Tudáspróba

Vadadiné Lőrincz Anita

Tudáspróba

A tavaszi napsütésben hazafelé sétálva, Marci vidáman mesélte anyjának, hogy mi minden történt vele az óvodában. Elmondta, kivel bújócskázott az udvaron, hogy megette a tökfőzeléket, és, hogy ebéd után aludt is egy keveset.
- És képzeld anya! Szandi néni megtanított pillangót rajzolni - mesélt tovább Marci.
Az utca végére érve megálltak egy rozsdafoltos vaskapu előtt. Zsófi előszedte kulcsait és kinyitotta kisfia előtt a bejáratot. A fémes nyikorgás ismerősként köszöntötte a haza érkezőket.
Marci előre szaladt, és boldogan ugrált a lakáshoz vezető lépcsőfokokon.

- Menj szépen a szobádba. Játsz valamit, amíg elkészítem a vacsorát - szólt kedvesen Zsófi, miközben levetette fiáról a cipőt és a kabátot.
- Apa mikor jön? - nézett Marci reménykedve az anyjára és a gyerekszoba felé indultak.
Már szinte szokás volt, hogy az óvodából hazaérve Marci az apjával tölti a délutánt.
- A műteremben dolgozik. Nemsokára lejön hozzád.
Marci megpördült és könyörgő tekintettel meredt az anyjára.
- Fölmehetek? - kérdezte.
Zsófi leguggolt kisfiához, eligazította homlokába hulló sötét tincseit és puszit nyomott a fejére.
- maradj itt, jön nemsoká. Addig szedd elő, mivel fogtok játszani - simította végig Marci arcát, majd fölállt és kiment a szobából.
Marci tanácstalanul nézett körbe. Hamar megtalálta amit keresett. Az autópályát rejtő doboz tartalma gyorsan a játszószőnyegre került, ezzel Marci készen állt a délutáni játékra.
De az apját hiába várta.
Gondolt egyet, elindult hát megkeresni.
Szobájából kilépve halkan a lépcső felé sietett. Elhaladt a konyha mellett, ahol édesanyja az ajtónak háttal szorgoskodott.
A kisfiú elindult a lépcsőn, fel az emeleti műterem felé.
Marci csendesen nyitott be édesapja műtermébe, de nem volt bent senki. Kíváncsian körbekémlelt. A szobában mindenfelé festőállványok, festmények és vásznak sorakoztak. Óvatosan belépett és bezárta maga mögött az ajtót. Bár tudta, hogy apja nem örülne ennek. Izgalomtól nedves tenyerét nadrágjába törölte.
Félszegen nyúlt az egyik ecset után. A piros színbe mártotta és meredten figyelte az üres festővásznat, majd mégis a fehérre mázolt fal felé fordult.
Közelebb lépett, felemelte az ecsetet és egy hatalmas piros hármast rajzolt a falra.
Másik kezébe fogta az ecsetet és tükörképet rajzolt a hármasnak.
Kissé hátrább lépett és megcsodálta művét, melynek formája pillangóra hasonlított.
Elmosolyodott és felbátorodva serény munkához látott. Kiszínezte, kipöttyözte mázolmányát. Csápokat, lábakat rajzolt teremtményének.
Észre sem vette, amikor apja magas, sudár alakja megjelent a szobában.
Marci riadtan fordult hátra, félve apja haragjától, majd bocsánatkérő hangon kérdezte:
- Apa! Ugye büszke vagy rám?

Vége