Egyenlő esélyű hozzáférés a felsőoktatásban

Egyenlő esélyű hozzáférés a felsőoktatásban

Az MVGYOSZ-t rendszeresen megkeresik olyan felsőoktatási intézmények, melyek oktatói fontosnak tartják a fogyatékos személyek egyenlő esélyű hozzáférésének biztosítását és társadalmi részvételének erősítését, és ezeket a tudástartalmakat a képzési programokba is be kívánják építeni. Szerencsére egyre inkább jellemző, hogy az oktatásba minden területen bevonják az adott témakör szakértőit, így fogyatékos személyek és a velük foglalkozó szakemberek is egyre gyakrabban jelennek meg vendégelőadóként vagy akár oktatóként az egyetemeken. Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán mostanra már egész rendszere alakult ki az ún. participatív, azaz részvételen alapuló oktatásnak, de más felsőoktatási intézmények is egyre többször élnek ezzel a lehetőséggel.

Az MVGYOSZ képviseletében jelen sorok írója az elmúlt hetekben két felsőoktatási intézmény mesterszakos hallgatóinak is tartott szemináriumi órát a látássérült emberekkel kapcsolatban.

November 9-én a Budapesti Gazdasági Egyetem Kereskedelmi és Vendéglátóipari Karának turizmusmenedzsment szakos hallgatói kaptak ilyen módon információt és konkrét javaslatokat az általuk kidolgozandó projektekhez, melyek keretében a fogyatékos személyek turisztikai attrakciókkal és azok hozzáférhetőségével kapcsolatos információszerzését tervezik segíteni. A hallgatók információkat kaptak az egyenlő esélyű hozzáférés alapelveiről, a webes tartalmak és szoftverek hozzáférhető kialakítását lehetővé tevő szabványokról és ajánlásokról, továbbá a látássérült emberek turizmussal, turisztikai szolgáltatásokkal és információszerzéssel kapcsolatos vélt és valós igényeiről.

November 20-án az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának humán erőforrás menedzsment szakon tanuló hallgatói szerezhettek elméleti és gyakorlati ismereteket a vak és gyengénlátó személyek nyílt munkaerőpiaci integrációjának lehetőségeiről és korlátairól. A szemináriumi óra során a hallgatók összesen 15 szakma/munkakör kapcsán beszélgethettek a vendégelőadóval arról, hogy az adott tevékenységek elvégezhetőek-e látássérült munkavállalók által, illetve ehhez milyen eszközökre, támogatásokra van szükség. Valamennyi munkakörhöz egy-egy valós személy és élettörténet kapcsolódott, amiket a résztvevők - természetesen a konkrét személy és szervezet beazonosításának lehetősége nélkül - megismerhettek. Az órán a számítógép-használatot támogató szoftverek és a munkavégzést segítő speciális eszközök mellett szóba kerültek a látássérült személyek foglalkoztatását megnehezítő képzési, foglalkozás-egészségügyi, társadalmi és szervezeti korlátok, a közgondolkodásban meggyökeresedett előítéletek és sztereotípiák is.

Bízunk benne, hogy egyre rendszeresebbé válnak a hasonló felkérések és ezek által a friss diplomás szakemberek már a jelenleginél lényegesen több és korszerűbb, a fogyatékos munkavállalókra, ügyfelekre, ellátottakra és állampolgárokra vonatkozó gyakorlati tudással lépnek ki a munkaerőpiacra.

Németh Orsolya

(Vakok Világa, 2018. december)