Kallós József: Pozsony

Felolvassa: Sárosi Gábor

által létrehozott intézmény. Deklarált elve az volt, hogy a termékeket abban az országban kell előállítani, amelyben az gazdaságos, majd cserekereskedelem útján kicserélni más termékekre. A szocialista közgazdászok és kutatók szinte dicshimnuszokat zengtek arról, hogy a szocialista nagyüzemek gazdaságosak, mert a tömeggyártásban előállított termékek jó minőségűek és olcsók, szemben a kapitalista országokban gyártott termékekkel. A főnököm jutalomként hármunkat kiküldött Pozsonyba (Bratislava) egy KGST konferenciára. A konferencián több - úgy emlékszem 3 - szekcióban zajlottak az előadások. A munkanyelv orosz és német volt, és bár kötelező lévén mindkettőt tanultam, mindkettőben igen-igen gyenge voltam.
Egy nagy, korszerű szállodában volt a szállásunk és étkezésünk. Megérkezésünket követően regisztráltunk, majd elfoglaltuk a szobánkat. Következett a megnyitó. A bejáratnál tolmácskészülékeket osztottak, melyeket át lehetett kapcsolni németre vagy oroszra. Én nem vettem belőle, mivel számomra tökéletesen mindegy volt, hogy melyik nyelvet nem értem. Bementem a terembe és leültem a magyar zászlóval jelzett asztalhoz. Velem szemben foglalt helyet a megboldogult Harsányi István professzor úr, a Budapesti Műszaki Egyetem tanára a MTESZ SZVT képviseletében. Joviális, minden iránt érdeklődő ember volt - bár ez utóbbi tulajdonsága terhessé vált számomra. Észrevette, hogy nem hoztam be magammal tolmácskészüléket, melyből arra következtetett, hogy valamelyik munkanyelvben otthonos, netán perfekt vagyok. Azonban atyai módon felhívta a figyelmemet, hogy akár cseh vagy lengyel nyelvű hozzászólások is lehetnek és ilyen esetben hasznos lenne a tolmácskészülék. Terhes volt számomra ez a nagy figyelem, ezért egy gesztussal jeleztem, hogy nem jelent problémát. Ezt nyilván nem kellett volna! A gesztusból arra a következtetésre jutott, hogy mindezen nyelvekben otthonos vagyok.
Mielőtt a megnyitó elkezdődött volna, elmondtam a társaimnak, hogy milyen szorult helyzetbe hoztam magam. Eleinte elképedtek, majd jót nevettek. Nyilván egyikünknek sem volt fogalma arról, hogy ebből később kellemetlenség is lehet.
Megkezdődött a plenáris ülés. Fogalmam sem volt, hogy mi hangzott el, azonban néha bólogattam és írtam valamit a jegyzetembe, úgy tettem, mintha érteném mit mondanak. Ez egész jól ment a szünetig, azonban a szünet előtt a professzor úr körbeadott egy papírt, melyre azt írta, hogy a magyar delegáció tagjai maradjanak bent, valamit meg kell beszélnünk. A szünet elején elmondta, hogy mivel a MTESZ SZVT küldött ki minket, a kiküldő szervnek tartozunk beszámolni a konferencián elhangzottakról. Gyakorlatias ember lévén mindjárt ki is osztotta a szerepeket: Kovács elvtárs, te jegyzetelj az 1-es szekcióban, Szabó elvtárs, légy szíves rögzítsd, hogy mi hangzott el a 2-es szekcióban. 3-as szekció... no, ki is legyen, ki is legyen? Na, gondolok itt a szemben ülő fiatal kollégára, aki kiválóan beszél csehül, lengyelül, oroszul és németül!
Az ereimben megfagyott a vér! Úgy látszott, sarokba vagyok szorítva és nincs menekülés. A kissé távolabb ülő társaim persze összeszorított szájjal hallgattak, szinte pukkadoztak a nevetéstől. Hirtelen mentőötletem támadt: mivel az első két ember (Kovács és Szabó elvtárs) azonnal el is távozott, mondtam, hogy sajnos nem tehetem, ugyanis én az 1-es szekció előadásait fogom hallgatni. Ez bevált: helyettem másnak jutott a megtisztelő feladat, én pedig emelt fővel távozhattam. Természetesen attól kezdve óvakodtam megjelenni bármely szekció tájékán, engem többnyire a városban, illetve este a bárban lehetett megtalálni.