Boldogság

Veres Katalin

Boldogság

Amikor boldog vagyok,
szívemben öröm. lakoz,
s a bohém sors
könyvében kettőt lapoz.
Amikor boldog vagyok,,
szemem a csillagoknál is
szebben ragyog.
Amikor boldog vagyok,
fénylenek a napok.
amikor boldog vagyok,
reményem repítve kavarog,
s úgy zizeg, mint őszi erdőben,
léptem a száraz avaron.
Amikor boldog vagyok,
a föld felett járok,
lebegek, suhanok,
Amikor boldog vagyok,
csak jót remélek a mától.
Hullhat rám hó,
vagy jeges zápor,
szép nekem minden
és szívem csupa mámor.
és semmit se bánok.
Amikor boldog vagyok,
a lelkem oly fényes és elfogadó,
mint egy tisztavizű,
mozdulatlan tó.
Amikor boldog vagyok,
a világot a keblemre ölelem,
gyermek vagyok
és mindenki a gyermekem.
Amikor boldog vagyok,
nincs olyan, hogy nem lehet,
a kétségeknek szólok,
hogy: „elmehetsz!"
Amikor boldog vagyok,
a bánat engem elfeled,
önsajnálat engem nem temet.
Amikor boldog vagyok,
szeretnek és szeretek.
Amikor boldog vagyok,
és fesztelen,
a lelkem egészen meztelen,
szívem kitárt ajtaján,
bejöhetsz nesztelen.
Amikor boldog vagyok,
az néha esztelen,
ilyenkor fejemben csekély az értelem.
De, eltűnik minden, de minden
félelem.
Amikor boldog vagyok
akkor szép is vagyok,
és te is,
köröttünk,
ezernyi pillangó kering.
Minden könnyed és akaratlan,
sosem kell már leni egymagamban.
amikor boldog vagyok,
az idő megáll,
örök és mézízű,
és kacagás gurul ki a mélyéből.
Amikor boldog vagyok, az vattacukor,
és napsugaras, pirosló bor
meg tavaszi virágcsokor.
Amikor boldog vagyok az gyermeki,
s örömöm nincs, aki elveszi.