- Szolgáltatásaink
- Az MVGYOSZ szolgáltatásai
- Partner szervezeteink szolgáltatásai
- Akadálymentes világ
- Dokumentumok
- Pályázatok - Támogatások
- Irodalmi pályázataink
- Hogyan látod a nem látókat? Rajzpályázat
- Szemléletformálás
- Rólunk szól
- Nekünk szól
- Vakok Világa (archívum)
- Partnereink - Szponzoraink
- Akikre büszkék lehetünk
- Egyesületünkről
- Adatvédelmi és adatkezelési szabályzat
- Hirdetések
Vacsora - Némi nehezítő körülménnyel
Pont erre irányul az „esélyház" kezdeményezése: megtapasztaltatni, milyen érzés úgy létezni, hogy nem támaszkodhatunk a legfontosabb érzékszervünkre. Nagy Renáta irodavezető elmondta: tavaly Kiskunfélegyházán diákoknak már szerveztek hasonló programot, igaz, az kisebb volumenű volt. Mostani programjukkal a vállalkozói szféra képviselőit szólították meg. A vacsorára a termet elsötétítették, a részvevők szemkendőt kaptak, így várták, hogy felszolgálják nekik a menüt. A több komponensből álló ételsort a szervezők igyekeztek úgy összeállítani, hogy izgalmas legyen.
Mielőtt azonban megkezdődött volna az étkezés, látássérült vendégelőadók tartottak néhány perces beszámolót a mindennapjaikról. Hencz András, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesületének alelnöke is köszöntötte a résztvevőket. Kérdésünkre elmondta: egyesületük elsősorban Kecskeméten és vonzáskörzetében szervez szemléletformáló, érzékenyítő előadásokat, jellemzően diákoknak, emellett Baja és Kalocsa is célzott terület.
- A láthatatlan vacsora érdekes kezdeményezés - fogalmazott Hencz András. - Abba enged „bepillantást" nyerni a résztvevőknek, amit mi mindennap megélünk. Azért fontosak ezek az alkalmak, mert tapasztalataink szerint elsősorban azok hozzáállása változik a vakokkal és a gyengénlátókal kapcsolatban, akik személyesen találkoznak velünk. Amíg az emberek csak hallanak egy fogyatékosságról, egy nehézségről, addig kevésbé érinti meg őket. Mihelyst testközelből is megismernek minket, és látják, hogy mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint ők, csak éppen a látás hiányával kell együtt élnünk, onnantól sokkal elfogadóbbak és segítőkészebbek velünk.Hencz Andráson kívül az egyesület programszervezésért és szemléletformálásért felelős elnökségi tagjai, Tusori Nikoletta és Fekete Attila is részt vettek a programon, csakúgy, mint Horváth Gyula, a Vakok Állami Intézetének munkatársa.
- Szakterületünk az elemi rehabilitáció - mondta el kérdésünkre Horváth Gyula, aki hat éve dolgozik az intézetnél. - Kétszemélyes viszonyban foglalkozunk vak és gyengénlátó klienseinkkel, a mindennapi tevékenységek ellátására tanítjuk őket otthon és a lakóhelyük környezetében. Én a számítógép használatában, kolléganőm a tájékozódás, a közlekedést, a Braille-írás olvasása terén nyújtunk számukra segítséget. Klienseinktől azt halljuk, általában segítenek nekik az emberek. Amikor mi tartunk érzékenyítő foglalkozásokat iskolákban, akkor jellemzően azt tapasztaljuk, hogy a gyerekek félelmének feloldása a feladatunk.
Miután mindenki a szemére igazította a kendőt, megkezdődhetett a vacsora. A résztvevők óvatos tapogató mozdulatokkal igyekeztek megtalálni evőeszközeiket, és úgy kevergetni a levest, hogy a fehér abroszt ne pettyezzék össze közben. Mire véget ért az alkalom, a láthatatlan vacsora minden bizonnyal nemcsak a résztvevők gyomrát telítette meg, de az empátiájukat is mélyítette.
Hírös.hu, 2019. november 6.