Közösen a munkáért zárórendezvény beszámoló

Közösen a munkáért Kecskemét - Zárórendezvény
2021. szeptember 24.
A rendezvény a FOGLALKOZTATÁS 2019 pályázati program keretében valósul meg.
Projektszám: FOGL2019/E/29

2019-ben nyertük meg a pályázatot. Egy év, 8 rendezvény... boldogok voltunk és lelkesek, tele ötlettel, miképp is tudunk egy igazán színvonalas rendezvénysorozatot megtartani, ami segít egyik legfontosabb küldetésünk előre mozdításában: a látássérültek munkába állításában, azon túl pedig a nyílt munkaerőpiacon való elhelyezkedésben.
Megszületett a terv, hogyan is képzeljük el egy ekkora rendezvény lebonyolítását, számba véve az összes indikátort, amik második olvasatra is olyan ijesztőek voltak, mint elsőre.
Szalad az idő! Amikor elkezdtük, úgy éreztük, az idő nekünk dolgozik és hosszú út áll előttünk, amit sajnálatos módon a Covid-19 pandémia egyszerre nyújtott és kurtított meg.
Most pedig ott álltunk a kecskeméti Katona József Megyei Könyvtár nagytermében és mosolyogva fogadtuk az érkezőket. Ha azt mondanánk, töretlen optimizmussal telve ébredtünk, hazudnánk, az pedig nem szokásunk, úgyhogy töredelmesen bevalljuk, mindenkire ólomsúlyként nehezedett a zárás ténye. Bár úgy tűnt, minden tökéletesen a helyén van, tudtuk, ennél semmi sem csalókább: elég egyetlen egy csúszás, baki, hogy az egész fenekestül felforduljon.
Főképp annak fényében, hogy a zárást nem a megszokott mederben kívántuk lebonyolítani. Szerettünk volna ünnepélyes hangulatot teremteni, összefoglaló jelleggel ismertetni a száraz statisztikát mellőzve, miképp jutottunk idáig. Résztvevőket, szerencsés embereket megszólaltatni, akik éppen rendezvénysorozataink révén leltek munkára, s életcélra.
Még a házigazda szerepeket is összekuszáltuk, hisz ezúttal ketten végezték a konferációkat: Hubina Ádám már sokak számára vált ismerős arccá Bácsalmás óta, azonban most Balla Edina munkatársunk is csatlakozott hozzá.
A bevezető változatlan maradt: két házigazdánk röviden ismertette a projektet és köszöntötte a jelenlévőket.
Első fellépőnk Hencz András elnök, aki ünnepi köszöntővel készült: kihangsúlyozta a rendezvénysorozat elemeit, helyben nyújtott szolgáltatásait, ám úgy véli, a legeslegelső lépés, hogy a megváltozott munkaképességű személyt alkalmassá tegyük a munkavállalásra, amiben igen nagy szerepe van az önbizalomnak és önmagukba vetett hitüknek, ezt azonban erősíteni kell. Tudatosítani kell bennük, milyen készségek, képességek birtokában vannak, amiket aztán kiaknázhatnak. Ebben is segítettek többek között a rendezvény alatt megjelent szakemberek, rehabilitációs mentorok, pszichológus, akik természetesen egy-egy rendezvény zárását követően is készséggel álltak az érdeklődők rendelkezésére.
A munkavállalók megszólításához az évek óta sikeresen működő szemléletformálásban szerzett tapasztalatainkat használtuk fel. Információk és ismeretátadás mellett igyekeztünk olyan saját élményes programelemeket hozni, amelyek meg tudták győzni a résztvevőket a fogyatékossággal élő munkavállalók értékeiről. A program részeként pedig a továbbiakban is segítő kezet nyújtunk mindkét fél számára a sikeres beilleszkedéshez, betanuláshoz, a kollektíva felkészítéséhez. Végül, de nem utolsó sorban pedig fontosnak tartjuk, hogy mindkét csoport szűkebb és tágabb családi, ismertségi körét megszólítsuk, hisz az ő szerepük is igen jelentős, sokszor pótolhatatlan az élet eme rendkívül fontos aspektusában.
Kuthy-Kovács Katalin, a projekt szakmai vezetője és az egyesület rehabilitációs mentora ismertette a projekt célkitűzéseit és most már arról is beszélhettünk a nagyérdeműnek, mit értünk el nyolc alkalom alatt.
Legfőbb célunk volt, hogy felkeltsük az érdeklődést, felhívjuk az emberek figyelmét fogyatékossággal élő embertársaikra, s tudatosítsuk, ők is értelmes elfoglaltságra, munkára vágynak, hasznos tagjai kívánnak lenni a társadalomnak. Kihangsúlyozta, ez számukra egy hatalmas lépés és hosszadalmas folyamat, addig pedig olyan személyiség fejlődésen kell keresztülmenniük, ami óriási bátorságot és kitartást kíván, s ugyanez érvényes a személy szűkebb-tágabb családi körére is.
Ezt pedig be is kívántuk mutatni, igyekeztünk olyan embereket elhívni, akik saját tapasztalatukon keresztül mesélték el, hogyan járták és taposták ki ezt a korántsem egyszerű utat. A meghívott munkáltatók pedig azt ecsetelték, milyen tapasztalatokkal rendelkeznek megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásában, ami példaként szolgálhatott bárkinek, aki úgy döntött, megtiszteli rendezvényünket jelenlétével. Ezen kívül betekintést engedtünk az orvosi rehabilitációt követően miképp alakulhat egy fogyatékossággal élő mindennapja, milyen jellegű segítséget tud még igénybe venni, amiből szerencsére bőségesen akad választék az elemi és foglalkoztatási rehabilitációnak köszönhetően.
A két legfontosabb kérdés, hogyan éri el egy fogyatékossággal élő személy azt az állapotot, amely során úgy érzi, készen áll kilépni a munka világába. A második pedig, amikor ez az állapot beteljesül, a munkáltatók hogyan lehetnek nyitottabbak erre az eshetőségre.
Sajnos ez ma még nem magától értetődő, hisz még ha a megváltozott munkaképességűnek minden szakmai végzettsége adott hozzá, akkor sem sikerül a munkáltatót meggyőzni, hogy legalább tegyen egy próbát.
„Látóként el sem tudjuk képzelni, mennyi mindenre képes egy fogyatékossággal élő." - fogalmazott.
A program során fontos célkitűzés volt az is, hogy felhívjuk a figyelmet, ezek az emberek kitől, hol kaphatnak segítséget. Hogy olyan szakmai szervezetekről halljanak, melyek kifejezetten ezen célból jöttek létre.
A tanulás, a szakmai ismeretek megszerzése, az önálló élet fenntartásának a képessége az, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a fogyatékossággal élő személy önálló egzisztenciát hozhasson létre. A legnehezebb feladat, hogy eljussunk és eljuttassuk a célszemélyt addig a pontig, hogy bizonyíthasson, hogy a képességeit bemutathassa.
„Van mit fejleszteni, ezzel együtt nagy örömünkre szolgált a munkáltatók nyitottsága a programsorozat alatt. Kérdéseket vitattunk meg és olyan információkkal gazdagodhattak, amik építhetik ezt a kapcsolatot." Kiemelte, mind a nyolc állomáson szívesen fogadták a programot az önkormányzat képviselői, esetlegesen kedvezményes terembérlettel, szponzori felajánlással hozzájárultak rendezvényünk sikeréhez. Egy apró statisztikai kitérő keretében pedig ismertette, mi az előzménye annak, hogy majd' 600 főt meg tudtunk szólítani.
Engert Jakabné alpolgármester asszony mindig is nagy figyelemmel kísérte egyesületünk munkáját, így örömmel vette meghívásunkat a záróeseményre is. Kecskemét Megyei Jogú Város önkormányzata nevében köszöntötte az egybegyűlteket és nyitotta meg rendezvényünket, melyben kitért arra is, az ehhez hasonló rendezvények rendkívül nagy jelentőségűek a fogyatékossággal élők életében, hisz elvezetnek a felek közötti párbeszédhez, széleskörű összefogáshoz, ezek pedig az esélyegyenlőség kiindulópontjai. Közel 700.000 megváltozott munkaképességű ember él az országban, s számos pozitív példa igazolja, hogy kellő szakértelemmel ezen emberek készségei fejleszthetőek, előre mozdíthatók munkaerőpiaci integrációjuk. Egyre több szervezet foglalkoztat már megváltozott munkaképességű munkavállalókat, igen változatos munkakörben, s sokat tesznek azért, hogy ezek az emberek a képzettségi szintjüknek és egészségi állapotuknak leginkább megfelelő munkakörben helyezkedhessenek el.
Összegezte, a város milyen intézkedésekkel járul hozzá az ügy sikeréhez: Kecskeméti Foglalkoztatási Non-Profit Kft, amely 50 fő számára nyújt munkalehetőséget csomagolás és elektromechanikai munkakörökben. Humán Rehabilitációs Szolgáltató Központ, mely számtalan területen nyújt szolgáltatásokat a rászorulóknak, ám a konferencia szempontjából leglényegesebb adat, hogy 25 megváltozott munkaképességű személyt is munkatársaik körében tudhatnak. Kiemelte, az elmúlt évben több civil szervezetet, egyesületet is megkerestek együttműködés céljából, amihez 9 szervezet csatlakozott.
Alpolgármester asszony azonban két szerepkörben is elfogadta meghívásunkat, a második pedig a Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület elnökeként tett bemutatkozás.
Tevékenységük nem csak a megváltozott munkaképességűeket érinti, hanem a hátrányos helyzetben élő személyeket, családokat is, s jelen rendezvénysorozatunkban is együttműködő partnerünkként köszönhetjük őket. Olyan szakmapolitikai célokat fogalmaznak meg, amelyek szorosan kapcsolódnak az esélyegyenlőséghez és önkéntességhez egyaránt. Oroszlánrészt vállalnak a szemléletformáló előadások szervezésében, az elmúlt 5 évben több mint 5300 diákot érzékenyítettek, egyesületünkkel is együttműködve, 39 megyei településen, 86 iskolában. Az esély-, és sportnapok szervezése is az egyesület tevékenységei közé tartozik, ahol ép és fogyatékossággal élő embertársaink közösen lelhetik meg a programok között a hozzájuk legközelebb álló pontokat. A Bácsvakok csapata itt is nagy örömmel vállalt szerepet a látogatók szemléletformálásában.
Engert Jakabné úgy véli, a szemléletformálást közösen kell elkezdeni, egy olyan helyzetben, ahol együtt vagyunk jelen, s ennek ékes példája a Láthatatlan Vacsora elnevezésű program, ahol a meghívottak első kézből tapasztalhatták meg, milyen egy látássérült ember mindennapi élete. A Kecskeméti Televízió műsorkínálatában fellelhető Esélyes magazinműsor pedig számtalan szervezetnek biztosítottak és biztosítanak médiamegjelenési lehetőséget.
Dr. Nagy Sándor a Magyar Vakok És Gyengénlátók Országos Szövetségének elnöke visszatérő vendég projektünk folyamán, s most főképp munkáltatói oldalról szerette volna bemutatni ezt a számtalan területen eredményesen működő szervezetet.
Közel 80 munkavállalójuk van, közülük 45 megváltozott munkaképességű, zömük látássérült, de akad hallássérült, mozgássérült és halmozott fogyatékossággal élő is.
Mint ki is emelte, széleskörben lehet ezeket az embereket foglalkoztatni, olyan felelősségteljes pozíciókban is tevékenykedhetnek például, mint elnök, szakmai vezető, szolgáltatásvezető, ifjúsági referens, jogtanácsos, a lista szinte végtelen hosszúságú. Összességében mindre igaz, hogy nagy elhivatottság szükségeltetik a megváltozott munkaképességű munkavállaló részéről, ám ezeket a feladatokat nem kell egyedül ellátnia: számtalan segédeszköz, kisegítő lehetőség létezik, amely megkönnyíti munkavégzését, valamint személyi segítés is biztosított a Szövetség irodájában, ezeken kívül pedig egészen apróságokkal tudnak rájuk tekintettel lenni: a gyengénlátó kollégák olyan megvilágítású irodában kapnak helyet, ahol a lehető legjobban ki tudják használni látásmaradványukat.
Hangsúlyozta, a képernyőolvasó szoftverek, beszélő okostelefonok forradalmasították a munkavégzést, bármilyen platformon használhatók és beszerzésük elenyésző költséget ró csupán a munkáltatóra.
Sajnálatos módon az üzemegészségügyi szolgálat „nem áll a helyzet magaslatán", így aki vonakodik, sőt nem is kíván megváltozott munkaképességű személyt foglalkoztatni, könnyen önigazolásra találhat. „Helyesebb lenne, ha az üzemegészségügyi szolgálat azt mondaná meg, milyen feltételek biztosításával lehet a megváltozott munkaképességűt foglalkoztatni." - mondta.
A részmunkaidős foglalkoztatás mindenképpen megfontolandó alternatíva, hisz a munkahelyre eljutás a személynek nehézséget okozhat, a munkavégzés alatt hamarabb elfáradhat, így a Szövetségben 4, 6 és 8 órás munkavégzésre is lehetőség van, maximálisan figyelembe véve az adott személy terhelhetőségét.
Dr. Nagy Sándor hangsúlyozta, bár az imént rengeteg képesítést felsorolt, amiben már eredményesen dolgoznak látássérültek és más fogyatékossággal élők, ez mégis töredéke annak a számnak, amik közül egy ép munkavállaló tud válogatni.
Elmondta, a Szövetség non-profit szervezet lévén bértámogatással foglalkoztatja munkavállalóit, ami igaz tagszervezeteire is, akik szintén akkreditált foglalkoztatóként működnek.
Statisztikai adatokat is bőséggel kaptunk: együttesen mintegy 300 megváltozott munkaképességűnek biztosítanak munkalehetőséget, ebből pedig 200 személy látássérült.
Rehóné Polyák Andrea a Bács-Kiskun Megyei Rehabilitációs Osztály osztályvezetője a foglalkoztatás elősegítését a hatóság szemszögéből kívánta bemutatni. Ismertette a kormányhivatalon belül működő struktúrájukat, ami 2020. márciusa óta nagy változáson ment keresztül. Orvosszakértői és Rehabilitációs ellátási osztályt működtetnek, fő feladatuk a megváltozott munkaképességűek ellátásainak elbírálása, felülvizsgálata, hatósági bizonyítványok kiadása, megtérítési ügyekben eljárás. Székhelyük Kecskeméten és Baján található, de tevékenységük az egész megyére kiterjed.
Elmondta, a foglalkoztatás a komplex minősítés kiadásával kezdődik, ami tartalmaz orvosszakmai, rehabilitációs és szociális szempontokat. Ekkor meghatározzák az orvosi rehabilitáció szükségességét és a szociális szükségleteket is. Ez egyben alapja az ellátások igénybevételének is, s minősítéstől függően rehabilitációs vagy rokkantsági ellátást kaphatnak a jogosultak.
Az osztály ezen felül foglalkoztatási rehabilitációt is végez rendkívül széles eszköztárral, megkülönböztethető munkáltatói, hatósági, ügyfél részére nyújtott segítség. Munkáltatók ösztönzése támogatással, kedvezmények biztosításával, képességfeltárás tanácsadással és tréninggel, oktatás, továbbképzés és átképzés is lehetséges, ám ezek a kapott ellátás függvényében változnak, bővülnek, illetve más és más kötelezettségekkel járnak.
A rehabilitációs hatóság nyilvántartást vezet a munkaerőkínálatról, így álláskeresésben is segítenek.
Kiemelte, a munkaadók legnagyobb motivációja a rehabilitációs hozzájárulás és a foglalkoztatás költséghatékony jellege.
„A foglalkoztatási rehabilitáció csak akkor lehet sikeres, ha befogadó munkahelyeket találunk, ezek nélkül ez nem valósulhat meg." - mondta.
Ezután Virág Barnabás, a BKKM Katona József könyvtár munkatársa lépett színpadra, aki tolmácsolta az igazgató asszony jókívánságait, valamint elmondta, zenei anyagok könyvtárosaként már több programban volt lehetősége együtt dolgoznia a Bácsvakok munkatársaival és tagjaival.
A könyvtár számára mindig is fontos mozzanat volt az esélyteremtés, esélyegyenlőség biztosítása, ami megmutatkozik az épület kialakításán, mint jó megközelíthetőség, lift, vezetősávok, valamint a dokumentumok sokszínűségén, számos hangos és braille kiadvány elérhető a könyvtár polcain. Harmadik területként a programokat és szolgáltatásokat emelte ki. Otthon Könyvtár, minek keretében az érintetteknek térítésmentesen házhoz szállítják az olvasnivalót. Foglalkoztatóként is eredményesen szerepelnek, hisz a könyvtár falai között jelenleg 5 megváltozott munkaképességű dolgozik, akiket „hihetetlenül fontos építőkövekként" emlegetett. Soraikban van látássérült, mozgássérült és autisztikus tünetekkel élő személy is, akik lehetőséget kaptak arra, elmondják, mit jelent számukra a könyvtárban való munka, ezzel együtt pedig a közönség is betekintést nyerhetett, milyen sokrétű feladat könyvtárosnak lenni, s ezekből egy megváltozott munkaképességű is mennyi mindent képes ellátni. Virág Barnabás elmondta, könyvtáruk egy segítőkész, pozitív közeg, s bár bőven lehet mit javítani, a jelenlegi szemlélethez nagyban hozzásegítette őket, hogy testközelből is megtapasztalhatják nap, mint nap fogyatékossággal élő kollégáik nehézségeit, szükségleteit.
Nagyon jó tapasztalataik vannak a gyermekek számára szervezett szemléletformáló előadásokkal, valamint a Kreatív Formák Alapítványnak is segítséget nyújtanak. Bíznak abban, hogy a jövőben még szorosabbra tudják fűzni együttműködésünket, s újabb szolgáltatásokkal jelentkezhetnek.
Oroszi Dávid, a Nemzeti Szociálpolitikai Intézet Bács-Kiskun megyei koordinátora szervezet és projektbemutatással készült.
Tevékenységüket a munkaügyi szervezet mintája szerint végzik, különbség, hogy csak és kizárólag megváltozott munkaképességű személyekkel foglalkoznak. Miben nyilvánul ez meg? Ügyféltámogatás, kapcsolatépítés, ez a hálózat pedig folyamatosan bővül, hogy a fogyatékossággal élők minél hamarabb értesülhessenek arról, számukra is nyitott a munkavállalás lehetősége. Az elmúlt 5 év alatt mintegy 18.000 embert vontak be a projektbe, több mint 6000-et közülük sikerült is elhelyezni támogatással vagy akár támogatás nélkül.
Aktív eszközeikként emlegette a bértámogatást és a képzések támogatását, s jelenleg a megyében 250 szabad álláshely vár arra, hogy valaki betöltse.
Az előadások alatt többször érintésre került már az elemi rehabilitáció témaköre, így itt volt az ideje, hogy érdeklődőink részletes tájékoztatást kapjanak mibenlétéről. Ehhez pedig Ábelné Pintér Éva és Horváth Gyula párosát kértük fel, akik a Kreatív Formák Alapítványtól érkeztek hozzánk.
Éva rendhagyó összefoglalót hozott, hisz ahogy fogalmazott is, számukra sok mindent adott a rendezvénysorozat; Magyarországon körülbelül 220000 látássérült él, ami a korábbi kutatásokhoz viszonyítva egy rendkívül magas számadat, úgy véli, ennek oka a macula degeneratio rohamos terjedése, s bár ezen személyek többsége időskorú, a fiatalokat is egyre nagyobb százalékban érinti.
„Vajon nő-e ezzel arányosan a munkalehetőségek száma?" - tette fel gondolatébresztő kérdését.
Fő feladatuk, hogy elsősorban felnőtt korban látásukat vesztett embereknek segítsenek életvitelük folytatásában. Munkájuk akkor kezdődik, amikor az orvosi rehabilitáció véget ér, elérte határát, ha pedig eredményes, elindulhat a foglalkoztatási rehabilitáció. Kiemelte Csősz Erika munkatársukat, aki szociális munkásként és pszichológusként hatalmas támogatás a rehabilitációs munkálatok során, ezen kívül a papírmunkálatokból is aktívan kiveszi részét.
Kiemelte, ingyenes szolgáltatásról van szó, melynek keretében főképp a személy otthonában folyik a rehabilitáció. Munkájuk során több mint 25 településre jutottak el és közel 100 látássérültnek tudtak segíteni, volt, aki közlekedni tanult meg ismét, voltak olyan bátrak, akik házimunkálatokba kezdtek némi iránymutatással, informatikát, braille olvasást tanultak. Nincs lehetetlen, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy bár az alsó korhatár 16 év, legidősebb kliensük egy 83 éves úr.
A rendezvénysorozat alatt olyan hasznos, alapoktól felépülő kérdésekre adtak választ, mint „kik a látássérültek?", „milyen szembetegségek léteznek, ezek hogyan csoportosíthatóak?" Eloszlatták az ismert sztereotípiákat, bemutatták tevékenységi köreiket, ami természetesen most sem maradt el.
„Mit kaptunk mi"? - jött a kérdés ismét. Nagyobb rálátást, milyen munkaerőpiaci lehetőségek vannak. - Egyik szemem sír, a másik nevet. Vannak lehetőségek, de még mindig kevés. Bízom benne, hogy az ehhez hasonló rendezvények hozzájárulnak ahhoz, hogy akik megtehetik, jobban akarjanak segíteni. Pozitív tapasztalat, hogy elhivatott szakembereket ismerhettünk meg."
Pozitívumként említette még a jógyakorlatokat, amik plusz érzelmi töltetet adtak a rendezvényeknek. „Mindig az a leghitelesebb, legmegrázóbb, legtöbb élményt adó, amikor valaki a saját életéről mesél." - fejtette ki véleményét.
Volt példa rá, hogy valaki pont az előadás következtében figyelt fel az elemi rehabilitáció lehetőségeire, esetlegesen akkor hallott róla életében először.
Horváth Gyula a már korábban említett informatikai forradalom útvesztőjében segíti klienseit, nem csak oktatással, hanem az eszközök beszerzésével, tanácsadással. Hangsúlyozta, mivel az előadások alatt valóban jobb rálátásuk nyílt a munkaerőpiac elvárásaira, ezt a rehabilitációs tervek kidolgozásánál is tudják kamatoztatni.
Jilling Gábor, a Montázs Projekt fogyatékosságügyi tanácsadója szervezetét és annak munkaterületeiket mutatta be. Az ötletgazdák és munkatársaik egy olyan szolgáltatást építettek fel, amely mind felnőttek, mind gyermekek számára lehetővé teszi, hogy élvezzék a közszolgáltatások által nyújtott elemeket. Ezen kívül képzéseket indítottak, amelyekkel növelni tudták az országban dolgozó szakemberek számát, számtalan területen tartottak szemléletformáló előadásokat, nemzetközi előadások, szakcikkek fordításával pedig támogatták a szervezeteket. Ezek mintájára saját szakmai kiadványt is összeállítottak. A család és gyermekjóléti központokban létrehoztak egy tanácsadói hálózatot, lehetővé tették segédeszközök kölcsönzését, hogy csak néhányat említsünk szerteágazó tevékenységi listájukról.
Koordinációs pontjaikon a fogyatékossággal élők az élet bármely területén támogatásra lelhetnek, legyen az életmód, rehabilitációs tanácsadás, ügyintézés vagy akár a közelben elérhető szabadidős tevékenységek listája, ez pedig számtalan szervezet, egészségügyi intézmény bevonásával jöhetett csak létre. Megalakulásuk óta közel 10.000 embernek nyújtottak segítséget.
Kevésbé rendhagyó blokkunk következett, hisz úgy gondoltuk, a jógyakorlat bemutatását hiba lenne eltávolítani a programból, Mali Andrea, egyesületünk alelnökasszonya pedig örömmel vállalta a feladatot. Összegzéssel is készült: Kiskunfélegyházán, mint aktív tapasztalatgyűjtő foglalt helyet a közönség soraiban, amiket aztán Lakiteleken háziasszonyként kamatoztatott, végül pedig Kiskőrösön, Baján, s most ezen a napon tapasztalati szakértőként is kipróbálhatta magát. Látássérültként született, ennek ellenére integráltan tanult, azonban egészségi állapotának romlásával addigi munkakörét képtelen volt ellátni. Sajnálatos módon annak idején a segítő szervezetek gyermekcipőben jártak vagy nem is léteztek.
A munkaügyi központba vezetett útja, ahol hiába mutatta be végzettségeit, biztosított mindenkit arról, képes a tanulásra, mégis széttárt karok fogadták.
Segédgondozói állást vállalt, ami bár nem egy álommunka, szüksége volt a jövedelemre, hisz önállóan, egyedül élt. Diplomát szerzett és gyermeket vállalt, így egy rövid időre kilépett a munka világából, de amint lehetősége adódott rá, újra munkába állt. Ez nem tartott sokáig: drasztikus romlást követően maradványlátását is elveszítette, amit orvosi rehabilitáció követett, ám az nem a várt eredményt hozta számára.
„Hogyan tovább? Van két szakmám, amelyekkel nem fogok tudni elhelyezkedni, és ott volt az akkor már 2 éves gyermekem, akiről gondoskodnom kellett. Neki anyára volt szüksége és az életfeltételeket neki is biztosítanom kellett."
Elemi rehabilitációban és informatikai képzésben vett részt, melyek keretében rövid idő alatt elsajátította a közlekedés és a hangosprogramok fortélyait. „Úgy gondoltam, készen állok arra, hogy visszamenjek abba a munkakörbe, amiből kiestem. S ekkor jött a hidegzuhany, hogy bármennyire is álltam készen, hogy visszatérjek, nem adtak rá lehetőséget." - fogalmazott.
A foglalkoztatási rehabilitáció keretén belül lehetőségeket kerestek, s találtak, így az épp megalakuló Kreatív Formák Alapítványnál ügyfélkoordinátor szerepkört vállalt. Élete a folytonos újrakezdésekről szól, elsodródott egészen Komárom-Esztergom megyéig, gyógymasszőri képesítést szerzett, majd visszatért Kecskemétre, most pedig Baján tartózkodik, ahol a helyi mozgássérültek egyesületében lát el gyógymasszőri szolgáltatást.
Egy látássérültnek eljutni A-ból a B-be nem csupa móka és kacagás, Andrea esete pedig mindezt remekül szemlélteti: a munkahelyéhez 3 km gyaloglás és 11 forgalmas átkelő vezet.
Örül, hogy a segítő szervezetek immár a gyakorlatban is tudnak segítséget nyújtani, s hogy akik mostanság kerülnek az övéhez hasonló nehéz helyzetbe, sokkal több kapu áll nyitva előttük.
Újdonsághoz érkezett a rendezvény további szakasza: megváltozott munkaképességűeket kérdezünk arról, mit adott számukra a rendezvénysorozat.
Elsőként Györgyné Kiss Adrienn, egyesületi tagunk és munkatársunk lépett a mikrofonhoz, aki elmondta, egyesületünk munkájának gyümölcsét mindig csak néhány évvel később élvezhetjük, különösképp az akadálymentesítés és szemléletformálás területén. Ez a ma záruló program is ilyen: ugyan teljesítettük azokat a hangozatos mutatókat, melyeket vállaltunk, mégis van és lesz egy hosszabb távú hatása, hisz most megnyíltak olyan kommunikációs csatornák, amik korábban nem voltak jelen. „Ezek csaknem fontosabbak, mint azok a mutatók, amiket az elszámolás folyamatánál majd fel fogunk tudni mutatni." - mondta. Hangsúlyozta, a digitális világ körbevesz bennünket, és mivel minden rendezvényünkön jelen volt a sajtó valamely képviselője, így ők is képet kaphattak a fogyatékossággal élők világáról.
Boronkai Péter parasportoló, aki hálás azért, hogy az élet fogyatékosságot ruházott rá. A sportnak köszönhetően bejárta a világot, rengeteg barátság szövődött az életében, számtalan kapcsolatra tett szert általa.
Kiemelte Mali Andrea történetét, amelyből véleménye szerint mindannyian tudunk egy kicsit hazavinni.
Ma már sportolóként tevékenykedik, de sosem feledi, honnét indult. Szociális munkás szakot végzett, drogproblémákkal küzdő fiatalokkal foglalkozott, majd testnevelői állást vállalt és értelmi sérült fiatalok gondozásában is kivette részét.
Ez mellett szemléletformáló előadásokat is tart cégeknek, s rendkívül pozitív tapasztalatai vannak. Nagyon szereti ezt a körforgást, célja pedig, hogy visszaadja azt a sok jóságot, amit eddig kapott.
Némedi-Varga Beatrix lett a következő kérdezett, aki megragadta az előtte szóló gondolatát: hálás, hisz, ha ő nem mozgássérült, sosem találkozott volna Málta hercegével és nem lenne máltai akadémikus.
Arra a kérdésre, mit adott számára a rendezvény, úgy véli, a sorozat rendkívül alkalmas volt a tévhitek eloszlatására, napjaink aktuális kérdései kerültek fókuszba. A szakmai előadásokon túl lehetőség nyílt egy-egy helyszín sajátosságainak megismerésére. Úgy tartja, két dolog van, amit soha nem tudnak elvenni az embertől, ezek pedig a tudás és az élmények. „Egyszerre lehettünk tanulók és tanítók ezen az eseményen." Hálás szívvel gondol ezen kezdeményezésre, mert megismerhette az akadálymentesítés új formáját: magunkat akadálymentesítettük azáltal, hogy beszéltünk fogyatékosságunkról.
Mészáros Márk, egyesületünk tagja bajai rendezvénysorozatunkat hallgatta végig feszült figyelemmel. Kiemelte, olyan dolgokat is hallott, amit azelőtt soha vagy éppen hallott róla, de nem hitt benne, hogy az meg is valósulhat. Mit dolgozhatna és hogyan? Erre a kérdésre a rendezvényen kapott választ, majd a Kreatív Formák Alapítvány segítségével sikerült is elhelyezkednie. Az elemi rehabilitációnak köszönhetően pedig szó szerint új utak nyíltak meg előtte, amiket immár önerőből is képes megtenni.
Szemerédi Árpád szintén tagunk, három állomáson követte végig a rendezvény alakulását, s a legfontosabb érzés, amit szilárdan elültetett benne, hogy sose adja fel, hisz élő példákon keresztül tapasztalta, fogyatékossággal élőként is lehet munkát vállalni.
Kákonyi Emese kiemelte a Kreatív Formák Alapítvány tevékenységét, akik nélkül fogalma sem lenne, milyen érzés háztartási teendőket ellátni, még mindig elhinné, hogy látássérültként lehetetlen számítógépet kezelni. Ma már szakmát és angol nyelvet tanul.
Gál Enikő pszichológus, az Országos Szövetségnél dolgozik és a rendezvénysorozat erejéig mi is munkatársunkként köszönthetjük sorainkban. Szinte az összes állomáson részt vett, s hiába hallotta újra és újra az előadásokat, mégis tudtak számára újat mutatni, illetve sosem voltak unalmasak.
Nagy élményt jelentett számára, hogy tapasztalati szakértőként állhatott színpadra, de ugyanígy érzett a többi jógyakorlatot hallgatván.
Hubina Ádám feladata igen sokrétű mind egyesületi, mind rendezvényi körben, olyannyira, hogy a házifeladat rá is vonatkozott, így pedig saját felkonferációt követően megosztotta tapasztalatait: „Fantasztikus emberekkel ismerkedtem meg a rendezvény alatt, úgyhogy rosszul végeztem el a feladatomat, mert elsősorban köszönetet szeretnék mondani."
Bár csak Bácsalmás óta tagja csapatunknak, aktívan szerepet vállalt a szervezőmunkálatokban. Úgy véli, Hencz András vezetésével egy kiváló csapat csiszolódott össze a 8 alkalom alatt, s bár egy ilyen rendezvényen elkerülhetetlen bizonyos programelemek ismétlődése, mégsem fulladtunk önismétlésbe.
Kiemelte Hencz András és Kuthy-Kovács Katalin tevékenységét, akik nélkül a rendezvénysorozat létre sem jöhetett volna. Tiszteletét fejezte ki Ábelné Pintér Éva és Horváth Gyula rehabilitációs mentorok irányába, akik pótolhatatlan segítséget jelentenek látássérült embertársainknak. Némedi-Varga Beatrixnak megköszönte személyes történeteit, hisz nemcsak motivált, de közelebb is hozta egymáshoz a két szervezetet. A jógyakorlatot bemutató személyek nagy hatást gyakoroltak rá, hisz megmutatták, a látássérülés nem az út vége, hanem az út kezdete.
Hencz András utolsóelőtti felszólalóként összegezte tapasztalatait: külön köszönettel illette Boronkai Pétert, aki megerősítette őt hitében, miszerint a látássérülés nem tragédia, s bár nem mondhatja el magáról, hogy találkozott volna a máltai herceggel, azt igen, hogy idestova 40 éve él látássérültként, ez idő alatt pedig igyekezett példamutatóan élni, bízik benne, hogy voltak olyan emberek, akik az ő életéből is tudtak építkezni.
„Emberek közé kell mennünk ahhoz, hogy elégedettek tudjunk lenni, ne szűküljünk be, tudjunk emberekkel találkozni, beszélgetni, kezet fogni." Kiemelte, a rendezvénysorozat alatt közel 600 emberrel találkoztunk, ezen túlmenően legalább ugyanennyi személlyel beszéltünk telefonon, közülük sokan voltak, akik nem tudtak eljönni, de nagyon sokan voltak azok, akik üdvözölték kezdeményezésünket.
Köszönetét fejezte ki mindenkinek, aki eljött bármely rendezvényünkre. Zárszavában felkérte Kuthy-Kovács Katalint, foglalja össze tapasztalatát.
„Csak ismételni tudom az elhangzottakat, számomra is óriási élményt nyújtott a rendezvénysorozat." - kezdte a projekt szakmai vezetője-, „Már az elejétől fogva azért kardoskodtam, hogy úgy próbáljuk közelebb hozni az embereket, hogy felkérünk olyan célcsoport tagokat, akik munkavállalói tapasztalattal rendelkeznek."
Nem kis feladat, elvégre nem egyszerű hallgatóság elé tárni életünk, mégis úgy véli, ezzel érünk célt. Számtalan célcsoport megjelenik egy ilyen rendezvényen, akik információt akarnak, s mégha érzelmekre ható is ezen terület, így hagy igazán nyomot.
„Ugyanezt elmondhatom saját magamról is." - vallotta be -, „A rendezvénysorozat számomra is olyan értékeket fedett fel, életutakat, bátor, ambiciózus embereket, amik, és akik példaértékű szemléletűek."
Végszavában kitért az apró léptekre, hisz hiába nagy volumenű a rendezvénysorozat, ezek mégis babaléptek ahhoz, hogy elérjük a nagy közös célt. Ezek az apró cseppek biztosítják majd a változást.

Hát itt vagyunk. Vége. Ám, mint hallhattuk, a vég sok esetben valami újnak a kezdete. Megbizonyosodtunk arról, hogy az általunk megálmodott és kitaposott út egy igazán különleges utazás, s szeretnénk is ezen az ösvényen maradni.
Mi jár a fejünkben? Sok-sok újdonság, ezek megvalósításához viszont nem kevés idő és munka szükségeltetik.
Addig is maradjanak velünk és kövessék a Bácsvakok csapatának mindennapjait. Hamarosan ismét jelentkezünk, mert a munka nem áll meg...

Lázár Klaudia