Vakok Világa 1939. január

Vakok Világa

2. évf. 1. szám

1939. január

a Vakok Szövetsége kiadványa.

felelős szerkesztő: dr. vitéz Kassay Béla

Budapest, 1. Fenyő-u. 7.

telefon: 156 121

postatakarékpénztár: 44744.

pénztáros: Markovits Ernő, Budapest, 7. Wesselényi-u. 2. az udvarban,

telefon: 144 000

kiadóhivatal: „Vakok Világa", Rákoshegy.

A Vakok Szövetsége tagdíja évi két pengő. A Vakok Világa évi előfizetése tagnak 50 fill., nem-tagnak 3 p.. Pénz helyett levélbélyeg is küldhető pénztárosunkhoz. Erdélyi olvasóink küldhetnek pénzt Kassay Ida ny. tanítónőhöz: Oradea, str. Nicolai Jiga 10 A. Más külföldről postautalvány jöhet.

Tartalomjegyzék.

Olvasóinkhoz

Összeírás

Zenekiadványunkhoz

Levél a szerkesztőhöz

Vak irodai tisztviselő

Vakok iparcikkeinek megjelölése

Lát-e a látóvá tett vak

Boldog új esztendőt

Régi vakok, híres vakok

Vak gyári munkások

Zacskógyártás

Szerk. üz.

Nők rovata

Hirdetések

Olvasóinkhoz.

Elmúlt egy esztendő s vele a Vakok Világa csecsemőkorszaka. Ezen idő alatt mindent megtettünk, ami telt tőlünk, hogy olvasóink érdekeit szolgáljuk s elismerésüket kiérdemeljük. Hogy ez mennyire sikerült, döntsék el az olvasók. Mi a jövőben is azon leszünk, hogy a legjobbat adjuk, a leghívebben szolgáljuk az ügyet. De kérünk is valamit olvasóinktól: terjesszék lapunkat, hogy minél többen hozzájussanak ahhoz, amit minden vaknak ismernie és tudnia kell: a vakügy állásának ismeretéhez és öntudatos élet-eszméhez.

Felhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy előfizetésük lejárt. Mindenki tudja, milyen gyengék anyagi erőink és lapunk decemberben valamivel több, mint háromszáz példányban jelent meg, de olvasóinknak csak a fele, 167-en fizették meg részben vagy egészben előfizetési díjukat. Kérjük azokat, akik felmentést nem kaptak, hogy csekély hátralékukat a mellékelt csekklapon beküldeni szíveskedjenek. Ugyanez a kérésünk minden olvasónkhoz az új előfizetési évre nézve. Mindenki kap ebben a számban csekket, melyen előfizetési díját beküldheti. Ezzel együtt szövetségi tagdíjakat is küldhetnek be. Minden esetben kérjük, hogy a csekken tüntessék fel a beküldött összeg rendeltetését. Pl.: 50 fillér hátralék 1938-ra. 2 p. szövetségi tagdíj az 1939. évre. 3 p. előfizetési díj 1939-re stb.

A vakok szövetsége közli, hogy az 1938 év előtti tagdíj-hátralékokat teljes egészében törli. Teszi ezt abban a reményben, hogy ezután mindenki, a hátralékosok is, nagyobb buzgalommal tesznek eleget kötelezettségüknek.

Itt említjük meg, hogy a szövetség a karácsony alkalmából 37 rászorult tagjának juttatott pénzadományt kb. négyszáz pengő összegben.

Összeírás.

Nem kell hangsúlyoznunk olvasóink előtt, mennyire fontos, hogy azok, akik valakiért dolgozni akarnak, ismerjék és tisztában legyenek képességeivel, óhajtásaival. Ezért kéri a szövetség valamennyi tagját és mindenkit, aki erről tudomást szerez, hogy a mellékelt üres lapon feleljenek a lentebb felsorolt kérdésekre.

Az üres lap ott, ahol a bélyegnek bekeretezett helye van, meg van címezve. Tehát csak egyfilléres bélyeggel ellátva póstára kell adni, ha ráírtuk a feleleteket.

Kérdések:

1. Neve, születési éve, hó és napja. Születési helye.

2. Vallása.

3. Nős? Férjes?

4. Foglalkozása? Gyakorolja-e? Mihez ért még?

5. Vaksága oka? Látásának foka?

6. Egyedül jár-e? Használ-e fehér botot? Ha nem, miért?

7. Milyen nyelveken beszél és milyen mértékben?

8. Tud-e pontírást? Rövidített írást milyen nyelveken írja, olvassa?

9. Olvas-e rendszeresen pontírású könyveket, folyóiratokat, milyen nyelveken? Ha nem, miért?

10. Van-e látó felolvasója?

11. Látók vagy vakok között érzi-e magát jobban?

12. Milyen célokat tűzött maga elé?

13. Mit szeretne a szövetség által elérni? Véleménye szerint hogyan érhetnők el ezt legkönnyebben?

14. Maga tartja-e el magát? Ki támogatja?

15. Miben lehetnénk a segítségére?

Zenekiadványunkhoz.

Több levélre válaszolva a következőket közlöm:

Hogy kiadványunk ez után maradandóbb értékű műveket is hozzon, elhatároztuk, hogy szalon-, opera-, operett- és balettzenét is közlünk.

Hogy az eddigi tartalom nem volt értékesebb, az abból származott, hogy az utóbbi szezon nem termelt jobbat; s ha a régibb időkből választottunk volna, akkor jogosan panaszolhatták volna előfizetőink az avultságot. A sláger egy szezont nem igen él túl.

Újításnak bevezetjük még, hogy féléves előfizetést hat füzetre p. 3,50-ben állapítunk meg.

További s a szerkesztésre vonatkozó kívánságokat kérem velem közölni, a lehetőség szerint meg fogom azokat szívlelni.

Holley Béla Rákosliget, XIX. 3.

Levél a szerkesztőhöz.

Sokat töprengtem a „V.V." „Melyiknek adsz igazat" című cikkén. Kinek is van igaza? Az anya szereti-e jobban gyermekét, midőn inkább halva akarja látni, mint vakon, vagy az apa, aki nem bánja, ha vak lesz is, csak éljen?! Mily nagy probléma is a vakság, hogy egy akkora állam, mint az Egyesült Államok, két pártra szakad ama csekélység felett, hogy érdemes-e vakon élni a bébinek, vagy inkább haljon meg!

Érdemes ezeken a kérdéseken elgondolkozni. Nekem azonban úgy tetszik, hogy a probléma lényege nem is ott van, hogy kinek van igaza, hanem abban, hogy probléma lehet a kérdés. Szörnyű elgondolni is, hogy ezrek és milliók vannak, akik inkább vállalnák a halált, mint a vakságot. Ezer és millió ember szívesebben látná kiterítve a gyermekét, mint vakon. Miért?

Vaknak lenni nehezebb s az élet nem is nyujt annyi örömet, mint a látónak, ez tagadhatatlan. De hogy semmi öröm nem maradna számunkra, ez túlzás. Mi végérvényesen és visszavonhatatlanul csak a vizuális, a látáshoz kötött munkából s élményekből vagyunk kizárva. Ezek mellett azonban van még sok-sok munka s élmény, melyeknek lehetősége nyitva áll előttünk. A lehetőségét mondottam, mert a mi ügyünk itt válik problémává....

Aki lát, nem döntheti el, mi jobb: élni vakon, vagy meghalni. Mi tudjuk csak, hogy sorsunk mit jelent. Mi pedig élni akarunk. Elfogadjuk sorsunkat, belenyugszunk s a világtól nem kívánunk mást, csak hogy mi is teljes értékű, dolgozó, hasznos polgárai lehessünk a honnak, nem pedig szánalomra méltó páriái. Ne nézzenek le bennünket, hiszen a vakság nem bűn! Ha tanulni akar a vak ifjú, adjanak rá módot, ahelyett, hogy akadályokat gördítenek útjába. Ha úgy érzi, hogy meg tud vele birkózni, engedjék, hogy szellemi pályán próbálkozzék. Ne mondják ki, hogy nem alkalmas oda csupán azért, mert vak. Ha dolgozunk, lesz keresetünk. Megnősülhetünk, lehet boldog családi életünk. Az otthonunk olyan lehet, mint a látóé s a kiegyensúlyozott életben mi is megtalálhatjuk a boldogságot. Lesz életünknek célja s a sivárnak hitt sötétségben az örömnek ha nem is több, de színesebb virágai nyílhatnak.

Így lehetne, ha a két párt, ahelyett, hogy élet és halál felett vitázik, összefogna, hogy eligazítsa a vakok útját, melyet mi a magunk erejéből meg nem csinálhatunk.

s.ó.

Nézetem szerint azt, hogy valaki boldog, vagy boldogtalan, végeredményben nem az dönti el, hogy látó, vagy vak. Rengeteg a boldogtalan épérzékű s nagyon sok a boldog világtalan.

Hogy szerencsétlenek vagyunk-e, vagy megelégedettek, az legnagyobbrészt saját magunkon múlik; azon, tudjuk-e s akarjuk-e használni a nekünk kimért lehetőségeket, van-e bennünk elegendő küzdőkészség. A ránk szabott keretet jól kitölteni, kijelölt helyünket az adott körülmények közt és azok ellenére jól megállani, - vaknak és látónak egyformán feladata. Ki kívánhat ennél szebb, mélyebb élettartalmat?!

m.m.

Vak mint irodai tisztviselő.

Írta: Moss J. Nordhorn.

(Marburger beiträge zum blindenbildungswesen. 15. évf. 7-8 sz.)

„Lehetséges ez? Vak mint irodai tisztviselő?" Kérdezi hitetlenkedve a legtöbb látó, ha ilyesmiről hall. Sokan el sem tudják képzelni, hogy mi világtalanok éppen olyan jól és biztosan bánunk az írógéppel, mint akár ők maguk. Kevesen tudják, hogy ezt a modern irodai eszközt mi használtuk először a látókkal való levelezéshez.

Röviden leírom, hogyan telik el egy napom a hivatalban.

Egy nagy textilvállalat alkalmazottja vagyok; kívülem nincs több vak az üzemben.

Reggel hét órakor az előző napról fennmaradt levelek elintézésével kezdem a munkát. Van ezek közt francia, angol levél, kamat- és skontóelszámolás stb. fél 9-kor érkezik az első pósta. Osztályfőnökünk nyomban lediktálja nekem a válaszokat kb. 120-150 szótagos sebességgel. Aztán földolgozza a főpóstát, amit a cégtulajdonosok addigra már átnéztek. Ezalatt az első leveleket rövidített pontírásból átteszem gépírásba. Utána a főnök lediktálja a főpóstára adandó válaszokat; mire a 10-15 levelet átírom síkírásba, dél van. Most 2 óráig szünet. Ebéd után egy másik osztály vezetője jön hozzám s lediktál néhány levelet; nem sok az egész, fél 4-re végzek velük. Ekkor a kiviteli osztályból jön át egy úr és két levélszöveget diktál, melyeket franciára fordítva legépelek; ehez egy órára van szükségem. Záróra előtt egyik kollegám bemond még pár adatot a mintagyüjtemény visszaküldésére vonatkozóan, az idevágó póstát önállóan intézem el. -

Középiskolát s egyéves kereskedelmi tanfolyamot végeztem Marburgban. Háromnegyed éve vagyok állásban. A hivatalban lassanként megismertek és főnököm már sok mindent bíz rám.

Az irodai munkához egészséges szervezetre, alapos kiképzésre, egy adag üzleti érzékre és - mindenek felett - sok-sok akaraterőre van szüksége a vaknak. De ha ezek megvannak, itt is meg tudjuk állni a helyünket.

A vakok iparcikkeinek megjelölése.

Nálunk is sok vita tárgya volt már, hogy mely iparcikkeket illet meg a „vakok munkája" jelzés. Ezt a kérdést Németországban rendelet szabályozza: „vakok munkája" csak az az árucikk lehet, melyet vak vagy vakok kéziipari úton állítanak elő. Ezzel kapcsolatban azt is el kellett dönteni, hogy kit tekintünk vaknak. A rendelet nem csak az apszolút vakot, hanem a gyakorlatilag vaknak tekinthető egyént is védelmébe veszi s így vaknak ismer el mindenkit, akinek látása egy ötvened vagy annál kisebb. Bizonyos körülmények közt még ennél jobb látást is vakságnak lehet minősíteni.

Egy másik rendelet kötelezi az állami intézményeket, hogy szükségletüknek egy részét a vakok készítményeiből kell fedezniök. Ez a rendelkezés nagy mértékben segít a vakok helyzetén, még pedig az egyetlen helyes módon: munkaalkalmat teremt nekik és megadja a lehetőséget áruik elhelyezésére. Ezt a megoldást nálunk is fel kellene vetni.

Németországban a vakok adókedvezményeket is élveznek. etekintetben a polgári vakok és hadirokkantak közt a törvény nem tesz különbséget. A vakot nem a tényleges jövedelem után adóztatják meg, hanem a vak különleges helyzetét méltányolva, leszámítanak jövedelméből bizonyos részt s a maradékot tekintik adóalapnak. A vak ügyvéd is csak fele kamarai illetéket fizet és kétszer annyi közmegbizatást kap, mint más (szegényjogos perek, közvédő, tömeggondnokság). Lakbérenyhítést a vak lakbéradó-csökkentés formájában kap.

Megvan végül a munkaképtelen vakok segélyezésére szolgáló járulék is, de a vakügyi hatóságok szociálpolitikai célkitűzése az, hogy nem segélyekre, hanem munkára szoktatják rá védenceiket s annyi munka-alkalmat teremtenek, amennyit csak lehet.

Dr. Vas Tibor.

Lát-e a látóvá tett vak?

Dr. Henri Bouqet, a Temps orvosi munkatársa „A vak lát" címmel érdekes cikket írt a műtéttel látóvá tett vakokról. Elmondja, hogy az orvosi tudomány kb. 40 ilyen esetet tart számon. A legutolsó látóvá tett vak egy 22 éves angol leány, akit néhány hónapja operáltak meg. Az ember úgy képzeli, hogy a látóvá tett vak szinte ujjong az örömtől. De a tapasztalat azt mutatja, hogy csak azok örvendenek a látásnak, akik nem vakon születtek, akik tehát csak az elvesztett és megsiratott látásukat nyerték vissza. A született vak azonban, szinte fájdalmasan eltorzult arccal, védekező mozdulatokkal mered az előtte megnyíló szín- és forma-világba. Eleinte az ilyen vak tulajdonképen nem is lát, bár szeme felfogja a látási ingereket. Diderot, a 18. század beli nagy francia író, a vakokról írt híres levelében ezt mondja: „Talán a látást is éppen úgy meg kell tanulni, mint a járást". Bouqet szerint a „talán" szót bátran elhagyhatta volna. A járást, látást, beszédet egyaránt meg kell tanulnunk, az ösztön nem elég hozzá. Ez a tanulás a megoperált született vakoknak különösen nehéz.

Minél fiatalabb korban kerül sor a műtétre, annál több a remény, hogy a megoperált vak valóban használni is tudja az éppé lett szemet. De még az egész kicsi gyerekek is nehezen tanulják meg a látást. Egy 8 éves fiún pontos megfigyeléseket végeztek. Mindkét szeméről hályogot távolítottak el. A gyermek született vak volt. Hetekig tartott, mire a színeket meg tudta különböztetni. Rendszerint ez az első állomás. Ettől kezdve bármit mutattak neki, az csak színt jelentett számára. Hónapokba telt, míg az egyszerűbb formákat meg tudta különböztetni, de ehhez segítségül hívta többi érzékszerveit is. A térben pontosan eligazodni sohasem tudott. Nem tudta a tárgyak nagyságát, távolságát még csak nagyjából sem megbecsülni. De a többi tudása is csak addig tartott, amíg az intézetben állandóan foglalkoztak vele. Amidőn apja hazavitte, egy év alatt majdnem mindent elfelejtett, csak a színeket tudta valahogy megkülönböztetni s az akadályokat kikerülni.

A többi tapasztalat is hasonló ehhez. Egy montevideoi sebész, Salterain, több vakon született gyermeket tett látóvá, de közűlök csak egy hat éves korban megoperált leány tudta használni látószervét. Ennek a kiábrándító tapasztalásnak magyarázatára azt mondja a Temps munkatársa, hogy a fejlődési hiba, melynek következménye a született vakság, valószinűleg nem áll magában. Talán az érzékelési láncolatban több helyen is ismétlődik, különösen az érzékelés másik végén, vagyis az agynak abban a részében, mely az érzeteket felveszi. De ezt a lehetőséget figyelmen kívül hagyva elég azt meggondolni, hogy az agy és a hozzákötött működések fejlődése párhuzamosan és tökéletes harmóniában történik. A született vaknál az agy fejlődését nem kíséri a látás működésének fejlődése úgy, hogy a harmónia megszakad és később rendkívül nehéz helyreállítani. E meggondolás is azt javasolja, hogy a hályog eltávolítása minél fiatalabb korban történjék meg.

Boldog új esztendőt!

Új esztendő... Hányszor vártuk már aggódó reménységgel, jóraváró vágyakozással! Mintha az elmúlt minden bajokért a hanyatló esztendő volna a felelős, mert szűk marokkal mérte, irígyen vissza-visszavette azt, amire vártunk és várunk: a boldogságot. Hosszú hónapokon át tűrtünk, reménykedtünk: ha elmúlik az óév, ha jön az új esztendő, majd az, az meghozza mind-mind, ami még hiányzik és az az esztendő boldog lesz. Boldog minden bizonnyal...

Te is vársz valamit az új esztendőtől, kedves olvasó. A te lelkiszemeid is kutatva merednek bele a jövő kék ködébe és kinyújtott kezedbe várod az új esztendő ajándékait, melyeket a rideg, a keményszívű régitől hiába reméltél. Mi, akik hűséges barátaid vagyunk és minden bánatodban veled búsulunk, minden örömödben veled örvendünk, veled reménykedtünk a múlt esztendőben is. Hogyne éreztünk volna veled, hiszen sorstársak vagyunk. Van-e ennél eltéphetetlenebb kötelék a világon? Bajtársak? Elmúlik a baj, miért lenne még társ a társ? Elvtársak? Változnak az elvek, változnak a társak. Csak a sors nem múlik el, csak a sors nem változik meg, bár az idő halad, s új esztendő tapos az ó nyomába: mi sorstársak maradunk és sorsa mind valamennyiünknek egy és ugyanaz. A te bánatod az én bánatom, és az én sérelmem az ő sérelme és az ő öröme a mi örömünk. Mi sorstársak vagyunk és ami egyé, az mindenkié, mert mi valamennyien egyek vagyunk. Egy test, melynek sok-sok apró sejtje tudomása, sőt akarata nélkül is összetartozik. Ez az összetartozás, ez lehetne a mi erősségünk, de ennek az összetartozásnak a fel nem ismerése, vagy elhanyagolása a vétkünk s egyben tragédiánk. Boldog új esztendőt várunk? Sorsunk javulását és évtizedes álmaink beteljesülését reméljük? Hogyan váljanak valóra, ha mi magunk is csak álomnak látjuk és ujjunkat sem mozdítjuk érte? Hogyan érjenek gyümölccsé, mikor csak egy-két kertész tesz-vesz az elárvult kertben? Hogyan értessük meg másokkal, mihez van joga a vaknak, ha köztünk is vannak, akik hitetlenül rázzák fejüket: nem lehet. Tízezrek dolga az, amiről szó van s csak százak, csak tízek emelnek szót jussukért, hát hogyan érhetnék el, ami nem csak megadható, de meg is illeti őket?! Ki vesz észre bennünket, amíg egyenkint bandukolunk? Ki vesz komolyan egy hangot, mely messziről, magánosan kér, magyaráz, felvilágosít? S ha hangja merész, ha követelni mer, nem igaz ügy bátor harcosa, nem jogos követelések tolmácsolója, hanem született forradalmár, akit félre kell állítani.

Milyen más volna, ha, ha ezrek állnának elő. Ha nem alamizsnát kérnének, hanem munkát, lehetőséget, a részt, mely az életből minden embernek kijár? Mennyivel méltóbb volna hozzánk, ha férfias komolysággal vállalnánk a közös munka terhét s a szabad verseny izgalmát, minthogy ezeknek megvalósulását reméljük az új esztendőtől s velük a boldogságot neked és mindnyájunknak kedves sorstársunk, olvasónk, testvérünk!

...y

Régi vakok, híres vakok.

(„die blindenwelt", 26. évf. 9. sz..)

Baczko Lajos, a neves német történelemtudós, vak is volt, sánta is volt; csak mankóval tudott járni. De lelke derűjét, életkedvét soha el nem vesztette. Tanított a königsbergi tüzér-kollégiumban. Élete fő művén „Poroszország története" című munkáján 18 évig dolgozott egyenletes nyugodt tempóban. Kölcsön-könyvtárt rendezett be, hogy jövedelmét kissé gyarapítsa. Erre nagy szükség volt, mert a tudós hét egészséges gyermeknek volt apja és kitűnő nevelője.

Baczko az 1805 utáni Porosz gyászévekben Lujza királyné mellett állt.

Ez a világtalan történész több mint tizenöt nyelven beszélt.

A 18. század végén élt Svájcban egy Huber nevű ember, kit még gyermekkorában megvakított egy napsütötte hómező csillogása. Ez a Huber, felesége, unokahúga és egy szolga segítségével, kiknek a megfigyeléshez pontos utasításokat adott, behatóan tanulmányozta a méhek életét. Mikor kutatásai eredményéről 1796-ban két könyvben beszámolt, nemcsak a szaktudósokat és a gyakorlati méhészeket, hanem az egész civilizált világot bámulatba ejtette. Ez a világtalan tudós a méhek életének számtalan olyan titkát tárta fel, melyeken a legélesebb elmék egész sora, Aristotelestől Schwammerdanig hiába töprengett.

m.m.

Vak gyári munkások.

A Siemens-Schuckert-Müvek 1915-ben néhány vak férfit s nőt vettek fel munkásaik közé kísérletképpen. Eleinte csak kézi munkát végeztek: géprészeket csomagoltak, kartont hajtogattak, alkatrészeket csavaroztak össze, ürtartalom- és biztosító-patron-ellenőrzést eszközöltek. A világtalanok nagyszerűen megállták a helyüket úgy, hogy az üzem vezetősége állandósította alkalmazásukat, sőt szaporította is számukat. Idővel szükségessé vált, hogy sorstársaink a gépekkel is megbarátkozzanak. Testi épségük megóvására minden lehetőt elkövettek. A mozgó részeket védőlemezzel vették körül s általában számos biztonsági berendezést gondoltak ki és szereltek fel külön a vakok részére, kik ezek után bátran odaállhattak a stancoló, sajtoló és szegecselőgép mellé. Megtanulták a félautomata présvágó, a légkalapács, a csavarbehúzógép, a tüskeprés és a menetvágó, az önműködő 2-6 orsós fúrógépek kezelését is. A villamossági osztályon is akadt a világtalanok számára munka: tekercselés, a zárópálcák behúzása és számlálása, horgonyrudak és tekercsek szigetelése, érintkeződobozok helyreragasztása, huzalvágás, aztán csapágysapkák nemezzel való tömítése, zárólemezek süllyesztése. A vakok tapintás és zörejmegfigyelés útján ügyesen vizsgálják felül a golyóscsapágyakat. Egy sorstársunk pedig az asztalosműhelyben frézgép mellett dolgozik, zárópálcákat gömbölyít a tekercselő részére. A Siemens-Schuckert-Müvek jelenleg 125 világtalant foglalkoztatnak. Érdemes megemlíteni, hogy a gyár vezetősége még arról is gondoskodott, hogy a vak alkalmazottaknak napközben legyen hol elhelyezni vezetőkutyáikat, melyek a munkahelyre és onnan haza kísérik őket. A berlini és nürnbergi telepen külön e célra ketrecek állíttattak fel. A főváros villamos vasútjain egyébként a vakok ingyen utazhatnak.

(Beitr. z. bl. bildungswesen.)

A zacskógyártásról.

Több olvasónk kérésére erről a vakoknak is alkalmas és hasznot hajtó munkáról a következőket mondhatjuk el:

Zacskó készül tiszta, új csomagoló papírból és ú.n. makulatura-papírból, ami nyomtatásra már használt papírt jelent. (Makulatura-zacskót élelmiszerek csomagolására nem szabad az ország legtöbb helyén használni. Pesten csak festékkereskedőknél s hasonló üzemekben látni.)

Az új papírból negyedkilóstól tízkilósig sokféle zacskó készül és pedig három minőségben:

1: szuperior-papír, ára mázsánként hatvanhat pengő.

2: rózsa-papír, ára mázsánként 49-50 pengő.

3: szürke papír, ára mázsánként 38 pengő.

A papírt csak nagyban, bálánként érdemes venni. Egy bála papír csak 120 kg. Kisebb mennyiségben a papír a fentjelzettnél drágább. Ez a bálázott papír már kellő nagyságúra van felvágva, de a zacskó-alakúra vágás még hátra van. Ehhez papírvágógép kell, melynek ára kivitele szerint változó. Használtan 200 és 500 pengő között ingadozik. Ha van a helységben könyvkötő, meg lehet vele egyezni, hogy az ő gépét használhassák s ekkor csak egy különleges kést kell megvenni a vágógéphez, de ennek az ára csak 25 p.. A megfelelő alakúra vágott papírt ú.n. „ipari keményítő"-vel ragasztják össze. Ezt úgy kell megfőzni, ahogyan a ruhakeményítőt szokás. Rendkívül olcsó, egy kiló ára húsz fillér és vele sok-sok ezer zacskót meg lehet ragasztani. Az árkiszámításnál a ragasztót nem is veszik figyelembe.

Ami a zacskók eladási árát illeti, az nagyban függ a helyi viszonyoktól. A papír beszerzési árához hozzászámítandó a szállítási költség, ami tíz százalékot is elérhet s a munkadíj. Budapesten az a zacskókészítő üzem, ahol a felvilágosítást kaptuk, a következő árakon adja mázsánként:

1: szuperior-zacskó 74 p.

2: rózsa-zacskó 55 p.

3: szürke zacskó 40 p. körül.

Természetesen neki nincsen vasúti szállítási költsége, azért lehet ilyen olcsó. De még így is feltünő, hogy milyen kis különbség van a papír beszerzési és a zacskók eladási ára között. Oka ennek az, hogy a haszonnak csak egyik részét teszi ki az árkülönbözet, más részét az a szaporulat adja, amit a ragasztóanyag adta szaporítás jelent. A papír továbbá jelentékeny vizet szív magába, ami nem kevesebb, mint 8-10 százalék súlygyarapodást idéz elő. Ennek a nyereségnek a megtartására az eladást siettetni szokták, nehogy a zacskók közben kiszáradjanak. Persze, vizet adni el nem is éppen olcsó áron, nem mondható lelkiismeretes dolognak és nem is ajánljuk olvasóinknak.

A fentiekből világosan látni, hogy zacskókészítéssel csak úgy érdemes foglalkozni, ha van oly tőkéje az embernek, hogy megvehessen egyszerre több bála papírt, hogy egynél több nagyságot készíthessen. De még ebben az esetben is lényeges, hogy előre biztosítsa magának vevőit: de ez persze csak a nagyobb üzemek megszervezésénél jelent nagy nehézséget és befektetést. Aki kicsiben akarja megkísérelni a gyártást, beszélje meg egynéhány kereskedővel, hogy milyen zacskókat venne át tőle. Ha a kereskedő közönséges csomagolópapírt ad, és helyette ugyanannyi kiló zacskót kap, mindketten megtalálnák számításukat. Persze, arra is meg kell egyezni, hogy a haszonként visszamaradt papírt milyen áron számolják el, hiszen ez volna a kereset.

Az pedig, aki komolyan foglalkozik a gondolattal, írjon a szerkesztőségnek. Készséggel adhatunk további tanácsot.

Szerkesztői üzenet.

A hozzánk érkezett sok kedves jókívánságot őszintén köszönjük és szívből viszonozzuk és itt mondunk hálás köszönetet minden sorstársunknak, akik gyűjtéssel vagy adománnyal segítették karácsonyi akciónkat, melyből több, mint száz sorstársunknak sikerült ünnepi örömet szerezni.

Nők rovata.

Azok a kedves sorstársnőink, akiknek megadatott, hogy részt vehettek a háztartási munkákban, most már túl vannak az ünnepi sütés-főzésen. Mégis úgy hisszük, most sem késő leírni a tojás szétválasztásának az októberi számunkban közölt módjánál egyszerűbbnek és ügyesebbnek látszó eljárásait.

CS K a tojás hegyesebb végét bontja fel ügyesen s a kis nyíláson keresztül engedi kifolyni a fehérjét az erre szánt edénybe. A sárgája bennmarad a tojás héjában.

B J-né még egyszerűbb módszert ajánl. Egy kisebb tejmerő kanala lyukadt ki, ekkor támadt az a gondolata, hogy ez jó eszköz lehetne a tojás szétválasztására. A lyukat annyira bővítette, hogy a nyílás körülbelül egy centiméter átmérőjű lett. A tojást óvatosan töri fel, hogy a sárgáját védő vékony hártya meg ne sérüljön. A tojás tartalmát belefolyatja a kanálba. A fehérje a nyíláson át gyorsan lefolyik az alatta lévő tálba s a sárgája egy tömegben a kanálban marad, ahonnan ügyesen átfordítható az e célra készen tartott edénybe. Kanál helyett más kis edény is használható, ha ilyen kis nyílás van rajta; a szűrőkanál azonban nem alkalmas, mert ennek sűrű, de apró lyukain át a fehérje nem tud elég gyorsan lefolyni.

A házasság kérdéséhez többen szóltak hozzá okosan és helyesen. Általában természetesnek tartják, hogy a vak nők is gondolnak és törekszenek a házasságra. Lelkiismeretesen tartózkodni kell azonban a házasságtól annak, akinek vakságát tudottan örökölhető betegség okozta.

A házasság a vak nő számára sem elérhetetlen, de arra nem ábrándozással, hanem komoly törekvéssel kell felkészülni. Szükséges a megélhetés anyagi biztosítása s a nőnek a háztartási munkában való gyakorlottsága s mindkét fél lelki készsége arra, hogy a házasságban főképpen élettársának boldogítására törekedjék.

Köszönjük az értékes hozzászólásokat s várunk még többet az új esztendőben.

Hirdetések.

Jó állapotban lévő, kefekötéshez való használt „pad-olló"-t megvenne: Pásztler Márton, Szombathely, Vakok Intézete.

- Férfi-zsebóra vakok számára 15 p., egész és félórát ütő ingaóra 5 p., negyedórákat ütő ismétlő falióra 25 p.; továbbá fehér celluloid-pálca vas-betéttel 1, 50 p., vastag, könnyű nádbot fehér celluloiddal bevonva 2 és 3 p. Árban eladók. Érdeklődni lehet: dr. Bánó Miklósnál, Bpest, 3. Végvár-utca 2..

- Aki a Belhoro naptárat még nem kapta meg s azt díjtalanul kívánja, kérheti fenti címen dr. Bánótól.