Csak egy munkanap

Veres Katalin

Csak egy munkanap

Dereng, fényesen friss a hajnal.
sarkig kitárva az ablak,
Elcsábítottalak és te hagytad.
Mikor már semmit nem reméltem,
megkaptam, amit eleitől fogva akartam tőled.
Megittam a kávét,
nézegettem közben az üvegbögrén át,
hogy milyen különös is ez a világ.
És, hogy én is itt vagyok és jó volt lenni,
de nem volt kedvem semmit enni.
Felöltöztem, de mint aki inkább színpadra, mint melóba,
vagy táncosnőnek egy csehóba.
Gábor szerint olyan, mint egy hippi,
de ezt sokkal jobb hinni, mint a szürke hivatalnokot,
annyi minden van, mi nekem bohóságra ad okot.
Nem tudok én illúziók nélkül élni,
mert az egészen olyan,
mint tetejetlen házban fázva félni.
Nekem táltos paripa kell,
fényes páncél,
küzdenivaló gigászi cél,
nagy szerelmek, kis hódítások,
gyönyörű szép versfordítások.
Mert belehalok, ha sablonos, komoly és átlagos,
naivan remélem, hogy a csoda, hátha most,
rám ragyog, minta sárga villamos,
és hinni jó, hogy az ott
óriás és nem szélmalom.
Ülök a munkámban valósan és valótlanul,
Mert, a tűz, ami bennem ég,
az átparázslik a hétköznapi hamun.