- Szolgáltatásaink
- Az MVGYOSZ szolgáltatásai
- Partner szervezeteink szolgáltatásai
- Akadálymentes világ
- Dokumentumok
- Pályázatok - Támogatások
- Irodalmi pályázataink
- Hogyan látod a nem látókat? Rajzpályázat
- Szemléletformálás
- Rólunk szól
- Nekünk szól
- Vakok Világa (archívum)
- Partnereink - Szponzoraink
- Akikre büszkék lehetünk
- Egyesületünkről
- Adatvédelmi és adatkezelési szabályzat
- Hirdetések
Varga Gábor
Ágnes és kutyája
Huncut a te kutyád, Ágnes,
ahogy óvatosan rád les,
s megpróbálja kikutatni,
mivel, s hogyan tud rád hatni;
hogy mit szabad, s mit nem tehet,
bosszantásban meddig mehet,
meddig engedi a póráz,
s jön-e gazdijára jófrász?
Hogyha járjátok az utat,
macskakaka után kutat.
Rátalálva, eszi-rágja,
s mert büdös lesz a pofája,
mondod neki bizonyára:
„No, kiskutyám, ennyit mára,
befejezzük most a sétát,
ebben nem ismerek tréfát."
Hazatérőt műcsont várja,
kutyád mégsem gondol másra,
csak, hogy végre otthon lehet,
s a lakással bármit tehet.
Kárt okozhat, nagyon sokat,
rághatja a bútorokat.
Nem kell törnie kobakját,
mi bosszantja még asszonyát:
Lehet nagyon biztos abban,
hogy hangja nem hatástalan.
Hallható az kint is bent is,
messze hangzik lent is fent is.
A szomszédok átkozódnak,
foganatja nincs a szónak;
kutyád velük nem törődik,
hallatja hangját reggelig.