Mosolykirálynő 2.

Jelige:Mosolykirálynő2
Liza a csodatévő

Egyszer volt, hol nem volt, valahol a Vértes hegységben a zöldülő dombok között, a kőbánya közelében, volt egy házikó. Ezt a házikót úgy hívták, hogy Fecskepalota. Hogy miért hívták Fecskepalotának? Sok furcsa történetet hallottam már erről, de valójában azért nevezték el így, mert amikor e házikót az emberek szorgalmasan építették, néhány fecske is úgy gondolta, hogy ők is ezen a helyen építenek fészket maguknak. Azóta is sok fecskének és pihenni vágyó embernek, gyereknek ad otthont ez a házikó.
Történetünk egy kislányról szól, aki síelés közben súlyos balesetet szenvedett. Kórházba került, ahol több műtéten is át kellett esnie. Az orvosok mindent megtettek, hogy meggyógyítsák. A kislány sokat pihent és egy idő után napról napra erősebb lett. A testét sikerült meggyógyítani, de mégis kedvetlen és szomorú volt. Szülei naponta meglátogatták és igyekeztek mindenben a kedvében járni. De, amikor kérdeztek Tőle valamit, mégis röviden és kedvetlenül válaszolt.
Miután hazajött a kórházból, szülei továbbra is megtettek mindent, hogy kislányuk visszanyerje a vidámságát. Sajnos nem sok változás történt.
Azonban egy csodás tavaszi reggelen amikor az Édesanyja megpillantott az eresz alatt egy fecskepárt, odaszólt kislányához:
--Nézd, milyen szorgalmasan építik a fészket ezek a kedves madarak!
Ekkor a kislány kinézett az ablakon és elmosolyodott. Hosszú idő után ez volt az első felhőtlen mosoly a kislány arcán. Ezt látva Édesanyja nagyon megörült és magához ölelte. Hosszú percekig álltak így az ablak előtt és figyelték a szorgos madarakat. Édesanya izgatottan várta az estét, hogy elmesélhesse a jó hírt Édesapának. Aznap este miután a kislányt elaltatta Édesanyja, a szülők sokáig beszélgettek arról, hogyan lehetne még több mosolyt és nevetést csalni kislányuk arcára.
Másnap reggel Édesapa bement a kislányhoz és leült az ágy mellé. Szelíden megsimogatta kislánya haját és azt mondta:
--Jó reggelt! Mit szólnál hozzá, ha a jövő héten elmennénk kirándulni valahova? Tudom, hogy szereted a természetet.
--Jó reggelt Édesapám! Az bizony jó lenne! -mondta a kislány.
--Találtam egy helyet, ahol túrázhatunk, lovagolhatunk, megnézhetünk egy bányát, a fürdő is közel van, a kert tele játékokkal és sporteszközökkel. Találkozhatsz gyerekekkel is, hátha új barátokra lelsz. Mit gondolsz, elmenjünk oda? -kérdezte Édesapa.
--Szeretnék elmenni arra a csodás helyre! -mondta a kislány miután felült és átölelte Édesapját.
Azon a hétvégén szorgalmasan olvasta a lovakról szóló könyveket, és izgatottan várta a következő hetet.
Eljött a hétfő reggel, a család bepakolta a csomagokat és elindult a Vértes hegységhez. Miután megérkeztek, az autóból kiszállva a kislány körülnézett és azt mondta:
--Édesapám, ez sokkal szebb, mint ahogy leírtad. A kert tele van növényekkel, az eresz pedig fecskékkel! A kislány arcán ekkor másodszor lehetett felhőtlen mosolyt látni.
--Ezért hívják ezt a csodás helyet Fecskepalotának! -mondta Édesapa.

Vacsora előtt sétakocsikázni vitték a vendégeket, majd visszaérkezve a kislány megsimogatta a két lovat, amely a kocsit húzta.
--Képzeld kislányom, holnap találkozhatsz egy pónival és fel is ülhetsz a hátára! -mondta Édesapa.
-Hurrá! -mondta a kislány lelkesen. Aznap este a nap eseményeitől kimerülten hamar elaludt.
Másnap reggel az udvaron csendesen játszott néhány gyerekkel, de valójában már várta az esti találkozást a pónival. Délelőtt a szülőkkel meglátogatták a közeli Bauxit bánya Múzeumot és a
közeli Geológiai Parkot, majd végre elérkezett a várva várt találkozás a pónival.
A kislány odasietett a pónihoz, mert elsőként szerette volna meglovagolni. Bátran megsimogatta majd Édesapja segítségével felült a hátára. Közben beszélgetett a lovásszal.
--Hogy hívják ezt az aranyos fehér lovacskát? -kérdezte a kislány.
--Lizának hívják-mondta a lovász.
A kis póni szorgalmasan rótta a köröket, eközben a kislány sorra tette fel a kérdéseket.
--Hány éves, mit eszik, kik a szülei, milyen gyakran ülnek a hátára ?...A lovász igyekezett minden kérdésre felelni. A szülők csodálkozva figyelték ahogy lovagol és társalog a kislányuk.
A lovaglás végén ismét megsimogatta Lizát, majd elbúcsúzott tőle.
Egész este csak Lizáról mesélt a terápiás póniról, akit nagyon a szívébe zárt. A szülők megígérték, hogy amíg itt vannak, minden nap elmennek a lovardába. Ezután a kislány békésen hajtotta álomra fejét.
Harmadnap reggel a gyerekekkel játék közben Lizáról beszélgetett.
Később a többi vendéggel együtt elmentek a strandfürdőbe.
Egész nap a vízben játszott szüleivel. Este újra találkozott Lizával, és boldogan simogatta miközben beszélt hozzá.
Sajnos hamar eltelt ez a néhány nap, de a kislányt mintha kicserélték volna. Visszatért a vidámsága, sokat beszélt és új barátokat is szerzett. Szülei látva a hatalmas pozitív változást, amit főleg Lizának köszönhetnek, beíratták kislányukat a lovardába.
Igaz volt? Mese volt? Járj utána Gánton, a Fecskepalotában!