Klári bácsi

Néha csak azért házasodnak össze az emberek, mert így többet tudnak ártan egymásnak. Körfolyosós bérháznak megvan a maga szépsége és hátránya, egy biztos zajlik az élet.
Második emeleten, a sarokban laktunk. Gyermekként hamar megtanultam a pároknál, hogy az erősebbik ember nevét veszi fel a másik. Így lett a szomszéd bácsi, Klári bácsi.
Klári néni egy igen hangos, afféle boszorka volt, féltem is tőle. Kedvenc időtöltése a tükör előtt billegni, és persze mindig megállapította magáról „ Jaj nem tehetek róla, de olyan szép vagyok".Persze tette ezt nyitott ajtónál, hogy szépségében mindenki gyönyörködhessen. Szentül meg voltam győződve, rossz a tükre. Így mikor bementem hozzá, magam jól meg néztem, csodálkozva láttam, a tükör jó volt.
Klári néni minden volt, csak szép nem. Alacsony növésű volt, nagy pocakkal és kopaszodott. Ráadásul folyton ordított, hangja visszhangzott a házban.
Klári bácsi ivott, józanul nem igazán láttam. Mikor haza tántorgott, először is megküzdött a kulcslyukkal, nem talált bele a zárba. Majd hosszas küzdelem után, sikerült neki. Bent szerető felesége már várta.
- Már megint késtél, hogy nézel ki? - üvöltött nagy hangosan Klári néni! Ülj le zabálj!
Klári bácsinak nem ízlett. Nem csodálom, a leves tönkre ment, de hát nem hagyhatta veszni a finom zöldséget Klári néni. Fogta hát a levest leszűrte, a levét kiöntötte, a zöldséget lemosta. Mondván, jó ez még. Utána másik levest főzött belőle. Nehogy már kárba menjen. Ujját nyaldosta, - ez igen finomabb, mint három nappal ezelőtt. Klári bácsi kijelentette - már megint, moslékot főztél!
Az asszony nagyon mérges lett! - hát ezért dolgoztam annyit, mosogattam a zöldséget, te meg azt mondod, moslék! - üvöltött torka szakadtából!
Hangjának, hogy nyomatékot adjon, Klári bácsinak jó nagy pofont adott.A nagy ütéstől lerepült a székről, és ha már lent volt, az asszony jól meg is rugdosta.
Másnap mikor felébredt, nem tudta mi is történt vele? - meg is kérdezte az asszonytól.
Klári néni csak pislogott, nagy ártatlanul. - én aztán nem tudom, így jöttél haza. Ki tudja merre jártál és ki vert össze?
Persze a homokzsák szerepét Klári bácsi gyakran betöltötte, így aztán Klári néni igen csak jó erőben volt.
Történt egyszer, Klári néninek kísérője akadt. Suttyomban figyelte őt egy fiatal férfi. Szemük néha összevillant a buszon. Klári néninek nagyon tetszett a dolog. Igen, igen valóban nagyon csinos és tetszik a fiatal férfinak. Alaposan megnézte magának újdonsült lovagját. Törte a fejét, hol és mikor randevúzhatnának, hogy férje gyanút ne fogjon. Ó mi lesz, miért is nem szólítja már meg? Biztos félénk a fiatalember. Nem baj, ő leszáll, és ha követi, akkor biztos randit szeretne.
Leszállt, megigazította a ruháját. A férfi követte. Jaj, de izgalmas! Magas sarkú cipőjében ahogy járt, elkezdte csípőjét ringatni, ezzel is bátorítva a jóképű idegent. A férfi követte. Be a kapualjba, lépteit felgyorsította. Ó biztos meg akar csókolni! - futott át a gondolat a fejében Klári néninek és kicsit bele is pirult.
Felmentek a lépcsőfordulóig, ott senki nem látja őket. A férfi megragadta a vállát, elkapta a retikülje fülét és húzta.
- Add ide, te vén csoroszlya, add már ide!
Klári néni először meglepődőt. Egy álma foszlott semmivé, se csók se titkos románc. Hirtelen jött a felismerés, ki akarja rabolni! Vén csoroszlya, na még mit nem! Nem akár milyen fából faragták!
- Azt a betyárját! Most jó hasznát vette annak, hogy férjét verni szokta, nagy haragra gerjedt! Olyan jobb egyenest húzott be a támadónak, az egyből a falnak esett! Lássuk be mindenre számított, de erre nem a támadó. Klári néni szinte eszét vesztve támadott.
Klári néni üvöltött! Segítség, segítség! Közben támadóját ütötte, verte ahol csak érte, rugót és harapót, még bokszolt is!
- Ki akar rabolni, meg akar erőszakolni, segítség! - visított éles hangján!
A rabló menekülőre fogta! A néni viszont nem engedte, mint a vad mikor áldozatát marcangolja, tépte.
Páran a lakok közül segíteni szaladtak. Fura látvány fogadta őket. Klári néni a rablót ütötte, verte, a rabló védekezett!
- Könyörgöm, segítség! - nyüszítette! Valaki mentsen már meg! - mondta a rabló, miközben próbálta védeni magát!
- Nesze neked, rabló, erőszakoló! Vén csoroszlya, én a szépséges úri hölgy! - ordította sikoltós hangon Klári néni!
- Soha, soha többé nem akarok kirabolni senkit sem! Csak kérem, mentsenek meg!
Nagy nehezen leszedték róla Klári nénit! A rabló elszaladt, igen csak meg lett tépne a ruhája. Menekült, futott, hátra sem nézett! Soha, többé senki nem látta a környéken. Rablók a házba be nem jöttek soha, szerintem a környéket is elkerülték. Klári néninek sem akadt többé lovagja.