A Fortuna mosolya

Szabó István

A Fortuna Mosolya

Gyorsan pereg a rulett kereke, s gyorsan pereg vele az a perc is, amit eme világban megélhet egy földi halandó. A Fortuna a 17-es számra peckelte a golyót. Ez a szám igencsak horgonyt vetett az életemnek tengerében, s nem mellékesen kishajóm is ezen napon kapott léket a sötétségnek zátonyán. Olvassuk most együtt, hogy mi is rejlik emlékeim pergamendumaiban.
Emlékszem, hogy akkoriban 2004. 04. 17. napját írtuk. Tovább gördítve történetem fonalát, fáradtam dőltem le az intézetnek szobai priccsére. Az egyhetes infúzióskezelésről tértem vissza, ami már a művesekezelésnek volt az előszele. Pihenésem közepette fejemben ördögi gondolatok játszadoztak: - Ej, ha valaki tudna szeretni, s én is viszont tudnám őt szeretni. A kisördög váratlanul replikázott:
- Öregem, látom, hogy nem vagy valami jó passzban. Mondtam ugye, hogy nem érdemes egyedül már tovább küzdened. Add fel! A gondolat menetébe angyalka is beosont:
- Nem, nem fogja feladni. Lezsíroztam számára a szebb jövőt: - Még, hogy lezsíroztad? - kuncogott jókedvűen Luciferfióka:
- Igen, reá talál a Fortuna mosolya, mely számára majd a szerelemben bont virágot. Ajtó nyílott, s tovaszökkent a gondolati szójátékom:
- Csá Szaszka! - S lezuhant a cellatársam a másik priccsre: - Mi újság van Puding? Teletömték-e már a fejedet tudománnyal? A Falnak is van füle, szokták volt mondani, ám a válasz elmaradt. Kis szusszanás után Puding odaült a számítógéphez, ám kopogtatásra lettünk figyelmesek:
- Sziasztok gyerkőcök, Szóda vagyok:
- Üdvözöljük tiszturam. Merre jár, mert, hogy mifelénk talán még a madár sem. Ha már megtisztelt minket kérdeznék is gyorsan valamit. Ha már van nálunk szóda, s azt megcifrázzuk veresborral, akkor mi lesz az egyenlet képlete? - kuncogtam volt:
- Természetesen hosszúlépés, amit igencsak szeretnék gyorsan gurítani a torkomba lefelé - Lökte gyorsan a választ Szóda urasága, majd folytatta: - Futólépésben jöttem ide:
- Ha már képlet, akkor mi a tárgya? - dörmögött egyet Puding is:
- A képlet a következő. Felkeresett bennünket egy bájos hölgyemény:
- Mi célból- kérdeztük egyhangon: - Azért jött, mert be szeretne fejezni egy félbehagyott érettségit. Mivel ti is a suliba jártok, jól jönne némi tanács. Mivel sem a Braille, sem a síkírást nem tudjátok elolvasni, kíváncsiak vagyunk a technikátokra. Hogyan is tanultok látók között vakon ti a suliban? - Aztán Szódaurasága nagyot nyelt, mert látta, hogy közben mi kevertünk három hosszúlépést, jó sok szódával:
- A leány is sötétben jár, vagy játszik még a szemében a fénytündér? Esetlegesen puffancs, vagy nádszál, cicomás, vagy talpraesett? mint amúgy a cicuskák is volt szokták: - érdeklődtem, s belehörpintettem a hosszúlépésembe:
- Ugorj Szaszka! Add át a tudásod a cicusnak - kuncogott egyet rajta Puding:
- Sajnos nem tehetem. Öregem, én már leszerelt baka vagyok. te a sulit most is járod, így hát cammoghatsz is felfelé. - s pattant a labda Puding térfelén.
- Pontosan jól lökted a szót, mert te már végeztél. Te elültetted a tudás fáját, ami hullajtott is neked egy jókora levelet. S lám, ki is esett belőle egy érettségi bizonyítvány. Amúgy én innen a számítógéptől fel nem kelek az holt biztos, mert éppen egy 18 karikás tananyagot hallgatok. - hogy a vitát közben kissé jegeljük, összekoccintottuk a három poharat, s vidáman kortyoltunk belőle: - Hirtelen ismételten előpattant a kíváncsiságom:
- Tiszturam, nem kaptam választ a feltett kérdéseimre. Szóval, akkor milyen is az a cicuska? Vannak-e a mellkasán édes, szép domborulatok? Aztán meg az is érdekelne, hogy csinos-e a lábacskája, s van -e formás faroslemeze? - Gyerekek ő bájosan csodaszép, mert talán a napra is lehetne nézni, de ő reá sohasem: - Basszuskulcs, Tiszturam, ez igencsak övön aluli volt. Tudni illik, hogy mi vakok vagyunk. A látásunk legalább olyan sötét, mint kabátunkon a belsőzseb. Vagy esetleg a vak tyúk is találhat szemet, volt szokás ezt mondani. A látásomon sajnos továbbra is bekapcsolva maradt a képernyőfüggöny, ám Szódaurasággal, s a jókedvemmel övezve elindultunk az említett bájoshölgy felé. S Van az úgy, hogy az életünkben egy váratlan pillanat sorsdöntő lehet. Szóda sem volt már szomjas, s lazára vette a bemutatkozás történetét: - Itt van egy kéz, amott meg van még egy kis kéz, s most ti jöttök. - s bökött egyet a vállamon: - Üdvözlöm! Engedelmével én Break István vagyok! A hölgyecske vékonyka ujjacskáit felém nyújtotta, s viszonozta a bemutatkozását: -Szia! én, pedig Break Krisztina vagyok! Kérlek, hogy inkább tegeződjünk! Szerencsére, hogy Nem vagyok még olyan idős, s nem vagyok még szépkorú sem. A kicsinyke kéz fogása közben felröppent fejemben az angyali beszéd: - Én már lezsíroztam számára a szebb jövőt, virágot bont majd a szerelem. megvillant Lucifer is: - Sok volt ám az a hosszúlépés koma, ezért ne képzelj a pipivel magadban oly sokat te ostoba. Csak lassacskán pajtikám, az, hogy a családnevetek összesimul az még nem jelent ám semmit. A fránya Puding meg, hogy lusta volt s ezért te jöttél dupla breakot táncolni, az édeskevés. a valóságba cseppentem bele, mikor a bársonyoshangú Krisztina hozzám lépett, s Beszélgetésbe elegyedtünk. Az idő, mintha lóversenyen száguldozott volna, mert igencsak tovalihegett a sötétedés határáig. Megegyeztünk a következő találka idejében, s a 17-es szám ismételten a történetembe szaladt. Zárkámba visszatérve, Puding ömlesztette rám a kérdéseit: - Mi újság Szaszka? Talán már fel is térképezted a domborulatokat? Esetleg Dorombolt is már neked a cicuska? - Nem úgy van ám az öregem, bár szívesen megkíváncsiskodtam volna pár dolgot! Priccsemen pihenve ismételten fájógondolatok sodrásába estem: - Beteg vagy! Csak nem gondolod, hogy szőröstül-bőröstül elfogad a szépleány? Meglehet még az is, hogy van pasija is. A Luciferfióka is bökött egy pindurigondolatot: - Őszintén mondom pajtikám, hogy én is breakelnék egyet a csinipipivel! - Kuncogott hasasan. Angyalka a szárnyait csattogtatta: - Idefigyelj te Luciferfióka! A széphölgy s az én kisbarátom közösen fognak eszegetni a szerelem gyümölcséből! Breakelni nem a közös nevükben, hanem ők saját maguk fognak a boldogság placcán. A vágyat nem lehet ám hamissággal a szőnyeg alá beseperni! Figyeltelek téged Luciferfióka, hogyan is nézted őket a kíváncsi szemeiddel. Rendesen kivágta nálad a biztosítékot, ugye koma? - Aztán a képzelgőgondolataimmal elszenderültem. Felkeltek, majd fáradtan vénültek a napok, mire eljött a várva várt találka ideje. A szememen fókuszált a képernyőfüggöny, a társalgóban már elkezdődött a tanítás. Lassan osontam be, érdeklődve Figyeltem a feladatokat. Kénytelen voltam elismerni, hogy nemcsak csicsergőhangú, hanem még okos is: - Pajtikám, jó lesz, ha vigyázol. - gondoltam volt. Pár percre ismételten Ketten maradtunk, s felé gurítottam a mondandómat: - Kedveske! A felmerülő kérdések miatt, tudod, ha otthol esetleg elakadnál, szóval kérhetnék tőled egytelefonszámot? - s dadogtam, volt makogtam: - Ez nagyon is jó ötlet. Természetesen szívesen megadom neked. Ő visszakérdezett: - S neked esetlegesen volna e telefonszámod? Kivártam a válasszal, arcomra mosoly szaladt: - Még szép, hogyne lenne - Kacérkodtam volt. A cicus előtt óvatosan húzkodtam a türelem labdáját, aztán: - Akkor esetleg megadnád nekem? -Kedveske, Tudod mit? inkább akkor segítek, de te Találd ki! El is kezdődött hamarosan a számoknak kitalálgatása. Ej, de édes volt nekem ez a játék. Közben az is kiderült, hogy ki hol, s mikor is született. Igencsak meglepődtünk, hogy mindketten júliusban, Krisztina 17 MÍG ÉN szintén 17-én. Ismételten előbukkant az a 17-es szám. Közös gondolkodási területeken jártunk, hasonlóak voltak az érdeklődési, kedvelési köreink. Egyre jobban vártuk egymást, sűrűsödtek is a találkozásaink, erősödött az egymás iránti vonzalmunk: Egy találka során Mondtam volt halkan magamnak: - Eme hölgynek apám aztán nem lehet ám a bélyeggyűjteményes trükköt előadni! Kalibrálás, Irányváltoztatás, újra tervezés: -Esetlegesen meghallgatnád azt, hogyan is játszom a tangóharmonikámon? Igyekeztem Összeszedni magam, s Krisztinakegyeiért én klimpíroztam is rendesen. A sűrű beszélgetések és a napi találkáknak vidám percei egyre csak tovább szövögették a kapcsolatunkat. Ugorva jókorát a valóságos történetünkben, jelenleg 17 esztendő vidámházasai vagyunk.
A közösen átélt napok mámorát, tőlünk senki el nem veheti. Együtt léptünk rá az élet göröngyösútjára, ám hűségesen most is sétálgatunk rajta. Elértük az életünknek célját, mert eme nagyvilágban van egy közös otthonunk, s benne él két szerető szív, mely a másikat mindennap féltve hazavárja! A Fortuna kereke a 17-es számon megállt nálunk a főnyereményen.