Szintén köszönet Maci Úrnak érte!
Az adventi koszorú regénye Karácsony előtt a keresztény világban, még nem vallásos családok otthonában is, elterjedt szokás örökzöldből készített, négy vagy huszonnyolc gyertyával díszített koszorút tenni az ünnepi asztalra. Honnan származik, és milyen szimbolikát közvetít az adventi koszorú?
Fotó: profimedia
Az advent a keresztény világ egyik különösen fontos ünnepe: a karácsonyi ünnepkör kezdete. A Gergely-naptár szerint december 25-ét megelőző negyedik vasárnappal - más definíció szerint a Szent András napjához (november 30-hoz) legközelebb eső vasárnappal - kezdődik, és karácsonyig tart.
Az advent első vasárnapja egyben az egyházi év kezdetét is jelzi. Mint egyházi ünnep története egészen a 4.-6. századig nyúlik vissza. Ebben az időben a vallásos keresztények a karácsonyra szigorú böjttel készültek fel, de e böjti időszak hossza még sokáig nem volt pontosan meghatározva. Az advent vasárnapjainak számát utóbb, a 11. században VII. Gergely pápa határozta meg, így pontosan kijelölve az ünnep időtartamát.
Az elnevezés a latin „adventus Domini" kifejezésből származik, ami azt jelenti: az Úr eljövetele. A Jézus születésének ünnepére, azaz karácsonyra való készülődés mindvégig a megtisztulás jegyében zajlik. A római katolikus templomok oltára advent ideje alatt dísztelen, az orgona pedig kizárólag a zsoltárok kísérése céljából szólal meg. Az ünnep liturgikus színe a lila, de a harmadik vasárnapon - az örömvasárnapon - megjelenik a rózsaszín. Az advent hétköznapjain sokfelé hajnali miséket (rorate) tartanak, amelyek Szűz Mária tisztelete és a Jézus születésére való várakozás jegyében zajlanak.
Az adventi koszorú a feljegyzések szerint a 19. század közepén, a Németalföldön jelent meg. Először valószínűleg 1839-ben, egy bizonyos Johann H. Wichern nevű lutheránus lelkész készített hasonlót: egy örökzöld ágakkal díszített kocsikeréken elhelyezett huszonnyolc gyertyát, amelyek közül négy nagyobb, és a többi fehérrel ellentétben, vörös színű volt. Wichern a templomban fellógatott keréken karácsonyig minden nap eggyel több gyertyát gyújtott meg, a négy vasárnapon pedig természetesen a vörös gyertyák égtek.
Ez a szokás Európa-szerte csak a 20. században terjedt el. A huszonnyolc gyertya időközben négyre, a vasárnapok számára redukálódott, de megmaradtak a koszorút díszítő - illetve alkotó - örökzöldek, főleg fenyőágak. A katolikusok a protestáns hagyományoktól eltérően lila gyertyákat állítanak az adventi koszorúra - egy kivételével: a harmadik, azaz az örömvasárnap gyertyájának színe ugyanis a koszorún is rózsaszín. A lila a bűnbánat és a megtérés színe, a rózsaszín pedig a közelgő ünnepet jelképezi.
A gyertyákat vasárnap reggel szokás meggyújtani, de sokan ezt már az azt megelőző szombaton este megteszik. A karácsonyig egyre növekvő számú gyertya gyarapodó fénye az ünnepi várakozás, majd a negyedik vasárnapon a karácsony elérkezésének szimbóluma. A négy gyertya egyúttal négy fogalmat is szimbolizál: hit, remény, szeretet és öröm. A római katolikus szimbolika szerint ugyanakkor négy meghatározott személyre, illetve népre is utal. A három lila gyertya Ádám és Éva (hit), a Zsidó nép (remény) és Keresztelő Szent János (szeretet), illetve a rózsaszín gyertya Szűz Mária (öröm) szimbóluma.
2015-ben november 29-ére esik advent első vasárnapja. Ezen a napon keresztény családok millióinak ünnepi asztalán gyújtják meg az első gyertyát, ami azok számától és színétől függetlenül egyaránt meghitté és emelkedetté teszi ezt a szép ünnepet.
Forrás ng.hu / Horváth Árpád |