Bendegúz

jelige: Bendegúz

A bébiszitter rémálma

Többször elgondolkoztam már azon a furcsaságon, hogy vajon mi lehet az oka annak, ha valami vidám történetet próbálok visszaidézni, az mindig állatokkal kapcsolatos. Talán mert igazak?
Egyik alkalommal kedves barátnőm hívott fel azzal a kéréssel, hogy vigyáznék-e két éves kislányukra, Vikire, mert kaptak két ajándék jegyet a színházba. Gondolkodás nélkül igent mondtam, hiszen nemcsak őket, de gyermeküket is régóta ismerem. Sokat voltam náluk a nehéz időkben, ugyanis a 90 dkg-mal született kislányuk miatt tele voltak aggodalommal és mikor végre hazavihették Viktóriát (győztek!), több odafigyelésre volt szüksége a picinek és jóval több énidőre az édesanyának a pihenésre.
Így aztán a legfontosabb dolgaimmal felszerelkezve (szemüveg, meséskönyv, diafilm stb.) érkeztem meg hozzájuk. Meglepődtem, mikor ajtónyitáskor hangos ugatással egy kis bozontos kutya ugrott elém. Ő Bendegúz, mondta Barátnőm, - "ne aggódj semmi gondod nem lesz vele, el van magának az előszobában, míg haza nem érünk." A meséken elálmosodott kis Viktóriát annak rendje-módja szerint lefektettem én pedig halkan TV-ztem. Bendegúznak hangját sem hallottam, csendben elmotoszkált az előszobában.
Mikor a szülők hazaértek, néztünk egymásra és nem tudtuk, hogy sírjunk vagy nevessünk azon, ami az előszobában fogadott bennünket. Bendegúz középen ült, s mint aki jól végezte dolgát, csak a szőrcsomó alól kivillanó nagy bogárfekete szemével pislogott nagyokat: az előszoba minden egyes tapétája, - körben, ameddig csak elérte, felgöndörítve várt jobb sorsára...
Nem éreztem magam bűnösnek, hiszen rám csak a kislányukat bízták. Gyorsan öltözködni kezdtem, de a cipőmet csak szerettem volna felhúzni, a fűzője kis darabokban szanaszéjjel, a zárt félcipőből pedig nyitott szandált varázsolt Bendegúz.
Hát volt tanulsága és ára ennek a gyermek felügyeletnek.