Rendelő

jelige: Watain

- K: Mi ez Otilkám? Pisi?
- O: De doktor úr...! Ne bolondozzon velem... Miért adnék én magának pisit?! Az a szokásos teája!
- K: Akkor mondja már meg Otilkám miért van műanyagpohárban, felcímkézve, olyan felirattal, hogy „özvegy Vecsernyés Károlyné"?
- O: Doktor úr, a macis bögréjében van a teája, ahogy mindig.
- K: Otilkám, a bögrém ott van maga előtt a kémcsövek mellett...
- O: Ó, jaj, ez azt jelenti, hogy...
- K: Hát Otilkám, elég valószínű, hogy a hugyos Jóska tea-mintákat vitt magával, a vizelet meg itt maradt nekünk emlékbe...
- O: Ne hívja hugyos Jóskának..., nem szereti... ő laboros Jóska.
- K: Attól még Vecsernyés néninek olyan magas lesz a csersav-szintje, hogy megmarja a leletet... Hildácska azt fogja hinni, hogy megmérgezte valaki...
- O: Hildácska... Hildácska... - őt kéne már megmérgezni...
- K: Mondott valamit Otilkám? Na, mindegy is, a baj megtörtént. Ki hívja fel Hildácskát maga, vagy én?
- O: Doktor úr, hát szerintem hívja fel maga! Olyan jól szótért vele! És Hildácska is kedveli magát!
- K: Na, jól van, akkor felhívom. Mi a labor száma?
- O: Ott van maga előtt a telefonon, 2-es mellék a Hildácska.
- K: Megvan..., kicseng... jó reggelt kív... mindig beugrok ennek a hülye automatának... Otilkám, most kell a melléket beütni?
- O: Igen!
- K: Kettes... kicseng... jó reggelt Hildácskám a Kaszás vagyok... Nem nem telefonbetyárkodom Hildácska, nem úgy vagyok a kaszás, Kaszás Géza volnék a háziorvos! Semmi... nem... semmi baj... persze... én kérek elnézést...! Az ügyben hívom a Hildácskát, hogy a hugyos Jóska rossz mintákat vitt el reggel magukhoz és... nem szereti ha így hívják? Laboros Jóska, rendben. Szóval a hugyőőlaboros Jóska. Igen. Hát..., tea... Nem, tudom... Nem Hildácska, a múltkori eset ketchuppal és vérmintával történt, az teljesen más volt! Nem..., nem igaz... garantálom, hogy rendelőnkben professzionális ellátás folyik, Otilkám, hát rám borult a pisi, beleakadt a telefonzsinór a pohárba! Miért nem vitte még el innen! Hildácska...? Hildácska...? Letette...
- K: Hjaj Otilkám... Mind meghalunk... Mi lesz így velünk? Hildácska mindezek után biztosan bepanaszol minket a kamaránál...
- O: Engem ugyan biztosan nem doktor úr!
- K: Miért mondja ezt Otilkám, hiszen maga keverte össze a mintákat?
- O: De maga hívta fel a Hildácskát!
- K: Otilkám maga nagyon ravasz. De azt tudja, hogy ha engem kicsapnak a kamarából, magának nem lesz munkaadója!?
- O: A hugyos Jóskának nagyon kifelé áll már a szekérrúd a laborban, Hildácska biztosan felvenne az ő helyére!
- K: Nem azt mondta, hogy nem szereti ha így hívják?
- O: Érdekel is az engem doktor úr...
- K: Na, Otilkám, kezd ez a beszélgetés nagyon gyászossá válni, reménykedjünk a legjobbakban!
- O: Ahogy parancsolja doktor úr!
- K: Otilkám, mi a virágbolt telefonszáma?
- O: Minek az magának?
- K: Kiengesztelem Hildácskát!
- O: Persze engem nem engesztelt ki már vagy harminc éve...
- K: Hogy mondja Otilkám?
- O: Semmi doktor úr, diktálom a számot!
- K: Kicseng... Jó napot kívánok, a Kaszás vagyok... Nem..., nem..., nem telefon betyárkodom, Kaszás Géza a háziorvos! Nem..., semmi baj! Szeretnék rendelni egy csokrot kiszállítással! Igen..., Igen... Ötven szál fehér rózsa lenne, Dr. Hidas Hilda számára a laborba. Igen... Hogy mit írjanak a szalagra? Nem tudom.., írják rá, hogy a Kaszástól, tudni, fogja, hogy tőlem van. Értem... Igen ötven szálat... Hogy mennyibe kerül...?! És ha csak öt szálat kérnék...? Jó..., akkor legyen öt szál! Köszönöm! Viszhall!

Otilkám, lassan nem kifizetődő gavallérnak lenni!
Na, de nem baj, ha ez az ára a kamarai tagságnak, akkor én mindent megtettem!
- O: Így igaz doktor úr!
- K: No, akkor térjünk vissza a feladatainkhoz! Otilkám, rám borult a pisi amit maga teának szánt nekem, mert nem vitte el az asztalomról.
- O: Most mire céloz doktor úr?
- K: Arra, hogy most én felállok a székből és hazamegyek átöltözni!
- O: De doktor úr, kint várnak Önre a betegek!
- K: Így fogadjam őket? Sárga foltos nadrágban és köpenyben? Egérszagúan?
- O: Nem randevúra jönnek, csak vizsgálatra!
- K: De hát mi lesz a jó híremmel? Mi lesz ha elterjed rólam, hogy egérszagom van?
- O: Doktor úr, a maga jó hírén már akkor csorba esett, amikor múlt kedden úgy jött be dolgozni, mintha a boroshordó mélyéről mászott volna elő...
- K: De, Otilkám, már elmondtam, hogy a kopaszodásom egyre nagyobb méreteket ölt, ezért hajszeszt kellett váltanom. Nem tehetek róla, hogy olyan erős alkoholszaga van...
- O: Doktor úr, tekintettel arra, hogy még mindig nem serkent ki a haja, ellenben a levegő császárkörte-koncentrációja kritikus határokat ér el, úgy fogalmaznék, hogy egyrészről, maga igen fess haj nélkül is, továbbá senki nem fogja észrevenni, hogy egérszaga van! Javaslom, igya meg a teáját és kezdjük meg a rendelést!
- K: Otilkám, maga megeszi a lelkemet... Különben is, a teám már a laborban van...
- O: Készítek magának egy frisset, addig hívjon be egy beteget!
- K: Rendben, ha már Vecsernyés néni mintája rajtam landolt, úgy ildomos, hogy őt hívom be elsőnek...
Vecsernyés néni! Tessék bejönni!
- V: Csókolom drága Kaszás doktor úr!
- K: Parancsoljon Vecsernyés néni! Otilka most főzött egy teát, kérem, igya meg!
- V: Köszönöm de...
- K: Orvosi utasítás Vecsernyés néni, igya meg! Majd azt követően az egész kannát ki kell innia, addig nem engedem el a rendelőből!
- V: de hát, mi ez a badarság drága...
- K: Igya meg!
- V: Rendben, rendben... már iszom is... és most itt ülünk csendben, amíg el nem fogy az összes tea?
- K: Így van!
...
- V: Drága Kaszás doktor úr, kérem, én nem akarom megbántani, de miért van itt ilyen egérszag?
- K: Igya meg a teát! Itt van a második bögre!
- V: Magával meg mi történt, tiszta sárga a köp...
- K: Harmadik bögre!
- V: Ha még egy kortyot ad, esküszöm...
- K: Negyedik bögre, kiürült a kanna! Hajtsa le gyorsan!
- V: Most már elárulja mi végre itatott meg velem egy kanna teát?
- K: Most várunk.
- V: Mire? Ne várakozzunk túl soká' drága Kaszás doktor úr, mert ki kellene mennem a mosdóba, elkezdett hatni ez a rengeteg tea.
- K: Erre. Itt egy pohár Vecsernyés néni, fogja meg, menjen ki vele a mosdóba és hozzon mintát!
- V: Hiszen ma reggel hoztam...
- K: Gyorsan-gyorsan!
- O: Mit csinál doktor úr?
- K: Otilkám, hát nem látja? Kiköszörülöm a csorbát, helyrehozom a hibákat! Hildácska még ma friss mintákat fog kapni és talán a kamarából se penderítenek ki!
- O: Doktor úr..., ugye tudja, hogy nem a kannában főzzük a teát már vagy húsz éve...
- K: Micsoda? Akkor mi volt benne?
- O: A hashajtó-folyadékot szoktuk benne előmelegíteni a vastagbéltükrözéshez.
- K: Hm. Akkor nincs mit tenni. Otilkám! Készüljünk elő vastagbéltükrözéshez!
- O: Ahogy parancsolja doktor úr!