Mese magamról

Ézsiás László
MESE MAGAMRÓL!

(Találkozás a kefekötővel)
Mottó: Magamat kigúnyolom, de másoktól nem tűröm el.

Hol volt, hol nem volt, a Hangos óceánon túl a Fehérbot hegyeken innen,
volt nekem egyszer egy jó látásom. Szépen éltünk éldegéltünk ám
egyszer csak, mit ad Isten, ma sem tudom. hol és mikor én a látásomat
elveszítettem. Nagyon sokáig kerestem, de sehol meg nem leltem.
Így aztán pályáztam egy helyre, a Vakok intézetébe Pestre.
A felvételi vizsgán, mikor a foglalkozáshoz értünk, az elnök asszony
váratlanul azt kérdezte:
- Mondja iszik?
- Ó nagyon kedves, de csak egy nagyon picit.
- Nem akarom megkínálni! Csak azt kérdem, szokott-e alkoholt
fogyasztani, mert azt itt szigorúan tilos!
- Kikérem magamnak, az alkoholnak színét se látom, szagát se...
- Jól van, nyugodjon meg, beírom, hogy kefekötő.
-Tessék? Én?
- Igen maga!
- De csókolom, a kefekötő az iszik.
- Miért inna?
- Mert szomjas. Nem ismeri a mondást, hogy iszik, mint a kefekötő?
- Nálunk nem iszik! Nézze, a kefekötő az egy nagyon fontos szakma. Ha
nincsen kefénk, nem tudunk kefélni.
- Csókolom nekem már vagy három éve nincs egy kefém se.
- No látja és tud kefélni?
- Ugye nem? Bocs, de mindent azért nem szed ki belőlem.
- Nézze! Fejezzük be, föl van véve! Várja a behívót a viszont látásig!
- Köszönöm, várom, iszunk látásig.
- Bevonultam. A főápolónő megmutatta a szobát, az ágyamat, s azt
mondta, várjak, majd jönnek haza a fiúk.
- Hol vannak a fiúk?
- Dolgozni.
- Csókolom -, azt úgy kell mondani - a fiúk a bányában dolgoznak.
Az ápolónő szó nélkül sarkon fordult. Még hallottam, hogy halkan
mondja, ez is bolond. Utána megszámoltam az ágyakat, éppen 7 darab
volt. Elnevettem magam, te szent vakondok, megvakult a hét törpe?
Eszembe jutott a kis Kuka, mert (ott dolgoztam a kukásoknál,) mindig
bejött hozzám beszélgetni. Egyszer elmesélte, hogy lesték ki Hófehérkét
a fürdőszobában. Egymás vállára álltak és a hetedik pont belátott a
kisablakon, s közvetített.
- Csend legyen! - Bejött - levetette a köntöst. Nincs rajta semmi.
- Sehol?
- Sehol. - Már a kádban van, szappanoz. Most zuhanyozik - most
leguggol - most felállt...
- Nekem is!
- Nekem is!
- Nekem is!
- Nekem is! - és a hét törpe egymás hegyére, hátára esett.
Hazajött az első bányász.
- A főasszony azt kérte, vezesselek be az életbe. Meghívlak egy sörre
jó?
- Jó! Kefekötő vagy?
- Igen honnan tudod?
- Nem tudom, csak tippeltem.
- Jól tippeltél, majd totózunk. Kapaszkodj belém, indulunk!
S mentünk, mint a rakéta. Mondtam is magamban, ha ez a fiú látna,
fénysebességgel szállnánk. Így azonban csak hangsebességgel
mentünk...neki egy nagy fának. Kefekötő megpaskolta és azt mondta:
- Hányszor mondjam még, hogy rossz helyen állsz?
Ez is bolond - gondoltam - na jól van, két bolond egy pár.
A harmadik korsónál megszólalt a fiú:
- Béla vagyok.
- Béla?
- Béla.
- És vak?
- És vak...
- Vak Béla, mint a király?
- Igen, de én nem vagyok király. Tudod ki a király nálunk?
- Nem én.
- Hát a félszemű, még ezt sem tudod?
- Téged hogy hívnak?
- Kádár Jánosnak.

- Micsoda?
- Úgy, mint ott fent?
- Igen, én vagyok az MSZMP KB első titkára.
- Hú az anyád! Tényleg te vagy! Megismerem a hangodat. Hogy kerülsz
ide?
- Meghívtál egy sörre.
- Ez igaz, de te fizetsz, mert neked több pízed van. A szemeddel mi lett,
kilopták?
- Mi bajod van?
- Semmi --- ha kilopjátok a nép szemét, akkor egymásét is.
- Kire gondolsz Béla?
- Ne mondjunk neveket, változások lesznek, és lesz, aki ott is sokra fogja
vinni.
- Honnan tudod te ezt?
- Onnan, hogy látó vagyok.
- Most beszéltük meg, hogy vak Béla vagy.
- Jövőbe látó, te bibas!
- Cigány vagy?
- Nem, csak van bennem egy kis vonó.
- Lenyelted?
- Jani, ne hülyéskedj, értsd meg, hogy vége lesz.
- Minek lesz vége Béla?
- Hát a cicializmusnak.
- Moszkvában is?
- Igen, Moszkvában is!
- Akkor jó, mert már úgyis untam azt a sok nyalást.
- Beszéljünk másról.
- Milyen a vak élet Béla?
- Húzós Jani, de ki lehet bírni.
- Nőt lehet szerezni?
- Persze hogy lehet, nekem egyik nap majdnem sikerült. Képzeld el Jani,
mentem a villamoshoz és egy gyönyörű nő segített.
- Honnan tudod, hogy gyönyörű volt?
- Jani tanuld meg, hogy amelyik nő gyönyörű, azt még a vak is látja.
Képzeld a villamos végénél azt kérdezte a gyönyörű:
- Hol jó magának, hátul vagy elöl?
- Ezt kérdezte?

- Ezt Jani.
- Mariska sose kérdezte tőlem.
- Hagyjad most Mariskát! Na és mit mondtál Béla?
- Dadogtam Jani, hogy hát, hát, hát, de elöl szoktam.
- Jobb is ott elöl magának, a vezető mögött - mondta ő.
- Ez egy okos nő volt Béla.
- Jani tudod, hogy a nők beléd látnak?
- Tudom Béla.
- Képzeld el, segített egy nő, én fogtam a karját, mert tudod, nekünk így
a legjobb. Azon gondolkoztam, vajon hogy nézhet ki ez a hölgy, mikor
váratlanul megszólalt.
- Mondja kutyával még nem próbálta?
- Eszembe se jutott, csókolom.
- Pedig azt mondják, hogy kutyával jó.
- Az az ő dolguk - csókolom.
- Mondd Béla, mi kell még a vaknak?
- Ész Jani!
- Neked van és nekem is van.
- Honnan tudod, hogy neked is van?
- Elmondom mi történt a minap. Bementem a boltomba és megálltam.
Szokás szerint rátámaszkodtam a fehér botra, és vártam a soromra.
Hallom, hogy egy kis srác vicceket mesél. Éppen azt kérdezte:
- Tudjátok - e minek megy a vak az erdőbe?
- Te Jani, olyan csend lett, hogy hallottam, hogy mindenki rám néz. Na
mondom, pont jókor jöttem én is ide. Úgy látszik a választ csak én
ismerem. A gyerek felé néztem, s mondom: fának.
A kissrác rám néz, s azt kérdi:
- Te tudod?
- Én ne tudnám öcsi. Nem kell ahhoz erdő, igaz Jani?
Hallom, hogy az anyja húzza ki a gyereket a boltból, s mondja neki:
Te hülye, pont egy vaktól kérdezted meg.
- A bácsi nem lát?" Akkor azért tudta a választ!
Másnap reggel, mikor felébredtem, hallom, hogy a szobában valaki kefél.
- Te Béla, te kefélsz?
- Én Jani, az este belementünk a sárba.
- Hogy jöttünk haza te vak Béla?
- Hát úgy Jani, hogy én jól ismerem ezt az utat.

- Látod milyen az élet?
- Te ezt az utat ismered jól, én pedig a szocializmus útját!
- Látod milyen az élet?
- Te ezt az utat ismered jól, én pedig a szocializmus útját!