Ilyen az élet

Majoros Eszter

Ilyen az élet

Egy kamasz lány megpróbáltatásai

Újabb fordulatos esemény az életemben a 18. születésnapom, amikor hivatalosan felnőtté válok. Minden szülinapomat megünnepeljük anyával és apával is, mivel több éve elváltak ezért tartjuk külön a bulikat. Meg szokták kérdezni mit kérek, anyától könyvet kértem és új ágytakarót, apának meg azt mondtam, amit minden évben szoktam és aztán megbánom:
- Rád bízom.
Anya már előre sejtette, hogy apától nem kérek semmi konkrét dolgot:
- Mibe fogadjunk, hogy apád megint egy rózsaszín játék pónit fog venni neked -gúnyolódott, de jogosan, mivel eddig tényleg minden különleges alkalomra azt kaptam apától.
Elérkezett a születésnapom, hazavittem azt az ajándékot, amit apától kaptam, anya pedig sejtelmesen megkérdezte:
- Hadd találjam ki mit vett apád: egy újabb rózsaszín játék pónit.
- Nem- ráztam meg a fejem-lila pónit kaptam.
- Legalább beújított egy kicsit- nevetett-nem tudja, hogy már rég kinőtted ezt a pónis időszakot?
Apa sajnos nem tudja elfogadni hogy már 18 éves vagyok, ő még mindig azt a 8 éves kislányt látja. Egyik hétvégén is mikor csak én aludtam ott nála, mert az öcsém beteg volt, este már az ágyamon ültem a saját szobámban mikor apa lépett be és hozta a takaróját, párnáját, az egész ágyneműjét.
- Apa te mit csinálsz?
- Itt alszok melletted, hogy ne félj egyedül éjszaka.
- Már évek óta egyedül alszok a saját szobámban.
- Akkor hozok egy éjjeli lámpát, régen is féltél a sötétben.
- De régen még kicsi voltam-vetettem oda és apa még mindig nem akarta tudomásul venni, hogy az ő kicsi lánya már felnőtt.
A szülinapom utáni szerdán, ami egy átlagos nap volt, anya csomagot várt, amit a futár házhoz szállít. Reggel felvettem a szép csipkeruhámat, igaz, hogy nem megyek sehova, de azért otthon is legyek már csinosan öltözve.
- El kell mennem boltba, kikészítettem pénzt az asztalra, arra az esetre, ha jön a futár, valamelyikőtök vegye át a csomagot.
Erre a napra csak a futárt vártuk, nem is szoktak váratlan vendégek érkezni. A fürdőszobában néztem magam a tükörben, bár nem volt már tökéletes a látásom, de ha egy kicsit megerőltettem a szemem, akkor láttam a bőrhibákat. Ilyen idős korban az ember bőre nem makulátlan, az én arcom is pattanásos, de nem olyan vészesen. Biológia órán hallottam, hogy a mentolos fogkrém sokat segít a gyulladásokon, csak rá kell kenni. Úgy döntöttem kipróbálom ezt a kezelést, bár esténként szoktam bekenni az arcomat ilyen krémekkel, de mint említettem csak a futárt várjuk mára és ha ideér mielőtt anya hazajön, az öcsém is át tudja venni a csomagot. Bekentem az összes pattanásomat fogkrémmel, nagy része már meg is száradt, amikor a nappali ablakon kopogást hallottam, az öcsém szokott játékból ilyet csinálni.
- Légy szíves hagyd abba a kopogást!- szóltam rá.
Odajött a fürdőszoba ajtóhoz:
- Lili, gyere gyorsan!- szólt halkan.
- Most nem tudok menni, ott a pénz az asztalon csak add oda a futárnak.
- Nem a futár jött, hanem két rendőr- suttogta.
Erre már felkaptam a fejemet, ezek szerint nem is az öcsém kopogott a nappali ablakán, Zsombor visszament a nyitott bejárati ajtóhoz és hallottam amint azt mondja:
- Mindjárt jön a nővérem.
Villámgyorsan sikáltam le magamról a pasztát, ami elég nehezen jött le mivel már rám száradt, megtöröltem az arcomat és kirohantam az ajtóhoz ahol tényleg két férfi állt és tényleg rendőrök.
- Elnézést a zavarásért, de melyik lakásban él Varga Attila Zsolt?- kérdezte az egyik rendőr miközben elég furán nézett rám.
- Nem tudom, nem ismerem-válaszoltam, fogalmam se volt ki az, akit keresnek.
A két rendőr elköszönt, majd elmentek. Nem értettem miért néztek rám olyan megrökönyödve, bementem a fürdőszobába megnézni magam a tükörben, rájöttem, hogy maradt az arcomon megszáradva fogkrém, nem is kevés. Jól néztem ki, 18 éves lány, elegáns fehér csipkeruhában, fogkrémes arccal, valószínűleg már az egész rendőrőrs rólam beszél.
Hétvégén reggel mindig én kelek fel a legkorábban, még péntek este megígértem anyának, hogy én csinálok neki kávét reggel. Szombaton tényleg hamar felébredtem, nem kívántam a kávét, de anyának elkészítettem, sok cukrot szokott beletenni magának, mert szereti, ha nagyon édes. A konyhaszekrényben két csomaggal volt egymás mellett, levettem az egyiket és jó adagot beletettem a bögrébe. Fél óra múlva anya is felkelt, örült neki, amikor látta a frissítőjét az ebédlőasztalon. Kényelmesen elhelyezkedett és mikor megivott egy kortyot elkezdett köhögni:
- Nem jó a kávé?- kérdeztem csalódottan.
- Nem jó?! Sót raktál bele cukor helyett!
Amit el lehet rontani, azt én mindig elrontom, még 18 évesen is. Az, amit két csomag cukornak néztem abból csak az egyik volt cukor, a másik csomag, amit felbontottam az pedig só, mindkettő fehér volt és apró szemű, ráadásul a kisbetűs feliratokat nem látom. Szépen felöltöztem és megcsináltam a hajamat, szinte minden nap megyek valahova. Befújtam magam parfümmel is, mindig jó illatom van, de amikor leültem a nappaliban pár perc múlva a légfrissítő spray, ami fél óránként spriccel illatszert, egyenesen rám fújt mivel ott ültem az ablak előtt, aminek a párkányában van. Beszippantottam a légfrissítőt és elkezdtem köhögni, nagyon különleges illatom lehetett miután a beparfümözött ruhámra még ilyen sprayt is kaptam.
Délelőtt segíteni akartam anyának ezért én mentem boltba bevásárolni, a lista alapján megvettem mindent, ami kell, saját magamnak pedig két nagy csomag aszalt szilvát szemeltem ki, amit imádok nasiként eszegetni. A pénztárnál álltam és egy nagy bogár, ami igaz, hogy a fajtája alapján olyan, ami nem csíp, de bemászott a ruhám alá, kellemetlen érzés volt, amikor ott mászkált rajtam, egyébként is bogár fóbiám van és legszívesebben sikítottam volna. Elkezdtem rángatózni miközben a pénztár előtt álltam, úgy néztem ki, mint aki táncol, nem akartam a boltban a sok ember előtt kiszedni a bogarat a ruhám alól. A többi vásárló már értetlenül nézett rám, amiért én a pénztár előtt ugrándoztam kétségbe esett fejjel, az eladó is már megkérdezte:
- Jól van?
- Igen, köszönöm.
Kifizettem az összeget majd kimenekültem az üzletből és végre megszabadultam a bogártól, aztán hazamentem. Délután kihoztam a kamrából a finomságot és akkor vettem észre, hogy két csomag mazsolát vettem, amit utálok, de anya és Zsombi szeretik, mérgemben földhöz vágtam az egyik csomaggal.
- A fenébe!
- Mi történt már megint?- kérdezte anya.
- Mazsolát vettem aszalt szilva helyett.
- Úgy is süteményt akarok sütni estére, nekünk mazsolás kalács lesz, neked meg csinálok valami mást, bár nem tudom, mikor fogok ennyi mazsolát elhasználni, legalább két hétig ilyen kalácsot fogunk enni
Hétfőn anyával elmentünk a varrónőhöz aztán a bankba, hazaérve anya hirtelen fékezett a kocsival a kapu előtt, amikor megláttuk, hogy csak a mi kertünkben esett a hó.
- Havazott- állapítottam meg csodálkozva.
- Nem eshetett hó júliusban- mondta anya, de a szemét meresztgetve nézte a kertet és elismerte, hogy igazam van.
Mielőtt anya beállt volna az autóval, kiszálltunk és közelebbről megvizsgáltuk az apró, fehér darabkákat, aztán rájöttünk, hogy ez nem hó, hanem a nagy hintaágy matraca, amit a kutya tépett szét apró fecnikre, amíg nem voltunk itthon. Segítettem rendbe hozni a kertet. Miközben a terepet próbáltuk normális állapotúra visszaállítani, egy dallamot dúdolgattam magamban, aztán inkább abbahagytam, mert két éve jártam énekkarra és az énektanár leintett:
- Halkabban énekelj, mert hamis vagy és zavarod a többieket.
Még ő mondja, akinek énektanár létére olyan magas és sipító hangja van, hogy az ablaküveg szétreped, amikor énekel. Olyan is volt már, hogy angol óránk volt és a szomszéd tanteremben énekóra zajlott, a tanárnő hangosan énekelt az elviselhetetlen hangjával és az angol tanárom már az asztalon könyökölve támasztotta a fejét, a diákok pedig halkan nevettek.
- Gyerekek, hogy lehet valakinek ilyen hangja? Csináljatok valamit, nem bírom, az ablaküveg meg van még?- mondta olyan hangon, mint akinek nagyon erős fejfájása van.
Vannak furcsa tanárok, amikor 8. osztályos voltam és informatika óra végén mindig kimentünk a terem elé és a tanárnő kulcsra zárta az ajtót. Egyik óra után már az összes diák állt fel a székéről, de én leejtettem az egyik ceruzámat, ami begurult az asztal alá. Lehajoltam felvenni, amit elejtettem, észre sem vettem, hogy már mindenki kiment, Erika néni pedig engem nem vett észre amint az asztal alatt kotorásztam, így bezárt engem a tanterembe. Amikor tudomásul vettem, hogy egyedül vagyok bent és zárva van az ajtó ráadásul telefon se volt nálam, kétségbeesve belegondoltam: nem a legjobb dolog péntek délután mikor mindenki megy haza az informatika teremben raboskodni, a kiírás szerint ma már nem is lesz itt óra, hétfőig ki se nyitják az ajtót. Már azon gondolkodtam, hogy kimászhatnék az ablakon, de az első emeletről nem tudnék biztonságosan lejutni, bár szebb lett volna, mint itt az iskolában éhezni, szomjazni egész hétvégén. Ezek a dolgok siklottak át az agyamon, amikor hallottam az ajtó előtt az osztálytársaim hangját, még nem mentek el mert a tanárnő nem találta a naplót, megragadtam az alkalmat és udvariasan kopogtam, riadtan kérdezte Erika néni:
- Kit zártam be?
Kinyitotta az ajtót és elmeséltem, hogy az asztal alatt kerestem a ceruzámat, amit leejtettem óra végén, ezért nem látott senki.
- Mit csináltál volna, ha nem halljuk a kopogást?
- Mivel még nincs Facebookom és úgy is az informatika teremben voltam, csináltam volna magamnak aztán írtam volna neked és Laurának- magyarázkodtam és nem akartam elmondani, mire gondoltam igazából, amíg ott voltam fogságban.
Ilyenek a tanárok, az informatika tanárnő bezárt engem a tanterembe, én pedig talpraesetten megoldottam volna, ha nem nyitja ki az ajtót, amikor kopogtam. Kicsit eltértem a témától, arról meséltem, amikor a kutya széttépte a matracot, elkalandoztam az iskola és a tanárok irányába.
Pár hónapja elkezdtem modellkedni, a magasságom is megfelelt az fényképészeknek, a barátnőim irigykedtek is a külsőm miatt. Az egyik barátnőm: Laura nagyon hízékony és jó étvágya van, nem betegesen kövér, de nem is tud lefogyni rendesen, pedig évek óta állítja, hogy fogyókúrán van és alig eszik valamit, ezt szokta mondani miközben egyik kezében egy csomag csipsz van, másik kezében csoki, de azért próbál lefogyni két nasi között. Behívtak csütörtök délutánra, igényesen megcsináltam a hajamat és a sminkemet, valamint felvettem egy alkalomhoz illő ruhát. Délelőtt még gyönyörű, szélcsendes idő volt. Kicsit messze van a házunktól az a stúdió ahol a modelleket fotózzák, de kint nem volt túl meleg, nem kellett attól félnem, hogy leizzadok, legalább gyakoroltam a fehérbotos közlekedést. Nehezen szántam rá magam a fehérbot használatára, de rájöttem milyen hasznos, mellesleg védelmet nyújt pl: nyáron kint napoztam a kertben a kedvenc fürdőruhámban, mivel gyakorolnom kellett a közlekedést a kerten belül ezért fehérbottal mentem ki. A napon ácsorogtam mikor egy lódarázs zümmögött egyre közelebb hozzám, a hangjából következtettem ki a rovar fajtáját, elhessegethettem volna, de akkor valószínűleg megcsípi a kezemet így hát a szétnyitott fehérbotomat úgy tartottam akár egy kardot és a zümmögés irányába kezdtem hadonászni vele. A darázs kisidő múlva feladta a harcot és elrepült, én pedig jót nevettem a botra támaszkodva, de büszke is voltam, amiért megvédtem magam. Még ki se értem az utcánkból, amikor az égen nagy szürke felhők gyülekeztek, nem aggódtam mivel az időjárás jelentésben nem írtak mára esőt. A meteorológusok is tévednek néha napján, elkezdett szemerkélni az eső és egyik pillanatról a másikra úgy esett mintha dézsából öntenék. Sietősebbre vettem a tempót, de tűsarkú cipőben nem tudtam rohanni, muszáj volt sietnem, hamar elbotlottam a cipőmnek hála és beleestem egy sáros tócsába. Erről eszembe jutott az, amikor 9. osztályos voltam és már november volt, kedden közölte velünk a biológia tanár, hogy pénteken az első két óra, ami vele lenne elmarad, mert el kell mennie orvosi vizsgálatra és nincs senki aki helyettesítené. A barátnőm: Dóri, minden nap busszal járt be suliba és a régi lakásunk ott volt a buszmegállóval szemben, gyakran megvártam őt és együtt mentünk iskolába. Arra a pénteki napra a barátnőm kinézett egy későbbi járatot, 9 óra 20-ra ér be a busz, a harmadik órára pedig 45-kor csengetnek be. Azon a pénteki reggelen időben lementem a lakás elé és ott várakoztam a nagy táskáimmal. Minden pénteken suli után megyek apához és vasárnapig ott vagyok. Amíg Dórit vártam, addig elkezdett esni az eső és sehova nem tudtam behúzódni előle. Aggodalmasan néztem a karórámat, már 10 perce itt kéne lennie a busznak. Vártam még egy kicsit és már arra gondoltam, felhívom apát, hogy vigyen be engem a suliba, mert anya elvitte a kocsit reggel, de mielőtt a telefont elővettem volna, Dóri rohant oda hozzám, elnézést kért, amiért 20 percet késett a busz, aztán közölte velem:
- Kicsit gyorsra kell vennünk a tempót, mert öt perc múlva becsengetnek.
Elkezdtünk rohanni, Dóri táskájában volt esernyő, de nem volt idő előkeresni, a sulihoz 8 perc az út gyalog, ha normál tempóban megyünk, nem volt vesztegetni való időnk. A barátnőm ráhúzta a fejemre a kabátom hatalmas kapucniját, így az orromig se láttam el, ráadásul a zebránál piros lámpát kaptunk volna, ha nem szaladunk át a villogó zöldön. Mire a sulihoz értünk az a hatalmas kapucni már lecsúszott a fejemről, az épület tetejéről lezúdult egy adag jéghideg víz egyenesen a nyakamba, közben még egy nagy pocsolyába is belementem, teljesen beázott a csizmám. A portás szokta felírni a késéseket, de amint meglátott minket, tudta, hogy az időjárás tartott fel:
- Na lányok, jól kifogtátok ezt az esőt - jegyezte meg hangosan.
Épp csak odaértünk becsengetésre, a matektanárunk már csukta be a terem ajtaját én meg rohanva szóltam neki:
- Várjon még!
Beléptem a tanterembe csurom vizesen és megállás nélkül nevettem kínomban, miközben egész órán a radiátor mellett ültem és szárítkoztam, míg az osztályfőnököm a negyedik óra után haza nem küldött nehogy megfázzak.
A modellfotózásra hasonlóképpen csurom vizesen és nyakig sárosan érkeztem, teljesen tönkre ment a szép frizurám és elmosódott a sminkem, a fekete szempillaspirál is lejött, így fekete folt látszódott mind a két szemem alatt. A stúdióvezető már szólt a fényképésznek hogy egy új modell érkezik, nagyon csinos lány, de a fotós kicsit rosszallóan tekintett rám, amikor ilyen állapotban léptem be az ajtón:
-Ő az a szépség, akit le kell fotóznom?
Az öltözőben rendbe hoztam magam és sikerült jó fényképeket csinálni. A következő alkalom előtt felhívtam a fodrászomat, aki mindig házhoz jön. Új frizurát akartam, pontosabban másik hajszínt, mindketten szőke melírozásra gondoltunk és mivel kozmetikus végzettsége is van, ezért hozott nekem arcpakolásra való krémet, amitől szép lesz a bőröm. A fürdőszobában hozzálátott a hajfestéshez, melírozásnál a szőkére festett tincseket elkülöníti a barna tincsektől egy alufóliába csavarva, eltart egy darabig mire megfesti és ilyenkor úgy nézek ki mint egy ufó. A betekert tincsek felfelé állnak, mint valami antenna, tovább fokozta a kinézetemet a szürkészöld színű arcpakolás, amit felkentem magamra, így legalább a hajam is kész lesz és vele együtt az arcbőröm is rendbe jön. Még ebben az állapotban voltam, amikor váratlanul megszólalt a kapucsengő, se anya se az öcsém nem voltak otthon. Nem akartam kiröhögtetni magam azzal, hogy ilyen külsővel jelenek meg, ezért az ablakon át megkérdeztem: ki az? Ha nagyon fontos ember jött, akkor muszáj kinyitnom neki a kaput. A postás volt az, a lehető legrosszabbkor érkezett. Kénytelen voltam kimenni és megmutatkozni az antennáimmal és a szürkészöld krémes arcommal, valamint törölközővel a vállamon. Kinyitottam a kaput és amikor a férfi meglátott engem ijedtében felordított és hátra is ugrott, ettől én is megijedtem és én is felsikítottam.
- Elnézést kérek az ordításomért, de a frászt hozta rám.
- Itt van a fodrászom és hajfestés van folyamatban illetve arcpakolás, nem számítottam arra, hogy valaki idejön.
- Azt látom-jegyezte meg mogorván.
Mindketten elnevettük magunkat, valóban ijesztő lehettem az űrlényekre emlékeztető fejemmel. Néhány hivatalos papírt kellett aláírnom, elment a postás, elindultam befelé a kapun, de még gyorsan megnéztem a postaládát hogy van-e valami újság, értesítő. Anya holnap estig nem lesz itthon, ezért addig rám bízta Zsombit, nekem kell vigyáznom rá amint hazaér. Elindultam be a házba, de az öcsém éppen akkor jött haza biciklivel az iskolából, odafordultam köszönni neki viszont, amikor meglátott engem, ő is megijedt, mint a postás csakhogy az öcsém tényleg ufónak nézett, mindig is félt tőlük és egy időben nekem is volt ilyen fóbiám. Hősiesen kirángatott engem az utcára, azért nem tiltakoztam, nagyon mert akkor erőszakhoz folyamodik, különben is csak meg akarta védeni a házat és az egyetlen nővérét is a földönkívüli betolakodóktól, majd gyorsan bezárta a kaput, de hallottam amint felsóhajt:
- Csak Lili meg ne tudja.
- Én vagyok Lili, arcpakolás van rajtam és itt van a fodrászom, engedj be!- kiabáltam és közben a kapun dörömböltem.
Megismerte a hangomat és kinyitotta a kaput:
- Olyan ijesztő vagy mint egy igazi ufó- jegyezte meg nagy komolysággal.
Ezen csak nevetni tudtam, aztán mentem vissza a fürdőszobába és folytatódott a fodrász munkálat.
Anyának is tetszett a frizurám, nagyon adtam magamra. Aznap anya elmesélte, hogy több korombéli lányt is látott, akik diszkóba járnak és ott ismerkednek meg azzal a fiúval akivel párban lehetnek.
- Menj el te is diszkóba! Jól éreznéd magad, ha nem jársz bulikba, akkor pasit sem fogsz találni.
Alaposan átgondoltam, elhatároztam, hogy egyik este elmegyek az egyik városi szórakozóhelyre, mivel tényleg magányos vagyok és a suliban nem találtam egyetlen hozzám illő srácot sem. Szerdán este gyalog mentem a buliba, elegánsan kiöltözve, ám amikor már a szórakozóhely bejárata felé közeledtem éppen arra ment az osztályfőnököm, aki nem kedvel engem és erkölcstelennek tartja a diszkóba járást, főleg ha én megyek ilyen helyre, bár még nyári szünet van nem pedig iskolaidő. Nem vártam meg, hogy odajöjjön hozzám, gyorsan bementem a szórakozó helyre. 9-től majdnem éjfélig voltam ott és jól éreztem magam, nem ittam alkoholt, amit egyébként sem szeretek és ha cigivel kínáltak elutasítottam. Következő nap az osztályfőnököm összefutott anyával az utcán és megállította:
- Lili diszkóban volt tegnap este-mondta mérgesen és várta anya hasonló reakcióját, valószínűleg arra számított, hogy ő is haragszik rám, amiért bulizni voltam. A tanár úr még azt is kinézte belőlem, hogy titokban mentem el és anya most tőle tudta meg.
- Tudom, én küldtem őt oda.
A tanár úr kikerekedett szemmel nézett, ennyit a felelősség teljes szülőről, aki nem engedi éjszakai bulikra a gyereket. Ezek után már nem is jártam diszkóba, magamat se akartam beégetni az osztályfőnök előtt és anyát se. Még mindig izgalmas az élet ilyen idős korban.