Gatyaszár

Mári Lajos
Gatyaszár

Szép fűszeres az éjszaka
Tücsök koma ciripel.
Ágak reccsenése hallik.
Csitt! Valaki neszel!

Hirtelen borzongva felül,
Kapcsoló után nyúl.
Azt érzi, hogy nincs egyedül;
Lába között mozdul.

Úr Isten! - Kiált fel bőszen,
Itt valami kapar.
Kapcsolná fel a kapcsolót,
Hogy megnézze hamar.

Kapcsoló nincs, mert a kunyhó,
- Ahol eddig aludt -
Egyszerű volt, mint a gazda,
Nem bírt el ily luxust

A „valami" nem szabadult
- Gatyaszára kötve -
Csak a slicce volt épp nyitva,
Biztos azon ment be.

Mivel nem talált ott „semmit"
Szabadulni próbált.
Kislisszolt a gatya sliccén,
Ott hagyva a plajbászt.

Kicsi egér volt a ludas,
Ő kért menedéket.
Gatya szakadt, szerszám maradt
Meghagyva az „ÉKET"

Így történt-e, vagy így mondják,
Lassan homály fedi.
Most biztos jót nevetnénk,
Ha lett volna „szelfi."

Mert biz' ez az eset „anno"
Az „ókorban" történt.
Akkor bizony szelfi nem volt,
Csak a megmaradt ÉK!

Így elégedjen meg azzal,
A kedves utókor,
Hogy az, aki ezt leírta,
Jó helyen volt jókor.