Andris szemével a világot...

Bernhardt József
Andris szemével a világot...

Sziasztok, most én mesélek magamról..., igaz, még csak a nevemet tudom leírni, de azt nagyon ügyesen... Apa tanította... ide is írom: Andris.
Apa azt mondja, hogy a Bernhardtot is meg kellene tanulni.... Minek... Bernhardtból sok van? Például, itt van Anya meg Apa, de Andrisból csak egy van.

Tegnap voltunk múzeumban..., igaz, ingyenes volt, de volt, hogy fizetni is kellett volna, de apa fehér botjával oda is bementünk, mert elfelejtettem elhozni a pénzemet, és Anya azt mondta, hogy azt a tíz fontot kajára is költhetnénk.
Nekem a mézes kenyér a kedvencem, nem értem, miért haragszanak Apáék, ha mindig azt akarom enni... szerintem a méz a világon a legjobb dolog a világon. Van egy rajzfilm is egy méhecskéről, az a kedvenc filmem. Igazából minden film a kedvenc filmem. A méhecskés filmet azért is szeretem nézni, mert angolul tanulhatok. Anya elmondta először magyarul, aztán még egyszer elmondta, és már önállóan is tudom nézni a filmet.
Kaptam egy távirányítós autót..., igazából még nincs nálam, mert a boltban maradt, majd ha lesz rá pénzünk, elmegyünk érte. Azért kaptam, mert jó voltam az iskolában: nem vertem fejbe senkit, szót fogadtam a tanár néninek, amikor le kellett ülni, meg ilyesmi.
Egyszer volt már olyan, hogy elmentünk a versenyautóért a boltba, de nem versenyautót akartunk venni, mert azzal nem lehet az utcán játszani, mert alacsony az alja..., a nagy telepjáró elfogyott, így megint versenyautóért kell majd menni a boltba, ha a gyárba legyártják a terepjárómat.
Szóval voltunk múzeumba és láttunk az első helyen cápafogat, hetvenéves rókát, pazuloztam is. Anya mutatott mindenféle pénzeket, de nem szabadott hazavinni, meg nem is tudtuk volna, mert nem fért volna be anya bukszájába, mert bele volt sütve két fólia közé, meg azok régi pénzek voltak, és nem adtak volna érte versenyautót.
A másik szobában is nagyon jó volt, mert ott mindenféle hangszerek voltak. Apának az tetszett a legjobban, hogy nagy csövek voltak, és egy strandpapuccsal kellett ütni a szájukat..., szerintem is szép volt.
Voltak dobok, két Himalájás csengettyű, amit a kopasz pap bácsik használnak, szilofon, és mindenféle ütni, pengetni való.
Amikor bementünk, én a fülemet fogtam be, Anya meg Apa kezét fogta.
Volt egy robotos kiállítás, ahova bementünk Apa fehér botja miatt, de először megnéztük az alagsorban a halakat.
Mindenféle hal volt. Apát leültettük egy telefon mellé a sarokba, ahol jó meleg volt, hogy ne fázzon, és elmentünk Anyával megnézni a halakat. Megnéztük a Némót, meg a Szenillát, meg az undokhalat. Amikor a medúzás akváriumhoz értünk, én mindenkit figyelmeztettem, hogy az nagyon veszélyes, és meg is értették, mert Anya lefordította nekik.
Láttuk a rákot a Némóból, azt, amelyik nem akarta megmondani a Némónak meg Szenillának, hogy merre van az apukája, ezért Szenilla felemelte, hogy megegyék a sirályok.
Nagyon sok akvárium volt.
Sietni kellett vissza Apához, mert Anya aggódott, hogy Apa mérges, mert már negyven perce raktuk be a sarokba.
Jó volt, mert nem volt mérges..., azt mondta, hogy írogatott magában.
Én is olyan író akarok lenni, mint Apa. Most Apa számítógépén szoktam írni, ilyeneket: éljgáigsádghsiuzh, meg ilyeneket lalalala, uauauauauauau, vsvvsvsvsvsvsvsvs.
A számokat is le tudom írni egészen húszig, ha Apa diktálja. Megtanultam, hogy a számok közé vesszőt kell írni, mert a Javs egybeolvassa az összeset.
1,2,3,4,5,6,7,8,9,10,11,12,13,14,15,16,17,18,19,20,21,22,23,24,25,26,27,28,29,30
Igaz, ez harmincig volt, harmincig tudom leírni. Majd lesz egy saját számítógépem, azon leszek híres író, mint Apa.
A halak után Apa haza akart menni, de Anya nem..., leültünk a kijáratnál a nagyteremben, leültettük Apát, és Anyával az ablakon keresztül beleskelődtünk a robotokhoz. Az őrbácsi elzavart bennünket, mert azt mutogatta, hogy ide csak az nézelődgethet, aki fizetett, aztán meglátta az ablakból Apa fehér botját, és kijött, hogy menjünk be. Majd, ha nagy leszek, nekem is jó lenne egy ilyen fehér bot..., de Apa haragszik, mikor ilyet mondok, pedig már egészen jól tudom használni. A Nagyföldön, ahonnan jöttünk, Apa megengedte, hogy én is használjam, és nagyon jól csináltam.
Apa azt mondja, hogy ő utálja a fehér botot, néhányszor el is dobta az utcán, egyszer még itt Angliában is..., nem, kétszer. Egyszer a buszmegállóba dobta a bácsik, nénik közé, egyszer meg egy bácsit talált majdnem el vele, mikor Anyával azon vitatkozott, hogy bekanyarodtak-e már a sarkon, vagy nem.
Mondtam is Apának, hogy te azért nem tudsz célozni a fehér bottal, mert nem látsz. Én nem szeretnék vak lenni, mert a vakok semmit sem tudnak csinálni. Nem tudnak labdázni, rajzolni, mindig Anya kell, hogy megjavítsa a játékomat, meg nagyon jó lenne, ha Apával tanulhatnám a betűket, de nem lehet.
Azt szeretem a legjobban, amikor Apával birkózunk. Én a hátára ugrom a nagy ágyon, ő meg ring, mint egy tenger, és megpróbál elkapni, de mindig én vagyok a győztes, és amikor elkap, akkor össze-vissza harapdál, meg puszil.
Tegnap Anyáékkal azt a számítógépes játékot játszottuk, amikor a gazda csirkéket etet, és jön a medve, hogy megegye a csirkéket. Apa volt a medve, Anya a gazda, én meg a csirke... jót birkóztunk. A medve mindig engem akart elkapni, de Anya megvédett, ezért Anya fenekébe is harapott kettőt Apa. Anya nevetett és sikoltott. Engem Apa mindig elküld birkózás előtt pisilni, mert egyszer, amikor a nyakamat csikálta, bepisiltem.

A robotos kiállításon volt szöcske, zsiráf, aminek a fülében egy mikrofon is volt, volt légy, ami evett, meg mozgatta a szárnyát, a szája porszívócsőből volt csinálva..., volt még egy rinocéroszfej, amit darun kellett a testére emelni. Nekem legjobban a polipos tetszett, amikor Anyával, meg Apával versenyeztünk, hogy melyik csőben tudjuk felpumpálni a polipokat egy karral.
A legnagyobb kedvencem a kaméleonos volt, volt olyan is, amelyiknek a színét lehetett változtatni gombokkal, és volt olyan, amelyiknek a szemét lehetett forgatni egy karral. Nekem az tetszett, amikor egy gombbal ki lehetett lőni a kaméleon nyelvét, hogy megegye vele a legyeket. Apával is lőttünk célba, Apa unta már, de én segítettem neki, hogy eltalálja a legyeket. Igaz, egyszer jó erősen ráütöttem véletlenül Apa kezére, és ezért Apa haza akart már menni, mert nagyon szomorú, és ideges volt, bántotta, hogy nem lát, meg hogy megütöttem..., pedig bocsánatot is kértem tőle.
Mérges volt Anyára, mert Anya azt mondta, hogy még ne menjünk, mert még öt robotot nem fényképezett le. Apa azonnal menni akart, össze is vesztek kifelé menet. Nagyon szomorú voltam, mondtam is Apának, hogy nem szabad veszekedni.
A kijáratnál már nem veszekedtek, elkéretőztem, mert láttam egy rétet, ahol gyerekek szaladgáltak, és engem is odaengedtek. Mire visszaértem, Apa bocsánatot kért Anyától, meg tőlem is..., mindig így szokta csinálni, és mind a ketten megbocsátottunk Apának.

Legjobban a papírdobozokkal szeretek játszani, még a nagypapától megtanultam, hogy hogyan kell a dobozra ablakot, meg ajtót vágni. Egyszer csináltam egy erőművet, és rizzsel működtetem, hogy legyen benne energia. Három napig megengedték, hogy a szobában legyen a gyáram, de mikor jött Apának a tanárnénije, fel kellett porszívózni, mert amikor először itt voltak, az egyik gyáramnál a rizs teljesen szétszóródott a szobában.
Apa attól félt, hogy bántani fog bennünket az a néni, mert olyan nagy rendetlenség volt a szobában, mint egy disznóólban.... De nem bántott, egyszer felhívta Anyát és megmondta, hogy segíteni fog, hogy Apa kimehessen az utcára, meg hogy legyen elég pénzünk.

Az egész ház Alex bácsié, mi tőle béreljük az egész szobát. Anya tegnap sokszor felkelt északa, mert rossz volt a kazán. Apával sokáig azt hitték, hogy a szomszéd bácsi gyakorol dobolni, de rájöttek, hogy csak a rossz kazán dörömböl a vécéből. Nagyon féltem, hogy felrobban a kazán, de Anya megszerelte, és Apa megvigasztalt, hogy ne féljek, ha felrobban.
Kiderült, hogy Sámuel bácsi fölött lukas a radiátor, mert mikor megy a kazán, csepeg a plafonjából a víz, ezért Anya mindig lekapcsolja a kazánt, de a többiek, akik fáznak, mindig bekapcsolják, hogy Sámuel bácsi a szobájában is tudjon zuhanyozni...
Alex bácsi jött, hogy megszerelje, de nem bírta, a fehér öltönyét le is fröcsölte a rozsdás víz. Azt mondja, hogy húsvétkor nincs szerelő, ezért nadrágban és pulóverben szoktam aludni, mert nincs fűtés.
Majd húsvét után, kedden jön a szerelő bácsi és megcsinálja.

Most szünet van az iskolába, de nagyon szeretek iskolába járni, mert ott van sok barátom. A legjobb barátom Mácsé... Apa, először, amikor iskolába vitt, azt mondta, hogy Máté, de sokszor elismételtem neki, mire megtanulta, hogy nem Máté, hanem Mácsé.
Első nap, amikor Apát vittem iskolába, arra ébredtem, hogy Isten mondta nekem, hogy fiam, ma megtanítalak mindenre, hogy elkísérhesd Apát, vigyázok rátok. Apának iskolába menet el is meséltem, mit mondott Jézus, de a nagy zajban nem értette. Szóltam az utcáknál, a patkáknál, ahogy Anya és Isten tanította, és simán elmentünk az iskolába. Isten segített Apának is hazajutni, mert amikor Anyával hazamentünk, Apa már othon volt. Hazafelé elmeséltem Anyának is, hogy mit mondott Jézus, és nagyon csodálkozott, és örültek Apával... jól meg is köszöntük Istennek. Apa meg Anya nagyon szereti Jézust..., én is nagyon szeretem Jézust. Ha jókedvem van, akkor ezt szoktam énekelni: Andris szereti Jézust, Anya is nagyon szereti Jézust... és Apa is nagyon szereti Jézust... az egész család nagyon szereti Jézust.