Kiállítás megnyitója után

Varga Gábor

Kiállítás megnyitója után

Ó,
Te
mindig
szellemes,
jó Gáborom!
Talán a borom
nem ízlett múltkoron
(mit meg sem kóstoltál).
Távol talán emiatt maradtál?
Mert az csupán olcsó kifogás,
hogy bánt a csúz, meg az isiász,
hogy fogytán a benzin, vagy a gáz.
Hogy nincs most a nő, ki idecipelne?
Ez ürügy csak, mitől kiborul az elme:
Még hogy „most nem ér rá" a Szerelme!
Nos, tudd meg, hogy rengeteget veszítettél,
testileg-lelkileg ugyancsak szegényebb lettél,
hiszen így a feltálalt finomságokból sem ehettél.
Mert volt ott minden, mi szemnek, szájnak kellemes
de mit ér, ha nincs ott költő, ki, mint Te, olyan szellemes
Ki az írást mindig bírja, s akinek nem akad a szó a torkán
s aki, nem meglepő, de lehetett volna itt tejszínhab a tortán.

Írja mindezt öregebb Gábornak a fiatalabb Gábor bátortalanul,
miközben tőle mindenféle játszadozást a szavakkal elles, eltanul.