Bemutatkozik az MVGYOSZ Vezetősége - Hencz András

Hencz András: Legfontosabb az önálló életvitel és a munkalehetőség biztosítása

- Sokan ismernek. De mesélnél pár szót a kezdeti lépésekről?

- Köszönöm a támogatást azoknak, akik ismerve, vagy ismeretlenül is de nekem adták a szavazatukat.

Látásomat 17 éves koromban, baleset következtében veszítettem el. A gimnáziumot már vakon fejeztem be, tanáraim, diáktársaim, és a családtagok olvasták fel a tananyagot. Elvégeztem egy telefonkezelői tanfolyamot, és néhány hónap elteltével sikerült elhelyezkednem telefonközpont kezelőként. Albérletbe költöztem, és ezzel elkezdődött az önálló életem. Bekerültem a megyei szervezet látássérültjeinek közösségébe, és tulajdonképpen mindenki ott segített, ahol tudott. Volt, aki jó tanáccsal látott el, volt, aki az önálló közlekedés megtanulásában segített, és olyan is akadt, aki az ügyintézésben, a bevásárlásban nyújtott segítséget.

Már közel egy évtizede dolgoztam telefonközpont kezelőként, amikor látni lehetett, hogy ebből a védett munkakörből ki fognak szorulni a vakok és gyengénlátók. A munkahelyeken a telefonkezelést összekapcsolták egyéb tennivalókkal, mint például faxkezelés, portaszolgálat stb., amelyekhez a látás nélkülözhetetlen. A piacgazdaságra való áttérés egyértelművé tette, hogy akik továbbra is dolgozni szeretnének, saját maguknak is részt kell venni a fejlődésben, az átalakulásban. Sokan megérezték, hogy ez az új útvonal a számítástechnika lesz. Nem csupán informatikusként lehet eredményesen dolgozni, de a számítógép kezelése ma már elengedhetetlen a kvalifikált vak szakmák mindegyikében. A látássérültek számára előállított Homelab4, majd az Arató András és Vaspöri Teréz által kifejlesztett Brailab Pc segítségével megtanultam a számítógépek kezelését, később programozásukat is. Néhány évig programozóként dolgoztam, majd a kilencvenes évek derekán feleségemmel egy számítógép szervizt hoztunk létre, melyet a mai napig is sikeresen üzemeltetünk.

- Régóta dolgozol a vakügyben. Rengeteg látássérültet segítettél már munkáddal és tudásoddal. Mi az, amiért úgy döntöttél, hogy vállalod a megmérettetést és országos szinten is bekapcsolódsz a vakügybe?

- Tulajdonképpen mindig is részt vettem a szervezet életében, jelen voltam a Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesületének megalakulásakor, azóta elnökségi tag, aztán alelnök voltam, s immár egy éve vagyok elnöke. Közben 2017-ben és 2019-ben a Bács-Kiskun Megyei Egyesület mentora voltam, több tucat látássérült embert tanítottam meg az okostelefon kezelésére. A kezdetektől fogva nagyon sok segítséget kaptam a Szövetségtől, és úgy éreztem, amiben csak tudok kötelességem ebből vissza is adni.

Megyei szinten részt vettem a kulturális és szabadidős programokon, kezdetben mint szürke eminenciás, a későbbiek során viszont már mint szervező, irányító. Példát kívánok mutatni életemmel, azzal a magatartással, hogy bár fiatalon elveszítettem a látásomat, de lám, vakon is lehet értelmes és "teljes" életet élni. Nem csüggedek, erős akarattal és elszántsággal igyekszem az akadályokat leküzdeni. Természetesen előttem is voltak példamutató emberek, akiktől rendkívül sokat tanulhattam, s mindig is igyekeztem ismereteimet, tapasztalataimat, tudásomat továbbadni.

Az elnök Úr munkásságát már régóta van módom figyelemmel kísérni, s számomra az a higgadt, céltudatos, kitartó munka, mellyel a látássérült emberek érdekeit képviseli, meggyőző és támogatandó.

- Szerinted mi volt az elmúlt 5 év legsikeresebb projektje és mi a titka annak, hogy jól működik a szövetség?

- Rendkívül látványos volt a Távszem projekt, mely által 800 db iPhone7 telefonkészüléket kaptak a látássérültek. Ez a készülék nem csupán a mindennapos feladatok elvégzésére biztosít segítséget, hanem a tanulásban, a munkában, a szórakozásban egyaránt széleskörü lehetőséget nyújt számunkra. Nagy hangsúlyt fektetnek a közintézmények, az utak és az infokommunikációs akadálymentesítésre, de egyre eredményesebb a szövetség érdekképviseleti, érdekvédelmi munkája is. Fiatalos, lendületes vezetői a jövőben még inkább ezt az irányvonalat ígérik.

- Van-e olyan dolog, amiben javulni, fejlődni kell, és mi ez?

- A szövetség eredményesen lobbizik az illetékes minisztériumoknál, ez jól látható a Centenáriumi év támogatásából is, meg a székház felújításából is, de törekedni kell valamennyi érdekképviseleti szervezettel való jó kapcsolatra, hogy a közös érdekeinket nagyobb hangsúllyal tudjuk érvényesíteni. Célunk kell legyen, hogy minél önállóbb és képzettebb fiatalok kerüljenek ki az iskolapadokból. Nekünk látássérülteknek ugyanúgy az élethosszig tartó tanulást kell folytatnunk, mint látó társainknak, ahhoz, hogy mi magunk is megálljuk a helyünket az életben. Szükséges a szemléletformálás az élet minden területén, hogy megismerjenek és elfogadjanak bennünket a látó emberek. Ezért fontos valamennyi egyesületnek az e feladatra elhivatott és megfelelő képességekkel rendelkező tagjait képezni, hogy azok eredményes szemléletformálást tudjanak végezni a látók között a látássérültek érdekében.

- Mi a legfontosabb, amit képviselsz majd a következő 5 évben, és melyek a legfontosabb feladatok, ügyek, szolgáltatások, amik sikeressé tehetik a következő időszakot?

- Megyénk tagságának életkorbeli megoszlását látva, óriási gondot jelent a tagság elöregedése. Az elkövetkezendő időszak nagy feladata a fiatalokat bevonzani az egyesületbe. Azt gondolom, ez akkor lehetséges, ha olyan programokat, olyan szolgáltatásokat tudunk nyújtani, ami sokkal inkább megfogja Őket.

Kiemelt területként kezeljük a fiatalok, illetve a gyermekek kérdését. Számukra a legfontosabb, hogy minél hamarabb bekerüljenek a rendszerbe, akár már óvodás korban is, de legkésőbb iskolás korukban.

Nyújtsunk segítséget az integrált oktatás feltételeinek megteremtésében, támogassuk tanulmányaikat, a segédeszközök anyagi forrásának biztosítására forrásokat kutassunk fel.

Fontos a felnőtt korban látásukat vesztett emberek rehabilitációja, lehetőleg a tragédia bekövetkeztének pillanatában, de legalábbis a lehető leghamarabb, így ugyanis kisebb a trauma, kevésbé sérül az egyén önképe és hamarabb illeszkedik vissza eredeti környezetébe az érintett személy, kisebb mértékben veszti el önbizalmát, és képes lesz teljes értékű életet élni.

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete megalakulása óta fontos küldetésének tekinti, hogy megváltozott munkaképességű dolgozókat alkalmazzon, a "Közösen a munkáért Bács-Kiskunban" rendezvénysorozatunk célja azonban a megváltozott munkaképességű emberek nyílt munkaerő piacra történő integrációjának elősegítése. Kiemelt fontosságúnak tartjuk, hogy cégeket, vállalkozókat és vállalatokat keressünk fel, ahol a munkavállalói korban lévő látássérülteket alkalmazni tudják. Szeretnénk elérni, hogy minden ember, aki szeretne, dolgozhasson, függetlenűl fogyatékosságára tekintet nélkül.

- A küldöttgyűlésen hangsúlyoztad az önállóság és munkavállalás fontosságát. Mitől lesz egy vak ember önálló és sikeres munkavállaló?

- Önálló életre nevelés, önálló életvitel, önálló közlekedés, önbecsülés, önértékelés.

Legfontosabb, hogy a vakok tanulják meg a Braille-írást-olvasást!

Elhatározás, bátorság, akarat, kitartás, ezek mind-mind elengedhetetlenek az önállósághoz is, és a munkavállaláshoz is, de a külső körülményeken, a minket körülvevő embereken is nagyon sok múlik.

Immár több évtizede dolgozom, és talán nem meglepő, ha mindinkább szorgalmazom a látássérültek minél nagyobb számba történő foglalkoztatását, hiszen az az érzés, hogy értelmes életet élünk, hogy hasznos tagjai vagyunk a társadalomnak, ez számomra az egyik legfontosabb tétel.

A látássérült emberek érdekeit, az egyesületek érdekeit és a szövetség érdekeit egyaránt szem előtt tartva végzem munkámat.

Mikor a baleset ért, akkor rosszkor voltam rossz helyen, ám életem további szakaszában jókor voltam jó helyen...

Kép: A képen Hencz András az íróasztalánál ül, bal keze a számítógép előtt az asztalon. Szürke öltönyt, fekete inget és nyakkendőt visel. Sötét napszemüvegben van.

Sztakó Krisztina
Vakok Világa, 2020. november