Csak te meg én

Jelige: Csak te meg én
Csak te meg én s egy gondolat.

Messze száll olykor a gondolat,
Hosszú, végtelen útján céltalan,
Mint néha szárnyakon a legszebb dal,
Előtte a tér határtalan,
Mélység vagy magasság, mit számít az.

Csendben tapodtat, majd hevesen,
Folyton úton van, kószál és keres,
Áttör láthatatlan falakat,
S az embert álomba ringassa,
Gyönyörű mesével altassa.

Elcsábít, megvakít szépsége,
Gyöngéd érintése szemérmes,
De tovább dalol, dúdol a szívnek,
Úgy játszik mint lidérc a szélben,
Hol bizserget a vágy a képzelet.

Halkan lantol, dallama simogat,
S a legszebb álmait ígérte,
Amikor hagytad, hogy megérintsen,
A szemed sem rebben a keblében,
Csak hozzá bújsz s el nem engeded.

Semmi sem kell, csak a gondolat!
Mely hevesen magával ragad,
Hogy tudjam, érezzem, mellettem vagy
Még akkor is ha a távolság nagy,
Mert álmaink közösen édesek.

Dédelgess, cirógass gyöngéden,
A mélység és magasság összetart,
Addig míg szabad a gondolat,
S szívem egy virágos pitvar,
Mely szirmait, illatát neked adja.

Majd elaltat lepke szárnyain,
Harmatcsepp áztatja ajkaid,
Törékeny lelked megnyugszik,
Az idő is megszűnik létezni,
Csókja elernyeszti perceit.

Csak szállj szabadon, szállj csendesen,
Veled együtt boldogabb leszek,
Te meg én s egy gondolat,
Még, ha úgy tűnik, hogy céltalan,
De az én szívem szeretni akar!