Kelemen Györgyné Edit: Magány

Öreg nénike egyedül él a kis városka külterületén. Vannak gyermekei, de kint élnek külföldön. Magány és sötétség a társa, mivel megvakult. A rádiót és a TV hallgatja, más szórakozása nincs is. Alvás az, amit még nagyon szeret, jó nagyokat durmolni. Álmában lát és szép fiatal a férjével és a gyermekeivel van, minden szebb. Sokat hall a korona vírusról, retteg is tőle. Viszont, hogy is kapná el? Nem találkozik senkivel. A vásárolt árut, amit kér, a kiakasztott kosárba rakják a gondozók, ő meg a pénzt a posta ládába. Nehogy meg fertőzzék.
Viszont egy nap érdekes dolog történt. Azon a napon sok új fertőzött lett. A rendőrök járták a házakat és piros papírt adtak a tulajdonosnak, karanténban vannak. Kimenni most már nekik nem szabad.
Katika néni éppen édesen és mélyen aludt, mikor mentek hozzá. A csengő nem egy új darab, nem valami hangos, így semmit nem hallott. Pedig csengetek rendesen, jó sokáig.Mivel semmi mozgás nem volt és aznap sok helyre kellett menni, siettek, így hát a papírt kiragasztották és sietek.
Katika néni a papírról mit sem tudott. Nem is láthatta, hiszen vak? Fertőzött nem volt, beteg sem volt, a papír rossz helyre került. Technika ördöge volt az, aki a markába kacagott.
Katika néni meglepődött, másnap rendőrök csengettek ajtaján és most meg is hallotta.
-Jó napot kívánunk. Jól van, minden rendben van? - tudakolták a rendőrök.
- Ó kedveskéim, de aranyosak. Nagyon szépen köszönöm, igen jól vagyok. Kik vagytok? - kérdezte meglepetten.
-Rendőrök vagyunk, csókolóm.
- Hú, mi a csoda, a rendőrök érdeklődnek, hogy van. Köszönöm kedveskéim. Holnap is jönnek?
- Igen, nénikém, jövünk ellenőrizni.
-Az már igen, hogy figyelnek rá, mint egy elnökre. Na akkor, kedveskéim, holnap sütök finom süteményt, úgy várom önöket.
-Kedves, de nem fogadhatjuk el.
-Azért, jönnek holnap? Mikor aranyom? Csak azért, hogy tudjam..
-Jövünk nénikém, jövünk, most egy pár napig.
-Kedvesen elköszöntek.
Katika néni örült milyen, kedvesek a rendőrök és holnap megint jönnek. Beszélget velük egy kicsit és akkor talán már be is jönnek hozzá. Végre vendége lesz, már évek óta nem járt nála senki, fránya vírus.
Holnap nem fekszem le aludni, nehogy ne halljam meg a csengőt - gondolta. Már is ünneplőbe öltöztette a szívét. Jönnek hozzá. Jaj, jaj de jó és öreg kis kezével tapsikolt.
Másnap egész nap várt, nem is feküdt le aludni, a konyhában bóbiskolt. Vendégei lesznek, még hozzá rendőrök. Ó de aranyosak, tudják, egyedül van és érdekli őket, hogy ő hogy is van. Mit meg nem él az ember lánya! Teszik ezt önzetlenül, pedig szívesen sütött volna süteményt.
Egész nap várt. Megszólalt a csengő, lelkesen szedte lábait ahogy csak tudta.
-Jövök már, rohanok! - kiabált és sietett, ahogy csak tudott, ahogy vitte fájós lába.
-Nem kell sietni, megvárjuk! - mondták kedvesen.
-Kati néni kiért. Megint rendőrök? Most nem a tegnapi hang.
-Igen, rendőrök vagyunk, most mi vagyunk szolgálatban. Hogy tetszik lenni? Minden rendben van?
-Jól vagyok, aranyoskám. De kedvesek, most önök vigyáznak rám. Meghatódott, könny csepp folyt le arcán. Jaj, kis drágáim, hogy vigyáznak rám. Mit is tudnék adni a nagy kedvességért.
-Semmit, szolgálunk és védünk! Holnap megint jövünk.
Így teltek a napok és Katika néni mindig várta őket. Bearanyozta életét a pár kedves szó, amit kapott. Érezte magát miniszternek, kire rendőrök vigyáznak.
Sajnos a karantén lejárt. Holnap már nem jövünk nénikém. Bizony mi tévedtünk, önt nem is kellett volna ellenőrizni, nem volt fertőzött - mondták a rendőrök nagy bocsánat kérően.
-Karanténban? Én karanténban voltam? Viszont ha nem akarok kijönni belőle, akkor jönnek? Olyan jó volt hogy jöttek és annyira vártam. Jól eset, hogy megkérdezték, jól vagyok, vagy sem. Most vége? Nem jönnek? Kati néni sírva fakadt, kis ráncos arcát törölgette. Akkor most vége? Nem jön hozzám senki?
-A rendőröknek megfájdult a szíve. Valamit majd kitalálunk, jó? Erre felé járunk, dudálunk, jó?
Kati néni még mindig szipogott. - Jól van, megértem én.
Másnap a rendőrök arra jártak. Dudáltak és be is mentek, vittek Kati néninek egy kis süteményt. Bizony meg szerették a kis vak öreg nénit. Lett a rendőrség kedves nagy mamája, szívesen látogatták és tutukoltak neki. Kati néni a dudálást így mondja. Azért van jó dolog is a karanténban, meséli mosolyogva. Már nem olyan magányos és az élete sem olyan fekete, a sötét kis világa szebb lett.