Vény

Jelige: Vény

Arról, hogyan mérgezzük a szomszédot

Recept: A hozzávalókat következőképpen kezdik a régi viccben: vegyél (el) két tojást a boltban...
Inkább vegyél hozzá minimum két szomszédot. A nagy durranáshoz több szomszéd kell! Az a fontos, hogy ellentétes töltésűek legyenek, mint távirányítóban az elemek, hiszen működésük csak ekként megoldott. Így vannak Laposon vagy Dombháton egymás mellett jóban-rosszban a társasházi emberek...
Nos, az egyik negatív töltésű legyen; a mindig támadó, bosszantó, a beszóló, a szidó, az uralkodó, a romboló, a másikat nem tűrő, a távcsővel figyelő, az elüldöző, a be és feljelentő, aki(k)nek az adrenalin szintjét az egekbe kell feltornászni, hogy egyfajta, képzete szerinti boldogság öntse el a szívét, akarom mondani a szíve helyét.
A másik pozitív töltésű az előbbi ellentéte: a mindig tűrő, a mindent elviselő, az őket tudatosan messziről kerülő, a megfontolt, a nyugodt.
Nos, ha meg van egy-két alapanyag, azaz emberanyag, illetve azok a hozzávalók, amelyek képezik a képtelenség egymás mellett élés alapvető tulajdonságait. Itt olyan töltésanyagról kell beszélni, mint a szennyezett víz, amely egykor-máskor becsapódni képes a pozitív oldal beépített erkélyablakain. Kivétel nélkül, akkor, amikor az ég csapjai úgy istenigazából megnyílnak keveredve azokkal a szennyezett cseppekkel, értsd: homokszemekkel, amit a viharos szél kapott fel és szállított az afrikai sivatagból errefelé, hogy ezáltal keveredjenek. És ha már az egyre fogyó kincsünkről, a vízről beszélünk, esetünkben ez a csapvíz, róla meg kell említenünk a sokszor ismételhető, követhető példát, másnéven: „csínytevést", vagyis a (virág)öntözést. Mindez szó szerint folyjon a havas, fagyos télen is, hangos kopogást előidézve az alatta lévőknek a redőnytokján. Ám lehet tökéletes védelem! A szenvedő alanynak a redőnyök fölé, amolyan „kopogásgátlót" kell felszereltetni, magyarul: polikarbonát lemezből előtetőt csináltatni, úgy, hogy akalmasint ezen távozzon a felesleges, nemkívánt, nem olcsó víz télen -nyáron. Summa summarum, ha új lakó vagy, ergo még nem költöztél ide, nem mondhatod el magadról, hogy „üldözött" vagy, mint más családok ezelőtt. Csupán érdekességként jegyzem meg, hogy csakis és kizárólag a „jószándéktól vezérelve", a negatívak kísérhetik el új lakhelyükre az utolsó üldözöttet, hogy lássák mennyire kedvelték társasházi társaságukat... Hogy is van...? Mit is szoktak...? Ja igen! No comment!

Kedves olvasó, ha úgy gondolja, egyszuszra ennyi elég, akkor..., vagy éppenséggel
„Tovább is van, mondjam még"? - Mondjad!
Jó, akkor a témánál maradva folytatom. Létezik egy úgynevezett gerjesztő módszer a kelesztés. Kivételesen most nem kenyérre, esetleg tésztára gondolva kívánom megemlíteni az ébresztést, úgy hét-nyolcóra tájban. Éppen ezért az autódudát hosszan nyomva kell tartani -, mintha beragadt volna -, szóval, addig, amíg elhaladsz az ablakok alatt évszaktól függetlenül, beleértve a nyári hőség miatti nyitottakat is. Ez egy nagyon bevált módszer arra nézve főként azoknak, akik nemrég jöttek haza az éjszakai munkából, szórakozásból. Vagy, ha észreveszed valahol, megállsz az autóddal és az ajtót kinyitva a szádban olyan rég felgyülemlett anyagot nagy slukkot véve egyszerűen kirakod az aszfaltra. Ha véletlenül szemkontaktus előfordulna, egyszerűen ennyit kérdezz: mitbámusz? Egyik érzékszervünk a nyelvünk. Ebben az esetben nem az étel ízlelésére kell használni -, ez amolyan kicsinyes -, hiszen amikor vásárolsz a nagyáruházban megteheted, hogy egyszerűen csak kiöltöd a másikra, de lehet a háta mögé állva kiröhögni, aztán valamit belesúgni a fülébe. Egy késztetésnek nevezett trükk újra töltve ma így szólna: az illetőt rábírni arra, hogy időben, szokás szerint délre kész legyen az ebéd; történetesen hajnalban ébreszteni, tehát felcsöngetni a kaputelefonon, évente többször is. (A Covid időszak kivételévelt képez, felmentést igazol). Jelzésértékű lehet a következő is. Az ételmaradékokat: velőscsont, banánhéj, péksütemény stb... az erkély alá kell dobni rendrakás végeztével a közterületre, csak azért, hogy lásd, hogy látták a munkád. Ez például kiváló ötlet arra nézve, hogyan lehet a lakótelep közelségébe csalni, szoktatni a nem oda való élőlényeket. Más tészta, bevált módszer és bosszantóan hat: télvíz idején az általad készített madárodúra kiakasztott cinkegolyók sorozatos eltulajdonítása az odaszoktatott szárnyasok elől. Aztán lehet csak úgy szidalmat szórva kiszólni az ablakon. (Oh, Kazinczy!) Életszerű az is, ha okostelefonnal a kézben képet, hangot rögzítesz miként végzi más a munkát, mivelhogy „jóakarók", kritikusok mindig voltak és lesznek! Ráadásul akkor, ha ápolod, véded a közterület növényvilágát: vágod a füvet, nyírod a bokrot, sövényt, sőt őshonos fákat ültetsz, virágot raksz a gangra, párkányra, ezeket gondozod, mindeközben a mechanikus gépek fölött verejtékezel..., lehet bejelentést téve hívni egy erre szakosodott közintézményt!
Ezenfelül hadd kérdezzem a kedves olvasót, hogy
„Tovább is van, mondjam még"? - Mondjad!
Nem mondom. Azt hiszem befejezem. Egyébként sincs több receptötletem. Nincs új a Nap alatt! Vagy mégis...?!