Anyuka esti meséje

Kelemen Györgyné Edit
Anyuka esti meséje
Jancsi és Juliska

Anyuka leül kicsi lánya ágya mellé egy székre este. Most nem a Tv-ben mézzel mesét, most én mesélek neked valami szépet.
- Hunyd le hát szép szemed és képzeld el a mesét, mit most olvasok neked. Valamit nem tudsz, vagy nem értesz nyugodtan kérdezhetsz. Régi mese, de még most is szép. Címe: Jancsi és Juliska, a Grimm testvérek írták.
Kezdődjék hát a mese.
Egy nagy erdő szélén élt a szegény ember a feleségével és két gyermekével. A szegény embernek a második házassága volt, és a felesége nagyon nem szerette mostoha gyerekeit. A fiút Jancsinak a lányt Juliskának hívták. Olyan szegények voltak, hogy már ennivalóra sem futotta. Este mikor lefeküdt a házaspár, azon tanakodtak, mihez is kezdjenek.
- Én tudom, rikkantott Editke. - elmentek kukázni, mint az a néni meg a bácsi, akiket látunk. Ők is nagyon szegények voltak.
- Nem volt akkor még kuka. - mondta anyuka.
- Nem volt kukás autó meg szemetes bácsi, hú de sok lehetett a szemét!
- Akkoriban nem volt szemét.
- Editke csodálkozva nézet, - na jó.
Anyuka folytatta a mesét. Azt találták ki, amikor másnap felkelnek, elviszik őket az erdő legsűrűbb részébe és otthagyják magukra. Adunk még nekik utoljára kenyeret, legyen mit enniük. Nem fognak haza találni és meg szabadulunk tőlük.
- Azt nem tehetjük, mert felfalják őket a vadállatok - mondta az apjuk.
- Így viszont mind éhen halunk. - mondta a mostoha anya.
Másnap adott kenyeret mind két gyereknek a mostoha anyuk és bevitte őket az erdő sűrű részébe, nehogy hazataláljanak. Jancsika viszont tudta mit tervez a mostoha anya, mert hallotta, ahogy beszélték. Útközben a kenyeret morzsolta nyomokat hagyott maga után, hogy vissza találjanak.
- Akkor jó nagy kenyere volt Jancsikának, hogy szét szórta. Anyu milyen kenyeret kapott, barnát, teljes kiőrlésűt? Miért éheztek, nem értem?
- Most a mesére figyelj!
A mostoha anyjuk otthagyta őket, várjatok mindjárt jövök. Beesteledett, Juliska kenyerét megették. Jancsika mondta, a morzsák, miket elszórt, hazavezeti őket. Viszont a madarak az összes morzsát fel csipegették, így nem tudták a hazavezető utat. Egész éjjel bolyongtak, sőt nappal is, de az erdőből nem találtak ki. Egy szép fehér madarat kezdtek követni, mutatta nekik az utat. Egyszer csak megpillantottak egy mézeskalácsból készült házat.
- Hú, ez a ház olyan rossz volt, a madaraknak sem kellett, mint a te sütid, anyucika, amelyik olyan kemény lett. Biztos jó kakis lett, mert a téren is lekakilták a szobrot, biztos ezt tették a házzal is ha már nem tudták megenni.
- Nem, nem, a ház finom volt és a két gyerek elkezdte enni, puha és édes, a gyerekek nagyokat haraptak belőle.
- Fúj, akkor madár csipkedett és roskatag, mert puha, akkor összeesik. Tele van cukorral ragad is, hát és ez neked szép? Na de anyu! Értem már! - csillant fel Editke szeme, a híradóban volt, hogy nagyon felment az építőanyag ára, ezért inkább sütött egyet házat magának. A liszt ára még olcsó. A szomszédnéni is ezért süt kenyeret, kalácsot biztos nem tud. A szomszéd bácsi meg haragszik, már kiabál is - muszáj nekem ezt ennem? Olyan kemény, már építkezni lehet vele! Tudod te, milyen drága a fogorvos?
Térjünk inkább vissza a meséhez. Jancsika és Juliska éhesen falták a házat.
- Tényleg anyu, az egerek, biztos azok is rágták, nagyon szép lehetett, felül a madarak ették meg, mást is csináltak, alul meg tele volt egérlyukkal, na meg mással. Fúj, ezt megenni, nagyon éhesek lehetek. - állapította meg Editke igen elborzadva. Anyu, én ezen aludjak el, a hideg futkos a hátamon!
Várj a vége jó lesz, - mondta anyu fejét vakarva.
A házból kijött egy rémséges öreg banya nagy vasorra volt.
- Persze mert sokára kapott időpontot a doktor nénihez és vasorra lett. Értem én, szegény néni. - szörnyülködőt Editke.
- Jaj, kislányom, ne szólj mindig bele, ez csak mese.
- Hát ti mi jártban vagytok errefelé? A csúf banya nagyon szerette a gyerekeket, főleg sülve, meg főve, finom csemege volt számára. Kedvesen hívta őket, gyertek be, van finom palacsinta, lekváros kenyér, gyertek - gyertek.
- Igen csirke farhátat már nem mindenhol lehet kapni, az is fix áras lett. Most mit esznek a nyugdíjasok? Jancsit és Juliskát, de jó, hogy Editnek hívnak. - sóhajtott egy nagyot a pici lány.
- Nem kislányom, nem esznek gyerekeket - juj, vakarta meg zavarában anyu a fejét. Mikor bementek, elkapta őket, Jancsikát ketrecbe zárta. Felhizlalja és megeszi. Juliska meg takarít, meg főz majd.
Editke sírva fakadt, - soha többé nem megyek át a szomszéd nénihez! - könnyei potyogtak.
- Miért nem, mert ő is süteménnyel kiált, lehet, hogy meg akar enni! Most már tudom, miért mondta - egyem a kis szíved, de aranyos vagy.
- Nem, nem, nem akar megenni csak kedveskedik, nagyon szeret téged!
- Ja, jó, akkor nem esz meg és lehet, hogy a néni sem akarta megenni Jancsikát és Juliskát.
- Inkább hallgasd a mesét, jó! Jancsikát ketrecbe zárta, jobban hízzon és el ne szökjön. Jól meghízik, megeszi, már nyalta is a száját.
- Nem kellett volna bezárni, elég lett volna egy laptop, mióta megkapta a szomszéd fiú, ki sem akar jönni, csak hízik. Nagy nehezen rábeszéltem, hogy jöjjön ki a játszótérre játszani, hozta a kedvenc joystickját és nézte hová lehet bedugni a végét. - mondta nagy bölcsen Editke.
- Térjünk inkább vissza a mesére. Azt már látom, ebből alvás nem igen lesz, állapította meg anyuka magában.
Telt az idő, a boszorka Jancsika karját fogdosta, hogy lássa, hízik vagy nem. Jancsika viszont ravasz volt és mindig egy vékony faágat dugott ki a karja helyet, higgye a boszorka nem hízik. A boszorka viszont már nem tudott várni.
- Sovány vagy, de nem baj, akkor is megeszlek! - gondolta magában.
Rakta is a tüzet a kemencében. Mikor úgy gondolta elég meleg, szólt Juliskának
- Mássz be Juliska, nézd meg, elég meleg már a kemence?
Juliskának viszont gyanús volt, lehet őt akarja megenni a boszorka.
- Nem tudom, hogy kell bemászni?
A boszorka megmutatta, hogy kell. Nagy nehezen mászott, de csak az járt a fejében, milyen finomat eszik majd. Már majdnem bent volt, mikor Juliska nagyot lökött rajta és beesett a kemencébe. Ott sült, égett halálra a gonosz boszorka.
_- Utána hívták a Doktor csontot a sorozatból, vizsgálja meg a maradványokat. - vágott közbe Editke.
- Te nézed suttyomban? Neked azt nem szabad, kicsi vagy!
- Ugyan anyu, a híradó sokkal félelmetesebb, ott háború van és igazi, ez meg csak mese.
A mese végén a gyerekek kiszabadultak és hazamentek. Itt a vége, fuss el véle.
- Haza? Aztán jött a gyámhatóság és jól megbüntette a szülőket, igaz anyu. Ilyet nem szabad tenni a gyerekekkel!
- Igen, de aludj már! Most jött rá anyu milyen nehéz is mesélni egy kisgyereknek.