Mese a kislányról, aki értett az állatok nyelvén

jelige: Sziszi

Tavasz vége felé járt - még ránk is ijesztett viselkedésével - egyre jobban hanyagolta a játszást, rövidebbre fogta az éjszakai kalandokat, mozgása lomhább lett. Sziszi úgy gondolta utánajár a dolognak. Pont elkészült a házifeladattal, mikor Panda az ajtó előtt várta, hogy kimehessen. Óvatosan követte Pandát, aki furcsa mód a nyuszik ólja felé vette az irányt. Sziszi meglepődve tapasztalta, hogy Panda és a nyuszik milyen vidáman üdvözlik egymást. Megjött az új lakótársunk! - dugta ki az orrát a dróthálón a legidősebb. Tíz darab ketrec volt az ólban, szép sorban, egy azonban üresen állt, mióta Húsvétkor eladtuk belőle az ott lakó nyuszipárt. A ketrecet szépen rendbe hoztuk, lemostuk és friss széna almot raktunk bele. Hát ezt vette birtokba Panda, titokban még néhány plüss játékát is ide hozta ki a házból. Minden ketrechez odament, minden nyuszi mamához és papához volt kedves szava, főleg a nyuszi gyerekeket simogatta végig, körmöcskéit behúzva, nehogy megsértse valamelyiküket. Majd bement az üres ketrecbe és rendezgetni kezdte, hogy minél kényelmesebb legyen, még a tavasszal oly jellemzően lehulló szőrcsomóit is a széna közé rakosgatta.
Kislányunk gyors léptekkel szaladt be hozzánk, a házba, és már messziről kiabálta: képzeljétek Panda kiköltözött a nyuszikhoz, azok befogadták magukhoz, és nagyon szeretik! Egymásra néztünk és kicsit furcsállottuk a dolgot, de Sziszi olyan hitelességgel mesélte a történteket, hogy muszáj volt hinni neki. Mi persze rögtön sejtettük, hogy mi lehet az oka a fészekkészítésnek. Ettől a naptól kezdve Sziszi gondoskodott arról, hogy Pandának legyen a kinti tálkájában friss enni és innivaló.

Egyik reggel hiába vártuk, hogy hazatérjen az éjszakai kirándulásáról, kezdtünk aggódni. Kislányunk felajánlotta, majd ő majd megnézi nincs-e a nyuszi ólban. Elég nagy volt az ólban a hangzavar, minden nyuszi elsőként szerette volna elmondani a nagy hírt Sziszinek, ahol Panda két kis szőrgombócot ölelt magához. Büszkén mutatta meg a kis csíkos Tigrist és tesóját, Kormost. Kislányunk elmesélte miket hallott a nyusziktól és Panda hogyan becézgette Tigrist és Kormost. Nem akartuk megbántani azzal, hogy az emberek nem érthetik az állatok nyelvét, de ő szentül hitte, hogy ezt hallotta az ólban. És ezt később be is bizonyította.

Egyik reggel, mikor a nyuszik etetésével voltam elfoglalva, keserves kiscica sírást hallottam a sarki ketrecből, Panda pedig idegesen járkált föl-le. Próbáltam a kiscicáit közelebb tenni hozzá, de elutasító volt. Arra gondoltam, ha az én kislányom ért az állatok nyelvén, akkor csak ő segíthet. Sziszi hozta a kisszékét és odaült Pandáék ketrece elé. Próbálta nyugtatgatni Pandát, mire az sírva mondta el neki, hogy elfogyott a tejecskéje és most mi lesz a kicsinyeivel?! Két hetesek voltak ekkor és más ennivaló szóba sem jöhetett. Cica hordozóba raktuk a családot, és a közeli város Állatkórházába vittük őket. Sziszi rögtön közölte a doktor bácsival, hogy ő tudja mi a baj. Igen, ilyen elő szokott fordulni - mondta és cseppet sem lepődött meg azon, hogy Sziszi megértette Panda cica panaszát. A cica anyuka kapott gyógyszert, a kicsiknek pedig addig is picike cumisüvegből adagolták a tápszert. Pár nap múlva boldogan vittük őket haza.

Sziszi azóta felnőtt és természetesen állatorvos lett belőle, de féltve őrzi titkát minden hozzáforduló gazdi előtt, ezért gondolj arra, ha az állatkádat orvoshoz kell vinned, biztosan Sziszit találod a rendelőben...