A versolvasásról

Varga Gábor

A versolvasásról

(Miután reklamált a költő, hogy nem olvasom verseit)

Verseid CD-jével, hogy megtiszteltél,
hihetted, szorgalmas olvasóra leltél.
Csak sajnos, akkor az nem jutott eszedbe,
hogy a lemezt a gépbe nem te teszed be.
Köztudott ugyan, hogy műved kincs, nem szemét,
a gép mégsem kíméli olvasód szemét.
S ő kedvedre tenni bár nagyon szeretne,
csak akkor tudna, ha jó szeme lehetne.
Értsd meg, s ne kerülgessük a forró kását,
neki kímélnie kell most a látását.
Mert a kevés, mi maradt, nem elég másra,
csak, hogy képet fessen kiállítására.
S ha folyton verseid olvasom, Gáborom,
nem lesz nekem attól rajongótáborom.
Szerezni tisztelőket, most esedékes,
s talány, leszek-e a jövőben is képes.
De tudd: rajongok verseidért, érted,
hogy csak néha olvasom, talán megérted.
Persze, más lenne, ha lapozhatnám könyved,
papírról olvasni nekem sokkal könnyebb.
Élvezni benne, mi játékos és könnyed,
vagy éppen kiért folyt patakban a könnyed.
Esetleg nevetni, mert megjártad egyszer,
vagy irigyelni, ha csinos nővel fekszel.
Szemezgetni könyved, nos, nem kis élvezet,
de megállok, mert beindul a képzelet...
Annak meg úgy lenne igazán értelme,
ha együttműködne ép test meg ép elme.
Csak a mi korunkban ennek egy az átka:
vágyhat lélek, ha a test már akadálya.