Bogi - Minden szentnek...

Jelige: Bogi

Minden szentnek...

Szép, csendes, őszi nap volt. Munka után kényelmesen poroszkáltunk hazafelé vakvezető kutyámmal. Nem siettünk, nem volt miért. Élveztük a mozgás örömét, a napsütést. Legalábbis én egészen biztosan, de a kutyámnak sem volt panasza a helyzetre.
- Jaj, de gyönyörű! - szólalt meg előttem néhány lépésre egy női hang.
Sokan meg szokták dicsérni négylábú segítőtársamat, így elmosolyodtam a büszke gazdik jó érzésével. Elvégre mindenkinek a sajátja a legszebb!
- Milyen cuki! - lelkendezett a hang, így megálltam, esélyt adva egy kis beszélgetésre, simogatásra.
- Menjen csak menjen, nincs akadály! - állt meg mellettem a hang tulajdonosa és folytatta:
- Szia Évikém! De jól nézel ki, és milyen takaros ez a kisbaba! Rád hasonlít, életem. Mintha téged látnálak kicsinek...
Elnevettem magam. Jól besétáltam a csőbe - ahogy mondani szokás, de hát minden szentnek maga felé hajlik a keze. Nem hallottam a mögöttünk guruló babakocsi jellegzetes hangját, pedig nem volt nagy a forgalom. Ennél már csak az volt cikibb, amikor egy járókelő köszönt, én pedig illendően viszonoztam a köszöntését. Egyetlen másodperccel később viszont kiderült, hogy a mobil telefonján fogadta a hívást rám sem hederítve.
Nem hiába, fel kellene már nőnöm, és elhinni, hogy nem én vagyok a világ közepe, nem minden rólam vagy nekem szól. Ám, van egy kis bökkenő. Úgy érzem, hogy százszor csinálok inkább hülyét magamból íly módon, mintsem egyszer ne viszonozzak egy nekem szóló köszönést vagy kedves gesztust!