ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete

Menü

Unokám és az állatok


Jelige: Unokám és az állatok
Unokám és az állatok

Most elmesélem, hogy hogyan viszonyul az unokám, Gábor az állatokhoz.
Az unokám születése előtt kutyájuk is, cicájuk is volt szülőknek.
A majdnem fehér Turbó nevű labrador 6 éves korában született Gábor.
A kisfiú születése előtt lányom sokat foglalkozott, játszott kutyussal, kellett is mozgatni, mert hátsó lábaira már 3 évesen nem tudott ráállni.
A sok futtatás meghozta gyümölcsét, kutyus rendbe jött.
Gábor születésekor azonban kevesebb idő jutott a kutyusra és egy kissé féltékeny lett a gyerekre.
Amikor nászomékkal gyerekekhez mentünk, mi, felnőttek beosztottuk, amíg egyikünk kisfiúval foglalkozott, addig másikunk pedig a kutyával játszott vagy vakargatta, simogatta.
A lányom a gyermekét a kezdetektől fogva a kutyával együtt vitte sétálni,
Érden ismeretlen fogalom a járda, de igyekezett mindig arrafele sétálni, hogy jó hosszú legyen, mert baba nagyon jókat aludt a babakocsiban, kutyus pedig jó sokat futkározott mellettük.
Hamar elmúlt kutyus féltékenysége, átváltott szeretetbe. Ha sírt kis ember kutya rohant gazdi valamelyikéhez és lökdöste a gyerekszobába.
Amikor már picit nagyobb lett a fiúcska és kikerült játék szőnyegére kutyus mindig a nyomában volt.
A mai napig őrzi, védi Gábort Turbó kutya.
Amikor már babaszékben szilárd kaját evett az unokám, onnan tudtuk, hogy kezd megtelni, hogy falat kajákat dobált le a földre. Először megfejthetetlen volt az ok, de aztán rájöttünk, hogy Turbónak dobál falatokat. A mindig éhes labrador, aki nincs éheztetve, de túl sincs etetve, minden falatért hálás.
Amióta önállóan eszik az unokám és lepotyog neki ez, az, Turbó szokta „feltakarítani".
Sokszor úgy jönnek hozzám látogatóba lányom és az unokám, hozzák Turbó kutyát is. Ilyenkor mielőtt hozzám érnének tesznek egy kis kitérőt. Vagy Érden, ahol laknak lemennek a Duna partra és lánykám labdát dobál kutyának, kisfiú ezalatt kavicsokat hajigál a Dunába. Vagy megállnak a Hajógyári-szigetnél és ott míg fiúcska szaladgál, vagy futóbiciklijén biciklizik, a lányom labdát dobál kutyusnak.
KB. 1 éve kisfiú is dobál otthon a kertben vagy lakásban labdát kutyusnak vagy csak gurítja neki. A kutyus pedig örömmel visszaviszi az unokámnak.
Turbó nagyon szeret játszani, szoktam neki sok kötélből összesodort, összekötött játékot venni. Húsvétkor kisfiú húzta a kötél egyik végét, Turbó a másikat. A kutya egy idő után elengedte, nehogy kis gazdája elessen.
Cicájuk is volt, a szomszéd cicája ugyanis átköltözött a lányomékhoz.
Olyan szelíd volt a cica, hogy amikor már kisfiú kúszott-mászott hagyta magát simogatni, a fülét morzsolgathatta a kis legény, ha megunta a cica a macerát, vagy bebújt valami alá vagy visszament eredeti gazdijához.
Sajnos az elmúlt évben nagyon beteg lett a cica és a majd 3 éves unokámnak szembvesülni kellett az elmúlással, el kellett altatni a cicát. A gyereknek azt mondta az anyukája, hogy a cica a csillagokba ment.
A nászasszonyom húgának is volt 2 kutyusa, de ott is tavaly évvégén el kellett altatni az egyiket, persze már a gyerek magától mondta, hogy a kutyus a cicához a csillagokba ment.
Idén kora tavasszal az egyik alkalommal amikor nálam volt a lányom és az unokám akkor a gyerek azt magyarázta anyjának, ő a felhők fölé akar menni.
Magyaráztuk neki, ha pilóta lesz akkor mehet a felhők felé. Megkérdeztük, miért szeretne a felhők fölé menni?
Azt a választ kaptuk, hogy igazából a csillagokhoz szeretne menni, hogy megsimogassa a cicust, és a kutyát.
Nekem is van 2 cicám. Az öregebbik, Bonci a nap nagy részében a lakásban van.
Eleinte Gábor mindig kergette a cicát, most már meg lehet beszélni a 3,5 évessel, hogy ha lassan és csendben közelíti a cicát akkor meg tudja simogatni és kisfiú már megérti ezt, nagyon boldog ha hagyja magát a cica megsimogatni. A gyermek is ügyesedik, kisebb korában belemarkolt a cica bundájába, most már a tenyerét kiegyenesítve húzza a cica bundáján.
A másik cicám leginkább csak enni, aludni jár haza.
A legényke legfőbb problémája, hova megy a cica, miért megy ki.
Próbálom neki magyarázni, hogy az a cica az udvaron szeret futkározni és nemmondjameg, napközben merre jár. Erre persze jön a „miért gyerek-től a kérdés, miért nem mondja meg, miért nem tudnak a cicák úgy beszélni, mint mi, stb.
Nem győzöm neki magyarázni, hogy sajnos a cicák nem beszélnek embernyelven.
A kisfiú sokszor kéri, hogy szülei vigyék el őt az állatkertbe vagy a budakeszi Vadasparkba.
A nagy állatokat nem kedveli.
Szereti az állatokat simogatni, etetni.
Szeret odabújni Turbóhoz is, cicámhoz is. Turbó ilyenkor megpuszilgatja kisfiút, ő pedignagyokat kacag. Az öreg cicám már kevésbé szereti az unokám ebbéli cselekedetét.
Mostanában, ha az öreg cicám ráfúj a gyerekre vagy nyávog akkor az unokám közli, hagyjuk pihenni a cicát.
Mesét is olyat szeret nézni Gábor, amiben az állatok szerepelnek. Tavaly nyáron megkarmolta egy idegen cica az unokámat, ami arra volt jó, hogy mostanában tiszteletben tartja az öreg cicám reakcióit.
Bízom benne, hogy az állatok szeretete nem múlik el a kisfiúból. Csak remélni merem, hogy későbbiekben nem lesz rossz élménye.

doboz alja
oldal alja