Kiss Virág

Jelige: Kiss Virág
Az egyenes út a legjobb

Szeretek az erdőben kirándulni, de még annál is jobban szeretek az erdőben egyedül kirándulni. Amikor megszűnnek a civilizáció hangjai, amikor tudom, hogy csak én vagyok meg a természet, megnyugszom, béke költözik a szívembe. A bánatnak, a fájdalomnak, a szomorúságnak nyoma vész. A rossz érzések elillannak a fák ágainak neszezésében, a szellő susogásában, az állatok beszédének szimfóniájában. A szenvedés, a gyötrődés, az önmarcangolás helyére beköltözik a harmónia. Annak biztos tudata, hogy az élet szépséges kincs, egy csoda.
Még vakon is.
Amerre én lakom, van egy ösvény, amely nyílegyenesen vezet hosszú kilométereken keresztül. Képtelenség eltévedni rajta. Csendes, bevisz a Pilisi Parkerdőbe. Az egyetlen baj vele, hogy céltalanul végződik egy kerítésben.
Misi barátom szívesen kocsikázik ötven kilométert, hogy a környékemen sétálgassunk együtt a határban, és megpróbáljunk új utakat felderíteni, melyeket aztán egyedül is be tudok járni Ladyvel, a vakvezető kutyámmal, ha változatosságra vágynék.
Egy februári napon dermesztően hideg volt, de mi nekivágtunk. Úgy gondoltam, menjünk végig az általam ismert egyenes úton, Misi pedig nézzen egy tetszetős leágazást egy jellegzetes pontnál.
Elágazást találtunk, de a nagy egyenesben jellegzetes pontot nem. Misi cérnája a hatodik kilométer után elfogyott, és azt mondta, vakos támpont ide vagy oda, lefordulunk a következő lehetőségnél. Egy alig észlelhető ösvény vezetett be a rengetegbe. Hatalmas fák között ötszáz méterenként vadász lesek következtek. Vadregényes volt és romantikus. Sajnáltam, hogy nem tudom majd egyedül megtalálni ezt a szép helyet. Mindketten jó ötletnek tartottuk, hogy felmásszunk az egyik magaslesre, és ott üldögéljünk pár percet. Rozogák voltak ugyan, de nem vészesen. Misi barátom mászás közben megszólalt:
- Nini, ott egy porszívó, szerintem az enyém is az a márka, megnézem, hátha tudok szerezni alkatrészt. - és már ott sem volt.
Miközben egyedül dideregtem a deszkákon, megijedtem, mert arra gondoltam, szegény barátom hallucinálni kezdett a Pilisi Parkerdő tőszomszédságában. Mi lesz velem, ha kámforrá válik? De visszajött:
- Szeretnéd tudni, milyen egy burkolatától megfosztott hűtőszekrény?
Na hiszen, ez súlyosabb, mint hittem. állapítottam meg magamban
- Ott egy mosógép is, nomeg egy kisebb domb ruha. Várj, csinálok képeket, ezt mindenképpen bejelentjük.
Úgy tűnik, egy valódi szeméttelepen vagyunk, hiába szürreális ez egy rengeteg erdő közepén.
Miután visszafordultunk, Misi szerencsére már nem látott elektromos hulladékokat maga körül. Csak egy régi tévét az út mellett, melyről személyesen is meggyőződtem, méghozzá tapintással. Igen érdekes volt, ahogy elkezdte befutni a borostyán. Az interneten otthon aztán találtam információkat erről az illegális szemétlerakóról, amit sikerült meglelnünk. Maradt lélekgyógyító sétára az egyenes út, ami a kerítésig hulladékmentesen természetközeli.
Nyárra már nagyon untam a megszokott utat, ezért megkértem Misit, keressünk fel egy forrást a közelben. Hátha ott több támpontra és kevesebb szeméttelepre lelünk.
Mentünk, mendegéltünk, miközben dobhártyáim majd átszakadtak. Brrr, mmeem, zu! Misitől érdeklődtem, milyen távol lehet a főút, mert úgy érzem magam, mintha a Hungaroringen gyalogolnánk.
- Csak hatalmas fákat és dombokat látok, szerintem gyönyörű ez a szakasz. - jelentette ki
Misiről tudni kell, hogy elég gyenge a hallása, nem csoda, hogy nem észlelte a rettenetes motorbömbölést. Én viszont nem élveztem a kirándulást. Misi azt mondta, a következő lehetőségnél elkanyarodunk, lesz, ami lesz. Ha beljebb megyünk a sűrűbe, tán nekem is élmény lesz a túra.
Alig csendesedtek el a kocsik, egy még erőteljesebb zajforrásra lettem figyelmes előttünk. Mintha autópálya lenne. Misi persze megint csak festői tájat látott. Fenyőerdőt egy kis tóval, melyen vadkacsák úszkáltak. A táj szépségét realisztikusan narrálta is nekem. Le volt nyűgözve. Hiába nem látott kocsikat, én biztos voltam benne, a madarak nem csak az én fejemben nem tudták túlkiabálni a zajt. Felfelé indultunk a dombon, talán a tetejéről elénk tárul az, amit csak én hallok. Mert ott kell lennie, annak ellenére, hogy Misi nem érzékel semmit abból, amit én magyarázok. Tényleg hallom, amit hallok, ahogy múltkor ő is látta a kibelezett hűtőt meg a porszívót az erdő közepén.
Odafentről aztán végre elénk tárult néhány tíz méteres távolságban a négysávos pálya.
Azért bevallom, megnyugodtam, hogy nem csaltak meg az érzékeim.
Misi megpillantotta a forrás túristajelzését. Újra nekiiramodtunk, a hőségben mindkettőnk vágyott már egy kis felfrissülésre. Az autópálya tőszomszédságában meg is leltük a hűs vizet. Miközben ittunk, alig értettem Misi szavait:
- Tűzrakóhely is van itt padokkal, lehet szalonnát sütni. Kiírhatnák, hogy csak siketeknek ajánlott, mert ez a sok autó még engem is zavar. - mondta
Tanulság nincs, hacsak nem az, hogy az egyenes út a legjobb.