Tökéletes vacsora

Lukács Réka
Tökéletes vacsora

Levente meghívta Virágot a lakására. Ez volt az első igazi randijuk. A férfi szerette volna elkápráztatni a lányt.
- Vörösboros marhapörköltet készítek neked! A specialitásom! - mondta
Virág szíve nagyot dobbant, mert férfi neki korábban még nem főzött. Pedig közeledett a negyvenhez, és túl volt 15 hosszabb-rövidebb kapcsolaton.
Levente előre megszervezett mindent. A hangulat megteremtésével kezdett. Miután a lányt hellyel kínálta a kényelmes fotelban, átadott egy apró ajándékzacskót tíz dekányi kakaóbabos, fair trade desszerttel egy szál fehér rózsa kíséretében. A vörös rózsa snassz, gondolta Virág. Ez egy igazi gentleman!
- Tudtad, hogy a fehér rózsa a kedvencem, nahát! - lelkendezett
Levente, aki három éves kora óta vak volt, eredetileg piros rózsát szándékozott vásárolni. Úgy néz ki, átvágták, mégis jól sült el. Használt a szellemtudományos mágia tanfolyam és a mesterguru tanítása. Nagy levegőt vett, majd hálát adott az univerzumnak, aki mindent a lehető legjobban rendez el. Elhatározta, hogy jelentkezni fog a 23. szintű tanfolyamra, hiába tetemes az összeg, amit le kell érte perkálni.
Virág alig várta a vacsorát. Levente elővette a vitrinből a nagymamájától örökölt, kézzel festett porcelánt. A liláskék virágok gyönyörűen harmonizáltak az asztal közepén égő levendulás illatgyertyával. A fiú lekapcsolta a villanyt, a konyhában a romantikus félhomály emelte az este hangulatát.
Miközben a férfi megterített és a konyhában sürgölődött, a nő Brúnó, az éjfekete vakvezető labrador fejét simogatta. Úgy érezte, a kutya bizalmába fogadta. A lábfejére heveredett szusszantva, akár egy ember.
Levente tálalt. Felajánlotta, szed a lánynak az ételből. Virág sokat kért, mert igen éhes volt. A rizs tetején a hús esztétikus hegyet képezett. A mennyei illatok Brúnót is a konyhába csábították. Az állat ismét Virág lábához telepedett . A lányt kissé zavarta, de nem szólt. Megvárta, míg Levente is szed magának, majd tölt az egri bikavérből mindkettőjüknek. Koccintottak, majd együtt kezdtek neki az ételnek.
Virág a villájára tűzött egy falat húst. Elképzelte, hogy a porhanyós darabka hogyan olvad szét a szájában. Áhítattal ízlelte meg. Még a szemét is lehunyta, hogy teljes legyen az élmény. Ahogy nyelve a villán lévő ételt megérintette, a lány arcára kiült az undor. A hányinger kerülgette attól, amit tapasztalt. A nyúlós, inas, egyben kövér cafrang nem az volt, amire Virág számított. Ahogy a villát a szájába tette, úgy vette is ki azon nyomban. Hogy rosszullétét enyhítse, felhajtotta a maradék borát.
- Isteni a pörkölted! - hazudta a lány a legmeggyőzőbb hangján
- - Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet, ki nem állhatom a száraz húsokat! A cupák az igazi! - felelte Levente - Van bőven, ha szeretnél repetázni, ne fogd vissza magadat! - azzal jó étvággyal nekilátott
A lány nemhogy repetázni nem akart, de arról sem volt fogalma, hogyan ússza meg ezt a kínos helyzetet. Jobban megvizsgálva a tányérján lévő fogás elemeit, rájött, hogy egyetlen olyan húsdarabot sem képes felfedezni, amit le tudna erőltetni a torkán. A férfit nem szerette volna megsérteni azzal, hogy ott hagyja az ételét teljes egészében, de a megevésről sem lehetett szó.
A lány megoldási stratégiákat kezdett magában felvázolni. Először arra gondolt, hogy észrevétlenül átcsempészi a húsokat Levente tányérjába kihasználva annak nemlátását. Gyermekkorában csinálták ezt a nem szeretem falatokkal a testvéreivel is, amikor éppen senki sem nézett oda. Ezt a lehetőséget viszont elvetette. Pár falattal még működhetne, Mert Levente tényleg szereti a cupákot, de egy egész tányérral már nem. Levente nem hülye, csak vak, garantáltan észrevenné a turpisságot. Mi tévő legyen hát?
Míg a húsok sorsán tűnődött, egy darabot a kezébe vett. Az ujjai között forgatta - a partnere úgysem látja - és bizton észre sem veszi. Talán mégis meg kéne ennie, legalább a felét. A másik felét meg esetleg beleszórhatná a szemetesbe, és talán a fiú nem turkál benne. Míg így gondolkodott, a kezét leengedte a széke mellé. Azt, amiben a jókora mócsing volt.
Ujjai hegyénél egy nedves valamit érzett. Brúnó orra és nyelve volt az. A kutyának láthatóan kedvére volt az inas húsdarab, de étkezési szándékát igen diszkréten jelezte. Hát persze, a vakvezető kutyákat tilos etetni, egy munkakutyának pedig nem szabad az asztalnál ennivalót koldulni. Jól tudta ezt mind a lány, mind a kutya. De szükség törvényt bont.
Miután Brúnó csendesen lenyelte a falatot, Virág már nyújtotta is neki a következőt. Meg az utána következőt. Brúnó szerencsére végig halkan nyelt. Virág meg közben bekapott egy-egy falat rizst. A szaft különösen finom volt, a köret puha, de egyben pergős. Ő sem tudott volna jobbat készíteni. Dicsérte is a fiúnak. Nem akarta elvenni a kedvét, megbántani pedig főleg nem szerette volna. Míg a falatokat adogatta a kutyusnak, úgy verejtékezett, mint az iskolában puskázáskor.
Mikor az utolsó darab is eltűnt a feneketlen kutyabendőben, a lány aprót sóhajtott.
Levente szerencsére nem vett észre semmit, és a repetát sem forszírozta. Fagylaltot kínált desszertként.
A vacsora végeztével beszélgetni kezdtek. Virág tanári munkájáról, Levente gyógymasszőri állásáról az uszodában. Rájöttek, sok közös van bennük. Mindketten emberekkel foglalkoznak. Ugyanazok a hobbijaik, szeretnek jógázni és teljesítménytúrázni. A bor elfogyott, Levente hazáig kísérte a lányt.
Mivel mindketten eltérő időpontokban dolgoztak, csak egy hét múlva tudtak összeegyeztetni egy újabb találkozást, de a véletlen közbeszólt.
Másnap Levente Brúnóval - papírlepedő vásárlásból jövet - éppen a Kálvin téren haladt a Kecskeméti utca felé, amikor a kutyus elkezdte gazdáját húzni a Múzeum körút irányába. Farkát csóválta, rohant a saját feje után, mint egy megkergült szánhúzó Husky, és közben halkan vinnyogott. Minden olyan gyorsan történt, hogy Leventének felocsúdni sem volt ideje, csak repült a megbolondult állat után.
Aztán Brúnó a másodperc tört része alatt lecövekelt, Levente pedig nekiütközött valakinek. Miközben elnézést hebegett, ismerős nevetés csendült a fülébe. Virág volt az. Diákjai rajzait vitte a postára feladni egy pályázatra. Levente is nevetni kezdett, majd magához ölelte a lányt. Mikor lélegzethez jutott, a fülébe súgta:
- Ez a kutya így nem örült még soha senkinek. Te aztán tudod, hogyan vegyed le nem csak a gazdát, hanem a kutyáját is a lábáról! A tegnapi pörkölt Brúnónál igencsak megtette a hatását!
A lánynak elakadt a lélegzete, legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében. Levente megsimogatta Virág haját, és halkan felkacagott.
- - Azt hitted, nem vettem észre, ugye? Máskor mondd meg bátran, ha valami nem ízlik, nem fogok a kardomba dőlni. Szívesen sütöttem volna ki neked a mélyhűtőből rántott karfiolt például.
Virág válasz helyett szájon csókolta a fiút. Ez volt az első csókjuk. Nem így tervezte, de úgy érezte,
megszerette a férfit.
Az univerzum tényleg mindent szépen elrendezett. Hamarabb és ügyesebben, mint azt 24 órával korábban bárki el tudta volna képzelni.