Köszönet Maci Úrnak a cikkért!
És Isten éltesse az Andrásokat!
November 30 - Disznóölő Szent András napja, a disznóvágás idejének a kezdete
A disznóvágások András naptól egészen farsang végéig eltartottak, ugyanis ilyenkor nem romlott meg a hús, sokáig el lehetett tartani, felfüstölve, bödönben lesütve a húsokat. Már kora hajnalban talpon volt az egész háznép apraja-nagyja. Hamarosan megérkezett a böllér, a disznóölő, mert azt tartja a mondás: „A saját disznaját senki nem vágja le szívesen." A kisebbek a disznó farkát foghatták, a gazdasszonyok egy nagy tálba felfogták a vért, ami később a véreshurkába, vagy reggelire sütöttek meg. A leölt disznót jó, száraz szalmával borították be, aztán meggyújtották rajta. Ezzel égették le a szőrét (a sörtéjét). Ez volt a pörzsölés (perzselés). Közben-közben megkóstoltak, mert nagy hidegek voltak, a gazda pálinkáját, forralt borát. Ettől máris jobban ment a munka kint a szabadban. Amikor végeztek a disznóhús feldolgozásával:lett véreshurka, májashurka, kolbászok tekeregtek a kosarakban, disznósajtot préselték, abálták a szalonnát, sütötték ki a töpörtyűt (Bács-megyében, míg Békés-megyében töpörtőnek nevezik). Este került sor a nagy vacsorára, a disznótorra. Ilyenkor jeles alkalom volt az adománygyűjtés, és az alakoskodó játékok bemutatása.
Falukban járták a disznótoros házakat a kéregetők, a lesők, a kántálók. Erre a kisebb-nagyobb fiúk vállalkoztak. Többen összeverődtek, és az ablak alatt rákezdték: "Eljöttem és kántálni, kántálni ablak alatt fát vágni, én is fogtam fülét, farkát, adjanak egy darab hurkát."
Megdöglött-e az a disznó, akit megöltek? Maradt-e a hurkájából, adjanak egyet! Mer holnap péntek lesz, a maradék nem jó lesz. Fülét, farkát a papoknak, Hurkáját a diákoknak, adjanak egyet! (Gönyey 1938: 227)
Eljöttem én kántálni Nem szabad engem bántani. Én fogtam meg fülit, farkát, Adjanak egy darab hurkát! (Beck 1974a: 102)
Ezekre a kántálásokra beengedték a fiúkat és megvendégelték őket,kaptak kóstolót is.
Ezért nevezetes még mindig az András-nap, mert sok helyen még falun, kisebb városokban még tartják a disznóölés hagyományát. A disznóölést követő vacsora, a disznótor a magyar nyelvterületen mindenütt jeles alkalom volt az adománygyűjtésre, köszöntésre, alakoskodó játékok bemutatására. András-naptól (nov. 30.), Disznóölő Szent András napjától, a hideg idő beálltától kezdődtek a disznótorok.
A vacsora ideje alatt jártak a kántálók. Hasznoson erre fiúk vállalkoztak. Többen összeverődtek, és a disznótoros házak ablaka előtt rákezdtek: Megdöglött-e az a disznó, akit megöltek? Maradt-e a hurkájából, adjanak egyet! Mer holnap péntek lesz, a maradék nem jó lesz. Fülét, farkát a papoknak, Hurkáját a diákoknak, adjanak egyet! (Gönyey 1938: 227)
Orosházán a következő kántáló versikével kérték a bebocsátást: Eljöttem én kántálni Nem szabad engem bántani. Én fogtam meg fülit, farkát, Adjanak egy darab hurkát! (Beck 1974a: 102)
Cigánykáknak nevezik a bekormozott arcú kántálókat. Turán lányok mentek maskarának öltözve kántálni. Ha kaptak, akkor így köszönték: Áldja meg az isten e háznak gazdáját, Töltse meg az isten mind csűrét, kamráját.
Ha nem kaptak, ezt mondták: Áldja meg az isten e háznak gazdáját, Töltse be az isten tetűvel, bolhával. (Schram 1972: 132)
Ilyenkor aztán elfutottak, mert a bot repült utánuk.
Topolyán a disznótori kántálók cigánynak, medvének, kéményseprőnek öltözve állítottak be. Kutyaverő bottal, rossz tepsikkel, fedőkkel mentek. A szobába érve összeverték {7-212.} a tepsiket, fedőket, a bottal a szoba földjét szurkálták, hogy a gazdának szerencséje, pénze legyen: Látom az ablakon, Málé az asztalon. Nem köll nekem málé, Legyen a gazdáé. Köll nekem rétes, Az is legyen mézes, Hosszú nagy szál kolbász, Vastag sült hurka, Jó darab szalonna.
Ha nem fogadták a kántálókat, bekiabálták: Négylába van a disznónak, Ötödik a farka. Farka alatt van a duda, Fújja meg a gazda. (Borus 1981: 99)
A kántálókat megkínálták. Igyekeztek megtudni, hogy kicsodák. A cigánynak öltözött kántálóval jósoltattak, a medvének öltözött kántálónak táncolnia kellett. Ha ismerősök voltak a kántálók, levetették a maskarát, és az asztalhoz ültették őket.
Nagykőrösön a nagyobb gyerekek, de inkább legények és lányok maskarába öltöztek, és a beköszöntés után kántáltak: Szegény vándorok vagyunk, éhesek vagyunk, szállást nem kapunk. Kínáljanak meg minket! Kívánunk a gazdának, ahány falatot ád, annyi disznót vágjon. (Barna 1978: 480)
Közkeletű kántáló versek: Itt ma disznót sütnek, Jól érzem szagát, Talán nekem adják A hátulsó combját.
vagy: {7-213.} Tudom disznót öltetek, Kolbászt, májast töltettetek, Ha engem nem részeltettek, Több disznótort ne érjetek! (Dömötör T. 1986: 152)
A disznótorral kapcsolatos másik adománygyűjtő szokás az ún. nyársdugás. Főleg a Zselicségben, a bandába tömörült legények, fiúgyermekek többágú nyársat dugnak a kilincsre vagy az ablakba, s az egyik ágára tréfás, gyakran trágár szövegű papírlapot szúrnak. A háziak a nyársra hurkát, kolbászt, szalonnát, pogácsát szúrnak. Lényeges, hogy a nyársdugók kilétére ne derüljön fény.
A múlt századi szokásgyűjteményben a nyársdugás viski változatáról tudósítanak: „Az itteni disznótoroknál az az eredeti, ahogy a furfangos ész hivatlan vendéggé teszi magát. Két egyén megáll a torozók ablaka alatt egyik két nyársat reszel össze, másik a harmadikat nyújtja be az ablakon, melyre a bentlevők kötelesek hurkát mit aggatni. Néha azonban a hurka tréfából fűrészporral van töltve" (Réső Ensel 1867: 337).
Az egész magyar nyelvterületen szokás volt a disznótori maskarázás. A kántálók, nyársdugók is többnyire valamilyen módon felismerhetetlenné igyekeztek magukat tenni. Macskaréven menyasszonynak és vőlegénynek öltöznek. A menyasszony (egy legény) arcát fátyollal bekötik, a fejére kukoricaháncsból készítenek koszorút. A kezében üres kosarat és főzőkanalat visz. Vőlegénynek egy leány öltözik, aki a kezében üres demizsont vagy üveget visz. A házhoz egész csapat kíséri őket, de csak ketten mennek be. A háziak kérdezgetik őket, de nem beszélnek, csak mutogatva adják tudtul, hogy ha a cigány húz egy nótát, táncolnak. Tánc után mutogatva kérnek enni, inni. Buboknak hívják a párt. Az enni-innivalót azután közösen fogyasztják el. A békési falvakban a cigánykák néha egész jeleneteket is előadtak és nemcsak kántáltak. Például Csorváson a böllér és a cigányok párbeszéde énekkel, tánccal, megvendégeléssel végződött. A disznótori alakoskodók játékához hozzátartozik, hogy míg az egyik szóval tartja a háziakat, addig a többiek elcsennek az ételekből.
A disznótori alakoskodás színes változatairól Ujváry Zoltán fejezete bővebben szól. A disznótorban is megjelennek azok a figurák, melyek a fonóban, tollfosztóban. Általában a disznótori alakoskodást a némajáték jellemezte és olyan maszkok viselése, hogy a résztvevők felismerhetetlenek legyenek.
Maci ú |