- Szolgáltatásaink
- Az MVGYOSZ szolgáltatásai
- Partner szervezeteink szolgáltatásai
- Akadálymentes világ
- Dokumentumok
- Pályázatok - Támogatások
- Irodalmi pályázataink
- Hogyan látod a nem látókat? Rajzpályázat
- Szemléletformálás
- Rólunk szól
- Nekünk szól
- Vakok Világa (archívum)
- Partnereink - Szponzoraink
- Akikre büszkék lehetünk
- Egyesületünkről
- Adatvédelmi és adatkezelési szabályzat
- Hirdetések
Vakok Világa
3. évf. 2. szám
1940. február
A Vakok Szövetsége kiadványa.
felelős szerkesztő: dr. vitéz Kassay Béla
Budapest, Fenyő-u. 7.
telefon: 156 121
postatakarékpénztár: 44744.
pénztáros: Pám László, Pestszentlőrinc, Andrássy-út 27.; csütörtökön este 5-7 a Társaskörben.
kiadóhivatal: „Vakok Világa", Rákoshegy.
A Vakok Szövetsége évi tagdíja két pengő. A Vakok Világa évi előfizetése tagnak egy pengő. Nem-tagnak 3,50. Pénz helyett pénztárosunkhoz levélbélyeg is küldhető. Külföldről pénz postautalványon küldhető.
Tartalomjegyzék.
A vakok temesvári egyesülete
Közlekedési jelzőeszközök
Hadi vakok kiállítása
Ötvenéves a francia AVH-egyesület
Levél a szerkesztőhöz
Hírek a nagyvilágból
Hirdetések
Vidéki olvasóink figyelmébe
Nők rovata: divatos horgolt sapkák
A vakok temesvári egyesülete.
Romániában a vakok tanítása nincs központosítva. Tanintézet négy van: Bukarestben, Kolozsvárt, Csernovitzban és Buzeuban. Foglalkoztató intézet van öt: Bukarestben, Temesvárt, Aradon, Buzeuban és Ungenben. A foglalkoztató intézetek inkább menhely-jellegűek. Van azonban olyan rendelet, mely kimondja, hogy a foglalkoztatóban egy ugyanaz a vak csak öt évet tölthet. Ezen idő elmúltával az, akinek van hová mennie, el kell hogy hagyja az intézetet. Ezeket az intézet anyag- és szerszámsegélyben részesíti. Azokat, akiknek nincsenek hozzátartozóik, az állam gyűjtőtelepeken helyezi és tartja el. Amennyire tudom, ezt a rendeletet eddig csak kétszer, és csak a temesvári intézet alkalmazta. Célja a rendeletnek az, hogy a régi, alaposan kiképzett vakok az életbe kikerülve a maguk lábán legyenek kénytelenek állani, s a helyüket átadják azoknak, akik ugyan-csak fel akarnak készülni az életre. Félreértések elkerülése végett meg kell azonban jegyeznem, hogy ezt az intézkedést úgy a kisebbségiekkel, mint a többségi vakokkal szemben megtették. Az így kikerült vakokkal azonban később senki sem törődött. Teljesen magukra hagyatva küzdöttek a mindennapi kenyérért. Egyes, élelmesebbnek mondott vakok bizony a többiek rovására érvényesültek. Végül, 1931-ben, két évi huza-vona után, megalakult a mi egyesületünk. Címe: „az intézeten kívül élő vakok temesvári egyesülete". Az egyesület jogi személyként van bejegyezve. Működési területe Temesvár és közvetlen környéke. Az egyesület célja: az intézeteken kívül élő vakok szervezetbe tömörítése, munka-közvetítő iroda, műhelyek és elárusítóhelyek felállítása és fenntartása, vakoknak alkalmas munkaterületek felkutatása, és ezekre a helyekre a vakoknak elsőbbségi jogot biztosítani, a vakok legmesszebbmenő erkölcsi és anyagi támogatása, a vakok ügyének népszerűsítése, a sajtó, nyomtatványok és előadások útján, a vakok műveltségi színvonalának emelése. Céljaink elérésére az alábbi anyagi forrásokat használjuk fel. Alapító tagdíjak, (ezer leitől felfelé egyszer s mindenkorra), rendes tagsági díjak (havonta öt lei), pártoló tagsági díjak (havonta öt leitől felfelé minden személy által tetszése szerint megállapított összegben), nyilvános gyüjtésekből, perselyekből befolyó összegek, végül ünnepélyek tiszta jövedelme. A rendes tagok (ezek a vakok) 32-en vannak. A teljesen munkaképtelen segélyezettek száma 18. Pártoló tagjaink száma 1500 és 1700 között ingadozik. Az egyesület összes ügyeit a rendes tagokból választott vezetőség és választmány intézi. Az irodát a titkár vezeti. Ő látja el az összes ügykezelési dolgokat. Mint tanácsadó szerv, az alapító tagokból alakult ötös bizottság működik, mely ellenőrzési joggal van felruházva. Közvetlen felettes hatóságunk a munkaügyi minisztérium. Műhelyünket és üzletünket egy csökkent látású tag vezeti. A műhelyben 13 kosárfonó, két székfonó, két kefekötő és három filcpapucs-készítő dolgozik.
A többi tagok zongorahangolással, zenével, újságárusítással és házaló kereskedéssel foglalkoznak. Mivel darabszámra fizetünk, a keresetek nagyon különbözők. Vannak hónapok, amikor a jobb munkások 1500 leit (45 P, de vásárló értéke felével egyenlő) is elérnek. A nagyon gyenge keresetűek ebéd- és vacsora-jegyeket is kapnak támogatásul. A rendes tagok negyedévenként 500 lei készpénz-segélyben is részesülnek. Időközönként kisebb természetbeli segély is jut nekik. A segélyezettek havonta 150 lei készpénzsegély mellett időközönként természetbeli segélyhez is hozzá-jutnak. Legnagyobb gondunk a munkák értékesítése. Csak két jószívű család hathatós támogatása teszi lehetővé, hogy tagjainkat elláthattuk munkával. Mi-után egyesületünk teljesen társadalmi alapon működik, akár-csak a magyarországi Vakok Szövetsége, a mai súlyos anyagi viszonyok közt kétszeres gondot okoz s megfeszített munkát kíván az elért színvonal fenntartása. Küzdelmünket a szebb és jobb jövő reményében folytatjuk.
Jentner József.
Közlekedési jelzőeszközök.
A mai közúti közlekedés rendkívül megnövekedett forgalma mindenkit arra kényszerít, hogy az utakon, utcákon való áthaladásnál különösen óvatos legyen. Látónak is meg kell előbb győződnie, szabad-e az úttest, még inkább a vaknak. Nekünk nem is tanácsos kísérő nélkül nekivágni. Hogy a közlekedési rendőr vagy járó-kelő az átkelésnél segítségünkre legyen, ma már leg-több helyen a magunkkal hordott fehérbot hívja fel a figyelmet. Németországban sárga alapon három fekete pont jelzést viselnek karszalagként az utcán egyedüljáró vakok és siketnémák. A nemzetközi gépkocsi-közlekedésben ez a „veszély" jele. A karszalag hátránya, hogy csak egy oldalról látható s ezért azok, akik gyakran járnak nagy-forgalmú utakon, mindkét karjukra ilyen szalagot húznak. E mellett, ha nincs minden ruhához és felsőkabáthoz külön karszalag, bizony megtörténhet, hogy otthon marad. Ha aztán besötétedik, rossz-világítású helyen nem is veszi észre a közeledő jármű vezetője, hogy vak került az útjába. A németek ezért megcsinálták fémtáblára is a három fekete pontot sárga alapon, még pedig a tábla mindkét oldalára festve olyan nagyságban, hogy az felébe hajtva zsebre tehető, szétnyitva pedig nyelénél fogva tarthatja maga elé derékmagasságban az úton egyedül átkelő vak. A sötétben közeledő autó lámpája ebben a magasságban jól megvilágítja ezt a jelzőt s már 200 méterről felismerhetővé teszi, különösen, ha a kéz azt legyezőszerűen mozgatja jobbra-balra. A kerékpár-lámpa is már 60 M-ről rávilágít s jó utcai közvilágításnál 100 M-ről látható. Így aztán a vak nyugodtan indulhat útra. Most már Németországban is kezdenek áttérni a fehérbot használatára, mert aki bottal szokott járni, nem felejti otthon a fehérbotot s ezt is messziről megláthatják, ha a vak maga elé tartja. Hogy este is messziről láthassák a fehérbotokat, Párisban kísérletképpen sötétben világító anyaggal vonják be azokat.
Hadivakok kiállítása.
(„die Blindenwelt" 1939 6.)„Ha a világosság ki is aludt" - ez a felirat hívja fel a járó-kelők figyelmét Berlin egyik utcájában a hadivakok kiállítására. Ezeket a szavakat egy hadivak, dr. O. Mayer önéletrajzának címéből kölcsönözték. „Ha a világosság ki is aludt..." ez a csonka mondat élesen visszatükrözi azt a pótolhatatlan veszteséget, melyet minden világtalanná lett elszenvedett; ebben a fogalmazásban, ha gondolatban kiegészítjük, a vakok életkedvéről, tettvágyáról tanuskodik.
Az egész kiállítás erről az életkedvről és tettvágyról tesz bizonyságot. Erők - szellemiek és testiek egyaránt - bővében állanak még a vakok rendelkezésére, alkalmazásukra pedig rengeteg mód kínálkozik. Az egészséges vak feladatot keres a maga számára az életben s ezt a feladatot úgy igyekszik betölteni, akár a látó, csak még nagyobb cselekvési vággyal, még elszántabb akarattal. Ezt mutatja a kiállítás számtalan kéziipari mesterműve: kefék, kosarak, gyékények, hálók, az apróbb faárú, a világtalan dr. Mayer üzeméből kikerült fajátékszerek; a vak írók művei, az okiratok, melyek a megvakultak sikeres egyetemi tanulmányairól tanuskodnak s erről beszélnek a vak szobrászok alkotásai, melyek némelyike, mint pl. Schmitt „A kézigránátdobó" alakja közvetlenül a háborús élményekhez formálódott.
Persze ezek az eredmények csak alapos átképzés, újratanulás után váltak lehetségessé. Az ehhez szükséges eszközöket külön asztalon látjuk kiállítva: pontíró-táblák, -gépek, könyvek a ki- és továbbképzés céljára; diktaphon, gyorsírógép az irodai munkához; továbbá a legkülönfélébb tanszerek, rajzolóeszközök, térképek stb. sorakoznak fel.
Hogy a munka-képes német hadivakok milyen foglalkozási ágakban vannak elhelyezkedve, arról egy fali-táblázat nyujt felvilágosítást. Ezszerint: 761 iparos, 309 mezőgazda, 237 gépíró, 144 ipari munkás, 72 iratfűző, 142 önálló vállalkozó, 254 szellemi munkás, 228 trafikos, 103 telefonos és 6 masszőr.
A terem falán elhelyezett képsorozat bepillantást enged a hadivakok hétköznapjába és szabadidejébe. Láthatjuk őket otthonukban, kertjükben, sportolás közben, vezetőkutyájuk társaságában. A Megvakult Német Harcosok Szövetsége üdülőtelepeivel is megismerkedünk. A különféle társasjátékok a szórakozás célját szolgálják. Hogy a vakok mekkora kézügyességgel és türelemmel rendelkeznek, azt egész sor jól sikerült ezermester-munka mutatja be.
Igen nagy érdeklődést kelt a kiállításon a Tefi-rendszerű „beszélő könyv", melynél a szöveget nem hanglemezre, ha-nem filmszalagra veszik fel. Ez a találmány a jövőben valószinűleg nagy szerepet fog még játszani a vakok életében úgy az oktatás, mint a szórakoztatás terén.
Mindaz, amit ez a kiállítás a hadivakokkal kapcsolatban bemutat, vonatkozik egyúttal az egész vakság életére s munkájára és ezért az egyetemes vakügy céljait szolgálja. Mi is köszönetet mondunk tehát a rendező egyesületnek fáradságos és eredményes tevékenységéért.
Schönemann.
(m.m.)
Ötven éves az „Assotiation Valentin Haüy"
(„Blindenwelt" 1939, 9.)Franciaországban a polgári vakok önsegélyző egyletén kívül (Federation Nationale des Aveugles Civils) még egy nagy szervezet működik, mely tulajdonképpen a vakok barátait egyesíti magában, de melyben nem egy vezető helyet vakok töltenek be. Ez a szervezet az „Assotiation Valentin Haüy" (AVH), mely az idén félszázéves ünnepét üli. Ez az egyesület, mely 25 helyi képviseletével az egész országot behálózza, kiváló szolgálatot tett a francia vakügynek. Évfordulója alkalmából képekkel gazdagon díszített könyvet adott ki. Ebből ragadjuk ki a következőket:
Az egyesületet Valentin Haüyről nevezték el, aki 1794-ben alapította Párisban a világ első vakok tanintézetét. Az egyesületet Maurice de laSuzeranne létesítette. Suzeranne 1857-ben született. 9 éves korában, akár-csak Braillet, baleset érte, melynek következtében elvesztette látását. Gondosan nevelték. Egymás után két vakok tanintézetét látogatta, majd a párisi vakok intézetében lett fuvola- és zongoratanár. Gyönge egészsége nem bírta soká az oktatással járó fáradalmakat s így ezzel csak-hamar fel kellett hagynia. Az ekkor rászakadt semmittevés idején ébredt annak tudatára, mennyire szükséges lenne egy olyan szervezet, mely a vakok mellett azokat is magában foglalná, akik készek a vakok segítségére lenni. Előbb alapos előtanulmányokat végzett: számos vakügyi nagygyűlésen vett részt, vakok intézeteit, műhelyeit, otthonait látogatta Németországban és Angliában. Az-után hozzáfogott, hogy tervét lépésről-lépésre megvalósítsa. 1882-ben megalkotta a francia rövidített írást, 1883-ban alapította a Louis Braille című pontírású folyóiratot és a Valentin Haüy című síknyomású lapot, 1884-ben egy másik pontírású lapot, a Revue Braille-t. 1886-ban pontírású, és vaküggyel foglalkozó síknyomású könyvtár alapjait rakta le. Ő szervezte meg a Conference Valentin Haüy-t is. Ez egy bizottság, mely a vakság problémáinak megvitatását s a megoldásukhoz vezető utak kutatását tűzte zászlajára. Az 1884. év egyik estéjén az addig létesített valamennyi intézmény egybefoglalásából kelt életre a Valentin Haüy-társaság. A következő év jan. 28-án hivatalosan is engedélyezték, 1891-ben pedig közhasznú intézménynek ismerték el, ami feljogosította, hogy adományokat és alapítványokat fogadhasson el. Suzeranne műve, alapítójának 1924-ben történt halála óta is egyre fejlődik. Irodái s a kapcsolatos intézmények már egy nagy épületet töltenek meg Párisban, a rue Duroc-on. Benne állandó tanulmányi bizottság dolgozik a vakok segédeszközeinek tökéletesítésén. Muzeuma a vaküggyel kapcsolatos tárgyak hatalmas tömegét tárja a szemlélő elé. A pontírású könyvtár hat emeletet tölt meg, köteteinek száma kereken 113000, amihez még 15000 kötet kotta járul. A könyvtári munkát többnyire vakok végzik. A forgalom évi 75000 kötet. A könyvállomány gyarapításán ezernél több másoló dolgozik. A pontírású nyomda az értékes könyveken kívül egész sor folyóiratot is állít elő. A már említetteken kívül egy-egy lap készül a zenészeknek, zongorahangolóknak és masszőröknek. Az első pontírású nyomda a Szent Pálos nővérek párisi zárdájában működött. Ennek a rendnek látó és vak apácák voltak a tagjai s itt alkalmazták először a pontközi nyomtatást.
Az Avh. minden arra méltó, rászorult vakot támogat. Irodájának kartotékjában ott van minden pártfogoltjának a pontosan kitöltött törzs-lapja, ahol több mint 18000 vak neve van összegyüjtve. Franciaországban 32000 a vakok száma, ebből 2000 hadivak. Az Avh. gyámoltjainak minden szükségletéről gondoskodik: a gyermekek iskoláztatása, tanszerekkel való ellátása, a hivatásválasztásnál a tanácsadás és a választott hivatásra való kiképzés mind az egyesület gondját képezik. A munka-közvetítés nehéz feladatát egy világtalan, M. Mahaut látja el, aki már több ezer sorstársát juttatta kenyérkeresethez. Azon iparosoknak, akik önállósítani akarják magukat, kölcsön-szerszámot, készpénzkölcsönt adnak.
Az Avh. Chilly-Mazarinban otthont tart fenn a szellemileg elmaradott vak leányok részére, ahol oktatást és ápolást kapnak. A később megvakultaknak továbbképzőtanfolyamokat rendeznek és megtanítják őket valamilyen iparra. A vakok készítményeit két üzlethelyiségben árusítják. Egyik a szervezet székházában van, a másik Páris központjában.
A vakok Franciaországban nagy-részt ugyanazokat a foglalkozásokat végzik, amit másutt. A masszázs újabban nagy lendületet vett s a vakok kiképzésének és elhelyezkedésének lehetőségei ezen a téren jelentékenyen megjavultak. A masszőr-iskolát egy vak orvos alapította 1907-ben. Jelenleg több látó orvoson kívül egy vak oktató is tanít benne. Az oktatást állami ellenőrzés alatt álló vizsga zárja le.
Az agg vakok és a siketnéma vakok (utóbbiból 172 van az országban) különleges gondozásban részesülnek.
Az Avh. hatáskörébe tartozik az ingyenes vasuti jegy kieszközlése a vaknak és kísérőjének, a vakoknak segédeszközökkel való ellátása, küzdelem a vakság ellen, felvilágosító iratok terjesztése. Statisztikai osztálya nyilván-tartja a munka-lehetőségeket s a munkahelyeket, a vakok érdekében folyó munka eredményeit és vívmányait. Kivételes esetben lakbér-segélyt ad a rászorultaknak és használt ruha, bútor és hangszer kiosztásával segíti őket. A vak nőket kötéshez való fonállal látja el és külön ujságot is ad ki számukra.
Az avh. anyagi forrásai tagdíjak, gyüjtések, sorsjátékok, alapítványok és önkéntes adományok. Évi kiadásai meghaladják a másfél millió frankot (120000 p.). Választmánya felerészben látókból, felerészben vakokból áll. Az elnököt a választmány, ennek tagjait a nagygyűlés választja. Az Avh. jelenlegi főtitkára, tehát a tényleges vezetője, Renaux úr is vak.
Az egyesület ötven éves áldásos, komoly munkára tekinthet vissza. Kívánjuk, hogy a jövőben is ugyanilyen buzgalommal és növekvő sikerrel működhessék francia sorstársaink, és rajtuk keresztül az egyetemes vakság érdekében mindnyájunk javára.
CS.
Levél a szerkesztőhöz.
„... Régen hordom magamban a gondolatot, hogy helyzetünk miatt én is szót emeljek. Miről beszélhetnék másról, mint a mindennapi kenyérről, amit mi vakok oly keservesen, nem egyszer keserüen keresünk meg.... Magam is arra kényszerülök, hogy hegedűvel a kezemben házról-házra járva keressem meg a legszükségesebbeket. Hogy ez milyen élet, arról nem kell beszélnem és arról sem, hogy az a legforróbb vágyam, hogy megszabaduljak tőle. Hogy ez eddig nem sikerült, higyje el, nem az én hibám. Az egyes ember olyan tehetetlen, a magára maradt vak meg éppen...! De hiszem és vallom, hogy a Szövetség tud és fog is segíteni az ilyen és valamennyi vak helyzetén. A vakügy nálunk ma is ott áll, ahol száz év előtt: koldul az egylet, a foglalkoztatók s az egyén maga is. A forma, a cím talán más, de a cél és a jelleg ugyanaz. Sok szó esik manapság világszerte arról, hogy új foglalkozási ágakat kell felkutatni a vakoknak. A legtöbb országban állami beavatkozással segítenek a bajokon. Nálunk a hatóságok tétlen közönnyel nézik, hogyan kísérik toloncházba a kolduláson kapott vakot, ahol megrögzött bűnözők társaságában napokat, sőt heteket tölt. Igaz, kihágást követett el: túl-tette magát a szabályrendeleteken, koldult. De mit tegyen egyebet? Leszámítva azt a néhányat, akiket a tehetetlenség és munkátlanság évtizedek alatt annyira hozzászoktatott a kéregetéshez, hogy másra gondolni is képtelen, valamennyi örömest fogna munkába, de ha nincs...! Mi zenét, kefekötést, kosárfonást tanultunk, mit tegyünk hát, ha ezek nem adnak többé kenyeret a vaknak? A zenét a rádió, a kosárfonást a háziipar, a kefekötést a gépek tették tönkre számunkra. Jó, megértem az okokat s beletörődöm. Új munka-ágakra van szükség. Helyes, beletörődöm és vállalom, hogy megtanulom az új munka menetét és dolgozom bár-mely könnyen elsajátítható iparban, csak ez az állapot szünjék meg! És ha nem kezdeményez senki, kezdeményezzen a Vakok Szövetsége. Azt javaslom: létesítsen műhelyt az egyleten kívül élő, dolgozni akaró vakok részére, melyben alkalmas ipari munkát végezhetnének. Meg vagyok róla győződve, hogy sok sorstársunk találna ott nagy lelki megnyugvást és becsületes megélhetést. ..." Mélyen elgondolkoztunk e levélen. A gondolat nagyon szép és lehet, hogy kivitelben sikerre is vezetne. Nem mehetünk el tehát szó nélkül mellette. De megvalósítása sem olyan könnyű, aminőnek a levél-író látja. Ígérjük, hogy mégis megkíséreljük foglalkozni vele s ha lehetőséget látunk, elindítjuk a valóságban is. Jó volna azonban előbb tudni, kik és hányan vannak, akiket érint a dolog, akik annak idején vállalkoznának munkára. Persze, olyanokra gondolunk, akik ma nem dolgoznak, vagy olyan munka-körben foglalatoskodnak, amit méltatlannak éreznek. Nagy nehézséget jelent egy ilyen műhelynél nem csak a készítmény értékesítése, hanem a vezetés és általában a megszervezése a munkának. Ehhez érteni kell s mi ebben teljesen járatlanok vagyunk és nem is sejtjük, honnan vehetünk elő valakit, aki erre alkalmas lenne. Az ügykezelés kevés munkásnál ugyanannyi, mint soknál, nagyban kezdeni pedig nem lehet.... Nos, majd meglátjuk.
..Y
Hírek a nagyvilágból.
Leo Lüchtefeld, egy német sorstársunk kiváló eredménnyel vett részt a birodalmi hivatásversenyen: 27 látó pályatársával szemben ő lett a masszőrök kölni körzetversenyén a győztes és így belekerült a kerületi versenybe, melynek három indulója közül megint ő lett az első. Ennek a győzelemnek alapján bejutott a birodalmi döntőbe. Lüchtefeld egyébként egy kölni ortopédklinikán van alkalmazva és naponta tíz órát, sőt néha ennél is többet dolgozik. Hivatását nagyon szereti és vakok számára igen alkalmasnak tartja.
Nem-rég közöltük lapunkban G. Brix beszámolóját, aki a bayreuthi gépíróversenyen való részvételét írta le. Most újabb sikerről érkezett hír: a löbaui közigazgatási hivatal alkalmazottja, Ilse Riedel kisasszony mint egyetlen vak részt vett a körzeti gépíróversenyen s abból győztesként került ki. Ez-után benevezett az 1939-es bayreuthi birodalmi teljesítményversenyre, ahol szintén „jó" osztályzatot kapott s ezzel „német bajnok az írógépen" címet nyert. Így ezt a kitüntető címet már két egymást követő esztendőben szerezte meg a maga számára egy-egy sorstársunk.
A német rádió nem-rég helyszini közvetítést adott a hadianyaggyárból, melynek során szót kapott egy vak munkás is. Elbeszélte, hogy kívüle még nyolc sorstársa dolgozik a gyárban. Az üzemvezetőség kb. egy évvel ez-előtt állított be próbaként néhány vakot s mi-után ezek igen jól beváltak, emelték fel a létszámot. A vakok különbféle munkákat végeznek. A megszólított apró fémalkatrészeket fűzött össze bizonyos meghatározott számú kötegekbe. Elmondta azt is, mennyire örülnek, hogy a gyárban dolgozhatnak. Egyrészt, mert ezzel jó keresethez jutnak, másrészt pedig, mivel legalább így ők is munkálkodhatnak hazájuk érdekében.
Az argentin kormány elhatározta, hogy egy és fél „centavos" értékű bélyegeket ad ki Braille Lajos képével. Ezek a bélyegek főként pontírású könyvek bérmentesítésére szolgálnak.
Columbiában törvényt hoztak, mely szabályozza a vakok és siketnémák nevelését. Elrendeli a törvény, hogy az engedélyezett sorsjátékok nyereményeiből a száz pesos és ezen felüli összegek 2 százalékát a fenti célra le kell vonni.
A német vakok szövetsége, az „rbv„ legújabb évi jelentéséből kitűnik, hogy ennek a szervezetnek 1938. jan. 1-én 25 tagegylete volt, összesen 14.174 taggal. A tagok száma az-óta 16.900-ra emelkedett.
- A berlini vakok sportegylete, mely nem-rég ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját, az elmúlt nyáron két új csónakot vásárolt. A sportegylet Spree-menti vízitelepén megtartott „hajókeresztelő" ünnepén részt vettek a helybeli vakszervezetek és iskolák, valamint a sajtó képviselői is.
(Blindenwelt, 1939. 7.)
- A német közlekedésügyi miniszter 1939. júl. 28-án kelt leiratában a vakok tetszésére bízza, hogy a három fekete ponttal ellátott sárga karszalaggal, az újabban bevezetett felnyitható jelzőtáblával, vagy pedig fehérbot használatával igyekeznek-e elejét venni az utcai baleseteknek. A fehérbot Németországban idáig nem volt elismert vak-jelvény. Mostantól fogva minden vak azt az ismertetőjelet választhatja ki a fenti három közül a maga számára, amelyiket a legcélszerűbbnek tartja.
- A német birodalmi zenekamara kebelében működő „vak-hangverseny-iroda" legutóbb kiadott évi beszámolójából megtudjuk, hogy az iroda az elmúlt üzleti esztendő folyamán 879 vak-hangversenyt rendezett az ország legkülönbözőbb helyein. A világtalan előadóművészek, szólisták és együttesek, a hangverseny jövedelmének 30 százalékát kapják. A hivatal által nyilvántartott és hangverseny-jogosítvánnyal rendelkező 74 zeneművész közül 71-et sikerült gyakori foglalkoztatással az egész éven keresztül kielégítő keresethez, s ezzel megélhetéshez juttatni. Az intézmény 1935-ben létesült; teljesítményei évről-évre növekednek.
- Olaszországban a magasabb iskoláknál alkalmazott vak tanerők száma 1938-ban 23-ra emelkedett; közülük 18 már véglegesítve van. Állami intézetekben ezenfelül 9 világtalan zenetanár működik.
(Blindenwelt, 1939. 8.)
- A marburgi vakok tanulmányi intézete a háborúskodás kitörése óta naponta kiadja pontnyomásban a német véderő-főparancsnokság hadijelentését. A kiadvány, melynek ára darabonként 5 pfennig, a jelentés szövegén kívül a hozzátartozó térképrészletet is közli.
Ugyan-csak a marburgi nyomda készített egy-egy domborművű térképet Nyugat- ill. Kelet-Lengyelországról, ezek 50 pfenniges árban kaphatók.
A nyugati arcvonal, a csatorna környéke, a brit szigetek és az Északi tenger dombornyomású térképei szintén megjelennek. (Mindezen kiadványok természetesen német nyelvű feliratokkal vannak ellátva.)
MM.
Hirdetések.
R.kat. rövidített írással nyomtatott imakönyv és két négy-negyedes prím-hegedű megvehető: Bpest, 14. Hermina-út 7. 2. em. 26.
- Bennemann: eszperantó-német szótár; Ghristaller: német-eszp. szótár; Kabe: eszp.-eszp. szótár bármelyik 3-kötetes mű 18 P a szerkesztőségben.
Vidéki olvasóink figyelmébe.
A Vakok Szövetsége közben-járására a kassai és debreceni villamosvasút-társaságok az ott élő vakoknak villamosaikon kedvezményt engedélyeztek. A kassaiak kérjék a Vakok Szövetségétől vakságuk igazolását, s ezzel jelentkezzenek a kassai villamosvasút igazgatóságánál, ahol arcképes igazolványt kapnak, melynek felmutatásával 8 filléres gyermekjeggyel, mint átszállójeggyel, utazhatnak. A debreceni vakok küldjenek egy darab 6-szor 9 cm. nagyságú arcképet szövetségünkhöz, hogy kiállítsuk szövetségi arcképes igazolványukat, mert Debrecenben ennek felmutatása mellett szakaszjeggyel utazhatnak átszállójegy helyett. Az igazolvány kiállításáért 50 fillért kérünk egyfilléres bélyegekben. Nagyobb értékű bélyeget nem használhatunk.
- Figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy január 1-től kezdve azok a bélyegek, melyeken Madách Imre arcképe van, s minden olyan bélyeg, melyen fej van, nem használhatók. Ilyeneket tehát ne ragasszanak leveleikre, mert az, aki kapja, büntetést fizet. Ilyen bélyegekkel nekünk sem fizethet. Ismételten kérjük k. olvasóinkat, hogy bélyeget csak egy p-nél kisebb összegek fizetésére használjanak. 1 p-t meghaladó díjfizetésre kérjenek tőlünk csekket.
- E számunkhoz csekket mellékeltünk azoknak az olvasóinknak, akik tag- és előfizetési díjaikat még nem rendezték. Kérjük, hogy ezeknek felhasználásával fizessék be az esedékes összeget. Ha valaki olyan is kapott csekket, aki nincs hátralékban, küldje vissza.
Nők rovata.
Divatos horgolt sapkák.
Rövidítések: l légszem (lánc-szem), r rövidpálcika (szoros-szem is), p pálcika. A sorokat ha számozzuk, a számjel után csúsztatva írjuk a számjegyeket.
Gyermeksapka.
20 cm l. 1 sor: végig felváltva egy p, egy r. 2 sor: a hosszúra rövid, a rövidrehosszú pálcika. Felváltva horgoljuk ezt a két sort. Ha már 40 cm hosszú darabot horgoltunk, össze-hajtjuk és az egyik oldalt össze-varrjuk, vagy össze-horgoljuk. Így főkötő-formát kapunk. A varrás hátra kerül. Hátul, a nyak fölött horgolunk egyik saroktól a másik sarokig egy p egy l-ből álló lyuksort. Elől két ugyanilyen lyuksort horgolunk egyik saroktól a másikig. Nagyon szép a lyuksor, ha az egyik pálcikát elől, a másikat hátul szúrjuk be. Hátul a lyuksorba légszem-zsinórt fűzünk. A zsinór legyen olyan hosszú, hogy elől csokorra lehessen kötni. A zsinór végére bojtot vagy pompont varrunk. Szép, ha a sapkát elől színes rövidpálcikás sorral szegélyezzük. Pl. a kék sapkát fehérrel. Ha a sapkát csíkozni akarjuk, akkor az alapszínből horgolunk három sort, a színesből két sort s így felváltva végig. Ha a sapkát hátul fel akarjuk hajtani, két-három hosszúpálcikás sort horgolunk rá hátul.
Felnőttek részére ugyanilyen sapkát, a fej mérete szerint, 5-6 cm-mel szélesebbre és 10-11 cm-mel hosszabbra horgoljuk. Zsinór helyett szalagot is fűzhetünk bele.
Három részből álló sapka. Három egyforma részből áll. A részeket külön-külön horgoljuk meg. Elkezdjük egy légszemmel, ebbe egy egyráhajtásos pálcikát horgolunk. 2 sor: a pálcikába két pálcikát horgolunk, de csak az egyik, a hátsó szálba szúrva. Az egész részt ilyen egyráhajtásos pálcikákból, mindig csak a hátsó szálba szúrva, légszem nélkül horgoljuk, így lesz a sapka szép redős. Minden sor elején szaporítunk. Az első pálcikára csinálunk kettőt. Ha 18 pálcikát elértünk, leszakítjuk a szálat. A részeket úgy varrjuk össze, hogy minden résznek a hegye a fej tetején össze-érjen. A tetejére horgolunk egy hurkát, mint a svájci sapkán van: horgolunk 3 vagy 4 légszemből egy karikát, abba csinálunk 5 vagy 6 r-t és ilyen r-del horgolunk körbe öt cm-nyi darabot s ezt a sapka tetejére varrjuk. A sapka szélét r-s sorral horgoljuk körül, belehorgolva a fejbőség szerint össze-varrt gumit. A sapkához öt deka, vékonyabb pamutból négy deka kell.
Közli: Schlichter Berta Budapest, 14. Hermina-út 7.
A rádió divattudósítója már két alkalommal is közölte az egyujjas kesztyű kötési módját. Reméljük, sokan feljegyezték. Itt csak azt említjük meg, hogy különösen ügyes módszert ajánl a hüvelykujjhoz való külön-szedett szemek számára. Ne kötőtűre, ha-nem biztosító-tűre szedjük ezeket a szemeket s akkor nem kell folyton vigyáznunk arra, hogy le ne csússzanak a tűről.
- Kérjük olvasóinkat, írják meg, hogy a közölt mintáknak tudták-e jó hasznát venni.