben jelentette meg magyarul Sárváron. A reformátusok első jelentős magyar nyelvű Bibliáját Károli Gáspár adta ki Vizsolyban 1590-ben. Káldi Györgynek, a legkiválóbb katolikus bibliafordítónak a Bibliája Pozsonyban jelent meg 1526-ban. A Biblia hatással volt minden művészeti ág alkotójára.

Orgonamuzsikával kezdődött a zenei találkozó. Vida Gábor fiatal orgonista tagtársunk, akinek Finta Gergely a tanára, először Mendelssohn C-moll szonátájának, majd a kezdőkórus közjátékában Bach G-dúr fantáziájának részletét szólaltatta meg.

A Lux Musicae vegyeskar és hangszeregyüttes Késmárki Kriss György karnagy vezényletével többek között reneszánsz és barokk műveket szólaltatott meg.

A Vác Alsóvárosi Református Gyülekezet kórusa Borbély Nóra és tagtársunk, dr. Péter Árpád vezetésével énekelt.

Aztán ismét egy váci énekkar, a DULÁTE (Dunakanyari Látássérültek Egyesülete) Dalkör énekelt Bahorecz Ilona vezényletével.

A következő szereplő a csákvári Összhang kamarakórus volt, Kunstárné Takács Irén tanárnő vezényletével. Megtudtuk, hogy a Vértes hegység lábánál lévő településükön a Biblia évében, tehát idén, úgynevezett sétáló hangversenyeket tartottak a református, az evangélikus és a katolikus templomaikban.

Ötödikként a mezőfalvai női kar következett. Vezényelt Nyulasiné Lakos Angéla tanárnő, aki örömét fejezte ki, hogy itt lehetnek a Nádor teremben, emlékeztetvén József nádorra, akinek a jóváhagyásával jött létre Hercegfalva, amely ma Mezőfalva néven ismert. Műsorukon gregorián és reneszánsz művek szerepeltek. De elhangzott Halmos László egyik miséje is, amelyet dr. Bodolai György kísért orgonán.

A szünet után a szerbiai Kula városból érkezett Kis Cecília énekkar következett. Szólistájuk, Baracskai Judit nagyon szépen adta elő Gounod: Ave Maria című művét, Hancko Kavranov Sznezsana tanárnő zongorakíséretével.

Az énekszámok között időnként elhangzott Bereczkné Bihari Erzsébet, Bereznainé Nagy Ilona és Borsodi Zsuzsa előadásában Ady Endre, József Attila, Wass Albert és Váci Mihály egy-egy költeménye is.

A kulai fiatalok után az ottani Szent Cecília kórus Vendel Gyöngyi karnagy és kántor vezényletével Beethoven, Sugár Rezső és Bárdos Lajos egy-egy művét szólaltatta meg.

Nyolcadikként a Vakok és Gyengénlátók Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Egyesületének Horváth Attila kórusa is szerepelt Kormány Attila karnagy vezényletével. Horváth István mutatta be egyesületük negyven éve működő kórusát.

A találkozót a nézsai Szent Jakab Kórus zárta, Szarka Lajosné tanárnő vezényletével. Énekkarukat elkísérte a falu plébánosa is. Összeállításuk megható, méltó befejezője volt a kórustalálkozónak. Záró kánonjukba bevonták a teremben lévőket is. Ez az együtténeklés is emlékezetessé tette ezt a szép dalos találkozót.

Dr. Máriási István zenetörténész a találkozót méltató értékelésében hangsúlyozta: ez a hangverseny az Istent dicsérő dallamai által az öröm forrása volt.

A Horizont kultúrcsoport vezetősége önerőből szervezte meg e nagyszabású, országos találkozót. Rendezvényünket támogatta Somogyi Vera, a vakok iskolájának igazgatója, Göllesz Zoltán, a Nádor programiroda vezetője, néhány civil szervezet és számos egyéni segítő. Köszönet illeti mindannyiójukat!

Lak István

Gyengénlátó nők alkotásai

"Látás nélkül meghódított világ"

A Vakok és Gyengénlátók Békés Megyei Egyesülete az MVGYOSZ megalakulása 90. évfordulójának tiszteletére "Látás nélkül meghódított világ" címmel kiállítást rendezett a Békés Megyei Tudásház és Könyvtár előcsarnokában. A megnyitóra október 6-án került sor. A képek egy hétig voltak megtekinthetők. A kiállítást Várkonyi János békéscsabai festőművész nyitotta meg, aki méltatta a négy kiállító munkásságát és folyamatos fejlődését a festészetben. A kiállítók: Králik Ildikó, Krizsán Margó, Szabadkai Edit, Szeriné Rein Rózsa.

Az alkotásokat méltatva megnyitó beszédében Várkonyi János hangsúlyozta: "A szépséget nem elég látni, érezni is kell."

A huszonegy képből egyesületünk egy vándorkiállítást is szervez. Október és november hónapokban hasonló kiállítás lesz Békés, Szeghalom és Mezőhegyes városokban. Célunk, hogy ezzel a rendezvénysorozattal is minél szélesebb körben megmutassuk magunkat, életünket és nyissunk a látó társadalom felé.

N. Zs.

Béla herceg agyonszúrta szerelmét

Málékásás, paradicsomos töltött káposzta, tejfölösen

A Dunakanyari Látássérültek Egyesülete /DULÁTE/ szokásos őszi kirándulását az idén 4 naposra bővítette tagjai számára. 25 vállalkozó kedvű "dulátés" indult el a nyár végén, a kb. 350 km-re fekvő Tisza, Túr, Szamos határolta gyönyörű vidékre. A helyválasztás apropója is érdekes, mert személyügyi referensünk, Lőrincz Annamária /Marcsi/ ennek a tájnak szülötte, megbízható helyismerettel, sok személyes ismerőssel, akik által sok kedvezményhez, személyes élményhez juthattunk. Marcsi személyéhez fűződik a kirándulás megszervezése is.

Szálláskereséshez a falusi turizmust választottuk. Tivadaron, a Danó portán szállásoltak el bennünket, s innen tájoltunk a környék településeire. Első utunk a "szőke" Tiszához vezetett. A bátrabbak meg is merültek szelíd habjaiban, a félénkebbek a tájban gyönyörködtek.

Érdemes pár szót a szállásról is írni, mert a régi építészeti és lakberendezési tárgyak megtartása mellett, élvezhettük az összkomfort kényelmét. A háziak főztek nekünk jellegzetes szatmári étket: kötött-tészta levest, szabadtűzön sütött lapcsánkával. Szívünkbe zártuk őket Marcsi szüleivel, rokonaival együtt, akik szintén többször csatlakoztak hozzánk, s paprikával, paradicsommal, uborkával, frissen főzött ciberével kedveskedtek nekünk.

Pénteken az első állomásunkon, Nagyaron, a híres "Petőfi-fát" tekintettük meg. A több, mint kétszáz éves kocsányos tölgy arról nevezetes, hogy Petőfi Sándor ennek a tövében írta a Tisza című versét. Akkoriban még a bővízű Öregtúr egyik ága észrevétlen tűnt el a Tisza fodrai között.

"Nyári napnak alkonyúlatánál

Megállék a kanyargó Tiszánál,

Ott, hol a kis Túr siet beléje,

Mint a gyermek anyja kebelére."

Szatmárcseke következett, amely elsősorban Kölcsey Ferencről híres, aki 1815-től 1838-ban bekövetkezett haláláig itt élt és alkotott. Itt írta nemzeti énekünket, a Himnuszt is /1823/. A helyi művelődési ház adott helyet az állandó Kölcsey kiállításnak, az udvaron egy egészalakos bronzszobor tiszteleg emlékének. Megtekintettük még a költő fehérmárványból készült, klasszicista stílusú síremlékét is, amely a csekei református temetőben áll. Maga a temető nemcsak erről híres, hanem - a Világörökség részeként - a világon egyedülálló fekete, emberarcra emlékeztető, csónakfejfás temetkezéséről is.

Tiszakóródon a gótikus református templomot néztük meg, amely a XV. században épült, berendezése népies barokk munka, a XIX. sz. elejéről. A templom történetét a jelenlegi református tiszteletesasszony ismertette, majd DULÁTE-dalkörünk jelenlévő tagjai elénekeltek egy zsoltárt. A község nevezetességeihez tartozik még a Túr-bukógát. Ha a vízállás nem túl alacsony, a Túr csatorna vize a zsilipen vízesésszerűen, hatalmas dübörgéssel bukik alá, hogy néhány méterrel odább a Tiszába siessen.

Tiszacsécsén első utunk a Móricz Zsigmond-emlékházhoz vezetett. Maga az író nagy szeretettel írt az édesapja által sajátkezűleg épített, vert falú házról, ahol gyermekéveit töltötte. Az udvar közepén áll a hazalátogató Móriczot ábrázoló egészalakos bronzszobor. /Varga Imre alkotása, 1979/. A falu nevezetessége még a református templom, s a fa harangtorony. Az egész torony tölgyfából készült, 24 méter magas, ebből a középső sisak 13 méter, négy fiatoronnyal. Az egész torony fazsindelyes, a harangtornyot és a fiatornyokat zászlós, csillagos csúcs koronázza.

Kellemesen elfáradva indultunk Túristvándiba, a gasztronómiai különlegességet, tájjellegű ebédünket elfogyasztani. Málékásás paradicsomos töltöttkáposztát ettünk, tejfölösen. A teraszról láthattuk a pár méterre folyó Túrt, a vízimalommal.

Némi ejtőzés után elindultunk e nap utolsó állomására, Penyigére. Először a Lekvárium házba mentünk, ahol az ősi szilvalekvárfőzés mesterségét, eszközeit néztük meg. Megtudtuk, hogyan készül a híres "nemtudom-szilvalekvár". Azért "nemtudomszilva", mert nincs neve, illetve ez lett a neve az itt honos bőtermésű, magvaváló, apró, de nagyon jóízű, édes szilvának. A Lekvárium ház udvarán vendégcsalogató kiállított ökrösszekér, amelyből a szekér eredeti, az igavonó tehén és az ökör életnagyságú, szalmával kitömött zsákvászonból készült, akárcsak a gazda és a gazdaaszszony, akik helyi népviseletbe voltak öltöztetve.

Innen átsétáltunk a penyigei Helytörténeti Múzeumba, ahol Kormány Margit tanító néni ízes szabolcsi nyelven mesélt nekünk a helyi szokásokról, tárgyakról, a múzeum történetéről. Érdemes megjegyezni a nevét, mert az általa létrehozott helytörténeti szakkör segítségével jött létre ez a gazdag gyűjtemény. Lebilincselt bennünket jó humorú, "életszagú" történeteivel. Végezetül elénekelte nékünk a híres Penyigei balladát, s az eredeti történetet, amelyet a ballada megörökített. Mi a szó szoros értelmében szájtátva hallgattuk. Az első versszak ma is közszájon forog:

"Ezerkilencszázötödik évbe,

Kilenc kislány belehalt a vízbe,

Beleültek a hajó orrába,

Elmerültek a Szenke habjába."

Szombaton délután Milotára indultunk, a híres milotai diófesztiválra.

A helység nevéről egy régi monda beszél. Az Etelközből elinduló honfoglaló magyarok egy szláv nagyúrnál szálltak meg, aki kezesül a magyarokra bízta leányát, Mélótát, akinek jegyese Zengor volt. A Kárpátokon átkelve a magyarok visszaküldték a kezeseket. Zengor feleségül vette Mélótát és Borzsova várába vitte. Béla, Álmos unokája, az úton beleszeretett Mélótába, a szép szláv leányba, s most, hogy nem láthatta őt többé, igencsak búsult utána. Egy idő után kísérőivel a Latorca völgyében kalandozván, Zengor fogságába esett. Béla megszökhetett volna, de amikor felismerte Mélótát, maradt. Ekkor Árpád Béla kiszabadítására indult, s a várat ostromolta. Zengor kiszöktette feleségét, nehogy a magyarok kezére jusson, s a mai Milota helyén rejtette el. Mikor az aszszony arról értesült, hogy a külső vár elesett, páncélba öltözve, rejtekúton visszament a várba, s a védő harcosok közé vegyült, hogy Bélát megmentse. Béla a vártornyot felgyújtva, karddal vágta a várudvarba szorult szláv harcosokat. Véletlenül a páncélba öltözött Mélótával került szembe és leszúrta őt. Ezután ismerte fel, hogy azt ölte meg, akit az életénél is jobban szeretett. Bánatában kardjába dőlt. A monda szerint Mélótát Árpád itt, a község régi helyén temettette el.

E település világhírű terménye a vékonyhéjú milotai dió, amelyet az angol tőzsdén a XIX. sz. elején is jegyeztek.

A nemzetközi diófesztivált immár hetedik alkalommal rendezték meg. Itt készült a világ leghosszabb diós rúdja, amely az idén 36,7 méteres lett, így bekerült a Guiness rekordok könyvébe. Hatalmas vásár volt, több ezren jöttek el. Minden látható volt, ami szem-szájnak ingere. Lehetett sétavonatozni a faluban és a Tisza-parton. Országosan ismert együttesek szórakoztatták a közönséget. A rendezvényt hajnalig tartó Diókopáncs bál zárta.

Bahorecz Ilona

Hatan beszélő órákat kaptak

A Nyírségi Látássérültek Egyesületének életéből

A szeptember 29-i közgyűlésünkön ismertettük az idei év eltelt időszakának szakmai és pénzügyi beszámolóját.

Ezután a Nyíregyháza Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala által kiírt Az egészség és pontosság című pályázat eredményhirdetése következett. 8 pályázó tagtársunk közül hatan voltak eredményesek. A nyerteseket a pályázatot kiíró bizottság elnöke, dr. Szilassi Géza köszöntötte és adta át nekik az önálló életvitelt segítő eszközöket: a beszélő órákat.

A hivatalos gyűlést a fehérbot napi rendezvény követte. Az ünnepség résztvevőit Jakab Sándorné egyesületi elnök köszöntötte, majd elmondta Gyengéné Fogarassy Margit Vakság felé című versét. A műsorban felléptek a Kerekerdő óvoda nagycsoportos óvodásai.

A rendezvényt támogatták: az Ortobrace KFT, a Nyíri Fészek, Nyíregyháza Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának szociális irodája és a Kerekerdő óvoda.

Jakab Éva

Mintha jóbarátnál vendégeskedtünk volna

Tudásban is gazdagodtunk a három nap alatt

Háromnapos kirándulást szerveztünk szeptemberben a Vakok és Gyengénlátók Csongrád Megyei Egyesületének tagjai és kísérői számára. Negyvenen voltunk az autóbuszban, de azért csak ennyien, mert tudtuk, hogy az MVGYOSZ balatonboglári üdülője, amelyet éjszakai szálláshelyként választottunk, ennél több személyt egyszerre nem tud befogadni.

Az első nap Baján sétálhattunk a napsütötte Petőfi-szigeten és ismerkedtünk a bajai érdekességekkel. Itt tudhattuk meg, hogy a csárdás, ez a jellegzetes magyar tánc Bajáról terjedt el hazánkban. És azt is, hogy a dunai holtág, a Sugovica neve honnan ered. A szomorú Sugovica-legenda egy gyönyörű, gazdag lány (Vica) és egy szegény molnárlegény (Sugo) tragédiával végződő szerelmét meséli el. Mivel nem lehettek egymáséi, együtt ölték magukat a vízbe.

Ebéd után a Bajai Bemutató Csillagvizsgálóban dr. Bíró Imre szakcsillagász beszélt a csillagászat eredményeiről, problémáiról, a Világegyetem szépségeiről. Előadásában a Napot mutatta be, napfoltokat, naptevékenységeket, a Nap tulajdonságait: méretét, hőmérsékletét. Csodálatos felvételeket láttunk különböző hullámhosszú fények segítségével. Érdekes volt a naptávcsőről szóló ismertető, nem is tudtam, hogy létezik ilyen egyáltalán. Kivetítőn és számítógépes modellezéssel is kiegészítették az előadást, pl. egy üstökös mozgását is végigkísérhettük. Utána rövid ismertetőt hallhattunk a legújabb csillagászati felfedezésekről: kisbolygókról, törpebolygókról, meteorokról, a Tejútról.

A második napon Keszthelyre mentünk, a Festetics-kastélyba, amelynek a hangulata tetszett leginkább, a vörösmárvány kandallók, a vázák, a festmények, a szobrok. A könyvtár, a berendezésével, a több mint 10 kilogrammos könyveivel, amik azért ilyen nehezek, mert az illusztrációikat fémlapokra gravírozták. A gyönyörű parkban megkerestük a 400 éves tölgyfát, ami energiát ad, így mindenkinek "kötelező" volt megölelgetni. Azt is kipróbáltuk, hogy öten tudtuk körbeérni. Megkerestük a harangot is, amit II. János Pál pápa megáldott. Úgy szól a fáma, hogyha ott tartózkodunk a környezetében egy darabig, akkor nekünk is jut az áldásból. Kipróbáltuk. Megnéztük a Hintómúzeumot is, majd visszaindultunk az üdülőbe, ahol már előkészültek az esti bográcsozáshoz. A vacsoráig sétáltunk, pingpongoztunk, csörgőlabdáztunk a kertben és asszisztáltunk a bogrács mellett.

Este borkóstolás, majd zenés-táncos mulatság következett.

A boglári házigazdák: Ottlakán Gyula és felesége, Klárika nagyon szívélyesen fogadtak bennünket, minden kívánságunkat teljesítették. Többen megjegyezték, hogy úgy érezték magukat, mintha egy jóbarátjuknál lettek volna vendégségben. További programötleteik is voltak, de idő hiányában ezekről lemaradtunk. Legalább lesz miért viszszamenni még egyszer.

Vasárnap reggel indultunk Szekszárdra, ahol a Szüreti Napok rendezvényein vehettünk részt. Kirakodóvásár, kézművesek, mutatványosok és különböző előadók szórakoztattak bennünket. Jó hangulatban és szép emlékeket szerezve fejeztük be a háromnapos programot, amelyet minden résztvevő szívesen megismételne jövőre is.

Szőke-Törökné Zemkó Márta

munkahelyi segítő

A Fertő-tó vidékén jártunk

Tisztelegtünk szellemóriásaink emléke előtt

A Hermina Egyesület turista szakosztálya háromnapos kiránduláson vett részt szeptemberben a Fertő-tó vidékén.

Első programunk Fertőszéplakon a falumúzeumnak helyet adó gyönyörű, tornácos épületek és azok tárgyi emlékeinek megtekintése, kézbevétele volt.

Hidegség volt a következő helyszín, ahol a XII. századi Szent András templom 900 éves falai között részletes ismertetést hallottunk a templom és a település történetéről, majd megkóstolhattuk Hidegség hideg forrásának vizét.

Balf és a fürdő érintésével Fertőrákosra érkeztünk, ahol kis autókba szállva a III. századi Mitras kultúra szentélyéhez látogattunk el. Ez az egyedülálló római kori emlék néhány méterre található az országhatártól, Fertőmeggyes (Mörbisch) szomszédságában.

Másnap Kismartonba utaztunk, ahol a világörökség részét képező kegytemplom és kálvária megtekintése után Joseph Haydn kriptája előtt állhattunk meg.

Utunk következő állomása Liszt Ferenc szülőházának és a múzeumnak a megtekintése volt Doborjánban. A nagy zeneszerző életének dokumentumai és tárgyi emlékei mindannyiunk számára felejthetetlen élményt jelentettek.

A délutáni gyönyörű napsütésben sétát tettünk a Dunántúl legmagasabb csúcsára, Írottkőre. A 882 méter magasan álló kilátót az osztrák-magyar államhatár metszi, így a csoportunk tagjai egyik lábukkal magyar, másikkal osztrák területen álltak.

A harmadik napon Kőszeg következett, ahol a Madármúzeum és tanösvény területén tett látogatás után belvárosi sétával szórakoztattuk magunkat.

Délután a Velem melletti Novák-falván folytatódott a programunk, majd Sárvár érintésével Berzsenyi Dániel, a nagy ódaköltő szülőházát és múzeumát tekintettük meg Egyházashetyén.

Utunkat támogatta a Nemzeti Alapítvány, a Budapesti Sportszövetség és a Wesselényi Miklós Sportközalapítvány.

Milhofer István - idegenvezető

Szívhez szóló művek előadása

Békés megyében így köszöntötték az évfordulókat

A fehérbot története 1917-ben a Lions Club megalapításával kezdődött. Az alapító Melvin Jones ekkor határozta el, segítséget nyújt a rászorulóknak. 1930-ban észlelvén, hogy vak embertársai csak nagy nehézségek árán jutnak át Amerikában a kereszteződéseken, azt javasolta: legyen a vakok sétabotja fehér színű. Javaslata a világon mindenhol elterjedt. Az ENSZ 37 évvel ezelőtt október 15-ét a fehérbot nemzetközi napjává nyilvánította. Azóta minden évben az alkalomhoz illő műsorral készülünk e napra. Tettük ezt idén is, október 11-én. Hármas megemlékezést tartottunk, ugyanis a fehérbot mellett ünnepi műsorunkkal tisztelegtünk az MVGYOSZ 90. és a Vakok Világa 70. évfordulója előtt.

A programra a Békés Megyei Tudásház és Könyvtár előadótermében került sor. A nagyon színvonalas műsort egyesületünk kultúrcsoportja és a Jókai Színház színinövendékei biztosították, amelyet elsősorban látássérült emberek műveiből állítottak össze. Rendezvényünk nagy sikert aratott, az előadott művek szívhez szólóak voltak.

A programsorozat a kistérségi csoportok október havi klubfoglalkozásain folytatódott, ahol szintén illő módon, színvonalas műsorral készülnek a fehérbot napjára és a kettős évfordulóra.

Nagy Zsuzsanna

Mi minden történt Tatabányán?

Hajnal Sándor médiafelelős megírta

Le a kalappal Hajnal Sándor előtt! Ő a Vakok és Gyengénlátók Komárom-Esztergom Megyei Egyesületének médiafelelőse. Időről időre tollat ragad, s kézzel írott levelében tájékoztatja a Vakok Világának szerkesztőségét arról, hogy mi minden történt náluk az előző hónapokban.

Írt például arról, hogy Pozsonyban vendégségben jártak a szlovák sorstársaknál, akikkel már 11 éve ápolják a barátságot. Jártak a szlovák főváros híres múzeumaiban, s azokban kézzel is érzékelhették a kiállított tárgyak egy részét. Nem felejti el megemlíteni, hogy a szlovák sorstársak egyesületének udvarán grillpartin vettek részt, s jövőre Tatabányára várják a mostani vendéglátóikat.

Jól sikerült a Ceglédre szervezett kirándulásuk is. Nagy hatást tett rájuk az alföldi városban a Kossuth-múzeum, amelynek falai között megtalálható a torinói Kossuth-szobor mása épp úgy, mint a Kossuth-díj eredeti példánya is. Az éjjel-nappal nyitva tartó ceglédi termál- és élményfürdő is megnyerte a tetszésüket.

Szóba hozza Hajnal Sándor úr az augusztusban megrendezett báljukat is, amelyen Frecska József egyesületi elnök szolgáltatta a talpalávalót, s ahol a résztvevőknek a süteményért és üdítőkért nem kellett fizetniük.

A döntéshozói kerekasztal-értekezletükről és a haza alaposabb megismerését szolgáló kirándulásukról szóló információkkal fejezi be levelét, amely tanúsítja, hogy Tatabányán is zajlik az élet.

Cs. S.

Újságárak 2009. január 1-től

Megnevezés, Megjelenés, Ft/év

"Vakok Világa" sík, havonta, 2.730,- Ft

"Vakok Világa" pont, 2 hetente, 2.415,- Ft

"Vakok Világa" kazetta, havonta, 7.560,- Ft

"Vakok Világa" Elektronikus hangos CD, havonta, 7.140,- Ft

"Vakok Világa" Elektronikus E-mail, havonta, 2.100,- Ft

"Vakok Világa" Elektronikus floppy, havonta, 2.730,- Ft

RTV pont, hetente, 4.410,- Ft

RTV Elektronikus E-mail, hetente, 4.305,- Ft

RTV Elektronikus floppy, hetente, 5.565,- Ft

Irodalmi értesítő pont, 2 havonta, 2.415,- Ft

Zenei értesítő, havonta, 2.635,- Ft

Gyógymasszőr pont, félévente, 1.890,- Ft

Gyógymasszőr kazettán, félévente, 1.890,- Ft

Lapról - Hangra, 2 hetente, 3.570,- Ft

Lapról - Hangra új előfizető 1. évben, 5.670,- Ft

Lapról - Hangra közületeknek, 12.600,- Ft

Kitekintő pont, havonta, 2.415,- Ft

Nekünk nagyon kell a rádió!

Egykor Szepesi György is írt a Vakok Világába

Már a II. világháború előtt felismerték sorstársaink a rádió fontos tájékoztató szerepét. Az említett háborút követő években az akkori vakok szövetsége fel is vette a kapcsolatot a rádióval.

Szepesi György, a ma már 80. életévén túllévő, népszerű sportriporter lapunk, a Vakok Világa 1955. februári számában írt többek között arról, hogy közvetítései során nemcsak a sporteseményről beszél, hanem bemutatja a helyszínt is. És valóban: szinte láttatta velünk az esemény színhelyét, s annak fontosabb létesítményeit. Ebben aztán riporter társai is követték.

Az 1950-es években már működött Szövetségünk zenekara, sorstársunk, Berindán László tanár vezényletével. Akkor még szülőfalumban éltem. Egy zenei műsorban örömmel hallottam Rév Vera riportját: Zene a Május 1. úton címmel. Mint röviddel azelőtt megvakult ember, erőt merítettem az ilyen műsorokból. A rádió műsorában többször is szerepelt a Homérosz kórus és tagtársunk, Németh Tamás tanár, zongoraművész is. A rádióadások bemutattak néha telefonalközpont-kezelőt, kefegyári dolgozót és más sorstársakat is.

A rádióban hosszabb ideig folytatódott a Látatlanul című műsor, amelyet Podráczky Zsuzsa vezetett. Sok értékes, tartalmas összeállítás hallható volt azokban a műsorokban. A Szövetségünkben folyó irodalmi életről a népszerű Társalgó című adás is több alkalommal sugárzott összeállítást. A jelenleg is aktívan szereplő Horizont kultúrcsoport műsoráról is hallhattak tudósítást a hallgatók.

A Vasárnapi Újság ebben az évben bemutatta a 70 éve megjelenő Vakok Világa című lapunkat.

Rádiót hallgató sorstársaink közül sokan ismerték Takács András hangját. Ő nemcsak a Falurádió műsoraiban vett részt, készített portrékat, életképeket is. Sajnos, a nyáron életének 55. esztendejében elhunyt. Őrá emlékezve hívtuk meg körünkbe édesapját, Takács Tibort, az ismert írót, költőt. Alábbiakban az ő versét olvashatjuk. A versben az édesapa a fiát siratja el.

ANDRÁS FIAM HALÁLÁRA

Hangja - bár elszállt - felidézhető

ez őrzi még, és mától az idő,

mostantól kezdve végtelen szünet:

ami marad utána: üzenet.

A teljességet kereste minden szóban

a mindig mindent jobban mondhatóan:

csak ötvenöt év adatott neki,

a végül a lélek szünetjelei...

Takács Tibor

A látássérültek egyesületeinek nagyon fontos, hogy a rádióval és televízióval jó kapcsolatuk legyen, hiszen az elektronikus sajtó sokat tehet azért, hogy jobban megismerjen bennünket a látók világa.

Lak István

Ismertebbé válunk a látók számára

Zala megyei ünnepség, szlovén vendégekkel

Letenye város adott otthont a fehérbot nemzetközi napja, Zala megyei ünnepségének október elején. A Fáklya Művelődési Központban megtartott rendezvényen először kulturális műsorral kedveskedtek a szervezők a megjelent sorstársaknak. A letenyei fúvószenekar és a város művészeti iskolájának több csoportja is nagy sikert aratott.

Kovács Béla, a Vakok és Gyengénlátók Zala Megyei Egyesületének elnöke kifejtette: ebben az évben megkülönböztetett jelentőséggel bír a fogyatékos ügy, ugyanis az Országos Szövetség 90., a Vakok Világa havilap 70. évfordulójához érkezett.

- Ezek az események elősegítik, hogy ismertebbé váljunk a látó világ számára és a hagyományoknak megfelelően a megye más-más városában rendezzük meg a megemlékezésünket - részletezte az elnök.

Szederné Kummer Mária, a Zalai Falvakért Egyesület titkára előadásában a látásfogyatékosok társadalmi helyzetét, elfogadottságát, az esélyegyenlőség kérdéseit boncolgatta. Az egész megye látásfogyatékos kollektívájának megbecsülését jelenti, hogy az ünnepségen Pintér László, a Zala Megyei Önkormányzat alelnöke is részt vett és köszöntötte tagságunkat.

- Fontos a megye szerepe abban a vonatkozásban, hogy felhívja a társadalom figyelmét azokra az embertársainkra, akik fogyatékkal élnek - hangoztatta Pintér László. - Zala megyében mintegy ezeregyszáz ember látássérült, és úgy érzem, ebben a harácsoló, kapitalista világunkban, amikor az elhelyezkedés, a megélhetés az egészséges emberek számára is nehézségekbe ütközik, kiemelten kell kezelnünk a fogyatékos ügyet.

Nagyon odafigyel a megyei vezetés az idős és fogyatékkal élő emberekre. Több szociális intézményt működtetünk, valamint a zalabaksai és szepetneki szociális intézményünk átadásával már három új intézmény áll majd a rászorultak rendelkezésére. Ezekben az intézményekben a felvételnél mindenképpen figyelembe vesszük a hátrányos helyzetet, a fogyatékosságot.

Az ünnepségen a felszólalók között volt Halmi Béla, a házigazda Letenye város polgármestere, valamint Horváth Miklós, a Társadalmi Egyesülések Zala Megyei Szövetségének igazgatója is.

- Nagy tisztelettel fogadtuk a muravidéki látássérült egyesület delegációját, akik jelen esetben Vojko Prosen elnökhelyettes vezetésével tisztelték meg megyei rendezvényünket - fejtette ki Kovács Béla.

A szlovéniai sorstársakkal már évek óta kitűnő, immár nemzetközi hírű kapcsolatot ápol a lenti egyesület és a látássérültek megyei vezetése.

Közreműködésünkkel a látássérülteket tömörítő országos szervezetek vezetői is megismerték egymást, egyeztették álláspontjaikat, kicserélték tapasztalataikat - foglalta össze gondolatait érdeklődésünkre Vojko Prosen. - Találkozóink alkalmával akár közös álláspont kidolgozására is lehetőség adódhat, megvalósíthatjuk az érdekvédelem és a kultúrák közötti párbeszéd lehetőségét is.

A Letenyén tartott megyei ünnep közös ebéddel és kötetlen beszélgetéssel zárult a fehérbot nemzetközi napján.

Dányi József

Színekben gazdag munkálkodás

A nyírségi énekkar külföldön is sikert aratott

Egyesületünk látja el a látássérültek érdekképviseletét. Igyekszik számukra megfelelő munkahelyet felkutatni, és biztosítani a kulturálódáshoz és a sportoláshoz szükséges feltételeket.

Karácsonyi rendezvényeinken a részt vevőket mindig saját Mikulásunk fogadta és ajándékkal kedveskedett nekik. Az ajándékokat pályázat, illetve adománygyűjtés eredményeként szereztük be. A legutóbbi karácsonyunkon műsorral kedveskedett a Jókai Mór Általános Iskola néptánccsoportja és a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház néhány művésze. Nemcsak karácsonykor, hanem az egyesület más rendezvényein is igyekszünk színvonalas műsorral kedveskedni tagjainknak.

Folyamatosan keressük a lehetőségét annak, hogy minél több tagtársunk a neki legmegfelelőbb helyen végezhessen munkát. Már elértük, hogy tagjaink közül jelenleg 130-135 személy áll alkalmazásban különböző cégeknél.

Több alkalommal visszük tagjainkat kirándulni. Ilyen volt a bogácsi fürdőzés, melynek során egy japán turistacsoporttal együtt tölthettük szabadidőnket, barátságot köthettünk velük és közösen énekeltünk magyar népdalokat.

Egyesületünk működő énekkarral rendelkezik. Az énekkar tagjai fellépnek az egyesület rendezvényein és más, fogyatékkal élő szervezetek meghívásainak is eleget tesznek. Külföldi kapcsolataink révén énekkarunk a szlovák Lions Klub által szervezett Nemzetközi Kulturális Gálán szerepelt az eperjesi Nemzeti Színházban. Ez a fellépés azért is nagy jelentőséggel bírt, mert a nézőtéren egészséges emberek is helyet foglaltak, és megtapasztalhatták, hogy a látássérültek milyen csodálatos műsorral készültek. Romániai testvérszervezettel is építettünk ki kapcsolatokat. Gyakran találkozunk a szatmárnémeti látássérült szervezet vezetőivel. Szervezünk közös programokat, kicseréljük tapasztalatainkat, igyekszünk segíteni egymás munkáját.

Jakab Sándorné - elnök

Vérét adja az embertársaiért

Fejsze oltotta ki a szeme világát

Sipos Dénes vérét adta évtizedeken keresztül az embertársaiért. Ebben az évben 120. alkalommal adott vért, ki is tüntették érte. Kérdéseimre a következőket mondta el önmagáról.

- Ózdon születtem 1942. október 12-én. Öten voltunk testvérek. Édesanyám a háztartást vezette, édesapám a kohászatban dolgozott. Az általános iskolai tanulmányaimat a gyári iskolában végeztem. Kertes házban laktunk. 1952. december 5-én fát akartam vágni. Bementem a kamrába a fejszéért, ami fel volt akasztva a falra. Amikor megérintettem a nyelét, ráesett az arcomra. Csodával határos módon a fejemet, az arcomat nem vágta meg, de a jobb szememet tönkretette. Ez a baleset az egész életemet megváltoztatta. Bizonyára furcsán hangzik, de amennyit bánkódtam, ugyanannyit vigasztalódtam is, hogy nem lett még nagyobb bajom. Ha a baleset csúffá tette volna az arcomat, azt nem éltem volna túl.

Az általános iskola befejezése után a vasgyárban kaptam munkát. Ott voltam többek között levélkézbesítő, raktáros, vasíró stb. 1967-ben megnősültem. Két gyermekünk született: Dénes és Diana. A munka és a családról való gondoskodás mellett esti tagozaton érettségit szereztem.

Az évek folyamán a jobb szemem is gyengülni kezdett, ennek ellenére társadalmi tevékenységeket is vállaltam.

Hosszú ideig voltam önkéntes rendőr. Ezért megkaptam a Közbiztonságért érdemérem bronz fokozatát. Alapító tagja voltam az ózdi polgárőrségnek és a gyengénlátók klubjának.

1968 óta vagyok rendszeres véradó. Ha már szerepelhetek a Vakok Világában, arra kérem a folyóirat olvasóit, hogy aki csak teheti, adjon vért, mert azzal életeket menthet meg. S annál nemesebb, humánusabb cselekedet nem létezik. Két bátyám közül Géza sajnos már nem él. Neki van két lánya. A másik bátyámnak, Sándornak két fia és egy lánya van. Ők Kecskeméten élnek. Irénke húgom Kazincbarcikán, Marika húgom pedig Siófokon él a családjával.

Természetesen a mi két gyerekünk is családot alapított, amikor eljött az ideje. Dénes fiam 2 lányunokával, Diána pedig 2 fiú unokával örvendeztetett meg.

Én 1992-ben rokkantsági nyugdíjas lettem. A feleségemmel éljük a nyugdíjasok életét. Örülünk az unokáknak és a viszonylag kiterjedt rokonságnak.

Kerékgyártó Mihály

Remekelt az ajkai csapat

Fogyatékosok fesztiválja Balatonfűzfőn

Harminchét produkciót láthattak az érdeklődők szeptember 20-án Balatonfűzfőn, a művelődési központban az ART 2008 - Fogyatékkal Élő Emberek Országos Kulturális Fesztiválján. A szereplők között látássérült sorstársak is megmutatták tehetségüket.

A Mozgássérültek Veszprém Megyei Egyesületének tagja, Hegedűs Józsefné és munkatársai által szervezett fesztiválon volt szavalat, hangszeres muzsika, magyar nóta, táncdal, színpadi jelenet, tánc és énekkari fellépés. Az Ajkai Látássérült Klub kilenc tagja fergeteges cigánytánccal kápráztatta el a közönséget és a zsűrit is. Olyannyira remekeltek, hogy meg is nyerték a harmadik díjat. Benkő Imre versmondásért, Laczi Ilona magyar nóta éneklésért, Hegyi Ferencné és Nagy Győzőné egy vidám jelenet előadásáért kapott emlékplakettet. Papp Józsefné pápai látássérült sorstárs a versmondásáért részesült oklevélben. A zsűri különdíját Jánoki Márió, Székesfehérváron élő vak kisfiú nyerte el, aki zongorán komolyzenét, szintetizátoron táncdalt játszott és énekelt.

G. A.

Köszönet az önzetlen segítségért!

Minden látássérültnek lehet saját hangos Bibliája

Az MVGYOSZ hangos könyvtárából már évek óta kölcsönözhető a Biblia teljes anyaga. Most már saját Bibliája is lehet minden látássérültnek, aki szeretné olvasni!

1997-ben a Kálvin Kiadó megjelentette az újfordítású Biblia teljes Újszövetségét és ószövetségi részének kisebb terjedelmű könyvei hangos változatát. Ezen cikk írójának - aki akkor még a Magyar Református Egyház (MRE) Vakmissziójának önkéntes munkatársa volt - adta Isten a gondolatot, hogy a teljes Szentírást ki kellene adni hangos formában. Az elmúlt közel egy évtizedben e szolgálati feladat végzése mellett sok minden más evangéliumi hanganyagot is elkészített, pl. kisregények, novellák, misszionárius életrajzok kazettára olvasása, digitalizálása.

2008. a Biblia Éve. Ez alkalomból a teljes Szentírás is elkészült. A tevékenység legproblematikusabb és legnehezebb részét a felolvasók és felolvasások megszervezése jelentette.

A felvételek egy része kazettára, majd számítógépre készült. A kazettás felvételeket digitalizálni kellett, és amikor már olyan számítógépe volt a miszsziónak, következett a javítás és a hangszerkesztés, utána a hangszerkészítő programmal a hanganyagok tisztítása és minőségi javítása. A kész könyvek pedig részekre vágás után adták a kész hanganyagot, a teljes újfordítású Biblia szövegét.

Most mindez látássérült testvéreink számára is hozzáférhető! Az MRE Vakmissziója ingyen adja CD-n, vagy DVD-n, csak kérni kell! Aki missziói névjegyzékünkben már szerepel, az az Evangéliumi Hangtár vezetőjét hívhatja, aki pedig még nem, az a misszióvezető lelkésszel veheti fel a kapcsolatot! Mindkettőjük elérhető a 06 1 999-00-11-es telefonszámon.

Végül köszönet illeti a felolvasókat, akik időt és fáradságot nem kímélve jöttek, tanulmányaik és munkájuk mellett, hogy önzetlenül, szeretetből és ingyen végezzék e szolgálatot. Ők a debreceni Universitas centrumának teológiáján, orvosi és bölcsészeti karán tanuló és gyülekezetbe járó keresztyének. A Kálvin Kiadót és a Magyar Bibliatanácsot, hogy az általuk készített hanganyagokat engedélyükkel felhasználhattuk. S köszönjük mindenkinek a sok imádságot és a segítséget azoknak, akik e szolgálatban támogattak.

Mindez nem valósulhatott volna meg az Isten vezetése és segítsége nélkül, tehát mindenekfelett dicsőség Istennek!

Szakáll Zsombor,

az MRE Vakmissziója Evangéliumi

Hangtárának vezetője

"Mozdulj velünk!"

Esélyegyenlőség a sportban

Családi sportnapot rendezett "Mozdulj velünk!" jelszóval október 4-én a Vak Diákok Sportegyesülete az Ajtósi Dürer sor alatti vakok iskolájában. Az eredeti elképzelés szerint a sportnapot a Városligetben, a Vakok Kertjében nyitották volna meg, de az időjárás közbeszólt. A szakadó eső elmosta a futást, a tandemkerékpározást és a vak pingpongot. A program beszorult a vakok iskolájába, ahol az érdeklődők megismerkedhettek a látássérültek sporteszközeivel és sportolási lehetőségeivel. Lehetett vak pingpongozni, társas játékokat játszani, sakkozni, gumiasztalon ugrálni, lengőtekézni és részt venni a csörgőlabda bemutatón. Ez utóbbin a profinak számító fiatalok és az "Informatika a látássérültekért" Alapítvány csapata mérte össze tudását Spáni Róbert edző irányításával. Az eredmény nem volt kétséges: a rutinos diákok fölényesen győztek!

- A családi sportnappal az volt a Vak Diákok Sportegyesületének a célja, hogy támogatókat szerezzen egy sportudvar kialakításához az iskola területén - mondta Weisz Ildikó testnevelő.

A sportrendezvénnyel hagyományt szeretnének teremteni, hogy az esélyegyenlőség - ha csak egy napra is - a sportolásban is megvalósuljon látók és látássérültek között.

Bartha Zsuzsanna

Összehangolják az igényeket

Szemléletformálás csak párbeszéddel lehetséges

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége és társszervezete, a Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesülete a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány támogatásával szeptember 23-án döntéshozói kerekasztal-fórumot szervezett. A rendezvény az antidiszkriminációs törvény végrehajtásához kapcsolódott. A fórumon részt vett az MVGYOSZ részéről dr. Szőke László elnök, dr. Micserics József irodavezető, a Hermina egyesület, mint házigazda képviseletében Dáginé Maczó Borbála elnök és Németi Zsolt nonprofit manager.

Ahogy a világ minden országában, a látássérült emberek hazánkban is a társadalom kisebb részét alkotják. A látókkal való párbeszéd és információcsere fontos a sérültek számára, hiszen mindannyian ugyanabban a világban élünk, legföljebb másként érzékeljük - vallják a vak és gyengénlátó szervezők, akik erre a fórumra meghívták az alábbi intézmények képviselőit: Fővárosi Polgármesteri Hivatal, Fővárosi Tömegközlekedési Főosztály, Civil Iroda, MÁV Zrt., Dokusoft Kft., Volks Bank, a XIV. és a XIX. kerületi önkormányzat, Ady Endre Gimnázium. Céljuk az volt, hogy a vendégek és a házigazdák kölcsönösen tájékoztassák egymást a jó gyakorlati eredményekről és a tervezett elképzelésekről, a valós lehetőségekről.

A vak és a gyengénlátó emberek évtizedeken át szinte másodrendű állampolgárai voltak a társadalomnak. Napjainkban, amikor egyre erősebb a civil szféra és 10 éve a magyar parlament elfogadta a köznyelvben csak esélyegyenlőségi törvénynek nevezett jogszabályt, a látássérültek is saját kezükbe vették sorsuk irányítását. Nem szeretnék, ha "róluk nélkülük" születnének döntések a különböző döntéshozói szinteken. Éppen azért szervezték a fórumot, mert meggyőződésük, hogy a szemléletformálás csak párbeszéd útján lehetséges.

A kerekasztal-tanácskozáson szó esett a látássérülteket érintő akadálymentesítésekről, mint pl. a közlekedési lámpák hangosításáról, a MÁV állomásokon a jelzőcsíkok felfestéséről, a beszélő segédeszközökről és bankautomatákról, az integrált oktatásról stb. A fórum arra a következtetésre jutott, hogy a látássérülteknek maguknak is össze kellene hangolniuk a látó társadalommal szembeni elvárásaikat, hogy egységes szabványok segítsék a döntéshozókat abban, hogy valóban jó és hatékony döntéseket hozzanak, megkönynyítve ezzel a látássérültek életét.

A több mint két órán át tartó fórum azzal a végkövetkeztetéssel zárult, hogy szükség van az ilyen és hasonló eszmecserékre, hogy se a döntéshozóknak, se a látássérültek érdekvédelmi szervezeteinek ne legyen keserű a szájíze az információk hiányában helytelenül megvalósuló programok miatt.

Bartha Zsuzsanna

Humor

- Kolléga úr! Maga az önéletrajzában azt írta, hogy három egyetemi diplomája van. És most, miután patinás cégünkhöz felvettük, kiderült, hogy még érettségije sincs!

- Elnézést, főnök úr, de az álláshirdetésükben azt írták, hogy jó képzelőerővel rendelkező alkalmazottat keresnek!

*

- Uraim! Én a feleségemet havonta egyszer teszem magamévá!

- Én az enyémet havonta kétszer!

- Az se sok. Én hetente egyszer!

- Én meg hetente ötször is!

- De hiszen magának nincs is felesége!

- A magáéról beszéltem!

*

- Plébános úr! Én azt tanácsoltam magának, hogy vasárnap a prédikációjában sorolja fel a "tízparancsolatot" és amikor odaér, hogy "Ne lopj!", a hívek valamelyikének arcán látni fogja, hogy ő lopta el plébános úr kerékpárját. Bevált a tanácsom?

- Be, őrmester úr! Sorolni kezdtem a parancsolatokat és amikor odaértem, hogy "Ne paráználkodj!", rögtön eszembe jutott, hol hagytam a kerékpárom.

*

- Ezt máris hagyja abba! Nem tűröm! Maguk, kamionosok, azt hiszik, hogy ha felkéredzkedik az ember lánya, rögtön lerángathatják róla a bugyiját!

- De kisasszony, miért van ezen úgy felháborodva?

- Azért, mert eddig valahány kamionos lerángatta rólam, az olajos kezével mind összekoszolta a fehérneműmet!

*

- Uram! Összefoglalom a lényeget: a két emelet között leállt velünk a lift. Mi ketten nem ismerjük egymást és maga visszaélhet a helyzetünkkel!

- De, hölgyem, eszembe se jutott az, hogy visszaéljek vele!

- Az engem nem érdekel! Én azonnal kefélni akarok magával!

*

- Amikor megházasodtam, én bolond, azt mondtam az anyósomnak: az én házam az ő háza is.

- És?

- Másnap eladta.

*

- Álmatlanságban szenvedek, doktor úr! Adjon nekem valami hatásos altatót!

- Képviselő úr, ha el akar aludni, olvassa a saját parlamenti felszólalásait!

*

- Gratulálok, anyuka! Gyönyörű a kisbabája! A haja vörös színű. Az apukának is vörös haja van?

- Nem tudom, doktor úr, mert akkor sapka volt a fején.

*

- Jean, miért van két ajtaja a WC-nek?

- Uram, a WC-nek csak egy ajtaja van.

- Igen? Nos, akkor megint a szekrényben végeztem el a nagydolgomat.

Cseri Sándor

Ez itt a kérdés meg a válasz is

A szeptemberi lapszámunkban megjelent kérdések helyes megfejtései: CLXX 2, CLXXI 2, CLXXII 2, CLXXIII 2, CLXXIV 1, CLXXV 2, CLXXVI 2, CLXXVII 1, CLXXVIII 2, CLXXIX 2, CLXXX 2, CLXXXI 2, CLXXXII 2.

Így gondolta ezt Dohyné Demkó Izabella (Gyula) kedves Olvasónk is. Nyereményéhez szeretettel gratulálunk!

CXCI. Görgey legkiválóbb tábornokai közé tartozott Aulich Lajos, Damjanich János, Leiningen-Westerburg Károly, Poeltenberg Ernő. Hányan tudtak közülük magyarul?

1. Mind

2. Egy sem

CXCII. Amikor 1849-ben az osztrák-orosz túlerővel szemben a magyar honvédség hátrálni kényszerült, az egyik magyar politikus elrendelte, hogy fel kell égetni minden olyan települést, amit az ellenség elfoglalhat. Ki volt ez a politikus?

1. Kossuth Lajos

2. Szemere Bertalan

CXCIII. A magyar szabadságharc leverése után Bem József tábornok, Gujon Richárd hadtestparancsnok, Kmetty György hadosztályparancsnok, Kollmann József hadosztályparancsnok, Stein Miksa hadosztályparancsnok, Asbóth Lajos hadtestparancsnok, egy kivétellel török tábornokok lettek. Ki volt közülük ez a kivétel, aki osztrák rendőrspiclivé süllyedt?

1. Asbóth Lajos

2. Stein Miksa

CXCIV. Hendrik Dembinszky lengyel tábornokot Kossuth kinevezte a magyar honvédség fővezérévé. Dembinszky hat csatát vezényelt Magyarországon. Hányat nyert meg?

1. Mindet megnyerte

2. Mindet elvesztette

CXCV. A régebbi iskolai tankönyvek szerint ha a dicsőséges tavaszi hadjáraton Görgey Komárom bevétele után (1849. április 26.) nyugat felé üldözi az ellenséget, Bécs érett gyümölcsként hullott volna a markába. Igaz-e ez az állítás? (Görgey 27836 katonával és 535 lőszerhiányos ágyúval rendelkezett, az osztrákok 75633 katonával és 1185 jól ellátott ágyúval.)

1. A tankönyvek állítása téves

2. A tankönyvek állítása igaz

CXCVI. Mi a görl?

1. Görlicének a becézett formája

2. Revütáncosnő

CXCVII. Mi a sarus?

1.Vasúti vagonfékező

2. Sarugyártó

CXCVIII. Mi a tiara?

1. Az ara, vagyis a menyasszony népies megszólítása

2. Pápai hármas korona

Beküldési határidő: december 15.

Cseri Sándor

Szórádi Bálint számolása

Mindig jókedvre hangol Szórádi Bálintnak az írása, akár fenyegetni próbál, akár beéri a "leleplezésemmel". Szórádi Bálint úr a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei egyesület kistérségi referense, Nagy Tünde megyei elnök munkatársa, tehát hatalmi mámor is hevítheti, amikor "minden erőmmel azon leszek" fogadkozással elkergetésemet helyezi kilátásba, vagy csupán azt igyekszik bizonyítani, hogy még számolni sem tudok.

Most arra hívja fel egy szűk körű nyilvánosság figyelmét, hogy a Vakok Világa még nem lehet 70 éves. Érvelését betű szerinti hűséggel, helyesírási hibáival együtt idézem. Íme: "2007-ben LXVIII. (68.) 2008-ban a LXIX.-ik (69.) évfolyam következik. Tehát most a VV. 69.-dik évfolyamának 10. száma jelenhetett meg."

Ha azonban Szórádi úr a számolása előtt belenézett volna lapunk márciusi számába, ott a 24. oldalon "Lapunk hetvenéves történetéről" címmel megtalálhatta volna a következőket: "1944-ben és 1945-ben lapunk nem jelenhetett meg. E két év kimaradása következtében újságunk idén a 69. évfolyamot mutatja, noha a megjelenés kezdetét 1938-tól számítjuk". Lak István tanár úr írta ezeket a minden ember számára érthető mondatokat.

Hozzátehetjük ehhez azt is, hogy az először 1938 márciusában megjelent Vakok Világának az életkora akkor is hetven év lenne, ha azóta például csak ötven évfolyama látott volna napvilágot, hiszen a Braille-könyvtárunkban most is fellelhető hetvenéves példányt nem fiatalítja meg az, hogy a vészkorszakban a lap kiadása szünetelt.

Szórádi Bálint úr tehát úgy járt el, mint az a botanikus, aki egy bogárnak minden lábát kitépte, majd elkiáltotta magát: "Bogár, indulj el!". S mivel a bogár nem mozdulhatott, a botanikus leírta ezt a megállapítását: "Ha a bogár minden lábát kitépjük, a bogár nem hallja meg a felszólításunkat.".

Valószínűleg bosszantani fogja Szórádi urat a hír, hogy a Vakok Világának az általa kifogásolt száma már külföldön is figyelmet keltett. A német látássérültek delegációja például magával viszi az Angela Merkel kancellár asszonnyal folytatott tárgyalására is, bemutatván, hogy Magyarország vezetői milyen példaadóan fejezik ki szolidaritásukat a látássérült emberek iránt.

Hogy aztán Angela Merkel kancellár asszony kikéri-e Szórádi Bálint úr véleményét is, hát arra már nem mernék igennel válaszolni!

Cseri Sándor

Hárman a Lánchíd rádióban

Nagy és kedvező visszhangot váltott ki a Lánchíd rádiónak az az október 10-i adása, amelyben dr. Szőke László, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnöke, Garamvölgyi Annamária, a Vakok Világának főszerkesztője és Reményik László vak író válaszoltak Somorjai Balázs riporter kérdéseire, bemutatván az MVGYOSZ és a Vakok Világa folyóirat múltját és jelenét.

Cs. S.

A "VAGYOK 2." rendezvényei

Idén október 3-tól 19-ig tartott Székesfehérváron a Vakok és Gyengénlátók 2. Országos Kulturális Találkozója, ismertebb nevén a "VAGYOK 2". A rendezvény egyik fővédnöke dr. Szőke László, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnöke volt. Az első napon került sor a Vörösmarty Társaság termében a látássérültek képzőművészeti alkotásaiból rendezett kiállítás megnyitójára. Ötven látássérült 110 munkáját hozta el a kiállításra az ország minden tájáról.

Október 4-én nemzetközi szemináriumot rendeztek a fehérvárcsurgói Károlyi kastélyban "A látássérültek hozzáférhetősége a múzeumokhoz és a műemlékekhez"címmel. (Az eseményről anyagtorlódás miatt a következő lapszámunkban adunk tájékoztatót.)

Székesfehérvár több múzeumában is rendeztek kiállításokat, október 11-én pedig a KÖFÉM Oktatási és Közművelődési Klubházban a vak és gyengénlátó sorstársak mutatkoztak be az előadói és képzőművészeti kategóriában. Mint megtudtuk, 9-en kaptak képzőművészeti alkotásaikért, 22-en pedig előadói szereplésükért díjat. A képzőművészeti kategóriában fődíjas lett: Papp Gábor. A további díjazottak: Lukács Sándorné; Reiderné Horváth Izabella; BINOK Alkotócsoport; Papp Krisztina 4. oszt., Gyengénlátók Isk. 6.a osztály/ 6 fő; Papp Józsefné; Nagy Károly Zsolt, Szombati Panni. Az előadóművészeti kategóriák díjazottai: Ézsiás László; BINOK Kiskórus; "SZEMFÜLES" Együttes; Vas Megyei Szakosított Szociális Intézet kórusa; Zsemberi Dávid; Fabók Judit és Farkas Péter; Gyengénlátók Iskolája; Kisnémedi Varga Pál, Péter Judit és dr. Péter Árpád; Ferenczi István; Tábori József; Dorth Borbála; Bereznai Istvánné; Takácsné Csente Juliánna; Laczi Ilona; Bereczk Istvánné; Dudog Lászlóné; Kalányos János; Simon Nikolett Karolina; Pál Piroska; Szabó Jánosné; Pfeiffer Zsuzsanna; Rédai Tímea.

A "VAGYOK 2" a Vörösmarty Színházban megrendezett gálakoncerttel fejeződött be október 19-én. Ezen felléptek az országos kulturális találkozó legjobb produkcióit bemutató látássérültek, a Latin duó (Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor) és a 4 For Dance - kamara táncegyüttes.

G. A.

Így győzött "Bobby" sötéttel

Még egy megrendítő lépést keresünk

A Vakok Világának augusztusi számában egy sakkjátszma állását ismertettem azzal a kérdéssel megtoldva, hogy Ön mit lépne sötéttel a parti folytatásaként?

A válasz azért nehéz, mert sötét látszólag jelentős hátrányban van, vezére, huszára ütésben áll. Mi tehát a teendő? Az, hogy feláldozzuk a vezért és megnyerjük a játszmát. Mégpedig a következőképpen:

17. -, Fe6. 18. Fxb6, Fxc4+. 19. Kg1, He2+. 20. Kf1, Hxd4+. 21. Kg1, He2+. 22. Kf1, Hc3+. 23. Kg1, axb6. 24. Vb4, Ba4. 25. Vxb6, Hxd1. 26. h3, Bxa2. 27. Kh2, Hxf2. 28. Be1, Bxe1. 29. Vd8+, Ff8. 30. Hxe1, Fd5. 31. Hf3, He4. 32. Vb8, b5. 33. h4, h5. 34. He5, Kg7. 35. Kg1, Fc5+. 36. Kf1, Hg3+. 37. Ke1, Fb4+. 38. Kd1, Fb3+. 39. Kc1, He2+. 40. Kb1, Hc3+. 41. Kc1, Bc2+ és matt.

A zseniális győztes egyébként a parti lejátszásakor tizenhárom éves gyerek volt. Úgy hívták, hogy Robert "Bobby" Fischer. S akit elvert, az D. Byrne volt, akkor az USA egyik legkiválóbb versenyzője.

Megfejtést mindössze három kedves olvasónk küldött. A célravezető lépést egyikőjük sem találta el. Én sem jöttem volna rá életem végéig sem. A csábító tévutak egyike, amelyen haladtam volna a bukásig, a következő: 18. Fxe6,Vb5+, 19. Kg1,He2+, 20. Kf1, Hg3+, 21.Kg1,Vf1+, 22. Bxf1, He2, klasszikus fojtott matt. Ugye, milyen gyönyörű ez a játék?!

Az alábbi játszmaállásban sötét olyat lépett, hogy arra világos csak ennyit mondott: Feladom! Mi volt sötétnek ez a lefegyverző lépése?

A játszmaállás: Világos: Be1, Bf1, Kg1, Vc3, Fb3, He5, d4, d5, f2, g3, h2.

Sötét: Ba8, Be8, Kg8, Vh3, Fb7, Hf5, a5, c7, f7, g7, h6.

Sötét lépését december 15-ig kérem szépen beküldeni a Vakok Világa szerkesztőségébe e-mailben vagy levélben.

Helyesbítés: A szeptemberi lapszámunkban közölt játszmaállás leírásába hiba csúszott. Sajnos, én csúsztattam bele. Mea culpa! Világos "b" gyalogja természetesen nem a b1-en, hanem a b2-en áll. Köszönetemet fejezem ki Molnár Antal István battonyai olvasónknak, aki a hibára felhívta a figyelmemet. Egy vidám regényfüzet küldésével is szeretném nyugtázni jóindulatú és bölcs észrevételét.

Cseri Sándor

Látássérülteket várnak

Megalakul az informatikai klub

Az "Informatika a látássérültekért" Alapítvány a Főváros Esélyegyenlőségi és Kisebbségi Bizottsága pályázatán 100.000 forintot nyert, mely összegből informatikai klubot indít a budapesti látássérülteknek.

Az informatikai klub öt hónapon keresztül (minden második hónap első szerdáján) várja az érdeklődőket az "Informatika a látássérültekért" Alapítvány oktatótermébe:

Budapest, XIV. Ida u. 7.

A látogatók informatikai előadásokat hallgathatnak, megismerkedhetnek a speciális szoftverek legújabb kiadásaival, elsajátíthatják a különböző info-kommunikációs eszközök használatát.

Az informatikai klub november 5-én (szerdán), 17:30-20:30 óra között tartja első összejövetelét, melynek témája a Beszélő Linux, azaz a BeLin 1.0.

Előadó: Hammer Attila.

Szeretettel várnak minden budapesti látássérült érdeklődőt!

B. Zs.

CD-nyeremény

Ki volt az a Halléban született és Londonban meghalt német zeneszerző, akit a barokk zene kimagasló alakjaként tartanak számon? Írt 40 operát, 22 oratóriumot, 63 kantátát, 20 orgonaversenyt és számtalan egyéb zenei műfajhoz tartozó remekművet. A választ december 15-ig kérjük szépen beküldeni.

Szeptemberi lapszámunk kérdésére a helyes válasz volt: Richard Wilhelm Wagner.

Így gondolta ezt: Révész Krisztina (Budapest)nevű kedves olvasónk is.

Nyereményéhez szeretettel gratulálunk!

Időpontváltozás

A VGYHE Horizont Kultúrcsoportja által "A zene mindenkié" címmel meghirdetett tehetségkutató verseny időpontja megváltozott. Az új időpont: november 15. 10 óra.

A jelentkezési feltételek és a helyszín változatlan maradt: Budapest, XIV. Hermina út 47., Hermina terem.

Apróhirdetések

Társkeresés:

48 éves természetkedvelő férfi vagyok, keresem megértő társamat komoly kapcsolat céljából. Szeretem a régi slágereket és filmeket, hasonló érdeklődésű 50 év alatti vidéki hölgyek jelentkezését várom "Ketten együtt szép az élet" jeligére a szerkesztőségbe vagy a 06 20/910-3354 telefonszámra.

*

Manikűr-pedikűr:

Az egészségnapokról jól ismert Mónika manikűr-pedikűr kezelést vállal - házhoz megy akár hétvégén is. Telefon: 30/627-7660