Tavirózsa2

Jelige: tavirózsa2
Az égből pottyant anyós

Volt nekem egy barátnőm, még a hatvanas években. Mindent megbeszéltünk, nem volt egymás előtt semmi titkunk.
Én Pesten jártam iskolában, ő pedig vidéken lakott. Közvetlen szomszédságban, az én szüleimmel.
A nyári szüneteket otthon töltöttem, illetve minden szünidőt, így ismerkedtem össze a barátnőmmel. Az ő édesapja juhász volt, az én apám szőlészetben dolgozott, mint borász. Egy alkalommal, mikor otthon voltam nyári szüneten a barátnőm, mikor megtudta, hogy otthon vagyok, azonnal átjött hozzám sírva fakadt, nem tudtam elképzelni, hogy örömében, vagy bánatában sír. Megkérdeztem tőle:
-Mi történt veled, Klára?
Ő könnyek között közölte velem:
-Képzeld el, édesapám elköltözött, édesapám mostohát hozott a házhoz.
Megkérdeztem tőle, hogy:
-Ez olyan nagy baj? Majd összebarátkozol a mostoháddal és minden rendbe jön.
-Én is így képzeltem - mondta Klára - de sajnos nem így van. Tudod, van nekem egy udvarlóm, azt hiszem Te is ismered, a Halász Pista, de úgy vettem észre, hogy a mostohám nem veszi jó néven, hogy udvarolnak nekem. Ezért állandóan veszekszünk, és úgy döntöttem, ha befejezem a nyolcadikat, elköltözöm és dolgozni fogok.
-Ez egészen okos ötlet, - mondtam Klárának - de ahhoz pénz is kell, hogy valahol befogadjanak, mint albérlő, esetleg, mint ágyrajáró.
-Majd kérek édesanyámtól, remélem belátja majd, hogy ez a legjobb nekem és a családnak.
Ebbe megállapodtunk, nekem vissza kellett mennem az iskolába és nagyon meglepődtem, mikor kaptam egy levelet Kláritól, hogy képzeld el, találtam munkahelyet és addig, amíg találok egy albérletet a nagybátyámhoz költözöm. Csak annyit válaszoltam neki, ha hazamegyek, mindent megbeszélünk. De mikor hazamentem Klári már nem volt otthon. Kérdeztem az édesanyját, hol van Klári, aki közölte velem, hogy elköltözött, mert talált egy munkát január másodikán kell neki kezdeni, addig a nagybátyjánál lakik, amíg nem talál albérletet. A kérdésemre, hogy hol fog dolgozni, azt mondta, hogy Debrecenben talált egy segédmunkási állás, de többet ő sem tudott mondani.
Mikor ismét kaptam Kláritól levelet, nem tudtam sírjak-e vagy nevessek, miközben olvastam. Képzeld el - írta ő - a nagybátyám december harminc egyedikén kirakott az utcára, elképzelésem sem volt, hogy merre mehetnék, mindössze 17 forinttal a zsebemben. Úgy döntöttem, elmegyek a vasútállomásra, beegyek a váróterembe és az első vonattal elindulok Debrecenbe. Gondolkodtam, hogy oldjam meg, hogy a munkahelyemet is elfoglaljam és valahol lakni is tudjak. Elmentem a sintértelepre, ott azt hitték ellenőr vagyok, mivel motoros bőrkabát volt rajtam és aktatáska a kezemben. Olyan kedvesen fogadtak, mintha családtag lettem volna, étellel, itallal kínáltak, kénytelen voltam közölni velük, hogy én nem vagyok ellenőr, csak a segítségükre lenne szükségem. Elmeséltem nekik milyen helyzetben vagyok. Ők ajánlották, hogy menjek a Vakok Szövetségébe, hátha találok valakit, aki befogadna. Bár kétségeim voltam, hogy január elsején találok- e ott valakit, szerencsém volt, mert éppen benn volt a titkár. Elmondtam neki a problémám, ő azt mondta, ha tud segít, ha valaki bejön a szövetségbe, megpróbál érdeklődni, hátha valaki befogadna. Nem kellett sokat várnom, bejött egy idős bácsi, a titkár rögtön elmondta neki mi a kérésem, tudna - e segíteni? Azt mondta hazamegy, megbeszéli a feleségével. Mivel a fia katona, az ágy üres, hátha 1-2 hónapig ki tudnak segíteni. Így végülis megoldódott a lakásproblémám, idő közben, váratlanul megérkezett a katonafiú, mert korábban leszerelt. Én ott feküdtem az ágyában, nagyon meglepődött, hogy mit keres egy nő az ő ágyában. Meglepetésében így szólt az édesanyjához.
-Édesanyám, mindenre gondoltam, de erre végképp nem, hogy mire hazajövök, feleséget is talál nekem.
Szegény anyja azt se tudta mit válaszoljon, de föltette a kérdést a fia.
-Akkor én most hová feküdjek?
Elképzelheted milyen borzalmasan éreztem magam? - írta ő - de a fiú megoldotta a problémát. Sebaj édesanyám, odafekszem az öcsém mellé, hadd pihenjem a feleségnek való az ágyamban. - Majd holnap jobban megnézem magamnak.
-Nem tanácsolom édes fiam, nem hiszem, hogy jó feleség lenne belőle, mert biztos, hogy csak zsíros kenyeret tud főzni, meg teát.
- Kipróbálta már édesanyám, hogy valójában nem tud semmit?
- Kisfiam, tán elment az eszed a katonaságnál. Csak nem képzeled, hogy rábíztam volna bármit is?
- Akkor honnan tudja, hogy semmit nem tud.
- Ismerem én az ilyen fajtát...
- Mért, milyen fajta?
- Olyan városiasnak nézem, fiam.
Én úgy hallgattam, mint a sülthal, alig kaptam levegőt a paplan alatt. Borzasztóan éreztem magam.
Másnap, miután hazamentem a munkából, egyedül volt a fiú otthon. köszöntem, ő is üdvözölt.
majd megkérdezte, hogy hívnak?
-Klári.
Ő pedig József. Néztünk egymásra, vártuk melyikünk szólal meg először. Végülis ő volt.
-Figyelj ide Klára, nekem sok gondom van itt a szüleimnél, mi a véleményed, ha feleségül vennélek, hozzám jönnél?
Azt se tudtam hirtelen, hogy egyáltalán ki vagyok, úgy meglepődtem.
-De hisz nem is ismerjük egymást?
-Majd megismerjük egymást, lesz rá idő.
Egy hónapon belül házasságot kötöttünk, az én már akkor anyósom olyan finom paprikáskrumpli lakodalmi vacsorát csinált, hogy nem győztem kidobálni belőle a fekélyt. Azt mondta, azzal is több. Másnap elvitt a piacra, krumplit akart venni, de 10 filléren annyit alkudozott én szégyenletemben elkezdtem bujkálni, észre sem vettem, hogy döntöm, borítom az árusok áruját. Hol egy tök vagy egy uborka nem kevésbé tojások ömlöttek a nyakamba, a végén már úgy néztem ki, mintha piskótát akarnának belőlem csinálni, mert mindenütt folyt le rólam a tojás. Az én anyósom meg üvöltött, hogy ekkora barom is csak az ő fia lehet, hogy egy ilyen hülye, ostobát vett feleségül, mint amilyen ez a szerencsétlen. Persze én annyira szégyelltem magam, főleg, amikor elmesélte a fiának, ő pedig csak annyit mondott: Én megértem a feleségemet, ő biztos nincs hozzászokva a tízfilléres alkudozáshoz. megígérem édesanyámnak, milyest tudunk elköltözünk, hogy béke legyen.
Így pottyant a nyakamba az anyósom.