Tulipán3

Jelige: Tulipán3

Vöröske a szabadulóművész

Ezen a nyáron már két éve annak, hogy Vöröske nálunk lakik. Egyik nap a fiam és Keresztanyám hazajöttek a piacról, de amikor beléptek a kiskapun nagy meglepetés várta őket. Vöröske kiszabadult a ketrecből, pedig az ajtó nem volt nyitva és rajtuk kívül nem volt itthon senki. Azon tanakodtak, hogyan szabadulhatott ki a ketrecből. Aztán felfedeztek egy nagyobb lyukat a dróton, amit Vöröske kirágott. A nyúl ezen keresztül bújt ki, hogy felfedezze az udvart. Talán arra gondolt, hogy talál magának ennivalót.

Egy másik alkalommal pedig az történt, hogy a járdán ugrabugrált. Reggel elkísértem kislányomat az iskolába. Ezután hazajöttem, rám köszönt a szomszéd és azt kérdezte:
-Nem a tiétek ez a nyuszi, hiszen ez vörös, mint a ti nyulatok?
-De igen-válaszoltam. Miután visszaköszöntem, megkértem, hogy segítsen beterelni a nyulat az udvarba. A ketrec ajtaja valóban nyitva volt, pedig egy gyerek sem volt otthon. Ezután gyorsan telefonáltam a férjemnek. Ö azt tanácsolta, hogy eledellel csalogassam a ketrechez. A nyakánál fogva markoljam meg ügyelve arra, hogy ki ne ugorjon a kezemből. Ehhez nem voltam elég bátor, így a szomszédot kértem meg erre a feladatra. Miután helyére tettük, nyomban falatozni kezdett.

Egyik este vacsorához készülődtünk. Egy fontos dologról megfeledkeztünk, hogy Vöröske még kint legelészik az udvaron a fűben. Elkészült a vacsora, mindannyian asztalhoz ültünk. Vöri különleges módját választotta annak, hogy jelezze Ö még nem lett bezárva. A lépcsőről felugrott a ketrece tetejére, onnan az ablakpárkányra. Benézett az ablakon és figyelte hogyan vacsorázunk. Az ablakkal szemben ülő Timike megpillantotta a nyulat. Utána nevetni kezdett és felhívta a többiek figyelmét a kíváncsi nyuszira. A férjem felállt az asztaltól és helyére tette a nyulat. Miután megetette, kézmosás után folytatta vacsoráját.