Levéltári kutatás

Erdősné Onda Marica
Levéltári kutatás

Gyermekkoromban sokat álmodoztam arról, mi leszek, ha nagy leszek. Na most vagy nem ért még véget a gyermekkorom, vagy felnőttként is jó az álmodozás, mert gyakran elképzelem magam olyan szakmában, ahol őseink életét kutatom. Kár, hogy ezek nem annyira támogatott foglalkozások látássérültek számára, pedig vakon belevágnék!
A kis bevezető után ugorjunk egy nagyot térben és időben, és érkezzünk meg egy forró nyári vasárnaphoz, egy olyan naphoz, amikor az embernek egy ujját sincs kedve megmozdítani attól tartva, hogy azonnal kis izzadságpatakok fognak csordogálni domborzati térképén. Mit csinál ilyenkor egy nő? Már, mint az a fajta nő, aki sportot űz abból, hogy felidegesítse a férjét egy ilyen vasárnapon. Nos az ilyen nő először kedvesen, majd egyre emeltebb hangon - nem mintha ezzel jobb eredményt érne el - el kezd nyafogni, hogy drágám ugye most már végre nekifogunk a lomtalanításnak?
Sajnos ez van, ha a szerencsétlen, látásától megfosztott nő nem képes egyedül megválni a fölösleges dolgoktól, a férje pedig -egy olyan vérbeli boomer, akinek erős testi és lelki fájdalmat okoz bármit is kidobni, hiszen mindig azt hallotta a szüleitől, hogy jó lehet még az valamire, amikor bedobták a fiókba a parafadugót, fél pár cipőfűzőt, leszedték a szakadt ruhákról a gombokat. A különbség, amit nem lát meg, csak annyi, hogy régen kényszerűségből tényleg használták is valamire ezeket a kacatokat, ma pedig már inkább újat veszünk, és nem keresgetjük a kredencben a tíz centis drót darabokat, műanyag kupakokat és fadarabokat, hogy a tévésorozat ezermesterétől - MacGyver-től- megtanult módon egyetlen bicskával, valami hasznosat és nélkülözhetetlent készítsünk belőle.
- Na de miért éppen most? - kérdezi a férj rezignáltan, még abban reménykedve, hogy megúszhatja.
- Ha nem most, akkor mikor? - csattan a nő hangja kicsit élesebben, mint eredetileg tervezte, hiszen az elmúlt húsz évben több száz kifogást hallott már a férjétől, hogy éppen miért nem alkalmas az idő a lomtalanításra.
Na és itt jönnek a mindenki által jól ismert sablon mondatok, amik ilyenkor rendre előkerülnek, ezért át is ugorhatjuk ezt a részt! A lényeg, hogy a férfi végül nagy sóhajjal beadja a derekát, feláll, kihúz egy fiókot - valahol el kell kezdeni- az asztalra teszi és melléül - így azért nem kell nagy mértékben lemondani a tervezett ücsörgésről, zenehallgatásról. Az mégsem olyan megerőltető, hogy kihúzzuk a borítékból a benne lévőt, megnézzük az első mondatot, pl. számla, szerződés, határozat, Majd a végén a dátumot: 2004, -5, -6...
Jobb kéznél pici kupac azokkal a dolgokkal, amiket úgy vélünk, még 15-20 évig érdemes őrizgetni, hogy maradjon valami válogatandó gyűjtemény halálunk után a gyerekünk számára is. Bal kéz felől hatalmas kupac kifizetett számlákból, meghívókból, üdvözlőlapokból.
A kényszeredett olvasgatást egyszer csak megtöri egy aprócska, ám felettébb lelkes kiáltás:
- Jé, egy belépőjegy a balatongyöröki Afrika múzeumba! 400 Ft-be került a jegy. 2004. június.... A napot már nem látom, elmosódott. Egy éttermi blokk Balatonberényből: 3 dl almalé 330 Ft, 3 dl Coca-Cola 350, és egy Dreher sör 550-ért.
- 18 évvel ezelőtt? Jó isten! És még kiakadtam, hogy 750 Ft most egy sör. Ahhoz képest nem is ment fel annyira az ára. Vajon mennyit kereshettünk akkoriban, emlékszel rá?
- Nem, de itt egy folyószámla kivonat. Nézzük csak! Bér átutalás 48390Ft. Igaz másfél évvel későbbről, de iránymutatónak elfogadható. Itt van egy karácsonyi képeslap a nagymamádtól, és Egy másik Zitától. Ki a csuda az a Zita? - fordul felém a férjem, és kihallom a hangjából, hogy picit sem dereng neki a hölgy kiléte.
- A főnökasszonyod volt talán két évig.
- Basszus, hogy felejthettem el! Valahogy ősszel költözött el, szerintem abban az évben küldhette. Azóta sem volt olyan nagyszerű főnököm, mint ő. Hát ez meg? Nem fogod elhinni! 2005-2006-os tanév második félév zeneiskola, hangszerhasználati díj 2300 Ft, és egy évvel későbbi: 3250 Ft. Nem mondhatod, hogy rendetlen és szétszórt vagyok.
- Tudod mit? Inkább erre nem mondok semmit. Abban a fiókban talán még egy háborús hadifogoly is bujkál.
- Gyermekétkeztetés 2004. március 4370 Ft
- Borzalmas vagy! - nevetek már bosszankodás nélkül a férjemre.
- Tudod mit vettünk 2005. januárjában a Cora áruházban?
- Most komolyan kérdezed? Fogalmam sincs, de most már kíváncsi vagyok.
- Aprítógépet. Itt a használati útmutató meg a jótállási jegy.
- Hány éve van már szegény az elektronikai hulladékban? Lehet már öt éve is, vagy inkább nyolc?
Nevetünk és ez így megy tovább még több órán keresztül.
Megtudjuk, hogy Fonyódon is nyaraltunk, és a következő évben kaptunk kedvezményes kupont, de a rossz élmények miatt nem mentünk vissza abba a szállodába. Azért szép volt a balatoni vihart nézni, vagy inkább csak elképzelni. Mindig utána kell számolnom, mikor veszítettem el a látásomat, mi az, amit valóban láttam, és melyek azok az emlékek, amik csak képzeletemben rajzolódtak meg.
Ni csak, egy bírósági idézés - hoz vissza a férjem hangja a jelenbe.
- Az akkor volt, amikor betörtek hozzánk. Arra emlékszem, hogy a születésnapomon, de nem tudom, melyik évben. Nem akartam elhinni, hogy fényes nappal betörnek a város főterén egy lakásba. Amikor mondtátok, azt gondoltam, csak ugrattok.
- 2006-ban volt, és november 23-án 14 órára kellett mennem a bíróságra.
- Milyen klassz!
- Mi ebben a klassz?
- Olyan ez a selejtezés, mint egy levéltári kutatás. A csuda sem emlékszik már arra, hogyan éltünk és mit csináltunk akkoriban. Az ember arra emlékszik, hogy mikor ment a gyereke iskolába, mikor ballagott, mikor vett házat vagy autót, néhányan talán azt is jobban fejben tartják, hogy melyik évben törtek be a lakásukba, amit most már én sem fogok elfelejteni, de hogy 16 tekercses toalettpapírt és virslit vett 16 és félévvel ezelőtt, arra egészen biztosan nem emlékszik senki sem. Meg arra sem, hogy a havi telefonszámlája 1720Ft volt, majd egy évvel később már 2300 Ft. A Pannon GSM épp úgy a múlté, mint a Dolby KFT, ahol a tévé és internet szolgáltatás 7408 Forintba került abban az időben, ami igencsak meglepő, mert jelenleg alig több nyolcezer Ft-nél a jóval több csatorna és a korlátlan széles sávú internet előfizetés.
- Hoppá! Meg arra sem, hogy idén nagykorúvá válik a fűnyírónk.
- Nem mondod? Fűtortát az ünnepeltnek! Isten éltesse még sokáig erőben egészségben! Nem esne jól, ha újat kéne venni.
- Főleg, hogy 10900Ft-ért már nem kapnál ilyen strapabíró, jó kis elektromos kecskét. A mindenét, ez meg egy kalkuláció arról, amikor a házat csináltattuk. 20 zsák nemesvakolat, cement, föveny, kültéri gipszkarton stb. Hinnéd, hogy öt kg százas szeg is kellett?
- Hihetetlen! Mármint nem az öt kiló szeg, hanem hogy még ezt is elraktad. Mozgalmas éveink voltak akkoriban.
Bizony, és még repülőnapon is voltunk! Itt a belépőjegy. Szerinted mit vettünk a gyógyászati segédeszköz boltban 2004-ben, Luca napján?
- Nagy levegőt?
- Biztosan azt is, de valami mást is, csak nem tudom kisilabizálni ebből a papírból. Várjál csak, azt írja, hogy panasszal éltünk, mert nem lehet felhúzni...
- No, az biztos nem én voltam, mert engem könnyen fel lehet húzni!
Az tuti. Ez meg a vércukormérő lándzsája volt, azt cserélték ki.
- Ez lett volna az utolsó, ami eszembe jut. Azért, ha visszatekintünk, egészen jó kis éveink voltak akkoriban. Vajon 15 év múlva, hogy fogunk emlékezni a mostani időszakra?
- Majd meglátjuk! Akkor ezekután már nem fogod leszedni a fejem, ha néhány dolgot elrakok?
- Néhány dologért nem, de azért két évtizeddel ezelőtti közüzemiszámlákat őrizgetni garmadával, nem túl bölcs gondolat helytakarékossági szempontból. Az a csoda, hogy ennyi régi papír közé nem költözött be egy egér család.
- Most miért mondod, tulajdonképpen nagyjából öt évnyi ilyesféle anyag elfért egyetlen negyvenszer negyvenes fiókban, és persze igazi kincseket is találtunk. Az egér meg nem hülye, minek enne papírt, ha kolbászt is talál a kamrában?
- vajon mi lehet azzal a családdal, akikkel 23 évvel ezelőtt nyaraltunk. Írjunk nekik vagy legalább facebookon keressünk rájuk!
- - Jól eltelt az idő, és a kolbászról eszembe jutott, hogy éhes vagyok. Majd ebéd után megkeressük őket, és folytatjuk a levéltári kutatást is...
- - Nagyszerű! Gondoltad volna reggel, hogy ma a saját életünk emlékeit ássuk elő a rommá dőlt évek poros pillanatai alól?