Fantáziavilág

Dinós mese

Napi Denver Sztorik

Sziasztok kedves oldallátogatók, és dinó szerető emberek. Elbújtam a kis házamba, mert vihar készülődik errefelé, igen csak sötét felhők vannak az égen, szerintem hamarosan beköltözöm a nagy házba a Kétlábú mellé, mert ahogy érzem is a csontjaimban nagy égiháború várható. Előtte azért remélem le tudom írni az elmúlt napok történéseit. Hát nem tudom mi lelte a Kétlábút, szerintem a józan eszét valahol elhagyta a nagy táborozás közepette, mert minden nap valami hajmeresztő ötlettel áll elő, illetve programmal, ami általában nem nekem szól, de lelkesen meséli, hogy mit szeretne még csinálni a nyáron. Ezek közt van ugye a jövő keddi dinoszaurusz kiállítás, ami a nagyvárosban van, és közben azt is kitalálta az emberlány, hogyha beöltöztet engem akkor elmehetek vele, bár nem tudom néhány ruhadarab képes lesz e eltakarni dinós bájaimat, de hát próba szerencse. Talán nem fognak ott a kiállításon, amit már nagyon várunk mind a ketten. Izgalmas élmény lesz, azt hiszem. Az este a Kétlábú nézegette ezt a facebookot egyszer csak mutatott nekem egy képet ahol egy T-rex bringázik, mit mondjak nem épp élethű volt a kép, ha én tenném ezt, akkor jobb hatást keltene az emberekben szerintem. Csak ehhez meg kellene tanulnom kerékpározni. Ami ugye több szempontból is bajos volna, kezdve mindjárt azzal, hogy nincs olyan jármű, ami engem elbírna, mert nem épp könnyű súlyban lévő vagyok. A fiúk nyelvén ezt azt jelenti, hogy kövér, de ezt a jelzőt kikérem magamnak, igazi dinó formám van, amire büszke is vagyok. Szóval ott tartottunk, hogy az emberlány kissé kikelt magából az utóbbi időkben. A másik ötlete, amit majdnem meg is valósított, de hát sajnos a sors megint közbeszólt, illetve ez a fránya nyári szünet. Kezdődött azzal, hogy a gazdim kinézett magának egy színházi előadást, amiben játszik a kedvence és mivel délutáni darabról volt szó, ezért elhatározta, hogy időben szerez rá jegyet. Ma utazott volna el a városba a jegyért, igen ám, de nyáron nem csak az iskolákban van szünet, hanem a színházakban is. Drága gazdim ezt pedig kifelejtette a terveiből, így le kellett mondania az utazásról, mivel a színház zárva van. Interneten pedig nem akar jegyet venni, ezért egyelőre ugrott ez a terve is. Kicsit ugyan mérges volt emiatt, de aztán vett magának egy jó nagy adag fagyit, amit megettünk közösen, és utána már jobb kedve lett. Szerencsére most már nem veszi a Kétlábú ezeket az úgymond galibákat világvégének, és könnyedén átlendül a dolgokon, persze azért bántja ez a színházi dolog, de én is azzal vigasztaltam biztos lesz még alkalma látni a kedvencét. Addig pedig nézegessen engem. Bár szerintem nem érek fel egy színésszel, de különlegesség még lehetek. Miközben írok itt eleredt az eső, elég jól. Épp most szólt ki a Kétlábú, hogy nem e megyek be hozzá, én meg kiintettem neki az ablakon, hogy mindjárt ha befejeztem az írást. Köszönöm az ötleteket arra vonatkozóan hogy mit adjak a gazdim szülinapjára ajándékba, de mivel én nem értek a pénzhez ezért vásárolni nem tudok egyedül. Elég fura is lenne, ha mondjuk megjelennék a boltba az emberek között. Szerintem hamar kiürülne a helyiség. Marad a virág, láttam a napokban, hogy a szomszéd kertjében szép színes virágok vannak, hát majd veszek belőle kölcsön, sok van neki úgyhogy pár szálat szerintem nem fog hiányolni. De ezt nehogy eláruljátok a Kétlábúnak, mert le fog szidni, hogy lopni nem szép dolog. Én olyat nem teszek, csak kölcsönveszem a virágokat, cserébe adok a szomszédnak dinnyét, vagy esetleg nekiadom Hópehelyt. A cicus is olyan mostanság, mint a gazdim, nem bír magával. Előszeretettel kergeti meg a csirkéket, aztán meg a kertben garázdálkodik. Tegnap a Kétlábú már testi fenyítést ígért be a cicusnak és bőszen emlegette Hópehely felmenőit, nem túl szép stílusban, mikor észrevette a gazdim hogy a kertben a paradicsomok le vannak verve a földre. Még egy ilyen húzás és szerintem Hópehely menekülhet az ágy alá, hogy ne legyen macskabőrből a szőnyeg a lakásban. Igen csak harcias néha a Kétlábú, és még nekem is címezte a mondandóját, közölve hogy figyelhettem volna jobban a cicára. Mi vagyok én macskapásztor? Erre sértetten bevonultam a házamba picit sírdogáltam, aztán egyszer csak hallom, hogy a Kétlábú hív. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy jó nagy szelet dinnye van az emberlány kezében. Ekkor már nem mérgelődött, hanem mosolygott, így előbújtam a házamból, és nekiálltam falatozni. Közben a gazdim megsimizett, és mondta nem haragszik ám rám, csak a cicus felidegesítette. Ugyan ne szomorkodjak. Én ekkor belecsaptam a kezébe, persze óvatosan, mert van erő bennem, majd jó kis dinnyés puszit kapott tőlem. Nem tudok én rá haragudni csak rosszul esett a viselkedése. No de ma is jó hosszú voltam, így elköszönök, vigyázzon mindenki magára. Próbálok úgy bemenni a nagy házba, hogy a laptop ne ázzon el, mert a gép ugye nem szeret fürdeni, olyan mint én. Néha mégis a Kétlábú bedug a zuhany alá, azzal, hogy egy ősállatnak is tisztálkodnia kell. Hol érdekelte ez a régi időkben a dinókat? Szerintem sehol, de ugye én modern példány volnék, így az emberek szokásához kell igazodnom, ami nem mindig tetszik, de hát a Kétlábútól meg nem szeretnék elválni, ezért inkább fürdök időnként. Csak ez ne legyen gyakori tevékenység.
A következő írásomig mindenkit üdvözöl dinói szeretettel: Denver a kópé.