Vakok Világa 1942. március

Vakok Világa
5. évf. 3. szám
1942. március

a Vakok Szövetsége kiadványa.

felelős szerkesztő: dr. vitéz Kassay Béla
Budapest, 14. Hermina-út 7.
telefon: 496 100
postatakarékpénztár: 44744.
pénztáros: Lefort Géza, Budapest, 14. Francia-út 42. (szombaton este 5-7 a Társaskörben)
telefon: 297 500
kiadóhivatal: „Vakok Világa", Budafok, Apponyi-út 21.

A VSZ tagdíja évi két pengő. A VV előfizetése tagnak évi 1,20 P, nem-tagnak 3,70 P.

Tartalomjegyzék:

A Vgyoe díszhangversenye
Szövetségi hírek
Mindenkihez
Rövidítés-pályázat
Felhívás olvasóinkhoz
Meghalt Joó Sándor
Házassági hír
„Vakon" Mechanika
Szatyorkészítés
Vakok ügye Svédországban
Hírek a nagyvilágból
Melléklet: a rövidírás-tanfolyam kezdete.

Pontíró-táblák és gépek javítását szakszerűen vállalja: „Vakon" Mechanika, Budafok, Apponyi-út 21.

A Vakokat Gyámolító Orsz. Egyesület díszhangversenye.

A mostani háborúban megvakult hősök javára a Magyar Művelődés Házában február 11-én rendezett díszhangverseny, legnagyobb örömünkre, teljes anyagi és erkölcsi sikert eredményezett. Néhány éve a Homeros-énekkar csak rádióban gyönyörködtette a nagyközönséget utólérhetetlenül szép énekével, most végre ismét nagy hangverseny-dobogóról szállt, zengett az ének. Schnitzl Gusztáv igazgató-karnagy a régi teljességgel muzsikált a legszebb hangszer, az emberi hang csoda-orgonáján, a kormányzó- és királydíjas ének-együttesen.
Meg kell említenünk, azokat a hatványozottan jelentkező nehézségeket, melyekkel a kar vezetőjének és tagjainak az előkészületek folyamán csak akadályt nem ismerő nagy ügyszeretetével sikerült megbírkózni. A rendes énekkari próbák többszöröse kell egy nagy hangverseny előkészítéséhez, de kemény télben, hófúvásban, gyári, műhely-munka után, messze külvárosokból énekórákra járni nem csekély fáradság, ezért minden dalosnak külön-külön köszönet.
A műsorban szükséges volt egy tenor-szólista, a két vállalkozó közül az egyik tíz, a másik két nappal az előadás előtt adta vissza a szerepet. Táviratban kellett ekkor Pestre hívni Kertész Lajost, a szegedi egyetem éneklektorát, aki egyetlen teljes próba nélkül, kitűnően oldotta meg vállalt feladatát.
A főpróbára igyekvő egyik dalos-testvérünket baleset érte, énekkari dolgokkal kapcsolatban, sajnos, már másodízben, - de a hűség és kitartás e mintaképe a hangversenyre sérülten is eljött.
A közreműködő Mária Terézia Első Honvédgyalogezred zenekarának hangszerszállító kocsija szintén a főpróba előtt tört el, ezért a főpróba megkezdésével is várnunk kellett, míg másik autót kerítettek.
Február 11-én este félnyolc. A színpadon felállt a zenekar és Pongrátz Géza főkarnagy vezényelt. Felhangzott a himnusz. A kormányzó úr őfőméltósága és a főméltóságú asszony megérkeztek és a legkitüntetőbb figyelemmel hallgatták az egész zenei műsort.
Dopler: A két huszár című nyitánya után vitéz Somogyvári Gyula, az ész- és szívember, a katona-író mondott megnyitó beszédet.
Közben csendesen felállt a Homeros-énekkar a függönyök mögött.
A függöny felgördült és tompított fényben ott állt a vakok büszkesége, az énekkar. Palestrina Agnus Dei-je fínoman csendült fel és az első hangtól az utolsóig, mint egy nagy varázserő, fogta egybe a dalosokat, mindenki a legjobbat, a legtökéletesebbet akarta nyujtani. Bűvös pianók és hatalmas forték, gazdag színárnyalatok, nemes lelkesedés, és mindenkit lenyűgöző művészet ragadta magával a közönséget.
Monteverdi szerelmi madrigálja üdén zengett.
Demény: Lento és finale a magyar suite-ből magas művészet és ősi megérzés csodálatos egyesülésével kelt újra életre.
Kodály Zoltán: Jézus és a kufárok című bibliai képe előadása áhitatos lelkek és nagy freskó-festők művészete volt.
A műsor legkiemelkedőbb számai - zenekar, énekkar és tenor-szóló együttesével előadott - nagy művek voltak: Figedi Sándor: Szeptember végén, és Liszt: 13. zsoltár. A kitűnő zenekar és a szólista nagyban emelték az énekkar művészi sikerét.
A szünet után Jancsin Ferenc hegedült Berg Ottó karnagy zongorakíséretével két Hubay-művet.
A Nemzeti Színház tagjai Toronyi Imre: Fénytelen utakon című egyfelvonásos művét adták elő. Egy híres szemtanár és egy világtalan leány a mű főszereplői.
Köszönjük a szerzőnek, hogy sorsunk iránt annyi érdeklődést és szeretetet mutatott.
Adja a Mindenható Isten, hogy szomorú új sorstársainknak, a most folyó háborúban megvakult katonáknak, minél nagyobb mértékben segítségére lehessünk. Az Úr áldása adjon nekik erőt súlyos megpróbáltatásuk elviseléséhez.
A Homeros-énekkar és annak minden tagja teljes odaadással és áldozatos készséggel igyekszik mindig kivenni részét nehéz próbát álló hőseink sorsának enyhítésében.
(--------)

Szövetségi hírek.

A VSZ február 15-én tartotta kéthavi rendes választmányi gyűlését. Beszámolók kapcsán örömmel vette tudomásul a választmány, hogy a Vakon-műhelyben komoly munka indult meg. Jó sikerrel biztat a vak munkások ügyességi vizsgálatának eredménye, ami nagy lehetőségek csiráját rejti magában. Örömmel hallotta a választmány azt is, hogy a Vakok Otthona-alapra eddig 3128 P gyűlt össze. Újabban adakoztak: dr. Ferencz Ignác 100, Stofán János és neje 100, Solt János 50, Takács János 5. Az előzőkkel együtt eddig 3128.
A szövetség taglétszáma a mult választmányi gyűléskor 937 volt. Kilépett egy, a választmány felvett 32 új tagot. A szövetség taglétszáma tehát most 968. Nagy lelkesedés és derültség közepette határozta el a választmány, hogy az ezredik tagnak emlék gyanánt egy Vakon-zsebtáblát ajándékoz, melybe bele lesz vésve, hogy az ezredik tag kapta. Beszámolt a titkár arról is, hogy a szövetség február 15-ig 15 írógépet közvetített tagjainak. Sajnálkozással hallgatta a választmány, hogy a szövetség adósainak egy része megfeledkezik vállalt kötelezettségéről, s ezáltal akadályozza sorstársainak kölcsönhöz juttatását. Nem egy van közöttük, aki a hozzá írt felszólításokat is válasz nélkül hagyja. Még csak mentegetőzni sem tartja érdemesnek. A pénztáros utasítást kapott, hogy járjon el az illetőkkel szemben.

Mindenkihez...

Több ízben szóvá tettük már, úgy a VV hasábjain, mint a VSZ gyűlésein azokat a suttogó, bujtogató hangokat, amik erre is, arra is hallatszanak. Elindul egy-egy hangzatos szólam, kifogás, vádaskodás, és egyre szélesebb körben terjed. Nem tudni, ki az elindítója, s azt sem, hol áll meg. Hiába foglalt ellene állást a vakok józan, felelősségérzettel és áttekintéssel bíró nagy csoportja, a gyanusítgatásoknak, oktalan személyeskedésnek nem akar vége szakadni. Sőt oda fajult, hogy febr. végén a VSZ elnöke becsületsértésekkel, gyanusításokkal tele, rágalmazó levelet kapott. A levélíró a magáé helyett másnak a nevét írta alá. A pontírású levél azzal fenyegetőzik, hogy polgármesternél, a Beszkártnál, vádat emel, - bizonyára névtelenül, vagy egy ártatlan vak nevében, akit majd ő helyette vonnak felelősségre, a hazug rágalmakért, - és így teszi lehetetlenné a szerinte helytelen ügykezelést. A VSZ minden ténykedése a legszélesebb nyilvánosság előtt történik. A választmány és közgyűlések, a VV teret ad a becsületes, őszinte bírálatnak. A vezetőség ebben soha senkit meg nem akadályozott. Mindenki tudja, hogy a VSZ eddigi eredményeit elnökünk fáradhatatlan, kitartó munkájának köszönhetjük, s nélküle a szövetség ismét lesüllyed oda, ahol 17 éven át volt: az ismeretlenség és jelentéktelenség ködébe. Meggondolandó tehát, hogy szabad-e létét könnyelműen kockára tenni a jelent s a jövőt csupán azért, mert egyeseknek oly kívánságaik vannak, amiket ez vagy az a szövetségi tisztviselő nem talált teljesíthetőnek. Mert a levél minden sora e mellett tanúskodik. Soha még vád embert alaptalanabbul nem ért, mint most elnökünket. Nyilt dolog, hogy ő 1937 óta csak a vakokért dolgozik, s ehhez a szívós munkához az adta neki az erőt, hogy maga körül érezte, tudta a magyar vakokat. Bűnt követ el a magyar vakok összessége ellen az, aki ezt az egységet megbontja, aki kedvét akarja szegni annak, akitől ez ideig is sokat kaptunk, de még többet várunk...
A VSZ tisztikarát ez ügyben az elnök - igaza érzetében - rendkívüli gyűlésre hívta össze. A tisztikar mélységes megbotránkozással ítélte el a levélírót, és felszólította az elnököt, tegye meg a feljelentést a főkapitányságon ismeretlen tettes ellen becsületsértés és rágalmazás címén. Jelentse be egyidejűleg az esetet a levél közlése mellett a polgármesternek s a Beszkártnak azzal, hogy amennyiben szükségesnek tartják, indítsanak ez ügyben vizsgálatot. Helyesléssel vette tudomásul a tisztikar, hogy Schnitzl Gusztáv igazgató, akit a levélben ugyancsak megrágalmaztak, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium útján az ügyészségnél tett feljelentést becsületsértés és rágalmazás címén. Remélhetőleg, többé nem akad ilyen szomorú és sajnálatos eset a magyar vakok körében.

2. számú rövidírás-pályázat.

Fogd meg a dolog végét, és addig üsd a vasat, míg meleg. Rendes gondolkodású ember csak ritka kivételképpen szenved fogalomzavarban. Levelemben küldök egy hervadó falevelet is. A falak mentén lopakodtak tova. Sok cseppkőképződmény valóságos fogalak. A fogfalak alkotórésze a színtiszta zománc. A jó férfialak jellegzetessége az erő és ruganyos mozgékonyság. Fontos és a vakok történetében korszakalkotó tény, hogy a mechanikában alkalmazható vak munkásaink jövedelme órabérfillérekben átlagosan ötven, ami semmivel sem kevesebb a hasonló munkát végző látó vas-munkások kereseténél. A nagyság átkának mondják, hogy az ilyen ember nem élhet önmagának, hanem mindig csak a szűkebb vagy tágabb környezetének. A népi körtánc és körének az utóbbi években közkedveltté vált. A legnehezebben hegedő sebeket, a legtartósabb fájdalmakat a vélt sérelmek teremtik. A rég nélkülözött munkának nagyserényen fogott neki. Az ismerősök nagy számban tudakozódtak a beteg hogyléte felől. Hogylétetek kérdése engem is sokat foglalkoztatott. Jóllehet testvérek vagytok, nem hasonlítotok hozzá. A pénzküldeményt hozzátok irányítottam. Hozzál magaddal kellő igazolást. Cselekedeteinek igazolása az oknyomozó történelem feladatkörébe tartozik. Pénzt is hozzatok magatokkal, nehogy szükséget szenvedjetek. Kétségbeesése megindító volt.

A rövidírás-pályázat beküldésének határideje 1942. április 20..
A pályázatok értékelési rendszere a következő:
Öt ponttal büntetendők: a bírandó szövegtől való bár-miféle eltérés; önkényes rövidítések alkalmazása; hibák a főszótagban; a kizárólag szó elején, belsejében, vagy végén alkalmazható jelek téves használata; minden-nemű hibás rövidítés és hibás többképzés.

4 ponttal büntetendők: bár-milyen rövidítési lehetőség ki nem használása; tulajdonfőnevek egészben vagy részben való rövidítése ragok kivételével; jelek emelése, csúsztatása vagy megfordítása; a - nemis képző elhagyása.

3 ponttal büntetendők: fölös vagy hiányzó kötőjel; fölös, hiányzó, vagy rossz helyen alkalmazott hatos-pont; régi rendszerbeli, már letörölt rövidítések használata; sorvégi elválasztások körül elkövetett hibák.

2 ponttal büntetendők: szó, betű, írásjel vagy szóköz elmaradása; a kelleténél több szóköz alkalmazása; szabály-szerűtlenül alkalmazott, hatpontozott sorolás; pont-írási rövidítések helyettesítése síkírásbeli rövidítésekkel; egy szó vagy jel kétszer való leírása ablakonkint számítva a 2 pont büntetést.

1 ponttal büntetendők: ponthiba; hatpontozott sorolás ablakonkint számítva; kikaparás pontonkint számítva; hosszú és rövid magán-hangzók (i í u ú ü ű); a helyesírással ellentétes használata.

E rendszer szerint átlagoltattak el az 1. számú rövidírás-pályázatra beküldött átírások. Az átírandó szöveget a VV 1942. évi januári száma közölte.
A pályázaton résztvevők száma 19 volt.

A munkák beküldői rangsorban, hibapont
1. Bori János 15
2. Schlégl Ida 22
3. Modé József 29
4. Sinkovics Margit 41
5. Csokonay V. Gizella 51
6. „Remény" jelige 58
7. Pauer Iistván 60
8. Kiss István 66
9. Bleier József 77
10. Miskey Mária 85
11. Győrffy János 87
12. Zichó József 96
13. Müller József 97
14. Révész Ottó 104
15. Farkashalmi G-né 145
16. Lessner Kálmán 166
17. Kaló Terézia 167
18. Danyi Endre 181
19. Réti Vendelné 205
A hibapontok átlaga 89. Az első három helyezett a jutalmat már meg is kapta.

Felhívás olvasóinkhoz.

A magyar vakok művelődési ügye jelentős lépést tesz azzal, hogy az eddig három kézben lévő pontírású könyvtárakat egyesítve, a fejlődésnek világszerte megnyilatkozó új irányát követi, s anyagát csupa rövidírású könyvvel gyarapítja. Több ízben adtunk már erről hírt, s most a sok kérésnek óhajtunk eleget tenni azzal, hogy lapunkban rövidírási tanfolyamot rendezünk a nélkül azonban, hogy a megtanult rövidítéseket a lap többi cikkében alkalmaznók. A márciusi szám valamennyi olvasónkhoz elviszi a külön nyomtatott mellékletet azzal a kéréssel, hogy a tanulni szándékozók jelentsék be ezirányú óhajukat, mert a jövőben csak azok kapják majd, akik kifejezetten kérik. A részvétel díjtalan. Jelentkezzék!

Meghalt Joó Sándor.

Gyászlobogó lengett a szombathelyi vakok intézetén. Meghalt Joó Sándor, az intézet hosszú-éveken át volt igazgatója. Halála váratlanul érte hozzátartozóit és Szombathely társadalmát, mély gyászba döntve mindazokat, akik közel álltak hozzá, elsősorban pártfogoltjait, akiknek gondos és szerető atyjuk volt. De gyászolják azok is, akik csak távolról becsülték, a város társadalma, melynek közbecsülésben álló tagja volt.
Joó Sándor Buzsákon, Somogy megyében született 1885-ben. Középiskoláit Veszprémben, a tanítóképzőt Pécsett végezte. Egy évi tanítói működés után a gyógypedagógiai tanárképző hallgatója lett, ahol 1909-ben szerezte meg a tanári oklevelet. Ezután a váci siketnémák intézetének lett tanára, ahonnan saját kérelmére az ifjú vakok szombathelyi intézetéhez helyezte át a VK miniszter. Itt 1921-ig mint tanár, ezóta pedig mint az intézet igazgatója működött 1942. jan. 22-én oly váratlanul bekövetkezett haláláig. A világháború kitörésére a kaposvári 44. gyalogezredhez vonult be, és ezredével részt vett a szerb és olasz harctereken vívott harcokban.
A legrosszabb időben, a háború és forradalom után vette át az intézet vezetését, amikor a pártfogoltak, akik között nem egy hadirokkant vak is volt, elhelyezése és élelmezése a legnagyobb nehézségekbe ütközött. Az ő fáradhatatlan tevékenységének és törhetetlen munkakészségének köszönhető, hogy ezeket a nehézségeket le lehetett küzdeni, és az intézet az ország egyik legismertebb gyógypedagógiai intézetévé vált. Pártfogoltjainak gondos és megértő vezetője volt, akik a legnagyobb szeretettel ragaszkodtak hozzá.
Működése az intézetet korszerű alapokra fektette, és benépesítette. Az intézet hármas célját: az ifjú vakok elméleti és ipari oktatását és a felnőttkorú vakok foglalkoztatását olyan kiválóan oldotta meg, hogy az intézet az ország legelső és elismert ilyen intézményévé vált.
Különösen kiváló érdemei vannak az intézet anyagi ügyeinek rendezése körül.
A háborús idők után súlyos anyagi válságba került az intézetet fenntartó Vakokat Gyámolító Dunántúli Egyesület. Ekkor az intézet részére fáradhatatlan munkássággal és ernyedetlen ügybuzgalommal gyüjtési akciót indított, melynek révén sikerült olyan összegű anyagi javakat szerezni, ami évekig biztosította az intézet működését. Új iparágakat honosított meg a vakok foglalkoztatása terén, és az ő érdeme az is, hogy a vakok intézete mellett, ennek terjedelmét kibővítő, a vakok üdültetésére alkalmas kerti területet és ezen kívül Tanakadj községben tíz hold mezőgazdasági ingatlant is szerzett, mely a vak pártfogoltak kenyérszükségletét látja el.
Az intézet és az egyesület anyagi ügyeit oly módon sikerült rendezni, hogy a foglalkoztató intézet s az ezzel kapcsolatos ipari üzem teljes önállóságra juthatott s függetleníthette magát a VGY Országos Egyesülettől, aminek azelőtt fiókja volt.
Joó Sándor halála nemcsak a szombathelyi intézetben hagy maga után nehezen pótolható űrt, ha-nem azok is érezni fogják hiányát, akiket évtizedeken át pártfogolt és vezetett vissza a munkás élet útjára.
Emléke élni fog közöttünk.

Házassági hír.

Kiss Papp Kató és Schafranek János (Vasas, Baranya-megye) házasságot kötöttek. Az új párnak szeretettel sok boldogságot kívánunk.

Hirdetések.

Munkakedvelő, türelmes, szelíd természetű 35-éves leány szeretne megismerkedni hasonló korú sorstársakkal. Címe: Fazekas Erzsébet, Ásvány, u.p. Ráró, Győr-megye.
- Különböző nyelveket ismerő és beszélő sorstársakkal levelezne: Révész Ottó, Budapest, 14. Korong-u. 16.
- Jó állapotban lévő Klein-írókészletet megvételre keres a Vakok M. Kir. Állami Intézete, Kolozsvár, Honvéd-u. 25. és: Grünwald Sándor, Budapest, 7. Dembinszky-u. 39.
- A Vakok Világa három régi számát: 1938. október, valamint 1939. március és április-i számát kéri kölcsön vagy ajándékba: László Andor, Pestszenterzsébet, Vas Gereben-út 32 B.
- Használt pontíró zsebtáblát venne: Antal István, Szombathely, vakok intézete.

„Vakon" Mechanika.

Ez a szokatlan megnevezés a legújabb vakügyi intézményt jelenti. Sok utánjárással, nagy fáradtsággal és nem kis akadályok leküzdésével alapítottuk. A műhely célja és rendeltetése hármas: a vakok írótábláit, gépeit, különleges eszközeit itthon, olcsón és kiváló minőségben elkészíteni, kipróbálni a gyári munkára jelentkező vak munkásokat, végül új munkaféleségeket kutatni fel olyan téren, ahol eddig vak nem dolgozott. Pontírótáblákat és pontírógépeket hazánkban, - egy sikertelen kísérlettől eltekintve, - rendszeresen sohasem gyártottak. A külföldi táblák méregdrága volta egyre nehezebbé tette új tábla vagy gép beszerzését, a valuta- és szállítási nehézségekről nem is beszélve. Ezért határoztam el már 1941 tavaszán, hogy a vak-íróeszközök kérdését megoldom. A megoldás önként kínálkozott: készítsük őket a magunk műhelyében. A műhelyhez azonban nemcsak munka kell, hanem gépek és munkások is. A gépek megszerzése volt a könnyebb, mert személyes összeköttetéseim révén meg tudtam világítani több nagy gyár vezetősége előtt a célt, ami felé törekszünk, és rendelkezésre bocsájtottak néhány jól használható gépet. Akadt néhány vállalat, mely anyagi segítséget nyujtott a beszerzéshez. A munkások fizetése azonban komoly gondot okozott. Ha összeszámítottam a felbukkanó készkiadásokat, műhelybér, fűtés, világítás, adó, Oti- és munkabérek, nyersanyag-beszerzés, stb., egy-egy tábla ára megközelítette a külföldiekét. Be kellett látnunk, hogy az írótáblák, írógépek csak akkor lehetnek a magyar vakoknak igazán szolgálatára, ha nem terheli őket jóformán semmi az előbb említett költségekből. Ezt úgy akarjuk elérni, hogy mellettük más cikkek előállítására is berendezkedünk, aminek kettős lesz a haszna: egyrészt csökkentik a termelési költségeket, másrészt alkalmat adnak több vak munkás foglalkoztatására, s a munkabérek előnyösebb megállapítására. Az, hogy vakokat ily munkaféleségekben még sehol a világon nem foglalkoztatnak, nemcsak érdekesebbé és kívánatosabbá teszi a dolgot, hanem közelebb is viszi a vakok ügyét a megoldáshoz. Ha a kísérlet beválik, amiben nem kételkedem, vak és csökkentlátó munkások százait lehet a fővárosban és a vidék minden részében mechanikai munkával foglalkoztatni. Növeli a kísérlet horderejét az a tény is, hogy ezek a munkaféleségek el fogják bírni a látókéhoz hasonló munkabérek fizetését, s emberi színvonalra emelhetik a dolgozni akaró vak életét. Említésre méltó az a lehetőség is, hogy a műhelyben egy-két napi próbamunkával megállapíthatjuk a vak munkás kézügyességét, rátermettségét, s ezek tudatában ajánlhatjuk esetleg gyári munkásnak, amit eddig csak korlátozott tájékozódási lehetőségeink folytán bizony nem kis aggodalmak között tehettünk.
...y.

Szatyorkészítés kukoricaháncsból.

Örömmel olvastam a VV egyik mult évi számában a lábtörlő készítésének leírását. Köszönöm ezt sorstársnőmnek;, megpróbáltam és elég jól sikerült. Most én meg a szatyor (cekker) készítését írom le. Hátha ez is sikerül másnak is. Ezt is a kukorica héjából (háncs, csühe) készítjük. Lehet hármas-fonással is, ez könnyebb és jobb, de lehet sodrott fonallal is, ez pedig szebb. Formát kell hozzá készíteni, még pedig úgy, hogy két vastagabb deszkát olyanra vágunk, amilyennek a szatyort tervezzük: 1-2 Dm szélesre és 3-4 Dm hosszúra, amilyennek a szatyor szélességét, illetve a magasságát gondoljuk. Veszünk ezen kívül négy egyenlő hasáb-alakú fát, olyan hosszúra vágva, mint a szatyor hosszúsága lesz, vagyis 3-4 Dm hosszúra. A négy fával, melyek ne legyenek túlvastagok, összeszegezzük a két deszkát úgy, hogy egy szatyor-alakú rámát kapunk. Ezt megcsináltathatjuk mással is. A ráma felső részét kiverjük másfél Cm távolságokban vékony szegekkel köröskörül úgy, hogy a szegek feje kb. másfél centire kiálljon a fából. Akkor a ráma hosszabb oldalán levő első szegére rákötjük a kukoricacsühét és kezdjük fonni. Mikor már elég hosszú van, akkor körülvisszük a rámán és a szemben lévő hosszú oldal első szegére akasztjuk és visszafordulunk. Az első szál mellett megint körülvisszük a fonalat és az előbbi oldal második szegére akasztjuk. Ezután megint körülvisszük és a túlsó oldalon is a második szegre akasztjuk és így tovább. Vigyázni kell, hogy sehol össze ne csavarodjék a fonál. Mikor a hosszú oldalon levő szegeket mind teleakasztottuk, akkor a fonalra ott, ahol a ráma, illetve a szatyor fenekének megfelelő hely széléhez ér, még egy szálat kötünk, és most már két szállal fonunk, vagyis két fonalat készítünk. Az egyiket ráakasztjuk a keskeny oldalon levő szegsor első szegére, visszahozzuk a másikhoz és kezdjük fonni a feneket. Egymás mellett vezetjük a szálakat - kettőn fel, kettőn le. Mikor végigértünk, a második szálat ráakasztjuk az előbbivel szemben lévő rövid oldal első szegére, visszahozzuk, a másikkal csak egyszerűen megfordulunk és megint a két szálat egymás mellett vezetjük az előbbi sorral ellenkezőleg - kettőn fel, kettőn le. Mindig azt a szálat akasztjuk a szegre, amelyik a beszövött rész felé esik, a másikkal csak megfordulunk. Így az egyik szálat mindig az egyik, a másik szálat pedig a másik oldal szegeire akasztjuk. A beszövéssel kockás mintát nyerünk. Mire az összes szegeket teleakasztottuk, a fenék kész.
Ekkor az oldalát kezdjük beszőni. Előbb egy sort úgy, hogy egyen fel, egyen le, de most már az egyik szál mindig hátrább van eggyel, tehát amit az egyikkel felveszünk, a másikkal leszorítjuk. Azután tetszésszerinti mintát csinálhatunk. Pl.: hármon fel, egyen le, de úgy, hogy a következő szál mindig eggyel hátrább van. Így ferde csíkozású mintát nyerünk. Mikor csak vagy 3 Cmnyi beszövetlen rész van, akkor úgy szőjük be, mint ahogyan a kosarat fonjuk, vagyis egyen fel, egyen le, de azt a szálat, amelyiket hátulról veszünk, mindig a másik alatt dugjuk át. Így csináljuk, ameddig lehet, és a végén a szálakat elfűzzük. A formáról úgy vesszük le, hogy a szegeket körben kiszedjük. A szálakat elvágni nem szabad. A fület vastag drótból csináljuk úgy, hogy befűzzük, mint a kosárfonók azt a vastag vesszőt, ami a fül alapját adja, azután visszahajlítjuk és jó erősen rácsavarjuk a végét a fülre, majd az egészet, a befűzött részt is, kukoricacsühével, illetve fonállal néhányszor körülcsavargatjuk úgy, mint a kosárfonók a vékony vesszővel azt a vastagot, amit előbb említettem.
Örülnék, ha e leírással jó szolgálatot tehettem sorstársaimnak. Ha valaki nem értett volna meg benne valamit, a kérdezőnek szívesen írok részletesebb magyarázatot.
Ferencz Mária Gyöngyös, Csobánka-u. 6.

Fazekas Erzsébet sorstársunk (címe: Ásvány, u.p. Ráró, Győr-megye) szintén foglalkozik kukoricaháncs-munkákkal. A lábtörlő- és szatyor-készítésen kívül tál alá valót, cipőt is készít, sőt üveget is befon. Ő is szívesen ad felvilágosítást a kérdezőknek, de ami nagyobb érdeklődésre tarthat számot, azt lapunkban is szívesen közöljük. Sok vidéki sorstársunk juthat így munkához olyan nyersanyag feldolgozásával, amit igen könnyen, szinte ingyen kaphat meg s aránylag könnyen értékesíthet is.

Vakok helyzete Svédországban.

A legújabb kimutatás szerint Svédországban 6000 vak él; ennek a fele a 65 évnél idősebb emberek közül kerül ki.
1896-ban törvény jelent meg, mely kimondotta a vakokra is az általános tankötelezettséget. Az egész nagy országban csak egyetlen egy vakok intézete van. Tomtebodában, ahol tíz évig tart a kiképzés. Akit nem vesznek fel az intézetbe, azt beosztják látók iskolájába, mert Skandináviában az a felfogás honosodott meg, hogy a vaknak látók között kell mozognia, mert csak így tudja megtalálni igazi helyét a társadalomban.
A tomtebodai intézeten kívül van még két foglalkoztató: Kristinehamn-ban és Fäxjő-ben, ez utóbbi nők számára. Az összes nálunk ismert iparágakat ott is űzik. Most dolgoznak egy nagy anyagraktár létesítésén.
A tomtebodai iskolában végzett növendékek az intézet elhagyásakor 550 svéd koronát és egy írógépet kapnak.
A tomtebodai intézetben hároméves tanfolyam van később megvakultak számára, akik között 14-éves lehet a legfiatalabb. A Margit főhercegnőről elnevezett segélyegyletük gondoskodik arról, hogy mindenki megélhetéshez jusson. De van egy önálló szövetségük is: „De Blindas Förening", melynek 1940-ben 1600 tagja volt. Van ennek a szövetségnek egy könyvtára 12.000 kötettel. Továbbá szerkesztenek egy síkírásos hetilapot: „De Blindas Veckoblad" címmel. Pontírású havi folyóiratuk is van: „De Blindas Tidskrift" a címe. Az eszperantisták közismert értékes pontírású havi folyóiratát, az „Esperanta Ligilo"-t is itt szerkesztette és adta ki Harald Thilander; lapnak olvasói és munkatársai voltak a világ minden részében. A most folyó háború miatt e lap megjelenése egyelőre szünetel.
Meg kell még említenünk, hogy Svédországban azok a vakok, akik az életminimumot nem tudják megkeresni, évi 500 korona állami segélyre tarthatnak igényt.
HB.
(die Blindenwelt 1942. jan.)

Hírek a nagyvilágból.

A német munkafront Mecklenburg-körzeti gyors- és gépíróversenyén 700 résztvevő között egy sorstársunk, a marburgi kereskedelmi tanfolyamot végzett Anni Putzi, vitte el a pálmát.
A 200-szótagos fokozatban beadott munkájára „hibátlan és első minősítésű" osztályzatot kapott, és mint legjobb, a „Mecklenburg győztese" címet kapta.

Benno Speer, világtalan zenetanár, sikeresen vett részt a kereskedelmi és ipar-kamara által Boroszlóban rendezett kéthetes rádió-javító tanfolyamon.
A záróvizsgát 95 ponttal és „jó" eredménnyel tette le.
(Mint tudjuk, nálunk is sok ügyes sorstársunk gyakorlott rádió-szakértő s nem egy közülük kereső foglalkozás gyanánt is gyakorolja.)
MM.
(Marb. Beitr. 1941. 9.)