A kecskeméti klub szomorú veszteségei

A kecskeméti klub szomorú veszteségei

Emlékük velünk marad

Biztos vagyok abban, hogy a Bács-Kiskun megyében élő sorstársaink
valamennyien ismerték és szerették őket. Éppen ezért fájó szívvel
mondhatjuk, hogy halálukkal nagy veszteséget okoztak nekünk. Mindhárman
2009-ben haltak meg; s azzal, hogy örökre eltávoztak közülünk, szegényebbek
lettünk, mert tőlük sokat tanulhattunk arról, miként lehet a nehézségeket és
kudarcokat elviselni. Emlékük megörökítésének szándékával írom róluk az
alábbi sorokat.

Jasznik Sándorné Ibolya

(1927-2009)

A megyei vakok és gyengénlátók szervezetének alapító tagja volt, az 1996
októberében szerveződő kecskeméti klubban az elsők között tarthattuk számon.
A különféle rendezvényeink és közös kirándulásaink résztvevőjeként mindig
számíthattunk rá. A vele kapcsolatos emlékeink között különösen kedves a
következő. A 80. születésnapját már Ágasegyházán érte meg, ott lakott a
lányáéknál. A sorstársak közül öten kerestük fel, hogy életének jeles
ünnepén szeretettel kívánjunk minden jót néki. Az arcáról akkor sugárzó
boldogság látványa velünk marad.

Duzmath Zsigmond

(1936-2009)

A klubban mindenki kedves Zsigának szólította, hiszen kedves ember volt. Nem
volt olyan összejövetelünk, hogy fia vagy lánya támogatásával köztünk ne
lett volna, pedig súlyos cukorbetegség gyötörte. Kunszentmiklósról költöztek
Kecskemétre, egy panelház 9. emeleti lakásába, ahol sohasem érezte jól
magát. Időnként elkérte egyesületünk szobabiciklijét, de az őneki nem
pótolta a sétákat, a szabadban való mozgást. Mindig azzal adta vissza a
szobabiciklit, hogy hiába tekerte, nem ért vele vissza Kunszentmiklósra.

Tóth István

(1950-2009)

Kalocsán lakott, de sok közös megyei rendezvényen részt vett és sok kedves,
vidám verssel szórakoztatta az egybegyűlteket. A szövetségünk budapesti
székházában rendezett versmondó versenyek szereplőjeként mindig valamilyen
értékes díjjal tért haza. Kalocsán az édesanyját rendszeresen elkísérte a
gyógykezelésekre. A példamutatóan kedves fiát gyászoló édesanyának most a
fájdalmában mi is osztozunk.

Isten adjon az elhunyt sorstársainknak békességet, a gyászolóknak pedig
vígasztalást!

Kovács Jánosné klubvezető

Vakok Világa 2010. január