Rendhagyó fehérbot nap Kecskeméten

Október a látás hónapja, október 15. pedig a fehérbot nemzetközi napja, mely számtalan megmozdulást, rendezvényt vonz maga köré. Nem volt ez másképp Kecskeméten sem, ahol a Bács-Kiskun megyei egyesület a Katona József Könyvtárba invitálta látássérült tagjait és kísérőiket.

A jelenlegi vírushelyzet igen rendhagyóvá tette az eseményt, hisz mindenhol maszkos emberek szorgoskodtak, minden belépésnél lázmérés és kézfertőtlenítés volt a belépni szándékozók jussa, ám, ha valamire, a rendezvény színvonalára ez cseppet sem volt kihatással. Évek óta Sirkó László művész úr és a Katona József Színház Mini Társulata nyitja meg a műsorfolyamot, ám most ők is változtatásokat eszközöltek a szokásoshoz képest: látássérült szerzők műveiből válogattak, s szavalták el nagy átéléssel. Hangaláfestést kapott több Rózsa Dezső, Szauer Gertrúd, Pis Mátyásné, Sztakó Krisztina mű és még jó néhány előadó verse, akik mind gyönyörű, szívhez szóló verseket vetettek képernyőre vagy épp papírra, csokorba szedve pedig egy igazán kerek, színvonalas egyveleget alkottak.

A társulat műsorát aztán köszöntők, beszédek és köszönetnyilvánítások hada követte mindazoknak, akik valamilyen formában hozzájárultak az egyesület sikeres működéséhez. Hencz András elnök úr nyitóbeszédében a köszöntésen túl mesélt a fehérbot történetéről és végigkalauzolta a hallgatóságot a látássérültek életének rögös útján, melyet a meghívón található szintén újdonságként csengő és megosztó Adolf Raczka idézet hűen szemléltetett:

„ Amíg tragédiának tekintjük fogyatékosságunkat, addig sajnálni fognak minket.

Amíg szégyelljük magunkat, addig haszontalannak tekintik majd az életünket.

Amíg hallgatunk, addig mások mondják majd meg nekünk, hogy mit tegyünk."

A következő műsorszámban aztán kicsit vidámabb vizekre evezett a rendezvény, ugyanis a Pótszék Társulat érkezett, hogy mosolyt csaljon az arcokra. Elsőként Nyitrai Brigitta, a társulat vezetője lépett pódiumra és egy Máté Péter dalt szólaltatott meg kellemes baritonján, majd átadta a mikrofont Gulyás Lászlónak, aki repülésre invitálta a közönséget Ballai Anna Mária „Sárkánnyal a magasban" c. írása nyomán, melyben különböző érzelmek szemszögéből festette le, látássérültként mégis milyen érzés sárkányrepülőzni.

László Ferenc zárta az előadást, aki jó néhány vicces történetet adott elő, szívből megnevettetve a jelenlévőket, s olvasóink gyakorta vonogathatták is szemöldöküket, hisz néhány történet már ismerősnek hathat újságunk hasábjairól.

A Bács-Kiskun megyei Egyesület fennállásának 50. évfordulóján emlékplakettet alapított „Z. Kovács Bertalan emlékplakett" néven, melyet minden évben Fehérbot napi ünnepségén ad át olyan személynek vagy személyeknek, akik munkásságukkal sokat segítettek a térség látássérültjeinek. Ebben az évben Sztakó Krisztina, a VV szerkesztője, országos elnökségi tag részesült eme megtiszteltetésben, kinek nevéhez olyan intézkedések köthetők, mint a Bács-Kiskun megyei Egyesület akkreditációja, melynek hozadékaként azóta is folyamatosan 3 megváltozott munkaképességű személy dolgozhat az egyesületben, a közúthálózat akadálymentesítése, jelzőlámpák meghangosítása, elnöksége alatt jogsegélyszolgálatot működtetett, szorgalmazta, hogy a közintézmények segítséget nyújtsanak a fogyatékossággal élőknek ügyes-bajos dolgaik intézésében és még számtalan, a látássérültek lehetőségeit kiszélesítő kezdeményezés.

A szórakoztatást ezután sem cserélték le, csupán megtoldották a népzene előtti tisztelettel. Kéttagú, fiatalokból álló zenekar lépett a színpadra, hogy magyar és erdélyi muzsikák szólamaival repítsen minket a hagyományok földjére. Tárogató, hegedű és énekszó harsant a teremben a Zegernye Zenekarnak köszönhetően.

Az ünnepséget végül, de semmiképp sem utolsó sorban Fekete Attila partyzenész zárta, aki szép, melodikus dallamokkal szólította meg a nagyérdeműt.

Búcsúzóul Hencz András elnök ajándékcsomagokkal kedveskedett az egyesület területfelelőseinek, akik továbbra is töretlen lelkesedéssel és hivatástudattal teszik munkájukat. S bár a könyvtár ajtajai bezáródtak a távozó tömeg mögött, mindenkire várt még az ünnepi ebéd, amit a közeli Református Kollégium konyháján fogyaszthattak el.

Köszönjük mindazoknak, akik ezekben a nehéz időkben is eljöttek és jelenlétükkel megtisztelték rendezvényünket. Jövőre ismét találkozunk!

Kép: Hencz András virágcsokor kíséretében átadja az emlékplakettet Sztakó Krisztinának. András sötét öltönyben, Krisztina világos kosztümben. Mindketten mosolyognak.

Lázár Klaudia az egyesület munkatársa
Vakok Világa, 2020. október