Addig jó, míg tudok nevetni

Szép napos delelőt, minden héten egyszer kocsiba ülünk a párommal és irány Orosháza. Heti bevásárlás, faluhelyen minden drágább és piac sincsen. Kis kikapcsolódás, szétnézni a piacon, férjemet a szerszámok kötik le, engem a bizsusós.
Nézelődöm a kocsi ablakából, szép a táj, magas a fű, friss zöld színe van, tavasz. Végre felvette szép zöld ruháját természet anyánk. Szeretem ezt az évszakot, az idő kellemes, minden sárgás zöld, nem úgy, mint nyáron, mikor inkább mély, haragos zöld minden. Madarak víg trillája, ünnepel minden, újjászületés. Vígan fut velünk a kicsi kocsi, egy állatra leszek figyelmes. Faluhelyen megszokott látvány, hogy az állatott kikötik az út mellé legelni. Négy láb stimmel, de hol a feje, milyen állat lehet? Nem látom a fejét és különben is fura. Meresztem szemem, a látásom nem a régi, igen tizenegy műtét után már mit is akarjak?
- Milyen állat ez, és miért nem látom a fejét? - tudakolom páromtól.
- Honét gondolod, hogy állat? - kérdezte a párom meglepve.
- Van négy lába.
- Igazad van, tényleg állat, egy részeg disznó és keresi a rókákat. - mondja a párom nevetve
- Értem, akkor azért nem láttam a fejét, és nem is állat. - mind a ketten nevetünk.
Igen, hiszem, ha látom, vagy inkább mégsem? A szemem megviccel olykor, ilyenkor én csak jót nevetek.
Viszont irány a bevásárló központ. Hiszitek vagy sem, még mindig vannak emberek, akik nem tudják miért is van bot a kezemben. Tán az gondolják a földön levő valamit klopfolom vele, vagy mi? Tesco, egy vékony nő rohan felém, nagyon sietős a dolga. Mindenki ugorjon félre, mert ő jön. Vagy is, félre innen rusnya népség, jön a kifent, kikent szépség. Gyorsan felmértem a helyzetet, elugorni előle nem fogok, nem vagyok az az ugrálós típus. Sem a súlyom és a korom sem engedi meg, hogy ugrabugráljak. Inkább kitámasztottam magam. - na gyere picur. Kárt bennem úgy sem tud tenni, legfeljebb lepattan. Jön, száguld, aztán puff, ahogy gondoltam, lepattant.
- Nem tud vigyázni! Nem látja, hogy jövök! - ordít ő hercegnősége.
- Nem, nem láttam! Miért te sem látsz? - kérdezem vissza.
- Most leeset neki a tantusz, - jaj bocsánat.
Tova rohan. Mit gondolt, végig száguld és mindenki ugrik, mint a nikkel bolha mert jön?
Szerencsére inkább segítő kész emberek vannak. Nem tudom a polcokat miért kell folyton átrendezni? Mikor megszokom mi hol is van, akkor, hoppá hová lett? Csiribí - csiribá, hokusz- pokusz, akkor is megtalálom. Hol egy eladó, segítség, eltűnt a leveskocka? Ahá, elbújtál pakolni, megvagy!
- Elnézését kérem a zavarásért, a leveskocka hol van?
- Nagyon egyszerű, mindjárt elmagyarázom. - válaszol udvariasan.
- Itt a sor végén eltetszik fordulni, arra, aztán mikor majdnem a kaszánál van, akkor amarra. Utána erre felé és a legfelső polc, tetszik érteni?
Magyarázása közben időnként a karja a látóterembe került, értem mutogat. Világos, erre, arra, amarra, már minden világos, mint a sötét éjszaka.
- Igen köszönöm a felvilágosítást.
Kell keresnem egy másik eladót. Találtam is, a kérdés ugyan az. Az eladó mosolyog, karját nyújtja. Erre tessék jönni. Milyen fajtát szeretne és mennyit? Tudja a nénikém is látássérült. - mondja kedves hangon.
Meg van a bevásárlás, a párom is megvan, ő is a leveskockát kereste. Egymásra nézünk kuncogunk, meg van, te is meg vagy.
Mióta rossz a szemem, rájöttem, azok akik ufót látnak, lehet nem is sokáig voltak a napon, csak lehet, hogy szembetegek, mert engem is időnként megviccel.
Minden esetre elmondhatom és őszintén én már láttam repülő csészealjat. A szomszédasszony miután a tányérok elfogytak, a csészealjat próbálta a férje fejéhez vágni. Úgy, hogy repült a csészealj is, szerencsére, vagy a férjnek volt jó reflexe, vagy a nő célzott rosszul, de nem talált. Vehetnek másik készletet, rejtély most miből fognak enni?
Rájöttem és ez tény, nem minden az, aminek látom. Szerencsére van egy aranyos férjem, aki a szemem. Mit nem látok, ő elmeséli nekem, mit nem láttam. Addig jó, míg nevetek azon, mit is láttam, ami nem biztos úgy is van. Nevessünk szemébe a bajnak, hiszen rajtunk múlik, szomorkodunk vagy nevetünk, inkább nevessünk, jobb úgy sem lesz.