Tavirózsa3

jelige: Tavirózsa3

Apa lettem anya nélkül

- Irma ébresztő! Igyekezz, mert lekéssük a vonatot. És ha lehet, úgy öltözz fel, hogy abba hiba ne legyen. Próbálkozz meg úgy kikozmetikálni magad, hogy semmi hibája ne legyen a nyúzott képednek. A hajad is a lehető legtökéletesebb legyen, mert ahogy ígértem, a mai nap az utolsó, hogy hajlandó vagyok elmenni veled apavadászatra. Mindent be kell dobnod, - ahogy ti fiatalok mondjátok - ahhoz, hogy sikert érjünk el végre valahára.
- De hisz anya, mielőtt elutaztam Balatonra az volt a kérése, hogy hozzak valami emléket a Balatonról, elképzelésem sem volt, hogy körülbelül mi felelne meg anyámnak. Első dolgom az volt, hogy vegyek egy kis szobrocskát, ezt be is tartottam.
- Kétségtelen lányom, hogy betartottad az ígéreted. De azóta se tudom, hogy mit ábrázol, mert úgy néz ki, mint egy taknyos kisértet.
- Anyám mindig elégedetlen. Nem ért a modern művészethez.
- Még szerencse Irmám, hogy Te valóban sokkal jobban értesz a művészethez, mert a második ajándékod még ha tudnám sem felejthetném el egy pillanatra sem. Mert állandóan üvölt, sivalkodik, nem győzöm cumival ellátni. De még akkor sem hallgat el az a boldogtalan.
- De hisz anya, maga vágyott oly nagyon unokára. Megkapta, most mégis mindig házsártoskodik.
- Nem ott a baj, hogy unokám van, de az utcára sem merek kimenni a szégyentől. Vagy úgy gondoltad, hogy viseljek álarcot, hogy ne ismerjenek fel a szomszédok. Tudhatok milyenek a községbeliek. Na mindegy, hadjuk. Most vagy lesz apa, vagy nem.
Így beszélgettek, miközben az állomásra gyalogoltak. Miután a vonat megérkezett, igyekeztek minél előbb fölszállni, és olyan kupéba helyet találni, ahol legfeljebb egyetlen férfi utas utazik egyedül. Benyitottak.
- Szabad beülni?
- Természetesen - válaszolt a fiatalember - Legalább lesz társaságom Sátoraljaújhegyig. Bár nem tudom Önök is oda utaznak?
- Igen, egy rokont látogatunk meg? És Ön?
- Egy régi jó barátomat, szintén meglátogatom.
- Akkor hát beszélgessünk. Honnan utazik uram?
- Budapestről.
- De szerencsés - szólt Irma
- Mi ebben a szerencse?
- Méghogy mi? Hisz ott oly sok minden csodálatos dolgok vannak. Bárcsak egyszer elutazhatnék oda - mondta Irma - Szeretnék elmenni az állatkertbe, Vidámparkba, Múzeumokba. De nincs ott egyetlen ismerősöm se, akihez elmehetnék.
- Irmácska - szólt a fiatalember. Nem hinném, hogy ennek túl sok akadálya lenne. Igaz, hogy még csak most látjuk egymást először, de szívesen teljesíteném a kérését, amennyiben elfogadná.
- Boldogan, nagyon örülnék neki! De azt sem tudom, hogy hol lakik a fiatalember.
- Ha óhajtja, megadom a címem. És persze váltanánk levelet és lefixálnánk az időpontot. Vegyen elő papírt és ceruzát, lediktálom a címet. Büki Győző, Budapest, XI. Fehérvári út 38. földszint 2.
- Nagyon szépen köszönöm a meghívást, örömmel élek a lehetőséggel.
Arra már nem volt idő, hogy Irma is megadta volna a címét, mert megérkeztek Újhelybe. Ott elköszöntek egymástól, és ki ki a maga útjára ment.
- Na ez jól sikerült - szólalt meg Irma anyja - Mehetünk a bíróságra, hisz éppen szerda van. Be is adhatjuk a gyermektartásról a keresetet, mert végre van egy apajelölt.
A bíróságon elmondták, hogy mi célból vannak ott és megadták a fiatalember pontos címét. Természetesen a bíróság felvette az adatokat és a megadott címre megküldte a gyermektartásról szóló idézést. Győzőnek fogalma sem volt róla, hogy csapdába esett, meglepődött, mikor a postaládából kivette a levelet. Miután meglátta benne az idézést, alig bírt megállni a lábán, elképzelése nem volt, hogy egy ilyen bájos, szép hölgy ily rútul rászedte. Pedig úgy érezte, hogy végre megtalálta azt a hölgyet majd feleségül fog venni. Tépelődött, hogy most vajon mit tegyen. Az idézésre természetesen megjelent, mikor meglátta Irmát nem tudta eldönteni, hogy leteremtse vagy megmaradjon az elképzelésénél, hogy mégiscsak feleségül kellene- e venni. Végül egyedül vagyok - gondolta. -A nagybátyámon kívül már senkim sincs. Odament Irmához, megkérdezte, mennyi idős a gyermek, akiről szó van, fiú, vagy lány.
- Kisfiú - válaszolta Irma.
- Mennyi idős?
- 7. hónapos.
Miután bementek a tárgyalóterembe, mintha valaki kényszerítette volna, aláírta az apasági nyilatkozatot. - Bár rútul becsapott Irmuska, de bevallom első látásra beleszerettem magába, ezért írtam alá az apasági nyilatkozatot, mert feleségül venném, ha ön is akarja.
Irma nagyon meglepődött. Ekkora pálfordulatra nem számított, zavarában igent mondott.
- Akkor most már csak egy dolog van hátra, elmegyünk az ékszerüzletbe és megvesszük a gyűrűket, és kitűzzük az esküvői napot.
Irma boldog volt. A nagymama nem kevésbé. És egyenesen Irmához mentek, meglátta Győző a kisfiút, fölvette a kiságyból, a gyerek úgy kacagott, Győző boldog volt, hogy a gyerek rögtön örömmel fogadta. Augusztus 20-ra kitűzték az esküvőt, a nagybátyja és egy régi barátja volt hivatalos az esküvőre, akik meg is jelentek. Mikor megérkezett a régi barát, meglátta Irmuskát, összecsapta a kezét s így kiáltott.
- Te jó Isten, Irma! Hát te vagy a menyasszony? Elfelejtetted, hogy a Balatonon milyen szép napokat töltöttünk?
- Dehogy felejtettem, hisz itt van az utód?
- Én erről nem tudok?
- Késő barátom. A gyermeknek már van apja.
- De hisz az én vagyok.
- Erre korábban nem gondoltál?
- Ebbe én nem egyezek bele.
- Az már a te dolgod. Most már nem tudom visszacsinálni a dolgot és nem is akarom. Végül Győző sem mond le a gyermekről, hisz az ő nevén van. Nem gondolod, hogy egy ilyen csirkefogóval, mint te, fölcserélnék egy olyan embert, mint Győző? Ő úriember, és valóban szeretjük egymást.
- Kérlek Irma, engedjétek meg, hogy legalább a keresztapja én legyek.
- És ki lenne a keresztmama? Vagy megint becsapsz valakit? Egyébként ebbe Győzőnek is van beleszólása, hisz ő a törvényes apa.
- Hát ezen erősen elgondolkodom - válaszolt Győző - hogy lehet- e a fiamnak olyan keresztapja, aki csak átmenetileg képes valakit boldoggá tenni, tönkretenni és persze cserbenhagyni. Jobb, ha távozol, akad a családba becsületes ember, aki méltó lesz a fiam keresztapjának, a feleség pedig keresztmamának.