Dr. Szél Lajos - Vakok tájékozódása és mozgása (III. rész)

Dr. Szél Lajos: Vakok tájékozódása és mozgása (III. rész)

II. TÁJÉKOZÓDÁS ÉS KÖZLEKEDÉS HALLÁS ALAPJÁN

A tapintás, mely a teret határoló tárgyak érintése, nem kizárólagos, sőt megfelelő gyakorlás után egyre inkább csökkenő irányú információt jelent a vakok mozgásában. Körülöttünk a teret levegő tölti ki. Rezgéseit fülünkkel, áramlását bőrünkkel érzékelhetjük. Minden elmozduló tárgy körül megmozdul a levegő. A léglökés tovább terjed, hozzánk ér. Így a mozgó tárgyakról azok érintése nélkül szerezhetünk tudomást.
Vizsgáljuk meg, hogy ez mennyiben megvalósítható.

A FÜL
- rendkívül érzékeny, egy négyzetcentiméternyi felületre 1/1000 milliomod wattnak megfelelő hangnyomást képes érzékelni. Ez az ingerküszöb. A fül 20-tól 20000 herz-ig érzékeli a hangok rezgését. Az említett nagy érzékenység 1000-től 2000 frekvenciáig áll fenn. A mély és magas hangoknál az ingerküszöb lényegesen magasabb. A fül érzékenységének mérésére audiómétert használnak.
A készülék a vizsgált személy visszajelzése alapján méri és diagramban rajzolja fel a fül érzékenységét. A hangerő mértékegysége a decibel. A leggyengébb, még hallható és legerősebb, még fájdalmat nem okozó hang energiája közötti különbség 10. A hangerő növekedés érzésének kiváltásához egyre nagyobb és nagyobb többletenergia befektetésére van szükség.
Az ingerlépcső a különbségküszöb tehát egyre nagyobb. Úgy képzelhetjük el, mint egy olyan lépcsősort, melynek fokai rohamosan növekednek. Mennél magasabbra jutunk, annál nagyobb fokon kell feljebb mennünk. Ez a magyarázata annak a jelenségnek, hogy csöndben (alacsony hangnyomásnál) igen kis energiájú hangot és hangváltozást érzékelünk. Míg egy erősebb hangforrás közelében, (nagy hangnyomás esetén) a gyengébb hangokat és a kisebb változásokat nem érzékeljük. Ilyenkor azt mondjuk, az erős hang lefedi a gyengébbeket. E jelenségből megállapíthatjuk, hogy elsősorban a fülünkkel alacsony hangnyomású, tehát viszonylag csendes környezetből kapjuk a leggazdagabb információkat, mert a különbségküszöbök (lépcsők) itt kicsik, gyenge változásaikat is különösebb erőfeszítés nélkül érzékelhetjük.
A hangok rezgésszámának, frekvenciájának vizsgálatánál megállapíthatjuk, hogy fülünk 20 herz rezgés esetén kezd működésbe lépni. (Ez a legmélyebb hang, amit meghallunk) A 16000-20000 herz magasságú felső halláshatárban, csak látszólagosan nagy a különbség. Szépen mutatja ezt, hogy a zenei skálában a hangok rezgésszáma oktávonként megkétszereződik, így az egyes zenei hangok közötti frekvenciakülönbség rohamosan emelkedik. A 16000-20000 közötti különbség alig két-három zenei hangot jelent.
Fülünknek frekvenciaváltozásra való érzékenysége igen nagy. Sokkal finomabb mint a hangerőváltozás érzékenység. A zongorahangolói gyakorlatból ismert, hogy gyakorlással néhány herz-es eltérés is igen jól érzékelhető. A természetes mozgások során keletkező hangok mindig összetettek. Csupán rezgésszámukkal, erősségükkel nem írhatók le.

1./ Hangforrások

A hang alapján történő megismerés és mozgás egyik előfeltétele a hangforrások, hangok, zörejek széles körének ismerete. Az újonnan megvakult ember első feladatai közzé tartozik, hogy megismerkedjen a hangforrásokkal. Először a mindennapi tárgyak koppanásáról, mozgászajáról való felismerését kell gyakorolni. Ajánlatos volna e célra kazettára rögzített hangfelvételeket készíteni. Ennek indokoltsága különösen akkor szembetűnő, ha viszonylag hamar kívánjuk a városi közlekedésben hasznosítani hangismeretünket. Magnetofonról veszély nélkül megtanulhatjuk a közlekedés hangforrásait.
A hangforrásokkal kapcsolatos további gyakorlatok:
a./ a mozgó hangforrás irányának kézzel mutatása,
b./ a hangforrás elfogása, asztalon guruló golyó, a padlón előbb lenkerekes autó, majd labda elfogása,
c./ tapintással már megismert terepen hangforrást közelítsünk és kerüljünk,
d./ figyeljük meg valamely mozgó hangforrás tárgy mögötti elhaladását és ennek alapján a (hangirány) hangárnyék alapján a tárgy helyét próbáljuk meghatározni, kezünkkel irányát mutatni.

A gyakorlatban ezt távoli épületek helyének meghatározására használhatjuk, a mögötte mozgó járművek hangjának figyelésével. De testközelbe kerülő nagyobb felületek - úttest és járda között elhelyezkedő telefonfülke, hirdetőoszlop stb. - helymeghatározására is alkalmas.
Felmerül a kérdés, már az árnyék hatása kapcsán, hogy az álló tárgyak melyek hangot nem adnak, de azok terjedését akadályozzák, illetve megváltoztatják nem érzékelhetők e a hatásuk révén?

2./ A visszhangjelenséget mindenki ismeri, mely a több mint 17 m távolságban lévő nagyobb síkfelületekről visszaérkező hang. Ennek alapján azt állíthatjuk, hogy a tőlünk 17 m-nél távolabb lévő 0,1 másodperces késéssel érkező hangok alapján a visszaverő felület helyét pontosan meghatározhatjuk. De vajon mi történik, a közelebbi tárgyak felületén? Logikailag könnyű eljutni arra a felismerésre, hogy az ezekről visszaverődő hang a megtett rövidebb út és kisebb térbeli szóródás miatt még erősebb, tehát tájékozódásra még inkább alkalmasnak kéne lennie.

A probléma csak abban van, hogy a hangforrás energiája mindig nagyobb a visszavert hang energiájánál és így azt képes lefedni. Ismerjük, hogy vannak jó és rossz akusztikájú helyiségek. Tehát a közeli visszaverő felületek akusztikai hatásuk révén figyelhetők meg. Ha közelítünk egy ilyen visszaverő felülethez időnként hangot keltve az időben is elváló visszhangjelenség után az eredeti hangot a visszavert hang erősíti, megváltoztatja annak hangszínét is. Mennél jobban megközelítjük a felületet, az összetett hang magas frekvenciái annál inkább megerősödnek. A magas frekvenciák kevésbé szóródnak a térben mint a mélyek. Ezért a hangélesedésre figyelve mindig megállapíthatjuk, mely irányból közeledünk valamilyen tárgyhoz. Különösen érdemes figyelni a hangok végére amikor a hangforrás szinte lecsavarodik a visszaverődő felület irányába. Természetesen nem a valóságban, csak a visszaverődés miatt halljuk úgy. Tájékozódáshoz legjobb a rövid nem erős magas hang. Igen jó a lépészaj, mert akkor a hangforrás hangkibocsátási idejét pontosan tudjuk és elég távol is van fülünktől ahhoz, hogy a felületről való visszaverődés hallását ne zavarja. A lépészaj általában elegendő is, a tapogatás nélküli utcai tájékozódáshoz.

Vakok Világa 1994. december