- Szolgáltatásaink
- Az MVGYOSZ szolgáltatásai
- Partner szervezeteink szolgáltatásai
- Akadálymentes világ
- Dokumentumok
- Pályázatok - Támogatások
- Irodalmi pályázataink
- Hogyan látod a nem látókat? Rajzpályázat
- Szemléletformálás
- Rólunk szól
- Nekünk szól
- Vakok Világa (archívum)
- Partnereink - Szponzoraink
- Akikre büszkék lehetünk
- Egyesületünkről
- Adatvédelmi és adatkezelési szabályzat
- Hirdetések
Bernhardt József
Embernek
Villan a pillanat.
Mélyben, meleg anyai ölelésben
Hasad a mag,
Embert fogant egy anya! - öntudatlanul Isteni törekvésben.
Viharos széllel lehel Isten...
Áj...! Áj...!
Kiált az ember,
Kitárt ujjak, felemelt kar...
Ne tedd..! Félek! - reszket könyörgéssel.
A szél csendesül...,a vihar elül...
Az ember áll, Isten ül...
- Hallgatlak gyermekem.
- Nem akarok elmenni, szeretlek,
miért kell egy testbe menni, engem eltemetni?
Rettegés a föld,
mely pillanattól..., az ember embert öl...
Megszületni, anyám ölén cseperedni miért kell...?
Ha mások rosszak, nekem jónak lenni miért kell...?
Egy asszonyt szeretni s elfeledni miért kell...?
S ha jó vagyok, a rosszat tűrni miért kell...?
Szeretlek, ne félj...!
Orrod van, ahogy nekem
A szívedet, a szádat is én teremtettem
A szemed is lát, ahogy az enyém.
Ne félj!
Ne reszkess..., élj!
Nem eszmél, aki nem szület.
Nem arat, aki nem görnyedt,
Nem üdvözül, aki nem látta a földet!
Menny!!!