Éljük újra

Éljük újra

Amikor veled a múltba utazok,
nem kell nékem időgép sem űrhajó,
csak egy újabb szikra, egy ölelés egy csók,
s felidézzem a legszebb pillanatot.

Találkozásunk előtt azaz első szikra,
gyönyörű fényképed szívem alatt hordtam,
levelet írtam s vártam válaszodra,
reménykeltő soraid után szomjaztam.

Párnám alatt ölelkeztek a szavak,
leveleidet mindig ott tartottam,
én s a szikra meg a néma falak
minden áldott este csak rád gondoltam.

Találkozásunk édes pillanata,
ölelésed, ajkad forró csókja,
közös álmaink s egy parányi szikra
szerelmünk tűzét lángra lobbantotta.

Azóta annyi csók és több ezer szikra,
s ahányszor kell, két karod átölel újra,
most az ágyamban nyugszik a nap és pirkad,
s bőröd illata itat és cirógat.

Ki más lehet boldogabb mint Te meg én?
Éljük át újra szerelmünk gyönyörét!

Kérlek bújj hozzám és gyöngéden ölelj át
Én bőrödbe itatom a tavasznak illatát,
Ha te is úgy akarod, égi áldás hull majd ránk,
S szívünkben sosem lesz tél, csak örökké nyár.

Lágy szellő cirógatja a fákat,
A réten bólogató virágokat,
Éneklő madarak dalárdája,
Ékes hangja lelkem elárasztja.

Aranykoszorút fon a napsugara,
S a virágok üdítő illata,
Együtt lebeg a tavaszi szélben,
Az élénk-tarka lepkék szárnyaival.

Amikor átölel a halványkék pirkadat,
A virágzó fák ágairól lefut a harmat,
Gyöngyszem formájában hullnak homlokomra,
S végig gördülnek arcomon, csókos ajkadra.

Kedvesem! szíved több mint egy nyíló virág,
Illatos ajkad szirmai érjenek hozzám
S a tavasz gyönyörét fesd az én ajkamra,
Legyen édes vörös rózsás arcod gyöngyharmatja.