Katicabogár2003

Jelige: Katicabogár2003
Flórabella

- Akkor most mesélek nektek Flórabelláról - mondta. - Flórabella egy lány, aki nagyon szereti a természetet, a fákat, az állatokat, de különösen a virágokat. Ért a nyelvükön, és ahol ő él, ott mindig vannak virágok, mert ott két évszak van: a tavasz és a nyár. Flórabella nagyon szép lány, gyönyörű gesztenyebarna hosszú haját mindig szépen fésülve hordja. És zöld szeme van, mandulavágású, világoszöld szeme. Olyan, mint az újonnan nőtt, zsenge tavaszi fűé. Flórabella mindig mezítláb jár, valamint állandóan finom, lenge, vidám, és kényelmes virágból készült ruhákat hord. Ha olyan helyen jártok, ahol sok a virág, és hiába keresitek őt, az azért van, mert csak akkor lehet felismerni, ha csöndben vagytok és hallgatóztok. Rögtön rájöttök, hogy ő az, mert a természet lágy hangján énekel. Észreveszitek majd a madárcsicsergésben, a szellő halk neszezésében, ahogy a leveleket meg-meg suhogtatja, a rovarok zümmögésében, ahogy a méhek a virágokat porozzák a legnagyobb szorgalommal, és mindenféle olyan neszben, amit csak a szerető szívű ember füle hall meg. Flórabella nagyon szereti a naplementét és a napfelkeltét. Hogyha felfigyeltek ezekre a szépségekre, akkor igen könnyen megtaláljátok őt, ahogy egy felhő hátán utazik.
- És mondd anya, tud Flórabella a virágok szirmain közlekedni, anélkül, hogy letaposná őket, vagy fájdalmat okozna nekik? - kérdezte Angéla.
- - Igen, tud. Ugyanis olyan könnyű, mint egy vízcsepp vagy harmatcsepp. A virágok kimondottan szeretik, ha rajtuk fut. Flórabella amúgy is mindig futva, szinte már repülve szokott egyik helyről a másikra eljutni. És képzeljétek el, ő belefér a virágok belsejébe, mint egy rovar, és ha esik az eső, mindig bebújik egy virág kelyhébe, egy gomba vagy egy falevél alá, vagy egy fának az odvába. Egyébként pedig nem fél a víztől, az esőtől, tud is úszni, sőt képes a víz alatt lélegezni is. Néha ráugrik egy-egy vízcseppre és úgy zuhan vele együtt, mintha liftben lenne.
- Szokott Flórabella a madarak hátán repülni? Vagy például egy pillangó hátán? - érdeklődött Andris, akit annak ellenére, hogy ő volt a legidősebb és még fiú is, ugyanúgy lenyűgözött a történet, mint húgait.
- Én úgy gondolom, hogy szokott. Szerintem ti éppúgy kitalálhattok róla bármit, mint ahogy én. Az a jó ebben a történetben, hogy nem kötött, nem kell ragaszkodni egy bizonyos dologhoz, hanem lehet rajta változtatni. Csak Flórabella külseje marad olyannak, amilyennek elmeséltem, ezt szeretném, ha így lenne. És az se búsítson titeket, hogy ahol Flórabella él, ott nincs tél meg ősz, mert attól még ő ott van a hulló falevelek színében, a deres és zúzmarás fákon, valamint a hópelyheken is. Tudjátok, ő egy úgynevezett viráglány.
Mire idáig jutott a történetben az anya, hazaértek a három gyerekkel.