ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete

Menü

Liza kutya játékszere


Mári Lajos

Liza kutya játékszere

Az én gazdim cuki pofa,
Nagyon jól van idomulva.
Mindig gügyög, ha ránézek,
Enyém vagy Te, tudom, érzem.

Füle satnya, orra görbe,
Szeme helyén, „üvegszeme".
És amikor azt leveszi,
Bájos pofim bambán nézi.

Szájából, ha szagot „fogok"
Mit tehetnék; eloldalgok.
Kettőt lépek; megsértődik.
Ilyenkor a májam hízik.

Megvárom, míg hoz valamit,
Intek Neki: Játssz egy kicsit!
Végre eldobja a lasztit,
Eszembe sincs visszahozni.

Nagy kegyesen megengedem,
Olykor póráz nélkül menjen.
Futok néha, vakkangatok,
Barátaimnak is szólok;

Ugatok, ha jön a gazdi.
Jó ember Ő, csak beszari.
Most szólok, hogy jövök máskor.
Akkor is dumálunk párszor.

Néha hátra is fordulok,
Nyelve kilóg, akkor futok.
Kifárasztom, megizzasztom.
Ezt kell tennem, azt is tudom.

Megállok; sértődőt játszom,
Menjünk haza, ma ezt várom.
Hallom a sok barát hangját;
Megizzasztottad a gazdát!

Hazaérve másik gazdi
Entyem, pentyem, mütyürkézik.
Értek én a csízióhoz.
Várom, mikor jutok szóhoz.

Rákacsintok, rányüsszentek
Jelzem, hogy a gyomrom éhes.
Újból entyem, újból pentyem,
Velőcsontot hoz kedvesen.

Túl vagyok a vacsorámon,
De még nem is vagyok álmos.
Várom; mikor kezd játszani,
Nesze itt az egyik laszti!

Jól eldobja, helyben futok.
Azt hiszi, hogy bolond vagyok.
Horkantgatok egyet - kettőt.
Azért kicsit sajnálom Őt.
Így gügyögnek és játszanak,
Így telik el majd minden nap.
Van sok fám és van sok bokrom,
Ha kell, ha nem meglocsolom.

Kerítéstől kerítésig,
Enyém minden, Ők megnézik.
Nyüsszentek; egyből pattannak,
Hol ezt hoznak, hol azt hoznak.

Mindig „tudják" mi kell nekem,
Tököm kivan, de az nincsen.
Nem értem, hogy miért nem értik?
Nyugalmat szeretnék én is!

doboz alja
oldal alja