Nudizom

Dr. Orlicki Jánosné

Nudizom

Tombol a nyár, perzsel a napsugár,
mikor vessem le a ruhám, ha nem most, mikor itt a nyár?
Vágyom már a napra, a ruhám csak egy tanga,
az is lehet - nudizom is még ma!

A Balaton vize simogat majd engem,
a parton a fűre napozni kifekszem.
Anyaszült meztelen a napot élvezem,
hófehér testemet barnára süttetem.

Nincsenek itt nemek, mindenki egyforma,
jólesik nekem is ez a passzív torna.
A gátlásimat levetem most én is,
pucér minden ember, hát akkor most ... én is.

A ruha teszi az embert!?

Fenn kék az ég, zöld idelenn,
kék a nadrág rajtam, az ingem zöld, fel nem vehetem!
Nem illik egymáshoz - így mondja a nejem -
bármilyen inget felvehetsz hozzá, csak a zöldet nem!
Szerencsétlen pára!
Így mentél a múltkor el a kávéházba?
Mentél volna inkább ingbe, bridzs nadrágba!
Téged figyelt mindenki, van neked eszed?
Tudod kit aláztál meg? Hát a feleséged!
Mennyi ruha vállfára akasztva,
van a szekrényedben ing is garmadába!
Jó bohócot faragtál, nem néztél tükörbe?
Az is lehet, hogy a tükör volt görbe,
s rád hagyta, menj csak, menj - ki leszel röhögve!
Édes feleségem, állj meg itt egy szóra,
a természet színe a kék meg a zöld, mondom neked újra!
Mi a gondod azzal, az ingem zöld, a nadrágom meg kék?
Talán nem tetszem neked így, nem vagyok elég szép?
Üti a két szín egymást, ez így együtt rémes!
Vedd fel azt az inget, minek színe krémes!
Na látod, ez mindjárt más, így vagy úriember,
a főpincér is meghajol, meglásd, s így jársz sikerrel!

Holle anyó párnája

Holle anyó megérkezett, havat hozott, szép fehéret.
Párnájában tartogatta, földre szállt és mind szétszórta.

Hópihéi szálltak messze, jutott égre és a földre,

Gyermekeknek örömére, felnőtteknek is kedvére.

Jaj, de vissza hogyan menjen, párna nélkül mit is tegyen?
Megkérte a hóhányókat, lapátolják össze holnap.

Nem is maradt itt sokáig, csak éppen egy-két óráig.
Visszavitte a felhőkbe, csak párnáit szellőztette.

Holle anyó fenn az égen, csillagoknak mezejében,
Holdsugárnak selymes ágyán, alszik hófehér párnáján.